Közzétéve:

Szarból várat: Majkaésahaverok – Belehalok

Egy kicsit borzolom a kedélyeket az Irígy Hónaljmirigy átirattal. Az IHM fiúk végre csináltak 10-15 után valami vicceset megint (bár erre Szilvi azt mondta, hogy elvből nem néz/hallgat hónaljmirigyet – és egyébként igaza van…).

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=UylZ_e2mAFk[/youtube]

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=3-QN7zHi7G4[/youtube]

 

Közzétéve:

Sajnos Mozi Klub – Második lépés

Összeállt egy válogatott lista, Hölgyeim és Uraim! Az alábbi felsorolásban ABC sorrendben szerepelnek azoknak a moziknak címei, amikre egynél több szavazat érkezett, azaz egynél több listában kerültek említésre.

A következő lépés, hogy mindenki kiossza 10 darab szavazatát a filmekre. A tíz pontértéket tetszőlegesen lehet elosztani. Akár egy filmre a 10 pontot vagy kettőre 5-t 5-t, esetleg ötre 2-t 2-t, illetve egyéb opciók. A wikipedia leírást linkeltem a címre, plusz IMDB-t mellé külön.

Határidő: október 8, péntek. Kellemes pontozást! 🙂

  1. 1984Imdb
  2. AmarcordImdb
  3. Az Ördög Ügyvédje – Imdb
  4. Az utolsó skót királyImdb
  5. DogmaImdb
  6. Harmadik típusú találkozások – Imdb
  7. Kelly hőseiImdb
  8. KeresztapaImdb
  9. Macskafogó 1Imdb
  10. Pulp fictionImdb
  11. Ronda ügy – Imdb
  12. Ragyogás (The Shining)Imdb
  13. Száll a kakukk fészkéreImdb
  14. Tizenkét dühös emberImdb
Közzétéve:

Sajnos Mozi Klub – Első lépés

Még a Medve által – az azóta némileg szüneteltetett – Geci Beerboard Top 30 kapcsán fölvetett téma jutott eszembe az elmúlt napokban. Ennek mentén az az ötletem támadt, hogy szedjük össze az érdeklődő sajnos-látogatók kedvenc filmjeit, majd a kedvencek legjavát (a leggyakrabban említett 10 például) szavazásra bocsátjuk, végül sorrendben (az érdeklődőkkel) közösen megtekintjük.

Első határidőként október 1-ig várom minden, a közös élményben részesülni kívánó olvasónktól a tizes listáját, amiben nem kell fontossági sorrendnek irányadónak lennie. Mindenféle film jöhet. A magam részéről indítom a sort egy régóta érlelődő és időnként frissülő listával:

  1. Keserű méz – Bitter moon
  2. Apám nevében – In the name of the father
  3. Szenvedélyek viharában – Legends of the Fall
  4. Nyolc tanú –  Vantage Point
  5. Az utolsó skót király – Last king of Scotland
  6. Egy elmebeteg nő naplója
  7. Ronda ügy – Very bad things
  8. Tesó
  9. Bazinagy görög lagzi – My Big Fat Greek Wedding
  10. Blair Witch Project
Közzétéve:

Gombatermesztés otthon – Kalandozás mikológiában 2. rész

A természet bizonyos szinten bármilyen körülmények között megadja az éhes embernek, amit meg(sem)érdemel. Eltelt quasi két hét és még egy kicsi, amióta összeraktam a gombatermesztő készletecskét, és lőn: az első kalapocska kibújt a nedves tőzegből a gombafonal növekedése által.
Íme a konyhában, a fal mellett elhelyezett termőállomány, a fólia fölhajtását követően.
CIMG4996.jpg

A következő képen jól látszik a gombafonal elburjánzása:
CIMG5009.jpg

Az első rendesen kifejlődött példány a doboz falánál bújik meg csendben.
CIMG5001.jpg

Hamarosan szüretelhető méretű lesz…
CIMG5006.jpg

Innentől, a takarófólia megnyitását követően folyamatosan nedvesen kell tartani a tőzeget, hogy hűvös, szellős helyen tovább növekedjenek a barna csiperke-gyerekek. El kell mondjam, napon belül látható a növekedés. Elvileg 1-1,5 héten belül termőre fordul a dobozka, és akkor minden, erre hajló, és elérhető földrajzi közelségben lévő sajnos-rajongókat meg fogom invitálni egy kellemes gombás étekre… Szóval mindenki szurkoljon és készüljön. 🙂

Közzétéve:

Gombatermesztés otthon – Kalandozás mikológiában 1. rész

Hirtelen felindulásból sikerült venni barna csiperkét spóraállapotban, előkészítve saját célú termesztésre. Az előkészítés lépéseit alábbi fotósorozatban dokumentáltam. A végcél, hogy legyen gomba, amit a kis kezünkkel leszüretelünk, és elkészítünk. 🙂

CIMG4869.jpg

Ez tehát nem más, mint a CDK, azaz champignon development kit.

