Archive Page 3



Villány apró déli zug. Tüzes vörösek, ropogós rozék, tartalmas fehérek hazája. Ha tehetném, néha eltünnék ott pár hétre, hogy ismét fölfedezzem, beleharapjak, bemerüljek, több legyek borai, emberei, dombjai által. Helyette vannak a palackba zárt szellemek, amik fölidézni segítenek búbájos zamatait.

Fűzfa lombja alatt megbújó szerelmes párocska

Ez a házasítás maga a romantika. Karcsú, akár egy tinédzser lány, de már annyira férfias, mint egy érettségiző fiatalember. Elképzelem, ahogy a borok (kékfrankos 28%,  Pinot noir 19%, Merlot 19%, Cab.franc & sauvignon 15 %, Kékoportó 11%, Syrah 8%) egymásba gabalyodnak, mint a titokban egymást becézgető, szeretgető, a szerelem lángjával mit kezdeni még nem tudó ifjú pár. Ott szeretgetik egymást, ahol érik, összeolvadnak, elegyednek, majd megnyugszanak… Aztán a palackból egy jó nagy szellőztetés után erőre kapva kipattanva tüzet csiholjanak a szájpadláson, a garatban…

Akár a szirtaki

Egy másik kép, ami erről az Immortalról eszembe ötlik, az a görögök emblematikus tánca: nem létező karjukat egymás vállára téve  kapaszkodnak össze az eltérő borok, hisz mind vörös és életrevaló. Fölveszik a ritmust, az ütemet, megérik a közös akarat, lendületben jönnek és kiteljesednek. Még buzuki sem kell, hogy kiadják magukból, ami bennük van. Ez a bor nem testes, de van benne akarat, amivel, amitől lázba hoz, fölhevít már az első pohár után. Hétköznap ennél több, jobb talán nem is kell, mert erre marad idő és erő a kenyérkereső rohanás után. A valakinek mégis kell, az igyon egy combos cabernet franc-t. Meg egy pálinkát.

Palackja 1700-2000 forint körül beszerezhető.

Minden bor olyan, mint egy találkozás. Ahogy levesszük a polcról, ahogy az üveget, a címkét szemléljük, olvassuk, méregetjük, akarva-akaratlan elvárást fogalmazunk meg, még ha nem is tudjuk mi az. Jót akarunk magunknak, a szánknak, az agyunknak. A bor megismeréséhez, megértéséhez jó orr, jó ízérzék, jó zamatszótár kell. Nekem ez nincs, de azt le tudom írni, amilyen érzéseket kelt bennem a nedű.

Üde, fűre szaladó folyócska

A Generosa homoki bor, magyar kéz oltotta, keresztezte. Nem mondom, hogy érződik rajta mindez, de a második pohár és a nemzeti érzelem térnyerése után közelebb érezzük magunkhoz a szőlőt is.

Ez a 2012-es bor könnyed, lágy, libbenő, akár egy nyáresti szellő. Elképzelem a teraszon gyöngyözni a palackot, amit körbeül a társaság: a nap által kiszívott, megfáradt, barna arcú, kicsit fölhevült testű emberek némán vagy ritkán szólva kortyolgatják a fröccsöt vagy a bort magában. Várják az italtól, a bortól, az alkoholtól, a savtól, a buboréktól, hogy dönteni legyenek képesek: erőre kapva mulatnak éjfélig és azon túl vagy a fáradtság ösvényéről a mellette kanyargó álomfolyóba sodorja őket a szőlőlé.

A Generosa üdítő, akár a hirtelen zivatartól medréből kilépő patak, ami aztán a part, a közeli tisztások füvén kirosszalkodja magát és visszatér medrébe, csordogálni.

Ízében gyermeklány lendülete: van már, de hamar elfogy. A szikvíz alá tud karolni, mint szerető anyuka vagy nagymama, de ha nem akarjuk nem kell. Arra jó, hogy mosolyhoz segítsen. Tánc vagy elalvás közben.

Palackja 1.000-1.200 forint körül van.

