Közzétéve:

Kéktúra 12. – Dorogról Piliscsabára

A tavaly és idén tavasszal már teljesített szakaszokat (Piliscsaba-Hűvösvölgy, Hűvösvölgy-Rozália téglagyár, Rozália-téglagyár-Dobogókő) követően, nehézkes, sóhajtozós, elkeseredős egyeztetések után október harmadikán reggel felhős, de kellemes őszi időben szálltunk le a Volánbusz 800-as járatáról Dorog, Városháza megállónál.

A vasútálllomáson, az aluljáró falánál pecsételve indultunk el.

Zenekari selfie
Zenekari selfie borotválkozni nem szerető férfiakról, akik 19 kilométert terveznek gyalogolni

Kéktúra 12. – Dorogról Piliscsabára részletei…

Közzétéve:

Sajnos Gasztrokaland – Stílusos Vidéki Éttermiség

Bár a Facebook oldalra kitettem még márciusban, de a héten kaptam egy visszajelzést, hogy nem mindenki látogatja naponta, rendszeresen az üzenőfalat, így a társaság véglegesítése, lezárása előtt még itt is megjelenítem, hátha további csatlakozók akadnak.

stílusos vidéki éttermiség

 

Aki nem ismeri a programot magát, tud tájékozódni róla a rendezvény weboldalán és a facebook oldalán is.

Ez a kajálós program a szintén hagyományos Villányi Borzsongás keretében valósul meg idén.

Az éttermiség helyszíne Villány, nyitvatartása: 12:00-21:00 május 4-én szombaton

Program:

A tervezet menet:

  • május 4-én 9:30-10:00 magasságában indulás kisbusszal Villányba
  • érkezés 13:00 körül
  • éttermiség és a borzsongás programjainak élvezete a délután folyamán
  • búcsúpohár, búcsúfalat: 18:00
  • indulás vissza Budapestre 18:30-19:00
  • érkezés 21:30-22:00

Az Éttermiség programra a belépés ingyenes és a korábbi két alkalommal ellentétben nem szükséges előzetes regisztráció, de azért, hogy a bejutáskor ne kelljen sorban állni, a szervezők előzetes kóstolójegy vásárlást indítottak, ami ráadásul némileg kedvezményes is Gere Attila Pincészetének webáruházában.

Akik eddig jelezték, hogy jönnének/jönnek: Regi+Resi, Csilla+Tivcsi, Anita+Áci, Alíz+Petya. Velük együtt 10-en vagyunk, ami már átlépi a b kategóriás jogosítvánnyal vezethető mikrobusz méretét, ezért egy midibuszra lesz szükségünk, sofőrrel, de abba meg még páran beférnek, szóval akit érdekel, azt kérem, hogy minél hamarabb jelentkezzen nálam.

Még a hétvégén újabb fantasztikus ajánlattal jelentkezik a Sajnos Programiroda. 🙂

 

 

Közzétéve:

Pünkösd Tiszavalkon 2010 – Igazán jó emlék, ami így előjön

Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Tiszavalk képe úgy lobog fel nékem
Majd huszonkilenc havi régiségben.

Mivel idén is majdnem elmentünk Tiszavalkra, a mai napig a vázlatok között tartottam a tavaly előtti kirándulást, legalább cím szintjén és magam is meglepődtem, mennyire élesen előjönnek a fontosabba események.

Mostanában jól esik vizet, csak sima csapvizet inni. 🙂 Ez azért fontos, hogy itt megemlítsem, mert Tiszavalk is vízbázisú falu. Vízillat van, a Tisza és a Tisza-tó közelsége minden pillanatban és minden darab földben, téglában, minden szál fűben érezhető. A település egyetlen akkori (mostani?) szálláshelyén (Vészi kert) béreltünk korrekt házakat és élveztük a napsütést, mert jutott dögivel.

Első nap (május 22, szombat) a megérkezés napja. El is telt az idő a megérkezéssel, az aklimatizálódással, az öböl, a falu, a szomszéd falu (Tiszabábolna – megközelítése a töltésen autózva) a lelkészlak megtekintésével. Közben evés és ivás. Főleg ivás. Csak abból a régóta emlegetett eperpálinkából nem volt épp. A hangulat emelkedett, de beköszöntött a futballtörténelem legszarabb BL döntője jutott. Bayern München-Internazionale. Arra emlékszem, hogy a nem kevés pálinka és a kiváló Boncmester bélszín segítségével sikerült csak némileg feledteteni a mecss szánalmas színvonalát.