CIMG4870.jpg

Fedél fölnyitása után először a júzer manuál ötlik szembe.

CIMG4871.jpg

A tőzeg elnevezésű indukátor a CDK-ból kiemelve.

CIMG4872.jpg

Emez pediglen a kiváló gombakomposzt.

CIMG4873.jpg

A tőzeget lazán a gombakomposztra morzsoljuk.

CIMG4874.jpg

Gondos munkánk végeredményeként a tőzeg egyenletesen befedi a komposztot.

CIMG4875.jpg

Házi permetező eszközünkkel benedvesítjük a tőzeget.

CIMG4876.jpg

Ismét lazáskodunk – lazán visszahajtjuk a komposztra zsákjának szélét és a természetre bízzuk, hogy tegye az dolgát tőzeges spóraföldünkön.

Közzétéve:

Plázajárás II.

Azt már legutóbb sikerült megtudnunk, hogy nem vagyunk sikeresek, hiszen nem korszerű az, aki a XXI. században nem az internetről rendeli az alsógatyát (lehetőleg használtat az ebay-ről), a gyereksapkát, na meg póréhagymát, dehát mink már csak ilyen maradiak vagyunk. Ezúttal az általunk igen kedvelt Doctor Ház című sorozat következő évadjáért szerettünk volna valahol pénzt (8000 HUF) hagyni.

Már látom lelki szemeimmel a commenteket, miszerint mekkora egy baromállat vagyok, hogy már megint fölöslegesen kimozdulok, amikor mondjuk ingyért letölthetném a világhálóról, vagy a legrosszabb esetben 20% kedvezménnyel megrendelhetném a DVD futártól. A letöltés esetemben kizárva, akik ismernek tudják, hogy nem erkölcsi problémáim vannak, hanem egyéb – sokkal súlyosabb – betegségről van szó. Egyszerűen hiányzik az az agysejtcsoport, ami az internet, illetve a számítógép “normális” használatáért felel.
Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mivel ezúttal a vacsorát a Váci úti tescoban sikerült megvásárolni, és ott nem volt meg a DH 3. évad (persze a tesco egy külön történet), ezért áttámadtunk a Duna Plázába. Röviden: ott töltött idő 15 perc, parkolás sima, és ingyenes, DH 3. évad egyetlen lehetséges boltban sem volt meg (természetesen).
Na mindegy… kifelé a parkolóba a következő kép tárult elénk:

DSC00696.JPG

Kérdés: ez hogyan fordulhat elő???
Lehetséges verziók:
– főnök betelefonál az üzletbe… lányok! egy paraszt sem vásárol, hogy rohadna meg mindenki… azonnal írjátok ki, hogy “sale”, oszt majd fognak. A lányok csodálkoznak, de kiírják.
– a tulaj elkötelezett híve az idegeneredetű, a magyar nyelvben gyökeret eresztő szavak fonetikus leírásának.
– az intézmény vezetősége így figyelmezteti a parkoló irányába tartókat a várható időjárási viszonyokra.

if jú hev eni ájdea, plíz ser it vit ász

Közzétéve:

Final Table

No… kiváló Zorró barátunk telefonja ért a Pártban múlt héten valamikor, hogy egy új pokerclub (Best Poker Club – Lurdy ház) freeroll versenyt indít hétvégén, amin illő lenne elindulnunk. Ekként benevezére került Mici, Áci, Iván, Zorró és jómagam (és persze később kiderült, hogy Copter is indul, ami nyilvánvaló volt, hiszen őneki ez a választott hivatása). A lebonyolítás alapján 5 előselejtezőből lehet eljutni a vasárnapi döntőbe, ahol meg lehetett küzdeni az 500 ezer forintos összdíjazás valamekkora hányadáért.

Szombaton reggel fél 10… fájdalom!!! Álmosan érkezünk némi késéssel a helyszínre, ahol profi körülményekkel találkozunk és a pörgős regisztrációt követően 10 után kicsivel belecsapunk. Tehát szombat reggel 10: motiváció=nulla, koncentráció=nulla, pszichés felkészültség=nulla, elfogadható lapok száma=nulla. Én hullok ki először, mintegy 40 perc elteltével, aztán kicsit később követ Mici és Áci is. Hiába, a későn fekvők nem bírtak úrrá lenni a korai kezdéssel járó kihíváson. Viszont!!! Óriás bravúr: Zorró és Iván bejut a legjobb 35 közé a 160 indulóból, ami döntőt ér!!! Egyetlen party-ra sem emlékszem már, csak arra, hogy szerencsétlenül estem ki.