Sikerült ráakadni egy kellemes listára ezekből a terjedelmi problémák miatt ki nem adott művekből:

1. Vladimir Putyin: Demokrácia

2. Puzsér Róbert – Hajdú Péter: Barátságunk története

3. Oberszovszky Péter: Pártatlan közszolgálat

4. Orbán Viktor: Testületi pártirányítás a gyakorlatban

5. Rogán Antal – Lázár János: Toleráns és konstruktív politikai kommunikáció

6. Mesterházy-Bajnai-Gyurcsány-Fodor: A sikeres választási szövetség ABC-je

7. Simon Gábor: Útinapló – Bissau Guniea

8. Robert Fico: Magyarország, Szeretlek!

9. Vona Gábor: A cigányság társadalmi integrációjának jövőképe

10. Mészáros Lőrinc – Simicska Lajos: Tehetségre épített vagyon

Valamilyen fa valahol a Pusztaszeri úton.

image

image

Virágzó fa Alsó Zöldmáli út és a Pusztaszeri út sarkán. Szép. 🙂

Minap Micivel sikerült tisztába tenni az idei választások várható eredményeit és azok körülményeit. Megérdemlitek, hogy ti is tiszta fejjel, józanul, a lényeget látva foglalkozzatok a fékezetthabzású kampányból kieső politikai bulvárral, illetve legyen arról valamilyen képetek, mit érdemes tenni április 6-án.

Ahogy Soundria főnök is írja, szavazni márpedig el kell menni, mert anélkül sz@rt nem ér az egész. A véleményt kifejezni jó, ráadásul a kelleténél amúgyis ritkábban van rá lehetőség, tessék meglépni. Inkább a parlamenti választások, mint a VV6, nemde?

A lehetőségek tárháza nagyon szűkös, a helyzet szinte reménytelen, mégis meg kell próbálni dönteni (miközben persze a nem szavazás is vélemény).

Összefogás 2014

A baloldal együtt, közösen is pont olyan töketlen, mint külön-külön lenne, de így legalább látványosan, kézzelfoghatóan az. Bajnairól  abban a pillanatban derült ki, hogy alkalmatlan a politizálásra, amikor beállt ebbe a pirosnyakkendős seggrepacsiba, ráadásul félig a függöny mögé. Mindaz, ami miatt a politikába visszatért, elporladt a nagy közös semmiről szóló szövetségben. Mesterházy MSZP-je csak béna, bukott, lopós politikus kitermelésére képes, Gyurcsán DK-ja a 2014-es választások SZDSZ-e: nem létező látszatpárt, ami be fog jutni a parlamentbe potyautasként gyönyörűen. A Bajnaival szövetkező majdnem zöld, de mégsem Párbeszéd Magyarországért még azelőtt föladta a saját karakterét, mielőtt az kialakult volna, így Jávor Benedekék mehetnek majd bohóckodni Paksra, hogy el ne felejtődjön a nevük a köztudatban…

Legyen Más A Politika

Más lett a politika az elmúlt 4 évben? A csalódott balos szavazók vigaszágon ismét befutóvá tehetik a vezető nélküli pártot, ami idén zöld párt lett. Ez egyébként egy olyan politikai-ideológiai irány, amivel 90 óta egyetlen párt, tömörülés sem jutott be az országgyűlésbe. Ennél még talán az is jobb lett volna, ha Schiffer Andrásék nem lövik be magukat semmilyen vezérgondolatra, ahogy 2010-ben ezzel jól is jártak. Na mindegy: ha valaki nem akar összefogni, meg át sem akar szavazni a jobboldalra, viszont a lepattanózós minipártokat is kerülni kívánja, az némi tollharapdálás után ikszelhet egyet az LMP-re, hogy legalább egy páruknak ne kelljen munkát keresnie a mostani nehéz, túltelített munkaerőpiacon.