Kitérő a lelkészlakról. Akkor üresen állt (azóta benépesült), de látszott rajta, hogy sok embernek, nagy családnak elegendő. Az is érezhető volt, hogy sok nagy család lakott már benne. Méltóságteljes épület, mégis szerethető. Egyszer lesütnék a kertjében egy ökröt vagy a konyhán egy lavór (olyan széles karimájú zománcozott fajta, amiben elfér kb 30 szelet) bécsi szeletet. Ilyen a hangulata, ahogy felidézem az emlékeket.

Másnap (május 23, vasárnap). Voltunk Istentiszteleten. Úrvacsoráltatással. Én nem vállaltam, minek álszenteskedtem volna. Szép volt, emelkedett körülmények, némi bánat, hogy a hitközség jelenlévő tagjainak létszámát duplázta a Sajnos csapat résztvevő létszáma. Mixi tudott orgonálni kézzel. Idősb Mikola Istvánnak szép hangja van, betölti a templomot. Tényleg.
A nap másik fő programján kiderült, hogy nem tudok motorcsónakot vezetni, ami miatt ráadásul majdnem el is haraptam a helyi motorcsónak-szakértő (adekvát kalap-kockás ing-gyakorló nadrág-gumicsizma) torkát. Persze Resi tudott és el is csavarogtunk a Tisza-tón. Különleges volt látni, ahogy a gátat és a zsilipet megkerülve a Tisza megtalálta az utat a tárolóba. Általam csak tankönyvben látott madarak, napsütés, sok-sok víz. Nagyon kellemes volt.

Aznap – ha jól emlékszem – pörköltett csináltunk, este hangosan szólt a zene és fantasztikus szinten sikerült bebaszcsizni (miközben én kiadtam egy release notes-ot, illetve egy ideig próbáltam tanulni a vizsgáimra, de az nem nagyon sikerült).

Hétfőn elpakoltunk és elköszöntünk Tiszavalktól. A lezáró esemény egy napsütéses, de szeles össznépi ebéd Egerben, az első vizit az Imola Udvarházban. Egy mustáros nyúlgerinc emléke remélik föl, ami pont olyan jó volt, mint a későbbi, 2011-es látogatásaink alkalmával elfogyasztott jóságok.

Meglepetés, hogy megírtam ezt a posztot. Ahogy az is, mennyire előjöttek a kellemes emlékek. Ugye visszamegyünk még? 🙂

Ui: ha valakinek meg vannak még a fotók, vagy a link, ahova a fotókat feltöltötte, megoszthatná, lécci, mert akkor akár egy galériát is csinálunk belőle.

Ui2: már csak azért is vissza kell menni, hogy elhelyezzük a Sajnos csapat első geocache ládáját a tó egyik vízbiztos szigetén

Közzétéve:

Menjünk el Pannonhalmára március 15-én!

Lám, hogy szalad az idő, máris itt a február. Ha nem vigyázunk, észrevétlenül a nyakunkba zuhan március… De ezt nyilván nem lehet tétlenül nézni, hanem erőinket mozgósítva elkezdjük az első hosszú hétvégét megtölteni programmal. Ahogy a Túratervezőben jeleztem, az első 2012-es kalandra konkrét javaslat, hogy a könnyen megközelíthető, de annál különlegesebb kisvárosba, Pannonhalmára és környékére utazzunk el pihenni, kikapcsolódni.

Azért döntöttem úgy, hogy itt a blogban is megjelenítem a szervezkedés részleteit, hogy ne a Facebook-on belül, de eredeti virtuális otthonunkban is legyen nyoma, valamint tovább tudjuk szőni az eseményeket egyszerűen és gyorsan.

Ekként találjátok meg a Túratervező aloldalaként a pannonhalmi kirándulás remélhetőleg egyre duzzadó részleteit, információhalmazát, amit a képre kattintva tudtok azonnal elérni.

Bátor jelentkezőket, érdeklődőket várunk minden lehetséges felületen és csatornán: ne légy bátortalan, legrosszabb esetben eljössz. 🙂

Közzétéve:

Március idusa Palkonyán

Az idei első közös kimozdulás némi vergődés után a villányi borvidék apró falujába, Palkonyára kerekedett. Tokaj és vidéke helyett. A Borostyán vendégház lett a szállásunk, ahol a kétszemélyes szobák ugyan nem voltak adottak mindenkinek, de egy nagy étkező, fasza kert és terasz, valamint bekészített helyi borok voltak.

Első nap (Március 12)

  • megérkezés és a berendezkedés után a kis családunkon kívül a csapat elhajózott a Hárságyi Pincészetbe, ahol vacsora és borkóstoló kerekedett, a részetekről kérek kommenteket – az én élményem, hogy a pince tulajdonosa felhozta nekem a pincesorról tányérban a meleg sült csülköt, hogy ne hidegen kelljen megennem. Emellett a tulajdonosról képet kaptam a Mici kaleidoszkópján keresztül is:  gyapjas tintagombát termel és unokatestvéri viszonyban van a Susogó egykori séfjével, Várvízi Péterrel.

