Közzétéve:

Ludas Csárli, te nem tehetsz róla

Vannak írások (nem mondanám a posztjaimat cikkeknek, amióta abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Derrick és Harry PM Blogon publikálhatok, mert ott rendesen megvizslatják a kikerülő anyagot), amik érlelődnek a fejemben. Ilyen a választások óta eltelt időszak áttekintése, amiből még a munka utáni fáradtságomat is ki akarom zárni, hogy tényleg a véleményemet és ne az aktuális lelkiállapotomat, hangulatomat foglalja magában.

Vannak ugyanakkor olyanok, mint ez is, amikor a kitolulni akaró “én megmondtam, én-én láttam előre” érzést kell megfékezni. Akárcsak lassan 4 éve, amikor Észak-Afrikát a felszabadulás rázta föl, aztán tette vissza a korábbi állapotába.  Ismételni nem akarom magamat, de kedvenc téziseim ismét terítékre kerülnek, egy kicsit.

Én vagyok Charlie

Ludas Csárli, te nem tehetsz róla részletei…

Közzétéve:

Allah Akbar és a Facebook forradalom elmaradt

Kezdhetném úgy, hogy én megmondtam, de ebből nyilván nem értene a többség a világon semmit, így ott kezdem, ahol az eleje van: Márciusban Palkonyán bonyolítottuk a “A Facebook és az internet felszabadítja-e az arabokat VAGY sem” szenvedélyektől sem mentes politikai-társadalmi vitát, ahol  az azóta beközösségeződő barátaim a Facebook egyfajta online Pilvax kávéházként aposztrofálva mintegy vizionálták az 1500 éves iszlámra épülő áldemokratikus vagy álprezidenciális formába fröccsöntött arab diktatúrák demokratizálódását.

Nem akarok végigmenni az egyes országokon, elég csak két csoportba bontani az érintett facse-hatás által érintett országokat. Első típus: ahol vérbe fojtják a lázongásokat vagy a második típus, ahol a diktátor lemondása, elűzése után a diktátort körülvevő politikai rezsim kirakatperekkel és álreformokkal vagy lényegtelen intézkedésekkel kussoltatta be a változást követelőke néhány emberöltőnyire. Kivétel ez alól Líbia, ahol az olajfüggő nyugati hatalmak beavatkoztak, (nyilván az ENSZ alapokmányt semmibe véve, de ez mostanában szokásos), mert ott – a környékbeli szokásokat követve – sóval szórták volna be a lázadók városának helyét, miután Kadhafi mozambiki és szudáni zsoldosai mindenkit megerőszakoltak és megöltek volna. Persze demokratikus változásokat itt sem lehet várni, pedig  jóval közelebb  van, mint a drogtermelés kontrolljáért oly sokáig birtokba venni kívánt Afganisztán.

Szumma szummárum: a Facebook ereje flashmob-szerűen tudott érvényesülni, de nem tudja áthidalni a vallási és tradícionális külömbségeket, amik nem társadalmi jellemzőként, dimenzióként, hanem a társadalom alapjaként determinálják adott országok működését mikro- és makroszinten egyaránt. Mindenképpen fel szeretném készíteni mindazokat, akik olvassák ezt a blogot, illetve ezt a bejegyzést, hogy – szerény meglátásom szerint – a Föld és azon azon élők egyre közelebb kerülnek Samuel P. Huntigton felkavaró tézisében megrajzolt világrend megvalósulásához, aminek vázával itt ismerkedhet meg azon személy, aki erre nyitott. Ezt azért tartom fontosnak, hogy értsük, nem lehetséges az európai és az arra épülő amerikai értékrend exportja a világ más részeire és az etnocentrikus világkép az, ami ettől eltérő álláspontra terelhet minket. Már a Földközi-tenger túlsó partján is olyan emberek élnek, akiknek a gondolkodása, szokásai, világlátása értelmezhetetlen számunkra, így az amerikanizálódás vagy bármilyen, számunkra lassan evidens 21-ik századi újdonság (lásd közösségi háló) sem úgy képeződik le a fejükbe, mint nekünk.

Utolsó mondatként: az araboknak az a sorsuk, hogy irtsák egymást ugyanannak az istennek a nevében, míg például nekünk, európaiaknak a lassú összeolvadás, a kisebb népeknek a teljes asszimilálódás.