A vert sereg aztán megtudja, hogy el lehet indulni a délutáni selejtezőn, amennyiben nem jön el minden regisztrált versenyző. Némi tanakodás után döntünk: 3-ra visszajövünk és újra próbára tesszük magunkat. Ennek megfelelően regisztrálunk a várólistára.

Egy jó ebéd után, egyre inkább kezdünk rápörögni a témára, vagyis kezd megjönni a kedv, hogy most már aztán tényleg kezdjünk el rendesen pókerezni. A délutáni selejtezőre végül 177 ember érkezik, akik közül 36 ember kerülhet a döntőbe. Részemről egy viszonylag feszes asztalra kerülök, ahol a kezdeti viszonylag jó lapokkal sikerül hamar megduplázni a 10ezer kezdő zsetonom. A taktika… flop előtt emberes emelés, ha valaki jön, akkor flop után két emberes emelés… szépen dob is mindenki. Ezt kb ötször sikerül eljátszani… plusz sikerül két embert mindjárt az első egy órában jobb lappal kiejteni. Na most ezek nem a legjobb játékosok voltak. Egy profi is ült az asztalnál azonban, aki igen szimpatikus fiatalember benyomását keltette. Egyik fülében fülhallgató… zenehallgatás… unott pofa… és minden szarabb döntés kiröhögése… különös fintorok… bepofázások… szóval igazi fasszopó viselkedés. Persze közben sok beszélgetés, hiszen mindenkit ismerés, aki számít. Zsetonszámban jóval mögöttem járt, ezért úgy itéltem meg , hogy a nagyobb flop előtti emelésére be tudok menni az A-5-mel. Flop: A, Q, 4. Check-olok… ő is. Jön egy 3-as. Check-olok, ő azonban all-in-t mond. Mivel zsetonjaimhoz képest kb 1/3-ad emelésről beszélünk, ezért tulajdonképpen gondolkodás nélkül megadom, hiszen az, hogy ez az ember eltakarodjon az asztaltól minden pénzt megér. Gúnyosan teszi le az A-J-ját, ami Áci Pókeriskolájában (vagy inkább Álmoskönyvében) semmi jóval nem kecsegtet… ez azért mint később kiderül nem mindig állja meg a helyét. Miközben kirakom az A-5-ömet, megjegyzem, hogy tudtam, hogy A-od van. Mire ő szinte röhögve: akkor mi a fasznak adtad meg? De mire ezt kimondja, már érkezik is a válaszom, ha lehet talán még gúnyosabb röhögés kiséretében: EZÉRT. Kiváló dealerünk ugyanis kirakta a “jól megérdemelt” 5-ösömet riverre. Miközben szedelőzködik, van néhány keresetlen szava arra vonatkozólag, hogy mennyire szar játékos vagyok, meg az anyám is salakmotorozhatott volna inkább Miskolcon a MVSC pályán ahelyett, hogy megszült. De ezzel már nem foglalkozom, hanem azon tűnödőm, hogy mekkora hiba érzelemből játszani, de mekkora király, ha bejön, hiszen dupla élvezettel söpörhetem be a zsetonokat, és az önbizalmam is egyre nő, az asztalnál engem övező respect-ről nem is beszélve.

Teljes volt a nyugalmam, hiszen az első szünetre összeszedett 60ezer zsetonom ezt lehetővé tette számomra. Több party-ra már nem emlékszem, de mire a kritikus 40 közé kerülünk, a zsetonszámom 132ezer, ami az egyik legtöbb. Persze a Texas hold’em-ben a zsetonszámnak óriási szerepe van, így okos játékkal (mindenkinek a szétemelése, ha érezhető, hogy nincs jó lapja az ellenfélnek dobásrakényszerítés, egyszóval vaddisznóskodással) már nem volt nehéz elérni ezt a magas zsetonszámot. Ami öröm volt, hogy egyetlen bukott party után sem hullottam szét. Az nem törte meg a lendületemet… játszottam tovább a saját játékomat… és ami a legfontosabb, ezt a mentális ráhangolódást baromira élveztem.