Jobbik

Az a rossz hírem van, hogy az idei választás nyertese leginkább a Jobbik lehet. A csendben elröfögő Vona és emberei kisebb botrányokkal, némi magyargárdázással elütötték az elmúlt 4 évet, és simán be fogják vonzani a Fideszben csalódó, de nemzeti(es), jobbos, magukat eltökélt kereszténynek, radikálisnak, kommunista/cocialistellenesnek érző polgárokat. Micivel arról polemizáltunk, hogy ki fog váltani némi böröndzár csattogást és útlevél előkeresést, ha április 6-án este, az első egyfordulós választás estéjén Obersovszki Péter is kénytelen lesz egy általa is kényelmetlenül nagy százalékos értéket mondani a Jobbik nevével együtt miután kikeveredett Rákay Kálmán ánuszából. Szóval lehet számítani arra, hogy aki változást akar, de leköpi a bohócos plakátot, az erősíti majd a radikális pártot, ami persze ki fogja verni Brüsszelben, meg mindenhol Európában a biztosítékot, de azért a nép az úr, hogy ő (mi) döntsön.

Fidesz

Meglepetés lenne, ha nem a kormánypárt hosszabbítaná meg a mandátumát április elején. Egészen egyszerűen azért, mert a kirekesztő, agresszív, erőből akkor is áttoljuk témával és saját klientúrájának beágyazásával együtt is a legtöbb biztos pártválasztó a Fideszé maradt. A bizonytalanokat idén a heréltagyú ellenzéki összefogás nem fogja tudni mozgósítani, a Fidesztől eltávolódókat fölszippantja a Jobbik és az LMP, ha csak csoda nem történik. De előbb jutunk ki a foci EB-re, mint csoda történne a választásokon. Ha marad a Fidesz és elég ereje lesz (vagy kétharmaddal vagy háttéralkut kötve a Jobbikkal) hozzá, akkor félelnöki rendszerre fog berendezkedni, még pedig egy olyan fölállással, hogy Orbán a köztársasági elnök, Navracsics a miniszterelnök, Lázár a kancellária miniszter.

Remélhetőleg újabb négy év elég lesz a baloldalnak, hogy alkalmazkodjon az új kondíciókhoz és bármilyen módon összerakjon egy érdemi, de legalábbis kézzelfogható alternatívát. Ez most nincs, így marad, ami van. Sajnos.

1997-ben voltam húsz éves. Akkor kezdtem el először egyetemre járni és akkor költöztem Budapestre. Ilyen meghatározó évben meghatározó időszakban rengeteg elemi, máig ható zenei felvétel véste bele magát a nép tudatába.  Tegyük föl a koronát 2014 januárjára ezzel a pár perces megemlékezéssel…

Pár hívószóval indítok: Barbie Girl, Macarena, Coco Jambo… Már ez is önmagábaN elég lenne a teljes sokkhoz, de ugyanebben az évben szárnyaltak a Spice Girls első slágerei, Elton John énekelte el Diana tiszteletére a Candle in the wind-et, illetve a Hanson nevű fiúcsapat értelmet is kevert a könnyűzenébe a MmmmBop című felvételével.

De az igazi időutazást az hozza el, ha minden külső tényezőt kizárva, akár fülhallgatóval vagy aki megteheti erős hangtechnikával és kiváló minőségben elmélyülten magához veszi újra  Mark Morrison Return of the Mack című örökzöldjét… Ebben a “dalban” benne van minden, ami a tinédzserkort és az akkori hangzásvilágot jellemezheti. Hűen. Elemezhetjük mélységében is, de kár megbontani a csávó afroamerikai orrhangjának és az alákevert végtelen egyszerű dallamnak az organikus egészét: így jó, ahogy van.

Bónusz trekknek pedig a ma ismert világ egyik legérzékibb klippjét is megtekintheti minden kedves érdeklődő:

 

 

Vannak trendi helyek, trendi dolgok Budapesten is, ami egyértelműen így helyes. Ilyen trendi hely a Déryné és testvérkéje a Spicc Projekt (a Mini 2.0-ás verziója). Kovács Kristóf szerelemgyereke a (két) hely, aminek eredménye, hogy nem csak bensőséges hangulat, saját pékség, korrekt konyha és programok, de olyan kiegészítők is elérhetőek, mint egy saját karácsonyi CD is azokkal a dalokkal, amik karácsonyi időszakban az éttermekben szólnak.

