Közzétéve:

Jani, a hentes

A megkerülhetetlen óbudai Jáner hentesnél annyi változás, külső behatás történt az elmúlt 1-1,5 évben, mint előtte évtizedekig sem. Először Imit, a törzsgárda oszlopos tagját nevezték ki az új isaszegi üzlet szenior hentesének, vezetőjének. Utána tavaly nyáron rárobbant az épület teteje a boltra is egy kicsit, majd jó két hónap után visszatért a csapat és folytatta áldásos tevékenységét.

Most pedig, közel 30 év után, családalapítási céllal eligazol Jani, aki az igazi hentes karakter kellő testmagassággal, testmérettel, fülmögötti ceruzával és óriási, országos dumákkal és ami a legfontosabb: Budapest legjobb hurkáival, sült és fött csülkével, sült pörccel és hasonló jóságokkal

Nem akarok óriási kört futni, de a legnagyobb aranyköpéseket muszáj ide rögzíteni, még ha nem is adja vissza azt így írásban, mint amilyen hangulatot, mosolyt, mosolyokat eredményez egy húsboltban.

Jani és a felvágottas-melegkonyhás pálya

1. Köszönés 60+-os hölgyeknek: “Szerelmem”;  “Gyémántom”; “Virágszálam”

2. Főtt húsokhoz, grill csirkéhez őrölt paprika, só, bors ajánlása fiatalabb nőknek: “Megszórhatom-e egy kis szerelemporral?”

3. Elköszönönés visszajáró fiatal női vásárlóknak: “Csókollak több helyen'”

4. Sokáig gondolkodó, variáló törzsvendégnek noszogató szöveg: “Isten áldjon meg! <hatásszünet> Vagy 4-5 gyerekkel! <hatásszünet> Házasságon kívül!”

5. A hús, a termék minősítésére: “Gyönyörű, mint a házas élet! … Eleje!”

6. Még egy húsajánló: “Olyan gyönge, mint a Fradi védelem”

7. Klasszikus, kanállal vödörből szedett, sűrű mustár: “henti-musti” (hentes mustár)

Közzétéve:

Az utolsó korty pálinka az üveg alján

Van, amikor az élet fölülírja a posztok sorrendjét megtervező szalon-blogger elképzeléseit egy-egy meseszerű témával. Pont azon a lazább péntek reggelen futottam bele ebbe a történetbe, aminek egy kicsivel későbbi időpontjában kiderült, a privát számla nem minden bankban jelent egyet a lakossági folyószámlával. Ez itt viszont egy teljesen más történet.

A kedvenc hentesem a Jáner Hús mintaboltja, ahol a törzsvendég státusz mellé jár egy-két mosoly, vicc, néha speciális fogások a grillsütőből, de akár az erősre főzőtt “kopasz” (cukor és tej nélküli) presszó is elérhető. Ez történt aznap. Nem volt időm otthon kávézni, plusz még nem voltam felkészülve az irodai tartókozdkodásra mentálisan (munkaundor), így betértem a buszról leszállva 3 percre. Jani a csemegepultból csapolta nekem a kávét, Imi a tőkehúsos hentes egy kedves, ősz, göndörített hajú néninek darabolta a húsos oldalast. Csomagolás közben kérdezte a nénit, akik középkorú hölgy karjára támaszkodva kereste elő a pénztárcáját -“Mikor is ment el Endre bácsi?”. A néni mondta az információt, miszerint már lassan egy éve, tavaly novemberben és közben adta az oldalas árát. Aztán sztorizott egy rövidet, amíg jön a visszajáró: maradt Endre bácsinak egy üveg pálinkája a kamrában, az aljában pár korty… és a néni (mint megtudtam utólag közel 60 év házasság után) többször próbálta már magának kitölteni a pálinka maradékát, de nem bírta. Amikor kinyitotta a palackot, mindig megremegett a keze és elkezdett sírni, még akkor is, ha előtte egy pillanattal jó kedve volt… – mesélte Imi hentesnek, de közben Jani hentes – és felém – fordulva fejezte be az utolsó mondatot, amitől mindhármunkban megállt egy picit az élet, és kollektív elérzékenyülés lett úrrá rajtunk az idős hölgy még most is szép vonásaira kiülő szeretet és bánat láttán.

“Édes Istenem!” – gondoltam én magamban, miközben rendesen megteltek a szemeim egy pillanatra, de a sokat látott, sokat tapasztalt hentesek szinte egyszerre mondták a néninek (akinek a neve nem derült ki) a megoldást: vigye ki az öregnek az utolsó kupica páleszt, öntse rá a sírra, úgy lesz a legjobb. Ránéztem a nénire, aki – mintegy megértve, miért volt értelme elmondani ezt a történetet – felderülő arckifejezéssel némán magáévá tette a felvetést. Ahogyan korábban az elérzékenyülés, most a vidámság költözött pár pillanat alatt a lelkembe, ahogy a helyére került minden építőkocka és Endre bácsi, az asszonykája és a hentesek közbenjárásával végül “megihatja” a megkezdett üveg végét is. Hiszen az a legfinomabb. 🙂

Közzétéve:

Sonka és társai

Eljövend a húsvét és ilyen sonkák közepette bizony nem is lehet más a kérdés, mint: ki milyen lábas jószágban látja a húsvét lényegét materializálódni.

A fenti képen látható, egy csíknyi kövérjével és egy friss, édeskés újhagymával csendéletbe foglalt fél sonka az egyik alternatíva, DE

van, aki a kötözött sonkában hisz,

van, aki a csülökben,

van, aki füstölt tarjában.

Persze van a disznón túl is sok jóság:

tejes bárány eleje, hátulja, gerince, lapockája, combja… Friss rozmaringgal, ahogy Világevő is bemelegített a húsvétra.

Emellett még ahol különbségek mutatkoznak: kenyér vagy sós kalács kerül a sonka-tojás-torma trojka mellé az asztalra?

Mindenki írjon szokásairól, had tanuljunk, okosodjunk.

Addig is egy másik kép a fenti sonkáról, hogy ne felejtődjön el. (Egyébként az óbudai Jánernél még van néhány adag, darab belőle, holnap tudok eltetetni, elhozni, ha valakinek megtetszett. Ízre, állagra országos.)