40 közé sajnos Áci már nem jutott el, nem emlékszem hogy, de szerencsétlenül esett ki (Áci pls comment). Viszont Mici és Copter itt van, ráadásul egy asztalhoz kerülünk mind a hárman. Copter jól áll és szokás szerint verbálisan is terrorizálja az asztalnál ülőket. Körülbelül annyira bunkó, mind az az ember, akiről korábban meséltem, de mennyivel jobban elviseli ezt az ember, ha ismeri 10 éve… még mulattat is. Persze a vörösödő fejekből látszik, hogy ezzel csak én vagyok így. Micinek viszont nem áll jól a szénája, a legkevesebb zsetonnal rendelkezők táborát erősíti. Annyival próbálok segíteni, hogy szar lappal is bemegyek egy all-in-re, hátha ki tudom ejteni az embert, de végül nem sikerül. Mici tehát segítség nélkül is kihúzza és ez azt jelenti, hogy öten is döntöbe kerülünk kicsiny pókerclub-unkból, amit Micivel fantasztikus sikerként könyvelünk el. Jó érzés ezekben a pillanatokban Micinek és Recinek lenni a Hungária körúton 🙂

Eljön a vasárnapi döntő ideje: délután 4 óra. Nyugalmat látok mindannyiunk arcán. Bár Mici nem érzi a győzelem ízét, én azért behalucinálom magamnak a final table-t. Végül is az embernek legyenek a céljai az életben… és mi más lehet az, mint, hogy jól szerepeljen egy pókerversenyen 🙂 Na majd elválik

Jó asztalhoz kerülök, viszonylag feszes emberekkel kell felvennem a versenyt, ami általában kedvez nekem. Mellém kerül a világ legrandább embere, amitől egy pillanatra meg is ijedek, de aztán elhesegetem a negatív gondolataimat, sőt többször szóba is elegyedünk. Itt kell megkövetnem a sajnos csapat egyik oszlopos tagját, akiről mindig azt gondoltam, hogy a legrondább az univerzumban, de igazából be kell látnom, hogy ez nem igaz, mert ő mellettem ült a pókerversenyen és különbözött attól, aki ezennel megkövetek.

Visszatérve: eleinte fos lap, fos lap hátán. 15ezer indulózsetonom kisebb blöffökkel tudom fenntartani, de előbbre lépni nem annyira sikerül. Na most egy mumus is sikeresen bejátszik az asztalnál. Egyébként egy szimpatikus ember, akivel jókat dumálunk. A végre beinduló lapjaim felbátorítanak, ezt az állapotomat ő azonban kétszer is gyors egymásutánban negligálja. Emelek 1500-ig, ő rögtön raise 5000-ig… én meg kis gondolkodás után dobok (majd ugyanez mégegyszer). Na közben megint beültetnek egy bunkót a visszafogott kis baráti asztalunkhoz. Klónja a tegnapinak, csak ez ráadásul kopasz és 130 kiló. Ekkor már érlelődik bennem a küldetéstudat, hogy az ilyen köcsögöket valamiért nekem kell kiejteni erről a tornáról. Tiszta hülyének néz mindenkit. Úgy emel, mintha másnál kizárólag 2-es és 3-as lehetne. Ez hat is… szépen megerősödik. Aztán persze kibújik a szög a zsákból… belenéz egy sorba a semmivel… igen semmivel. Ki tudja mennyi blöffjét kajálta be asztal. Na és akkor jön a mi elhíresült party-nk, amiről később a szünetben mindenki tudott már. Kezemben K-Q. Ember emel 3000-et, én meg tartom. Flop: K-7-4. Check.. Check. Turn: pikk K. Nekem drillem van, de ezzel lent van 3 pikk is. Ember all-in. Na most akkor mi van (???) gondolom magamban. Ha megadok, a zsetonjaim több mint felét kockáztatom. Eddig hülyére vett mindenkit. De végül meg is bünhődött. Most már csak óvatosabb! Na mindegy… egyben vagyok pszichésen, ha belenézek a flush-be, akkor a maradék zsetonnal majd újra kezdem… gondolom magamban. Call. Kaján mosollyal teszi le a flush-ét. Nem érzek megbánást, ebben a pillanatban is tisztában vagyok a döntésem helyességével. Kirakom a K-Q-ám. És a river: K!!! Pókerem van. Hihetetlen szerencse!!! Az ember csomagol. Korábbi önmagához képest kultúráltan távozik. Felbolydul a terem ezen része, a szomszéd asztaloktól is átkukucskálnak a póker hírére. Én nagyon jól érzem magam… konkrétan, amolyan élet császára fílingem van 🙂

Itt akkor érdemes is megmegemlékezni a szerencse és a pókerjáték összefüggéséről. Hívjuk segítségül a nagy hírű szaktekintély, Harrington ezzel kapcsolatos okosságát. Persze ezt Micitől tudom, mert ritkán olvasok szakirodalmat, amióta elolvastam az első ilyen könyvet és annyira összezavarodtam tőle, hogy két hónapig képtelen voltam nyerni. Szóval: Egy party 1%-ban a játéktudástól és 99%-ban a szerencsétől függ… egy tournament 50% szerencse, 50% játéktudás… egy élet pókerkarrierje 1% szerencse, 99% játéktudás. Ekként a következőkben saját bőrömön tapasztaltam meg a “szerencse forgandó” című népi észrevétel létjogosultságát.