Idén jutott el hozzánk egy példány és ez szól sokszor, mert mindenkinek van róla kedvence és reggel, este, délben Fülöp vezényletével közösen táncolunk a dalokra. 🙂

Itt az 7 legnagyobb kedvencünk.

1. Jimmy Buffet: Mele Kalikimaka – egy hawaii karácsonyi dal foxtrott és charlston hangszereléssel

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=Ii1yC40fVeM[/youtube]

2. David Ian: Christmas time with you – Fülöp kedvence a smooth jazz jegyében

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=al1hGT7Ii_E[/youtube]

3. Zach Gill: Party Hard – hiszen a karácsony nem feltétlenül csak a halászléről szólhat

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=YYDSx9-BpN4[/youtube]

4. Zee Avi: No Christmas For Me – szomorkodós-szerelmes-hiányzós (ha Deák Bill Gyula bácsi énekelné, akkor ez lenne a “Biztonsági őr feleségének dala”)

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=OY44aLhgS5I[/youtube]

5. Lady Antebellum: Baby, It’s could outside – összebújós-simulós-lassúzós-érzékienszúrkálódós ünnepi felvétel Nulla Fo(l)k Celsius jeligére

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=m3H6YE-40xg[/youtube]

6. Azymuth feat. Sabrina Malheiros&Roberto MEnescal: Pra Ze – nyár a télben, hiszen mindig kell egy kis latin ritmus

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=_wGfR2_0Lf8[/youtube]

7. Jolly Old St. Nick Singers – Last Christmas – Mert van egy dal, ami nélkül nincs karácsony, soha többé… 🙂

[youtube]http://youtu.be/1czEKJCZjWk[/youtube]

Áldott, békés ünnepet az összes kedves barátunknak, a sajnos.hu minden rajongójának és olvasójának! 🙂

 

Milyen furcsa dolog, hogy blogolni legalább akkora felkészülést, rákészülést és  koncentrációt, (valamint nem kevés türelmet) igényel, mint egy korrektül elvégzett munkafeladat vagy üzleti tevékenység. Legalábbis nekem. Ennek okán halmozódnak már lassan 1-1,5 éve az anyagok (nem ám, sokkal több), amiket nem vagyok hajlandó elengedni. Ezért most elhatározom, hogy bepótolok egy csomó mindent, ami azért jó, mert aktualitásából nem sokat vesztett.

Ezt erősíti, hogy édes Szilviám épp a minap (az elmúlt hetekben valamikor) mondta, hogy vissza kellene menni a Susogóba Pécsre, mert eléggé kiváló volt tavaly nyáron és mennyire igaza van.

A közepesen jól (igazából az volt benne az egyetlen pozitívum, hogy együtt voltunk hárman) sikerült tavalyi (2012) balatoni nyaralásunkat (augusztus első hetében) egy nappal hamarabb befejeztük, így maradt egy kisebb összeg, amit az éppen következő hosszú hétvégén terveztünk is elhasználni egy jó kis városlátogatásra. A célpont Pécs  volt 3 napra és 2 éjszakára, ahol a főbb étkezéseket a számunkra oly kedves éttermekben próbáltuk elkölteni. Nem várt sikerekkel.

Ennek hátterében az húzódik, hogy Fülöp nevű gyermekünk a kellemes időben és a kiváló házi szörpök és limonádék segítségével képes és hajlandó volt végigülni egy többfogásos éttermi ebédet. Kétszer is nagyjából 1 napon belül! Ősbemutató volt!

