Közzétéve:

Szolgálati közlemény: Shoutbox kikapcsolása

Tájékoztatjuk a kedves olvasókat és a rajongók népes táborát, hogy a jobb oldali chat-ablakot átmeneti jelleggel levettük az oldalról. Ennek oka az, hogy senki nem használta viszont spam napi szinten 10-20 darab íródott bele. Amint találunk olyan megoldást, ami spam ellen védett, azzal fogjuk helyettesíteni ezt a most nyugdíjba küldött wordpress-es változatot.

Ötleteket szívesen fogadunk.

Tisztelettel,

Sajnos Fűtőház 🙂

Közzétéve:

A baltás gyilkos

– Safarov, ébredj, te heringevő azeri büdös cigány! – ébresztette barátságosan a magyar fegyőr a rabot a kiemelte örzőtt gyilkosok körletében. – Zabálj, aztán takarodhatsz haza megb*szni az olajkitermelő k*rva anyádat! – zárta le elégedett mosollyal a reggeli eszmecserét a börtönőr. -Fogalmád szincs az életünkről, ce uráli zamárbacó madzsar! – válaszolta erős akcentussal a rab és a zárka kukucskálóján keresztül közepes adag nyállal szemenköpte a fegyőrt, mivel tudta, megjött a kiadatási engedély, már nem tud semmit csinálni vele és a felhördülő őrnek hátat fordítva, fittyet hányva a szinte artikulátlan magyar káromkodására és a fém cellaajtón doboló gumibotra gondolataiban mélyedt.

Margarjan sokáig készült arra a küldetésre, amely által beépülhet az azeri hadseregbe. Évekig tartot, amíg az örmény titkosszolgálat kiválasztotta a megfelelő azeri tisztet, a vele szinte egykorú Safarovot, mint potenciális jelöltet, akinek a bőrébe bújhat, de ez már egyetemi tanulmányai alatt megtörtént, hogy legyen elég idő a sok apró korrekciós plasztikai műtétre, az azeri nyelv tökéletes elsajátítására, Safarov teljes rokonságának, családjának és szokásainak feltérképezésére, rögzítésére. Amikor 2004-ben Budapestre érkezett, maga is meglepődött, mennyire hasonlít Safarovra, aki viszont annyira beszűkült, vérengző és örménygyűlölő volt, hogy nem tünt fel neki az jereváni katona fizikai egyezésre. Margarjan gyorsan felmérte, nem kell sokat tennie azért, hogy kihozza az állatot az azeriből, így az országzászló lehugyozás egy közös sörözéskor elegendő is volt a folyamatok beindítására. Onnantól kezdve minden este később feküdt le aludni, mint magyar szobatársa és pillanatról pillanatra megtervezte, begyakorolta azt, amit akkorra már a budapesti örmény titkosszolgálati munkatárs is megerősített: Safarov baltával jön megölni éjszaka.

2004. február 18-án már talán a 10-ik este volt, amikor a fél éjszakát az ágy sarkában némán és mozdulatlanul állva töltött, várva az az erit. De most jött is és azonnal, a test ellenőrzése nélkül a párnánál lecsapott a baltával, teljes erőből. Margarjan látta az arcán a döbbentet, amikor a balta az ágy aljába csapódott, húst nem érintve. De eközben az örvény egy gyors és határozott mozdulattal szíven szúrta Safarovot, annak levegőt sem volt ideje venni. Onnantól az azóta nyilvánosságra hozott eseménysort hajtotta végre: még párszor mellbeszúrta, majd a ksivillany fényénél lefejezte az azerit. A látszat fenntartása érdekében megpróbálta megölni bajtársát, akinek ajta – a megbeszéltek szerint – zárva volt. Aztán jöttek a magyar rendőrök, a tárgyalás, a büntetés és a börtön. Nem volt könnyű, de eljött a pillanat, amikor a nyomorult és a világon mindenki által diplomáciailag impotensnek tartott, pénzéhes magyarok végre beadták a derekukat az azeri kormánynak és az ígéretnek bedőlve elengedték “Safarov”-ot.