 

  • ezt követően végre, hosszú évek után elkezdhettem a személyi kultusz kiépítését a társaságban – egy Gergely-napi kvízjáték keretében, ami a két csapat között döntetlenre végződött, és ezt még sikeres és színes életemből vett extra kérdésekkel sem tudtunk feloldani – egyenlő erők csaptak össze…

 

  • majd hajnalba nyúló vitaest kerekedett  “A Facebook és az internet felszabadítja-e az arabokat VAGY sem” címmel. Az én véleményem a vallás és a tradíció hatalmát és erejét taglalta, míg jelentős személyiségek vonultak föl a forradalmi csapatok oldalán. Köztük Reci és Mici volt jelen józan hangadóként, akik azért tudtak teljesen semlegesek tudtak maradni, mert a Facebook-ot csak hírből ismerik. 🙂

Második nap (Március 13), ami a meglepetések napja volt, mert…

  • … végleg bebizonyosodott, hogy megöregedtünk, mivel mindenki ébren volt és megreggelizet kb 10-re.
  • … együtt másztunk fel a helyi szőlőhegyre gyalog(!), ahol a Szent Bertalan kápolnánál geocache rejtés (és találat) volt
  • … elkészült a szezon első marhapörköltje, amit együtt, egy asztalnál(!) ettünk meg
  • … a társaság bebizonyította, hogy nem csak a kvízjátékokban, de a csapatmunkát és a taktikai, ügyességi játékokban is otthon van
  • … kiderült, hogy az almaváltó nevű játékhoz(amiben áll alá szorított almát kell kézhasználat nélkül állról állra mozgatni, amíg a csapat minden tagja nem vett rászt a váltásban) Mici tokája kiváló, míg Reci és EFA tokája kevésbé… 🙂
  • … megint nem sikerült döntésre vinni a két csapat versengését, így bebizonyosodott – mindenki kellően okos és felkészült bármilyen témában, felkészülés nélkül
  • … kibírtunk 2 napot félnapnál kevesebb videójáték(=projektor, PS 3 etc) nélkül :))

Harmadik nap (Március 14)

  • mivel Micit fogjul ejtette egy konferenciahívás hajnaltól ebédig, aminek ideje alatt csendkirályt játszottunk az étkezőben és környéken, végül a szélrózsa minden irányába elküldük ügynökeinket, hogy hozzanak hírt távoli tájakról:
  • Áci, Dóri, Csillu és Tiv megnyugtatott mindenkit, hogy a pécsi enoteca Corso még mindig osztályon felüli étterem,
  • Dzsajo Petya, Mákszi, Botos Petya és Aribari elmondták, hogy Bóly és környéke több szempontból különleges, de nem mindenhol szálltak ki a kocsiból (falunevekre nem emlékszem, de így korrekt politikailag :))
  • mi pedig Szilvivel, Micivel, Fülivel, EFA-val és Anitával bejártunk néhány kincsesládát a környéken: Villánykövesd(geocaching.com-ról mikro), Nagyharsány, Túrony útvonalon. Az utolsónál olyan templomnál voltunk, ami nem csak régi, de kib@szott hideg is egyben – nem emberi szinten.
  • Estére megint megoszlott a csapat, és az érdeklődőbbek a villányi Fülemüle Csárdában vacsoráztak egy kiadósat, míg a többiek hazai pályán pihentek és szalonnát sütöttek nagy és kisebb tűzön. Fülemüléktől mi családilag behúztunk egy pacalt és kisebbségi zenész pecsenyét. Csárdai volt: jóízű, kiadós és nehéz. De ezzel a gyomrunkban könnyebben viseltük, viseltem el, hogy Aribari Terka, majd Anita is rommá vert minket rikikiben…

Negyedik nap (Március 15)

  • délelőtt Mici-féle csendkirály, majd csomagolás és búcsú
  • valamint a kérdés: mennyire unalmas hely Mohács?

Folytatás Pünkösdkor, legkésőbb. Addig kérem a képeket, videókat tartalmazó linkeket. De regisztrációhoz kötött albumokban. 🙂

 

 

Közzétéve:

Na, ezért hívják Virágosvölgynek a Virágosvölgyet a Normafánál!

Lila és Fehér

És akkor még képzeld hozzá, hogy milyen hihetetlen illata van annak a pár tízezer virágnak(aminek sajnos nem tudom a nevét).

Menjen, akinek van egy kis ideje, mert páratlan élmény. Feltölt, egy pillanatra megállsz és csodálod a festményszerű természet anyagi megjelenését, megvalósulását.