Enoteca Corso

Egyből a megérkezésünkkor a belváros felé vettük az irányt, hogy megfelelő ízekkel megalapozzuk a kirándulást, illetve csillapítsuk egy kései ebéddel a hosszú utazás alatt előtörő éhségünket. Akkor még – talán épp az utolsó napok, hetek voltak a profilváltás előtt – lent bisztró, fönt étterem kombinációval üzemelt az Enoteca, azóta ez lent az Étkező néven futó, sokáig nyitvatartó büfé-borozó-delikátesz egységre cserélődött, az emeleten maradt az éttermi módozat.

Terasz, napsütés, lágy szellő, csobogókutak idilli kombinációját csak a környékbeli fúvószenekarok fesztiválra készülődése “árnyékolta” a fedett kinti részen ejtőzésünket.

Vadas nyúl zsemlegomóccal:

Vadas nyúl zsemlegombóccal

Decens ízű, kiváló állagú nyuszihús, krémesen lágy zsemlegombóccal és emlékeim szerint egy nem annyira édes, mint inkább zöldséges szósszal. Jól összerakott klasszikus.

Corso burger:

Corso burger

Hátszínből vesefaggyúval gyúrt húspogácsa, rózsaszín és szaftos, kellemesen fűszeres. Édeskés, közepes méretű házi buciban, friss, balzsamecetes salátával. Telitalálat.

Madártej:

Valamiért az összes, az elmúlt 2-3 évben kóstolt éttermi madártej édes volt, de nagyon durván. Az Enotecaban is kiváló vaníliás szósz, de szétcukrozva, a hab dettó. Egyébként kiválóak lennének az ízek, mert ha apró falatkákkal próbálkoztunk, akkor átjött, de egy rendes kanálnyi adagban már elmosott mindent az édes íz.

Szilvás pite:

A szezon előtti szilvás pite inkább volt linzertészta-pite, kis fahéjjal és kis szilvával, ami ráadásul ízetlen is volt, szóval nem sikerült a desszertekben jól belenyúlnunk. De legalább a desszertek idejére már elment a rezesbanda. Az egész eseményt bearanyozta, hogy Fülöp a főételeket majdnem teljesen végigülte, így nyugodtan beszélhgethettünk is egy kicsit, ami ellensúlyozta a nem teljesen tökéletes körülményeket és a nem kedvünkre való desszerteket is.

Susogó

A vasárnap (08.19.) a délutáni alvás után épp’hogy becsúsztunk még a vasárnapi ebédeltetésbe a Susogóba fél 3 magasságában, ahol az újranyitás után (és a poszt írásáig bezárólag is) a szezonális és a helyi alapanyagok kombinációjára, tematikus heti ételekkel és napi friss táblás kínálattal dolgozott, dolgozik a konyha: egy szakács, egy cukrász és egy pincér segítségével. A korábbi elegancia nem változott, de (forró) nyár lévén a kertben ültünk le, ami laza és mesésen bájos is egyben. Most meg is fogadom, hogy jövő évtől minden nyáron le kell oda menni, ha más nem csak egy ebédre.

Tabla

Ha jól emlékszem, akkor a fogások számához volt kötve az ár, így egy komplett menüt ettünk végig azokból a lehetőségekből, amik még az ebédre szánt lehetőségekből megmaradtak.

Lencse leves mangalicakarajjal:

Zsenge hagymás, roppanós zöldségcsíkokkal gazdagon megtöltött leves volt, kis darab szaftos karajjal (sous-vide gyanús) kvázi-feltétként és ami különleges volt, hogy a lencse is ress volt, ami Szilvinek annyira nem jöttbe, számomra üdítő volt az egész, amihez jól illett a rághatóság.

Misoleves:

Egy kellemes, zöldséges-tofus levest kaptunk, de annyiban nevezném (főleg így utólag, ismerve autentikus miso levesek állagát, ízét) misonak amennyire mondjuk gulyás leves lehet egy kumamoto-i japán éterrem szakácsai által készített paprikával színezett, zöldséges, burgonyás, kockázott hússal főtt leves. Viszont finom volt és kész.