Sokáig nem örülhettem a megerősödésemnek, mert a következőkben 2 party-ban sikerült kiesés közelbe jutnom. Az egyikben, a fentiekben már említett mumusommal sikerült ismét összeakasztanom a bajszomat. Kezemben A-Q egyszín. Emelek 2000-ig, ember zsigerből all in, ami kb a zsetonjaim 35-40%-át jelentette. Na mondom én néki… sokat szopattál, így most mán megnézlek magamnak végre. Call. Leteszi a különböző színű A-J-ját (itt hívom fel a figyelmet ismét csak Áci pókeriskolájára, illetve álmoskönyvére). A flop első lapja J, majd semmi érdemleges. Bukócső. Viszont magam is meglepődök, hogy mekkora nyugalommal veszem tudomásul, hogy szerencsétlen party-ban vesztettem sokat. A pszichés megrázkódtatás legkisebb fokát sem érzem… és máris a következő party-val vagyok elfoglalva. Megjegyzem, hogy az ember final table-ön végezte, pedig itt könnyen kieshetett volna. A másik nagy bukó is érkezett kisvártatva. Kezemben: A-7 egyszín. Tartom az asztal egyik legfeszesebb tagjának flop előtti emelését. Ketten vagyunk. Flop: 7-7-4. Na ennek ki ne örülne szerte e hazában, ha A-7 van a kezében. Emberünk all-in-t mond. Mondom magamban, ez vagy részeg, vagy blöfföl, de mindenképpen ráb…ik, mint kovács az újjára. Call. Erre lerakja a kézben 4-es párját…. fullja van!!! Na erre az eshetőségre nem voltam felkészülve, konkrétan kihagytam a számításaimból. Persze se a turn, se a river nem hozza meg az áttörést. Meglepő, de nem zuhanok össze, még az emberrel viccelődök is, hogy kölyökképű gyilkos (van vagy 22 éves). Marad 6000 zsetonom másfél óra elteltével… 15ezerről indultam és voltam már 40ezren is. Nem túl jó a helyzet… de nem adom fel. Szép higgadt játékkal, nem túl nagy nyereményekkel a szünetig felkúszok 20ezerre (tegnap ilyenkor 60ezerrel álltam), és örülök, hogy egyáltalán bent vagyok. Közben Zorró búcsúzik, de Mici, Iván és Copter még talpon van, ami ismét csak büszkeséggel tölt el mindannyiunkat 🙂

Többször utaltam a mentális, vagy pszichés felkészültségre eme torna kapcsán. Na most én azt gondolom, hogy soha nem voltam még pókerparty-n ennyire koncentrált. Itt most akkor a dopping részét is szeretném megosztani a kedves olvasókkal… ebben a sportban még nem kell pisilni a WADA (World Anti-Dopping Agency) felszólítására. Én a következőket alkalmaztam a 6 és fél órás döntő alatt. Fáradtan kezdtem… egy kóla… jöttek a lapok, túlpörögtem… lasítottam magam egy sörrel… és az adott helyzetnek megfelelően ezen két stimuláló szer váltott használatával tartottam magam idegi egyensúlyban. Elmondhatom, hogy ez igen jól sikerült ezen a versenyen.

Na de a szünet után, az átlagzsetonszám alatt néhány ezerrel, sikerült mindjárt buknom további 4000-et. Ekkor azonban a kieséseknek köszönhetően szétültették az asztalunkat és egy merőben új összetételű asztalra kerültem. Egy-két ismerős arc azért volt az előző napi selejtezőről. Na ez meghozta az áttörést. Jó lapok, jó játék, feszes ellenfelek… ez kellett ahhoz, hogy negyed óra alatt 60ezerre növeljem a zsetonjaim számát. A következő órákban már nem volt másra szükség, mint, hogy nagyon higgadt maradjak és szépen növeljem a zsetonszámom. Nem emlékszem ebből az időszakból kimagasló party-kra. Csak arra, hogy nagyon jól éreztem magam mindvégig. Nem hibáztam és szépen gyarapodtam. Közben sajnos búcsúzott Copter és Mici, tehát Ivánnal tartottuk már csak a frontot, de közben már 30 közé kerülve (fizetős helyen), egy asztalhoz kerülve figyelhettük egymás jobbnál-jobb megoldásait. Ekkor én már 100ezer zseton felett jártam és Ivánnak voltak húzósabb helyzetei, amiket rendre kiválóan oldott meg. Begyalogoltunk a legjobb 20 közé és egyre inkább reménykedtünk az áhított final table elérésében.