Ennek fényében Margarjan küldetése éles időszakához ért. Hamarosan a Bakiba megy, ahol az azeri elnök kegyelembe részesíti, előléptetik és bizalmi pozícióba kerül, ahol mindenfajta probléma és fennakadás nélkül dolgozhat majd Hegyi-Karabah és Örményország egyesítésén. Ráadásul ehhez egy heringevő azeri büdös cigányt is megölhetett! – Margarjan elmosolyodott. – Nem is tudja ez a korlátolt magyar őr, mennyire nagy igazat mondott. – gondolta. Lecsukta bőröndjét, négyszer megcsókolta az örmény címert, majd letépte nyakláncáról és a wc-be dobta. Lépteket hallott. Tudta, érte jönnek. Felvette a kabátját, a tükörben még egyszer elpróbálta a Safarov-féle pökhendi félmosolyt és felemelte a bőröndöt. A misszó elkezdődött.

Közzétéve:

Az utolsó korty pálinka az üveg alján

Van, amikor az élet fölülírja a posztok sorrendjét megtervező szalon-blogger elképzeléseit egy-egy meseszerű témával. Pont azon a lazább péntek reggelen futottam bele ebbe a történetbe, aminek egy kicsivel későbbi időpontjában kiderült, a privát számla nem minden bankban jelent egyet a lakossági folyószámlával. Ez itt viszont egy teljesen más történet.

A kedvenc hentesem a Jáner Hús mintaboltja, ahol a törzsvendég státusz mellé jár egy-két mosoly, vicc, néha speciális fogások a grillsütőből, de akár az erősre főzőtt “kopasz” (cukor és tej nélküli) presszó is elérhető. Ez történt aznap. Nem volt időm otthon kávézni, plusz még nem voltam felkészülve az irodai tartókozdkodásra mentálisan (munkaundor), így betértem a buszról leszállva 3 percre. Jani a csemegepultból csapolta nekem a kávét, Imi a tőkehúsos hentes egy kedves, ősz, göndörített hajú néninek darabolta a húsos oldalast. Csomagolás közben kérdezte a nénit, akik középkorú hölgy karjára támaszkodva kereste elő a pénztárcáját -“Mikor is ment el Endre bácsi?”. A néni mondta az információt, miszerint már lassan egy éve, tavaly novemberben és közben adta az oldalas árát. Aztán sztorizott egy rövidet, amíg jön a visszajáró: maradt Endre bácsinak egy üveg pálinkája a kamrában, az aljában pár korty… és a néni (mint megtudtam utólag közel 60 év házasság után) többször próbálta már magának kitölteni a pálinka maradékát, de nem bírta. Amikor kinyitotta a palackot, mindig megremegett a keze és elkezdett sírni, még akkor is, ha előtte egy pillanattal jó kedve volt… – mesélte Imi hentesnek, de közben Jani hentes – és felém – fordulva fejezte be az utolsó mondatot, amitől mindhármunkban megállt egy picit az élet, és kollektív elérzékenyülés lett úrrá rajtunk az idős hölgy még most is szép vonásaira kiülő szeretet és bánat láttán.

“Édes Istenem!” – gondoltam én magamban, miközben rendesen megteltek a szemeim egy pillanatra, de a sokat látott, sokat tapasztalt hentesek szinte egyszerre mondták a néninek (akinek a neve nem derült ki) a megoldást: vigye ki az öregnek az utolsó kupica páleszt, öntse rá a sírra, úgy lesz a legjobb. Ránéztem a nénire, aki – mintegy megértve, miért volt értelme elmondani ezt a történetet – felderülő arckifejezéssel némán magáévá tette a felvetést. Ahogyan korábban az elérzékenyülés, most a vidámság költözött pár pillanat alatt a lelkembe, ahogy a helyére került minden építőkocka és Endre bácsi, az asszonykája és a hentesek közbenjárásával végül “megihatja” a megkezdett üveg végét is. Hiszen az a legfinomabb. 🙂

Közzétéve:

Szolgálati közlemény: sajnos.hu levelezés

Achtung, Achtung!

