Kenyeres ételek

Ma reggel, az első húsvéti sonkafalatok fogyasztása közben, ismét eszembe jutott, ami már pár hete is: bizony vannak olyan ételek, amikhez hozzá tartozik a friss, ropogós héjú, tömött, puha belű kenyér vagy valamilyen más, illeszkedő pékárú, sütőipari remek. Nagyon sok ételt sorra vettem fejben, és igyekeztem a legjellemzőbbeket kiválasztani.

Elsőként kell említeni a marhapörköltet, mivel ez szinte kötelező sajnosos “rendezvény-étel” lett, amit más köretek nélkül, kenyérrel és savanyúsággal fogyasztunk. Ugyanakkor a pörköltökhöz akkor is hozzá tartozik a kenyér, ha tészta, tarhonya vagy egyéb garnírung a tányérra kerül. Akár sűrű, akár bővebb a pörköltszaft, kenyérrel felitatni, kitunkolni mennyei örömeket hordoz. (Ebbe a kategóriába sorolom a mindenféle paprikásokat is.)

A savanyúkáposztából készített mindenféle káposztás ételekhez dukál a kenyér, de nekem leginkább a Székelykáposzta az, amihez feltétlenül szükségesnek tartom. Ahogy a tányérba kiszedett húsos káposztadűnék között a káposztás-paprikás lé “felszínre” tör, már ingerli a kezet a kenyértörésre és a tunkolás elkezdésére, de ahogy kanalazni kezdem a tányérból, már akkor is fenséges, ha egy falat kenyeret itat át a számban az előbb említett savanykás-fűszeres lé.

Egy kis kitérővel említést kell tennem a Jókai bablevesről, ami ugyan egy vastag szelet kenyérrel (esetleg egy kellemes serclivel) is hibátlan, ám nem múlhatja felül a kellően zsíros tésztából sütött, apróra darált pörcdarabokat jócskán tartalmazó töpörtyűs pogácsát, ami – számomra – akkor a legtökéletesebb, amikor nagy pogácsa szaggatóval méretezik, hajtogatott tésztából készült és erősen borsos, és még meleg, langyos, amikor a leves mellé fogyasztom. Azt már Micivel többször megbeszéltük, hogy egyszer egy ilyen kombinációt összehozunk egy bográcsos főzés keretében, de még egyszer sem jutottunk el ideig.

Visszatérve a kenyérhez: a következő szaftos húsétel, ami mellé “kell” a kenyér, az a resztelt máj. A borsos májcsíkok, a mellé evett savanyú uborka és a máj szaftjával meglocsolt rizs vagy krumplipüré mellé, de akár csak önmagában a máj mellé is országos.

Végül, de nem utolsó sorban az ötösfogat záró tagja a paprikás krumpli, aminél a döntő elem, szerintem, ami miatt a kenyérnek létjogosultsága van, az a szétfőtt krumplidarabokból  létrejövő massza, ami összekeveredik a paprikás szafttal (sokan rásegítenek eme massza bőséges kialakulására krumplinyomóval vagy villával), és ez a püré egészen egyszerűen igényli, hogy a villára, kanálra kis kenyérdarabbal segítsük fel, majd a kenyérdarabot belével lefelé a számunkra kedves ételrészekbe nyomkodva a falattal együtt szánkba gyömöszöljük… Hát, ha van zsenális élmény, ez az. 🙂

Nekem ezek tehát a kedvenc kenyereseim. Na, és neked?