Persze nem hívnának Recinek, ha nem tettem volna magamnak az egészet hihetetlenül nehézzé… és itt most nagyon kiváncsi lennék a szakértő közönség kommentjeire!!! Már csak 11-en voltunk, és nekem 165ezer zsetonom volt (ezzel az 5 legerősebb ember között voltam). Kezemben Q-J egyszín. Az asztalnál 5-en ültünk. Megadtam a nagyvakot, ami ekkor már 20 ezer volt. Mindenki dobott, de a nagyvak emelt 80ezerig. Na most itt ugye a következő a helyzet… ezzel a lappal meg lehet adni a 20ezret ennyi zsetonnal, tehát nem hibáztam… szerintem. A továbblépési lehetőségeim: 1. eldobom a faszba és begyalogolok a döntőbe 145ezer zsetonnal. 2. megadom és bízom a jó flopban, mert nem én emelek először. 3 vissza emelek all-in-t… ha fight, legyen fight. A 3-at azonnal kizártam, hiszen a final table múlt rajta, bár kiderült, hogy ez lett volna a legjobb döntés, de látatlanban nagyon-nagy marhaság lett volna. A következőképpen gondolkodtam: megadom, mert, ha veszítek is 80ezret, a final table-t akkor is kiülöm a maradék 85 ezerrel. Viszont, ha nyerek 80 ezret, vagy még többet, akkor a végső győzelemre is megnyílhat az esélyem. Ezek után a flop 10-6-3 volt, amire a nagyvak bemondta az all-in-t, én meg dobtam ahogy csak tudtam. Letette a 10-2-jét és bocsánatot kért. Óriási bajba került azzal, hogy megadtam a 80 ezrét, de aztán ebben a party-ban a szerencse neki kedvezett.

Aztán gyorsan meglett a várva várt kieső. Hölgyeim és Úraim: FINAL TABLE-re kerültünk Ivánnal, kb 700-800 ember közül!!! Virágokkal elszeparált fősztal, a nézők 2 méteres körzetéből való kiebrudalásával. Hogy milyen érzés? Mintha Wimbledonban teniszeznék a center pályán 🙂

Nekem nem tartott sokáig. Kevés zsetonom maradt a fenti party-nak köszönhetően és a sorsolás sem kedvezett, ugyanis, mindjárt a második körben rám került a nagyvak, ami ekkor már 40ezer volt. Egy jól bemondott all-in-el még sikerült meghosszabbítanom a haláltusát. De közeledett a következő nagyvak és a hasonszőrűen kevés zsetonnal rendelkezők is kihúzták az első kört. Egy körrel a nagy vakságom előtt egy J-9 egyszínt tartottam elég jónak az all-in bemondásához, amit egy 10-es pár meg is tartott. Ezúttal nem jött a bubim, de nagyon jó érzésekkel búcsúztam a döntőtől. Nagy gratulációkat kaptam a nézőktől és a döntőt figyelő osztóktól és teremfőnököktől. Örömmel vettem át a nyereményem és órási élménnyel távoztam a helyszínről.

Iván végül nyolcadik helyen zárt… óriás gratuláció ezúton is neki!!!

Közzétéve:

Tréfás treffek és az ájtatós manó

Az első este történeténél tartottam tehát. Kis tétben nyomtuk a pókert, sok magyarázással, néhány próbakörrel, de aztán bedurvultam. Fel kellett szólalnom, mert az asztaltársaság többi tagja elviccelte a dolgot. Márpedig pókerezni vagy pénzben(lehetőleg sokban) vagy sehogy. A kurva életbe! Meg is szeppentek a többiek, aztán kiröhögtek, ittunk egy tüskét, de legalább elindult valami.