Tisztelettel tájékoztatunk minden érdeklődőt, hogy a sajnos.hu és a hozzá tartozó levelezés hamarosan kikerül az absolute.hu keltetőjéből és saját lábakra, saját tárhelyre kerül. Emiatt jelenleg a webmail (mail.absolute.hu) nem elérhető, viszont már megkértük az illetékeseket, hogy röffentsék be a mail.sajnos.hu-t. Ezzel párhuzamosan kérem azokat, akiknek van sajnos.hu email címe, hogy jelezzék, szeretnék-e megtartani (a vissza nem jelzést törlésként fogjuk értelmezni), illetve akinek nincs, de szeretne az ország egyik legviccesebb és legkülönlegesebb domain-jén postafiókot, mielőbb jelezze igényét egy kommentben itt alább.

A továbbiakról is itt a blogon fogunk értesítést küldeni mindenkinek.

Köszöni a figyelmet,

Mici&Geci
Sajnos.hu üzemeltetés

Közzétéve:

A semmihez sem értő ember

A semmihez nem értés nagy kincs. Nagyobb tálentum ez, mint bármi, amit ténylegesen tehetségnek, Istentől kapott ajándéknak nevezünk. A semmihez sem értés közepette jól kérdezni, jó ütemben email-t írni, kiadós, tartalmas és szépen megfogalmazott prezentációkat készíteni felér egy MBA-val, de akár 15-20 év iparági tapasztalattal. Pár pontban tekintsük át, milyen lehetőségei, döntési helyzetei lehetnek egy semmihez sem értőnek, ha érvényesülni akar.

Belépés a munkaerő piacra: a) kezdhetjük egyszeri irodistaként, adminisztrátorként, úgynevezett CLERK-ként, ami fáradtságos, sok évet, sok időt felemésztő lehetőség, miközben figyelnünk kell arra, hogy nehogy ránk ragadjon valami, amit aztán felhasználhatnak ellenünk, mint holmi tudás bizonyítéka b) gyorsabb és hatékonyabb, ha egy gyakornoki program keretében vagy más, könnyű megoldással egyből egy MANAGER titulussal felruházott pozícióban kezdünk, még ha beosztottunk nincs is, mivel így az érdemi munkától távolabb, de a döntéshozókhoz közelebb kezdjük építeni a karrierünket.

Szoftverhasználat: ha el akarjuk kerülni a folyamatok megértését (ez azért jó, mert így hosszú szakmai múlttal a hátunk mögött is mindig őszinte csodálkozással tudunk nézni egy olyan megbeszélésen, amin pl egy folyamat átalakításáról, egy új funkció fejlesztésének részleteiről, esetleg egy szervezeti átalakításról beszélnek), semmiképpen se legyen hozzáférésünk egy vállalatnál (ahova bejárunk “dolgozni”) olyan rendszerhez, ami az adott cég ügyfeleiről és/vagy pénzügyeiről tartalmaz információkat. Maradjunk szigorúan az office programcsomagnál, abból bajunk nem sok lehet (powerpoint ikonja legyen könnyen elérhető helyen, excel-lel óvatosabban). Extraként – outlook használatának fontos elemei: naptár megosztásokra és levelezőlistákra kiemelet figyelemmel felkerülni.

Kulcsszavak: fókuszáljunk a rövidítésekre és azok megfelelő időben és térben/közegben történő használatára. 15-20 betükombinációval főosztályvezetők, 35-40-nel akár ügyvezető igazgatók is lehetünk (céges autóval, távoli eléréssel); emellett nyilvánvaló sztenderdek: projekt, portfólió, launch, implementation, üzleti oldal (IT oldalon semmihez sem értés esetén), szupport, sysdev, (de)duplikáció (üzleti területen semmihez sem értés esetén), fókusz.

