Közzétéve:

A részletek varjai

Aki azt gondolja, hogy a mai popzene tömeggyártásba ment át, általában véve igazat mond, kivéve mikor hazudik. Az efféle általánosítások pont arra jók, hogy ne mondjunk túl gyakran igazat. Alternatíva: Inkább okosan örüljünk a kivételeknek!

Mikből látszik tehát az, hogy egy szám szerzője mennyire szerette azt amit csinált, vagy mennyire ügyelt a részletekre? Biztos van sok kvalitás ami jó iránytűként szolgálna, de most menjünk rá egy részletre… Figyeljétek meg, hogy kezdődik, és hogy végződik a szám! Írtak neki rendes felvezetést? Vagy csak megismétlik a refrént? Csak elhalkítják a végén, vagy írtak valami frappáns lezárást? Mit kapok a pénzemér’ ?

Tisztelt zenehallgatók, kedves műértő közönség! Várjuk (varjúk!) kommentjeiteket, melyik zenekar melyik dalának kezdete a szerintetek a legötletesebb! A nyertest majd megvarjúzom.

Én rögtön benevezek ezekkel (hirtelen ami eszembe jutott):

3: Beatles: Hard Day’s Night (ez indulhatna a lezárásban is)

2: Beatles: I Feel Fine: első használata a gitár begerjedésének felvételen (ez történelmi jelentőségű is!)

…és az abszolút győztes nálam:

1: Nitzer Ebb: Family Man (NO COMMENT!)

de ha a legmívesebb kell, akkor csakis ez 🙂

Beatles: If I Fell

(ui: nem Beatles promó akart lenni a dolog, csak meggondolatlanul beírtam az első N-et, ami hirtelen eszembe jutott. nyilván ti is így tesztek majd, aztán csak csodálkozom. Most pedig mennem kell futni!)

Közzétéve:

Andi-Áci-Zorró pusztító egy hete

Zorró így nevezte el önkéntelenül azt az eseményt, melynek keretén belül hármónk vetélkedik: ki tud több kilométert futni összesen 1 hét leforgása alatt. A résztvevők: Andi, Zorró és Áci.

Háttér: az Apple a Nike céggel együtt kifejlesztett egy iPodhoz csatlakoztatható pici adót és vevőt (cca 7000 forint), ami méri a tulajdonos futásának egyes paramétereit:

sebesség (pace-nak mondja, egy kilométer megtételéhez átlagosan hány percre van szükség), időt, távot. Az eredményeket automatikusan a netre tölti: a nikeplus.com oldalon a szerver regisztrálja az adatokat, mutatja az edzések statisztikáit, illetve ki lehet írni versenyt. A versenyzők így egymástól függetlenül vállalhatják a megmérettetést: tehetik ezt egyénileg vagy csapatban is!

A dolog egyik ideája, hogy az amúgy igen kellemetlen futás-tevékenységet elviselhetőbbé tették azzal, hogy zenét lehet közben hallgatni. Ez tényleg teljesen megváltoztatja az élményt.

Ezt megfejelték azzal, hogy az edzés közben az iPod bemondja az aktuális adatokat: pl. “1 kilometer completed”. Vagy a végén Louis Armstrong gratulál, ha rekordot (táv vagy pace) döntöttél.

De a legfőbb előny mégiscsak egymás motiválásából adódik:

versenyünk hétfőtől vasárnapig tart, aholis látszik, hogy a Zorró már vezet egy 5 és fél kilométerrel. Nagyon ki kell találni hogy ki, mikor és mennyit akar futni, hiszen egy durvább táv motiválhatja a többi résztvevőt, és hát kinek érdeke, hogy az ellenfelei önmagukat jócskán felülmúlják? Az utolsó pillanatra sem szabad hagyni a dolgot, hiszen kellenek extra napok a regenerációra (11 kilométert “büntetlenül” nem lehet futni, stb).

A verseny külsősök által is nyomonkövethető alább:

Szégyen a futás, de hasznos

 Ugyanez ki van linkelve oldalra is a linkfalon

Sőt, lehet idegesíteni a résztvevőket egy kihelyezett shoutboxban! 🙂

Közzétéve:

Barátunk a klónozás

A technika, a tudomány öles léptekkel fejlődik, mely ellen nincs mit tenni.
Ha viszont így van, meg kell találni mindenben a jót, és örülni neki.
Így vagyok én a klónozás kérdésével is. Ha magamból nem is csinálnék klónt (a poszt írójáról, azaz koncertborzról (NEM VARJÚ!!!!) úgyis kiderült már, hogy fejlődési zsákutca), viszont van olyan ember akiből igen. A személyi száma 2-essel kezdődik. ha leklónoznám mondjuk lehetne 8-as (azt jelentené, nő, és ráadásul csak kópia. a 8-as személyéi számúak azonnal “most wanted” kategóriát is jelente egyben). Ugyanakkor ha belegondolok jobban, a klónozást már feltalálták. Láttatok már Michael Jackson vagy Elvis hasonmás versenyt? Nna… Vagy ugyanez kevesebb pénzből, pl. a Megasztár.

Aztán: sok kérdésre ez adná meg a triviális választ. pl. lehetne minisztert klónozni, akinek nincs jelentős vagyona, a régit meg szimplán eltenni láb alól. De ez se újkeletű, hiszen láttunk már olyat, hogy egyszercsak olyan dolgokat mond egy-egy képviselő, ami nem vág úgy egybe korábbi nyilatkozataival. Ez megint csak nem cáfolná meg a klónozás jelenlegi elérhetőségének teóriáját.

