Közzétéve:

A Lila Körte emlékére

Nem kevés cukrászda van Budapesten és környékén, mégis kevés az igazán megbecsülendő intézmény, ahol finom a fagyi, finom az édes, finom a sós, akad egy ízes, erős, jó kávé is, meg egy mosoly mellé. Mindig. Talán a Szamos Cukrászdák közül a Royal Kávéház és a Szépkilátás Cukrászda, valamint az Auguszt Pavilon az, ahol ez folyamatosan adott a mi tapasztalataink alapján.

Aztán szeptember elején kaptunk egy somlóit sós csokiöntettel, plusz egy olyan megmikrózott lekváros palacsintát a Budai Gesztenyésben (ami a budakeszi Gesztenyéskert, csak más a neve), hogy  még a balatonparti fekete mellény-fehér ing-brifkó a farzsebben típusú csárdákból is végleg elzavarták volna a szakácstanulót érte (részletek hamarosan), hogy máshol kellett cukorba fojtanunk a csalódottságunkat.

Sokadszor jutott eszembe a Lila Körte Cukrászda az Egyetem téren, ami egy újgenerációs hely, sok blogger és internetes oldal toplistájára felkerült, szinte megkerülhetetlen eleme a glükóz-fruktóz ágazatnak a fővárosban. Elmentünk. Aztán a szeptemberi bűnözős kirándulásaink mind odavezettek. Mert a bevezetőben felsorolt összes kivánalomnak megfelelt.

Szilvi kedvence a raffaello fagyi (minőségi raffaello ízvilággal: kókuszos-roppanós tésztás-vajas-krémes ízvilág), nekem a képeken is bemutatott mousse-szerű sütik, míg Fülöpé a töltött pékárúk, pogácsák. Hapci mester is visszatérő vendég a Lila Körtében. De mindez sajnos már múltidő, mivel október elején realizáltuk, hogy bezárt a hely. Pedig még sok süteményt megettünk volna ott, meg fagyit, meg mindent. 🙁 Mindenszentek alkalmából szeretteink után most megemlékezünk a Lila Körte Café-ról. Remélem, reméljük, még majd találkozunk az ott alkotókkal.

Addig pedig maradnak a fent említett klasszikusok, valamint a váci Desszert Szalon és új reménységként a La Praline. Illetve minden hasonló helyre vonatkozó felvetést szívesen fogadunk.

Közzétéve:

Krémes poszt

Keressük meg együtt a város, esetleg az ország legjobb, legfinomabb krémesét. A krémest még “otthoni”, egyszerű formájában is nehéz és macerás elkészíteni. Ipari, cukrászati körülmények között lehet olyan minőségű krémeshez jutni, ami két tésztalap közötti pudingos krémet jelent.

De egy igazi, jó krémes tetején és alján a tészta ropogós, de nem túl vastag és nem is túl kemény. Villával könnyedén vághatónak kell lennie, ugyanakkor meg is kell, hogy tartsa a krémet a helyén.

A krém maga a sütemény. Sűrűnek, de lágynak kell lennie. Olyan, ami akár harapható, egyben a nyelvünkkel képesnek kell lennünk a szájpadláson – mintegy – elolvasztani. Ízében karakteres, de nem túl édes összetételben mondható tökéletesnek.

Mi eddig egyet találtunk Szilvivel, ami mindig és minden érintett cukrászdában kiváló, ínycsiklandó és különleges élmény elfogyasztani. Ez a Szamos budai krémese, amiben tejszínes, eredeti vaníliával ízesített krém van.

Alábbi fotóval illusztrálom, mennyire rendben is van ez a sütemény. Egyben kérek mindenkit, hogy ossza meg velük saját, kedvenc krémesét, valamint, hogy hol lehet kapni és természetesen leellenőrizést követően posztolunk is róla.