Eleinte jól ment a játék, ők óvatóskodttak, én bátran locsogtam, grimaszoltam, hálistenkedtem és zabálták. De ez valamiért körül-belül 2 óra játék után elmúlt. Megtört a lendület, pedig tenger zseton volt már előttem és a többiek úgy dobálták be az újabb és újabb ezreseket, illetve váltották chips-re, hogy öröm volt nézni. Dagadt a májam ettől. Ettől is. Meg a barna sörtől, amihez unikumban áztatott aszaltszilvát eszegettem.
Ha jól emlékszem 8 körül kezdtük és 10 körül mászott be a posztóra a fekete ló a szaros seggével és a zabot rágcsáló orcájával. 10-től ugyanis mindig volt valakinek a kezébe két treff, főleg Kefénél koncentrálódott a sok levélkés kombináció. Hát, öcsém, nem bírtam agyban kezelni a történéseket. A negyedik vagy az ötödik után felállítattam az embert, megmotoztam, kértem, hogy ugráljon, mert állandóan két treffje volt. De nem csalt. Utólag kiderült, hogy nem is bírt volna, mert olyan részeg volt, mint egy közepes kolónia gödény. Csak én ezt hasonló okokból nem vettem észre. De ez a 2-treff balhé nem lett volna kritikus, ha nem oszt mindenki 3 másik treffet a közösbe. Viszont osztott. Még Jan is, akinek a csontos kezében úgy állt a kártya, olyan ügyetlenül nyúlt hozzá, mint egyszeri rinocérosz a szögmérőhöz. Vicc. elbuktam két óra profitját 45 perc alatt, mert abban reménykedtem, hogy egyszercsak vége szakad ennek a minden fizikai törvényszerűséget felülíró szériának. Olyan voltam akár egy rossz rulettes. Soha többet nem akarom azt megélni.
Persze a slusszpoén a végére maradt. Kettő is jutott belőle. Az első az volt, amikor józanságom szellőzőnyilásnyi nagyságúra zsugorodott maradékán keresztül az jutott el az agyamba, aminek a védőburkában az agyvíz 98 százalékban unikumra cserélődött, hogy a nő, a nőm, aki engem, ENGEM nem hajlandó az ágyába engedni, ráindult Janra. Ha meg bírtam volna lendületesen mozdítani bármilyen testrészemet és tudok beszélni, biztos, hogy székeket dobálok és üvöltözök. Ám csak nézni és csodálkozni tudtam. Belül meg még jobban elképedni, mivel a lelkem még nagyjából működött, viszont a mimikai ráncaim és izmaimon már kint volt az “üzemen kívűl / szerelőre vár” tábla. A kis punis megtorpedózta az élő vegyiüzemet. Csak a kéz és az asztal alatti lábsimogatás, toalettről visszajövet fülbe harapdálás. Persze az ember kémikus gyermeke egy ideig tartotta magát, de igazából ő sem volt bántóan józan akkortájt, így nem kerülte el a végzetét: a többszöri megerőszakolást. Zsebi úgy csavarodott rá a testére láthatatlanul, mint lucifer az alma fára kígyó képében. Akartam szólni a srácnak, hogy ki fogják szippantani a testnedveit, utána ropinak a csontjait és végül kilökik a löttyed, üres porhüvelyét a szemétdombra, de nem bírtam. Érted ezt? Láttam, ahogy a kannibál, az imádkozó sáska elkábítja, magához láncolja és végez vele. Ő élvezte és én féltem helyette, viszont már leírni sem voltam képes, ami belül szétmart…
Mindeközben persze még játszottunk és az utolsó körök egyikében, amikor a maradék pénzemet is zsetonra váltottam, jött az, amit elégtételnek hittem az egész estét szívásért. Treff dáma, treff király kézben. Emeltem, mint targonca a rakklapot és Kefe jött velem. Most megfizet mindenért – gondoltam. Imádkoztam és a flopp egészen jó: káró 10-es, treff 7, treff 5. Emeltem még. Csak tartotta, nem emelt vissza, pedig tehette volna. Unottan dohányott közben. Kár, hogy meg fogsz halni a kis Tetű – realizáltam és nagyon vártam a turn-t. Ami jött, mintha rendeltem volna: treff 3. Kicsit úgy csináltam, mintha meglepett volna a lap, vakartam a fejem, aztán all-in. Komor arc, semmi rezdülés(mondjuk nem is bírtam volna nagyon színezni). Kefe filózik és … és megadja. Felcsapjuk. Előbb én. Aztán ő. És mi van a kezében? Na, mit gondolsz. Igen, bazdmeg, igen. A treff 4-es és a treff 6-os. Nem bírtam mondani semmit. Egyből kiszálltam.
Nem érdekelt tovább az élet egyik dimenziója sem. Kértem egy Long Island Ice Tea-t a pultnál saját magamtól. Aztána pultos megcsinálta helyettem, mert tejet akartam beleönteni… Jan és Zsebi egy perc alatt húztak el szexelni, Kefe még nyugtatgatott egy picit, de aztán bealudt a pultnál, hazaküldtem taxival. Persze erre én nem emlékszem, Zsazsa a pultoslány mesélte el másnap. Azt hiszem jobb is így.

Közzétéve:

Bevezető

2014. augusztus 29-dike volt, péntek. A szokásos Sopronim mellett ültem a Kék Kaktuszban a Minarik Ede téren. Hűvös este volt, a kerthelyiség oldalára felrakták a bambusz térelválasztókat, hogy a Duna felől besurranó szelet némileg visszatartsa. A bekanyarodó 46-os villamos fénye megcsillant Puskás Öcsi bronzszobrának támaszkodó lábán, majd továbbugrott a levegőbe lendülőn, amiről eszembe jutott az a visszahúzós csel, ami után a teljes angol védelem visszavonult még a múlt század közepén. Ott ültem és gondolkodtam, hogy miképpen is telt el az elmúlt egy év, és lettem egyedül a nagy négyesből. Egy éve, 2013 augusztus végén határoztuk el, hogy kéthetente leülünk játszani. Rendes, hagyományos, békebeli pókerezés pár órára, ahogy apáink az ultival tették. Furcsa egy esztendő telt el, és ahhoz, hogy ne csak felfogjam, hanem meg is értsem, le kell, hogy írjam. Magamnak, talán másnak. De mielőtt belevágnék meg kell néznünk, kikről is szól majd a történet.