Disznósajt:

Disznosajt

Mangalicából készített préselt, főtt, tényleg disznósajtos fűszerezésű, ízű hússzelet, amit azért a magyar hentesek 90 %-a megkönnyezne kóstolás után és mindent odaadna az utált szomszéd kutyájának, amit addig a pultban tartott. Én, aki a porcogóknak, egyéb merevebb szerkezetű állati kötőelemeknek nem vagyok barátja, itt még a lágy darabkákat is elmajszoltam, mert finom volt és illett az ételhez, meg a hollandi mártáshoz és a pár szem friss madárbegy salátához is. Meglepő volt és remek.

“Szendvics”:

Egy szép szelet, pici olajban megpirított, megsütött kenyéren egy darált marhahúsból sütött húspogácsa szeletszerűen formázva, enyhén hagymás, egyszerűen fűszerezett (borsot, édeskés ízeket éreztünk, meg borsot) és kellemesen laktató, szaftos étek: mellé kicsi natúr saláta. Egyszerűségében nagyszerű.

Borjúnyak:

Borjunyak_rizotto

Az ebéd egyik csúcspontja: sous-vide borjú, alatta zöldséges rizottó – ismét a kiváló alapanyag, amit nem rontottak el semmilyen flik-flakkal, saját ízeivel volt pompás.

 

Kecskesült:

Kecskesult

Egy darab oldalas, egy darab comb az édeskés kecskesültből, hozzá mángold, egy kis héjában sült krumpli, meg pár szem csicseriborsó. Hús olvadt a nyelvünkön, állaga, minősége mgint kiváló, éppen annyi és éppen olyan kísérettel, körítéssel, ami csak hangsúlyozta a hús lényegét.

Túró rudi:

A rúdba formázott vaníliás-citromos túróhab volt étcsokival bevonva, jól lehűtve. Maximális túró rudi érzet, a hab szinte röpült, a csoki roppant és olvadt egyszerre. Szabadalmaztatni kellene, ha még nem tették meg.

Mandulatorta:

Ennek kapcsán ejtsünk szót az emberi nagyságról először. Ugyanis a mandulatorta elfogyott, ám amikor mi kaptuk az édességeket, akkor már csak a tulajdonosok ebédeltek a Susiban a családdal, gyerekekkel és nekik volt eltéve még egy adag belőle. Mivel ők is a kertben ültek és halották, ahogy a pincérrel egyeztetünk a témában, fölajánlották a sajátjukat és ők ettek mást helyette. Amíg ilyen vendéglátósok vannak, addig hiába van forgalomban és éttermekben használatban ARO sonka, a magyar konyha él!

Mandulatorta

Pici tortaformában omlós, vajas piskóta, a tésztában is mandula, illetve mandulás tejcsoki a tetejére, közepébe ültetve, a tányéron kíséretnek egy kenet házi sárgabarack lekvár… Ebből egy anyahajó méretűt tudtunk volna (és biztosan tudnánk ma is) elmajszolgatni vasárnap délutánonként ebéd után…

Élmény volt és örömteli dolog, hogy a Susogót újrahangolták elkötelezett tulajdonosai. Az új koncepció és az új stáb is nagyot alkot és reméljük a lendület is kitart. Az érdeklődés ki fog, ez már biztos, már csak azért is, mert az 5 fogás 5.500 vagy 6.500 Forintért (összesen 16-17 forintott fizettünk emlékeim szerint) ilyen minőségben ajándék volt és a facebookon nézve a táblát, az ár azóta sem lett sokkal magasabb. (Itt még megjegyzem, hogy azóta mindenki hozsannázott, akinek pécsi újta kapcsán a Susogót feldobtam, a legutóbbi ilyen megerősítés idén szeptemberi.)

Soundria meggyújtotta bennem a feldolgozások kanócát egy kiváló kolumbiai Depeche Mode “feldolgozással”. Jöjjön az eredeti az én kedvenc verziómban, aztán aztán a DMK kiváló alkotása. 🙂 A hangszerelés igen figyelemre méltó.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=QmYynm6Q0nw[/youtube]

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=BxQSEvHdyjQ[/youtube]




About

You are currently browsing the Sajnos.hu weblog archives.