Privát számla – Privát bank?

Ezen héten sikerült a bankszektorban egy furcsa félreértés “áldozatává” lennem, amit bóknak is felfoghatok egyben. Muszáj leírnom, mielőtt más élmények felülírják.

Bevezetésnek egy rövid összefoglaló. Rendszeresen fizetek be bankszámlára pénztár bankfiókban, ami a külömböző pénzintézetekben más-más folyamat mentén történik, utolsó mohikánok egyikének tűnik a Citi, ahol bizony kézzel kell kitölteni a befizetési formanyomtatvány, kivéve a saját számlás befizetést, mindenhol máshol számlaszám, számlatulajdonos neve, személyi igazolvány (praktikusan saját) és mehet a zseton a széfbe. Így működik ez az Erste, a BB, az OTP, de még a K&H pénztáraiban is, amely jelenlegi történetünk ihletője. Egészen pontosan a KH fiókja Óbudán, a Flórián téren.

Megszokott irodista ügyintézés ebédidőben, ruházatom biznisz kezsöl volt zakó nélkül, aznapra még nyakkendő is jutott. Sorszámhúzás, pici várakozás, majd a főpénztárhoz járultam (aminek az ablakában még kint van az úgynevezett bugyiban, cellux[alias tixo]-szal kitett, dőlt betűvel nyomtatott felirat, ami még a nyári keresztértékesítési kényszerre emlékeztet: “Kösse meg nálunk biztosítását utazásához!” – kicsit takszöv jelleggel). Kedves nagymama-típusú hölgy, szemüvegkeret korai hetvenes évek, haj a máig nyitcatartó kerületi fodrász ktsz (értsd kisipari termelőszövetkezet), ruha VOSZ (Vörös Október Ruhagyár). Köszönés után kezdem is bátran – itt dőlt el minden, mint később kiderült – és mondom, hogy egy privát folyószámlára szeretnék befizetni. Nyényi mondta, hogy ennek nem lesz semmi akadálya, folyószámla szám alapján kikereste az ügyfélszámot, közben jelezte, hogy a folyószámla száma igazából most nem is fontos, mert a befizetést függőszámlára könyveli, majd a kollégái csinálják meg a BO-n (itt ugye a háttérosztály árnyékmunkásaira gondolt). Személyit, lakcímkártyát is megnézte a Nyényi, közben kis kontrolpapírkájára is felírta az összeget, mint az egyszeri cipész, aki nem nagyon ad blokkot, így nap végén egyszerűbb lesz majd a standolás, gondolom. Végén elkészült a formanyomtatvány, aláírtam, boldogok voltunk, elköszöntünk.

Másnap reggel kilenc óra körül csörög a mobilom: a Nyényi az, hogy vóna egy kis probléma, mivel ő félreértett engem. Azt vette le a megfogalmazásomból, hogy a célszemély, akinek a folyószámlájára be akartam tenni a pénzt, a K&H Bank privát banki (azaz prájvit benking) ügyfele, így rossz függőszámlára került a pénz, amiről csak akkor tudják a jó függőszámlára áttenni, ha én bemegyek és aláírok egy jegyzőkönyvet… Mondtam, hogy persze bemegyek, hálás volt, elköszöntünk. Percek teltek el, mire az egész összeállt a fejemben, aztán a célszeméllyel már röhögtünk kínunkban, hogy ilyen van még Magyarországon, miközben két bank között az utalás napon belül megtörténik. Azt már nem is merem leírni, hány IT-alapú kérdés fogalmazódott meg következő lépésként a fejemben, minden esetre megmasszírozta a májamat, hogy azért mert kultúráltan bírtam felöltözni és használok idegen szavakat (gondolok itt a privát szóra a lakossági helyett), a partnernek is megelőlegeznek egy kiemelt ügyfélstátuszt. 🙂

Zárásként a tanácsom: óvatosan a privát számla kifejezéssel a K&H-ban. 😀