Jan, általános iskolai padtársam volt. 199 centi magas, kákabelű és vegyszerbuzi. Imádott oltott mészbe ragasztót csöpögtetni világ életében. Sosem tanult, viszont fogott az agya, mint a patex. Utáltuk érte, de megverni sosem tudtuk, mert vagy elfutott vagy a csontos kezével akkora pofont adott, hogy a csöngés napokig nem múlt el a fejünkből. Kémikus is lett belőle felnőtt korára. Amikor már mindketten Budapesten laktunk, megkerestem. Hónapokig tartott, mire sikerült vele meginnom egy sört, de utána hetene egyszer biztosan összefutottunk és ez szépen átfordult kártyázásba, amiből felépült ez a kvartett, amiről most mesélek. Sosem tudtam biztosan miből él, de egy biztos, jobban élt sokkal, mint egy kutató.

Kefe a világ legintelligensebb buszsofőre. Közlekedésmérnökként vezet buszt, mert ezt szereti. Otthonról megkapott mindent, ami ahhoz kellett, hogy egzisztenciája legyen, hát leszarta a nagy gubát, buszosat játszik felnőttként is. Mellette lepkéket gyűjt, meg gázálarcokat. Fateromon keresztül ismertem meg. Egyszer lejött focizni vele, elkezdett emberkedni a sokadik kötény után, amit kiosztottunk neki, mivel nem annyira volt teste a játékhoz, amiből hőbörgés lett és egy hajnalig tartó sörözés. Azóta a társaság része, és évente egyszer elvisz minket a közlekedési múzeumba, busznézőbe. Ez tart már vagy négy éve. Unjuk, mint a szart, de a kedvéért elmegyünk. Mert szeretjük.

Zsebi a mi babánk. A világ legvadabb babája, akit a hosszú vörös haja, a kék szeme és a hihetetlen alakja miatt mindenki megnézett, pedig csak 155 centi magas(?). Kefe próbálta meg felszedni egyszer valami hegyi járaton kb két éve. A telefonszámát meg is szeretze, de tovább már nem jutott. Ugyanakkor pár hónappal az első randikísérlet után összefutott, futottunk a csajszival egy házibuliban. Nálam! Pedig tuti, hogy nem volt a lány meghívva. De egyszer csak ott volt. Egy atlétában és egy rövidnadrágban. Bazdmeg, olyan volt, hogy még ma is uralkodnom kell magamon, ha rá gondolok. ÉS. Megpróbáltam mindent, mindent, amit el tudsz képzelni. A végén még a leitatást is. Aztán én hánytam és ő fogta a fejemet reggel 8-ig nálam. Végül haver lett, akit minden alkalommal, amikor öt unikumnál vagy tequilánál többet iszom, megpróbálok megfektetni, és másnap persze bocsánatot kérek. Nem nagy ügy, már megszoktuk mindketten.

Ja, és vagyok én, aki most beszél. Azaz jegyzetel. Én, kérlek, szakács vagyok. Enyém a Kék Kaktusz. Több névvel is megáldottak, de a legjobban a Szakit szeretem. Öcséimmel kezdtük el a boltot az egyik nyári pizzasütögetős pénzünkből. Nem is lett belőle Gundel, csak egy olyan krimó, ahol van néhány fix kaja, meg minden hónapban kitalálunk valami szezonálist. Van egy egész korrekt törzsközönség, akik sokat kártyáznak és effektív keveset verekednek. Azt is inkább a parkban, Öcsi bácsi lábazatánál. A többit meg majd elmondom menetközben.

Ilyen szereposztás mellett jött tehát el 2013 nyarának vége. Évtizedes szokás szerint szar idő lett augusztus 20-dika után pár nappal. Elmosta a búcsúpecázásunkat Aligán és egy rohadt szeles, bosszantó péntek este volt, amikor először leültünk a kihajtható zöld bársony köré. Tisztáztuk a szabályokat, zsetonra váltottuk az alaptétet, aztán osztás az osztásért. Én nyertem a treff bubival. Elkezdtem keverni és ezzel kezdetét vette valami igazán emlékezetes időszak. {folyt.köv.}