Felelősségvállalás: multinacionális vállalati, illetve katonai közegből hozott, bevált metódússal reagáljunk az összes felelősséggel teli helyzetre – ha pozitívan érint minket, sikergyanús, álljunk előre és a legszebb mosolyunkkal fogadjuk az elismeréseket; – ha rosszra fordulnak a dolgok, azonnal hárítsuk át a felelősséget az egyik beosztottunkra (hiszen mi nem dolgozunk, mert nem értünk semmihez), vagy rántsuk elő az egyik akcióterv sablonunkat, amelynek segítségével hamar a vizsgálóbizottságot vezető koordinátor szerepébe mozgathatjuk magunkat a kritikus zónából.

Stressz és terhelés: május végére, június elejére, illetve december közepére legyünk mindig nagyon mélabúsak, elgyötörtek, mutassuk magunkat igen kimerültnek, hogy szabadságigényünket automatikusan elfogadják, illetve ha valamit ezekben az időszakokban nekünk adnának feladatként, attól gyorsan meg tudjunk szabadulni. Termékbevezetés, kiemelt médiakampányok indulása és új rendszerverziók élesítése környékén engedjünk meg magunknak egy-két hét betegszabadságot vagy home office-t, idei kimerültségre vagy nagy koncentrációt és csöndet igénylő elemző feladat elvégzésére hivatkozva.

Fizetésemelés, teljesítmény értékelés: ne legyünk mohók, mindig láttassuk magunkat alázatosnak, akik hajlandóak némi aprópénzért bevállalni új felelősségi köröket, feladatokat – úgyis rutinosan másra tudjuk lőcsölni ezeket 1-2 negyedéven belül. Projektbónuszokból – egy szép prezentáció vagy egy jó ütemben megírt összefoglaló email segítségével – csípjük le a részünket, míg a fizetésemelésekről születő döntés környékén kérjük meg fejvadász vagy más cégeknél HR vezető barátainkat, hogy ez szimpatikus ajánlatot küldjenek már át nekünk, amit mi utána “de én szívesebben maradnék” arckifejezéssel, lojális, kicsit félrefordított fejjel és apró sóhajokkal kísérve legalább 3-4 érintett szenior menedzsernek juttassunk el.

A fentiek szerint a semmihez sem értő ember mégis ért egy-két dologhoz, ami által a semmihez sem értés langyos mocsarát ízlés szerint termálfürdővé, esetleg pool báros, pezsgőfürdős medencévé varázsolja saját magának. Te az vagy? Én az vagyok? Ismersz valakit, aki ilyen? Szánalmasnak gondolod a hasonló attitűddel, háttérrel felvértezett kollégádat?

Gondold át, hogy ő csinálja jól vagy te…

Közzétéve:

Három hűsítő javaslat

Ugyan rengeteg poszttal tartozom magamnak és nektek (Halászbástya Étterem – kritika, Pannonhalma – kirándulás összefoglaló, Viatorral kiegészítve, SousVide Supreme teszthétvége, illetve néhány geek-gyanús poszt), muszáj megemlékeznem az idei forróság enyhítésének három legjobb eszközéről, amik sokat segítettek, segítenek nekem átvészelni a permanens 35 fokot.

1. Fröccs – Juhász Paptag Rozé 2011 (Kékfrankos-Merlot házasítás)

A Juhász testvérek idei rozéje olyan üde és könnyed, hogy nem lehet vele betelni. Ráadásul – sokszor más rozé kóstolás után is – mondhatom, hogy ár-érték arányban nem sok jobbat találni a mostani kínálatban. A szokásos rozé szintnél kicsit szénsavasabb, de ízét ez csak javítja. Fröccsnek kiváló, ára (éjjel-nappali üzletben: Manna ABC Visegrádi utca), 850 forint. Ne hagyjátok ki!

2. Gazpacho – A hűs leves

Nyilván nem kell bemutatni ezt a spanyol (andalúz?) paradicsomlevest, aminek sűrű levében apróra vágott zöldségek (paprika, uborka, miegymás) és hagyma, valamint egyes változatokban némi jég adja meg a testet. Az elmúlt napokban két helyen is sikerült becsületesen elkészített változatot ennem: a Menzában a Liszt Ferenc téren és a Pastramiban Óbudán. Ha találkoztál még jó gazpacho-val mostanában bárhol a világon, kommentáld a hely nevét. 🙂

3. Palatinus Strand, Esztergom-Kertváros

Nem akarok mélyen belemenni a Dorog és Esztergom határán fekvő Palatinus tó bemutatásába, akit érdekel kattintson a tó oldalára, hiszen mára már nem rendes tó az, aminek nincs saját weboldala. A lényeg, hogy Szilviám kötődései kapcsán már jártunk ott korábban (öt éve), de most Fülöppel együtt is bevállaltuk és nem sikerült csalódni. Délutáni jeggyel (4 óra után 300 forint / felnőtt, mindez Budapesttől 40 kilométerre), fás-füves, kultúráltan karbantartott part, homokos szakasz a kicsinek (és az apukáknak) a víz és a fű között, valamint pancsoló lekerítve az igazán apróknak, ráadásnak olyan tiszta víz, hogy nem nagyon lehet elhinni (nem vagy utána büdös sem), rendes vendégkör (nincsenek köcsögök, komolyan), szóval ideális.

Emellé folyami strandnak tudom ajánlani a dunabodgányi szabadstrandot, ami a kisebbik Dunaág mellett húzódik Szentendre fölött, Tahitótfalu után, homokos part, óriás fűzfák, a gyerekeknek kisebb hullámokat jet-ski-sek csinálnak, de fürdőrész itt is le van kerítve. 🙂

Minden egyéb hűsítő ötletet szeretettel fogadunk. 🙂

Közzétéve:

Bajnokok Ligája Döntő – A szokásos tippelős

Az utolsó, véres-verejtékes (qrvára nincs már kedvem tanulni), Pázmányos vizsgaidőszak, plusz a szakdolgozat írása erősen akadályoztat a blogolásban, de nem mehetünk el szó nélkül az idei BL-döntő mellett sem.


 

Miután röviden értekeztem az elődöntőkről, most nincs más hátra, mint az eredmény megtippelése. A jóslás örömének fokozása érdekében az idei ajánlat egy Németh János-féle Szekszárdi Fuxli a 2011-es termésből.

A kondíciók: a végeredményt kell megtippelni gól formájában (értsd Bayern München – Chelsea 10:5), azt is meg kell mondani, hogy mire érted a gólokat (rendes játékidő, hosszabbítás után), főleg ha döntetlen mondasz. Ha a tizenegyesek döntenek szerinted, ott már csak azt kell megmondanod, ki nyeri a párbajt.

Az én értekelésem: védekezős-biztonsági játékos első félidő során vezetést szerez a Chelsea, ezután a második félidő első 15 percében őrületesen, de meddőn nyomnak a bajorok, majd a 60. percben lőnek egy gólt. Aztán még kettőt. A végeredmény tehát: Bayern München – Chelsea 3:1.

Bár nyerni én fogok, de azért tippeljetek ti is. 🙂

Közzétéve:

Tökönszúrás Egyeteme – Bosszúvágy.hu

Ki nem emlékezne a 90-es évek videotékáinak polcairól, majd a középiskolai és egyetemi kollégiumok zárt láncú belső tv hálózatából rendszerváltással berontó erőszakos imperializmus egyik kultikus alkotására, a Bosszúvágy című rendteremtő B kategóriás filmfogatra, ami 5 részét ért meg. Nyilván 15, de inkább 18 éve nem láttam, de most folytatódik, élőben.

(K)Áder János hamarosan beleül a köztársaság elnöki székbe, ezáltal teljes egészében aktuálpolitikai, kvázi rablógazdálkodás tárgyává degradálva  az országot és a nemzetet szimbolizáló köztársasági elnöki pozíciót. Ma reggel gondolkodtam, hogy nem az a csoda, hogy ez bekövetkezik, hanem az, hogy eddig nem következett be, és nem volt a közelmúlt politikusainak annyi esze, hogy saját malmának molnárját ültesse ebbe a székbe. Schmitt Pál a helyeselő ember?! Hiszen most érkezik majd igazi bólogató János. A jól fizetett parkolópálya után itt elüldögélhet majd a leselejtezett, szalonképtelen harcostárs, és lehet majd pocskondiázni a liberális sajtót, ha fogást talál a köztársasági elnök úron. Nem is húzom tovább, hiszen a helyzet és az ember sem érdemes még ennyire sem, talán.

Zárókérdésem: diplomamunkádat ugye magad írtad, Jani?

 

Közzétéve:

Eredetbonbonok a Krisztus utáni első századokból

Tisztelettel közzéteszem a Jálics Krónikák következő részét.

Tudtátok-e, hogy e legősibb sumír városnevek között a következőket találhatjuk:

– Ur,

– Uruk

– Ardadu

– Aradu

– Kiss

– Hit.

 

Gondoltatok-e már arra, hogy miért:

–      Olvashatunk könyvtárra rúgó mennyiségű könyvet Nagy Sándor erőszakkal felépített és mindössze 13 évig fennállt birodalmáról miközben:

§  Sehol nem olvashatsz a 300 évig a Pannon-medencét uraló Avar Birodalomról?

§  Nem tanítják az 500 évig létezett Párthus Birodalom történetét, melyet Róma sose tudott leigázni, pedig két nagy háborút is viselt ellene…

§  És a Párthus Birodalom feloszlása után (Kr.u. 226) az az addig annak részét képező Hun Birodalomról (Kr.u. 226-453) sem tanulhatsz semmit, pedig a párthusok után azonnal átvette annak helyét és Attila (helyesen: Atilla) uralkodása végén már Kínától az Ennsig uralta Eurázsiát és Európa keleti felét. A történészek a népvándorlások kora alatt emlékeznek meg róluk…

 

Tehát tanulhatsz Nagy Sándorról, a „birodalmáról”, a csatáiról, de mindazon népekről, akik az ő birodalmát alkották már nem. Nem tudhatjuk kik voltak ők, honnan jöttek, hová tűntek? A kultúrájukról, nyelvükről, vallásukról és eredetükről sehol semmi… Hát nem érdekes?

Tudtátok-e, hogy a sumirok ismerték a „Pitagorasz-tételt” és a logaritmust is?

Tudtátok, hogy eltemetett városaik feltárásakor másfél millió ékírásos táblát találtak? Hogy ennek csak 20%át tudták eddig megfejteni?

Vagy, hogy a Lúdas Matyi meséjét is megtalálták az egyik ékírásos táblán? (vagy ezt már soknak találjátok?)

Közzétéve:

„Együtt az Isten tenyerén” – Görögkatolikus húsvét Pociéknál

Sonkaügyi morfondírozásom kapcsán bizony volt némi aktivitás, aminek eredményeként most közre adjunk a Monok család húsvéti fotósorozatát, és a fotókhoz remélhetőleg kapunk majd némi magyarázatot, de legalább forrás megjelölést a pászka, a túró és egyéb fontos elemek hátteréről. Ímhol tehát a fotók az általam megfelelőnek ítélt sorrendben.

Íme először a kiváló környezeti viszonyokat ábrázoló fotó:

Majdan a pince és benne a sódar, valamint a többi házi jóság:

Ugyanezen a helyszínről származik a következő fotó, de már túróval, aminek liturgikus jelentőségéről nem találtam a neten információkat. Pocit felkérem, hogy nyilatkozzon a témában.

Az igazi házi vágásból származó sonka főzés előtti pihentetés alatt:

Vízben a hús és a töltelék (erről is szívesen veszünk frissebb információkat):

Az egyik legszebb házi kalács, amit valaha láttam. (Zsófi, gratulálok!)

Íme az ortodox hagyomány egyik kötelező eleme, a pászkás kosár.

Végül a húsvéti asztalon a húsvéti sonka ünnepi tálalása:

Mostantól szívesen veszünk mindenfajta ünnepi, egyházi és világi összeállítást Monokéktól és mástól is. Még egyszer köszönjük, Poci úr. 🙂