Lehetnénk többet a barátunkkal, mivel leklónoznánk a feleségét, így mindig kettő- vagy több ember vigyázhatna a gyerekekre.
De lehetne globáls célokra is használni: pl. a közjegyzők kevesen vannak, és túl drágák. Nosza, kibaszni belőlük az utcára vagy ötvenezret. Vagy: forma 1-ben a vége mindig lemarad? Na, még nyóc Schumacher.

Természetesen mi kiadványokat is megjelentetünk a témában, a Sajnos Klónozást, vagy a kicsiknek szánt, sok képpel, ábrával illusztrált Klónozz Okosan!-t.

Ti hogyan tennétek szebbé a világot a klónozás segítségével? Válaszaitokat írjátok meg nekünk!

Közzétéve:

Ken Lee és a shredderek…

A mai nap igen értékes linkekkel ajándékozott meg Gátos Iván barátom (Szörp együttes, session zenész), ezeket vagyok kénytelen most veletek megosztani.Eredetileg azért nem a shoutboxba raktam be, mert van még itt más is, illetve ez is magyarázatra szorul. Volt olyan zenész, aki nem értette miről szól, és én nem engedhetem meg, hogy valaki ezt az élményt ne a megfelelő értelmezésben tegye magáévá. Tehát:valaki (aki jól ráért, és rendelkezett a megfelelő képességgel, mert ilyet elég nehéz így megcsinálni) egy Santana koncert képanyagához saját hangsávot gyártott. Már az első pár másodperctől kezdve üt:[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=2BrLEuzVCVQ[/youtube] Második vendégem a gyönyörű Valentina Hasan, a bulgár Megasztár selejtezőjének szépreményű versenyzője. Azon kívül, hogy feledteti a hétköznapok búját, segíteni fog az értékrendszerünket a megfelelő helyre tenni két galaxis között.Dalának címe: Ken Lee. Íme:[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=cT18LZItBLA[/youtube]rövid felvezetője sem merülhet feledésbe:[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=FQt-h753jHI&feature=related[/youtube]Bár a hazai könnyűzenére és televíziózásra mentség nincs, ismét kiderült: van lejjebb. 

Közzétéve:

T-Com Electronic Beats, Pozsony

Koncertborz jelentkezik ismét egy igazi csemegével. A csütörtökünk is csak olyan volt mint bármely más napunk a héten:Épp a világuralomra törtünk a Péterfy utcai “nagykerben” (= Hitspace), aholis Mátyás a Neo zenekarból jelezte, hogy amennyiben lehetőségeim (valószínűleg) engedik, velük tarthatnék a másnap Pozsonyban megrendezett fesztiválra, ahol magyar részről ők a fellépők. Említett még valami Underworld nevű zenekart is, állítólag valami Trainspotting film zenéjét jegyzik, igaz a Megasztárban nem voltak. Szóval úgy gondoltam ez az esemény mindenképp különlegesnek számít ahhoz, hogy lejegyezzem, főleg ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy a koncertről lekéstem.

Electronic Beats

(A külföldi koncertekre járást még gyakorolnom kell, igaz, Brici?). Különben pont ez az apropó (vagyis hogy emiatt nem szolgálhatok technikai jellegű leírással) okozta azt, hogy a post ide került a Sajnos-ra, nem pedig a szakmai jellegű, kozmikus jelentőségű Ménemszól.hu-ra, amely gyakorlatilag ezen lap testvéroldalának tekinthető (csak annyi a különbség, hogy az sokkal jobb).

Az esemény főszponzora a T-Com volt. Ezúton szeretném köszönni minden barátomnak, aki hűséges előfizetőként SMS-eivel és telefonhívásaival önzetlenül hozzájárult a rendezvény sikeréhez, pl. a négycsillagos szállásomhoz, és az ingyen cateringhez, ahogy kell. Csak így tovább!

A zenekar Budapestről már du. kettőkor nekivágott a 200 km-es távnak. Eddig nem említettem, de a dolog jelentőségéhez kapcsolódik, hogy barátom, egyben ellenségem és kollégám, Sellyei “Dicső” Tamás multi platina-, gyémánt- és aranylemezes produker is a crew részét képezte, mivel a kitűzött célok között szerepelt a többi fellépő hangzásbéli “leszólása”. Megjegyzem, ez korábban sikerült is nekik elég jól, miként Dave Gahan budapesti Paper Monsters koncertjén előzenekarként soundban olyan durván odavertek, hogy a Dave-éknek utánuk meg kellett ismételniük vilámgyorsan a beállást, és még úgy is mp3 benyomását keltették.

Minthogy nekem ébredési szokásaim és munkabéli kötelezettségeim nem tették lehetővé hogy ilyen korán elinduljak velük, külön kellett mennem egyedül. Az utam nem volt kalandoktól mentes: nem sokkal a magyar határ előtt a motorház alatti takarólemez – vélhetőleg korábbi útviszonyok jelentette hazárd eredményeként – úgy döntött, hogy megadja magát: leállósáv, (elnézést a nagyképűsködésért ami most jön), izomból letépése a félig leszakadt elemnek, ami menet közben elviselhetetlen kerregést hallatott: erre két szám közti szünetben ébredtem rá (ha megamixeket hallgatok nem is tudom mi lett volna). Csak az égett műanyag szag… Filmszerű élmény: leállósáv, elsuhanó autólámpák, de töksötét, az autó alatt átsüvöltő szél, zakóban, ingben, mobiltelefon fényénél szakértés, lehetőségek szűkössége. Így egy jó rész fentmaradt belőle további borzasztó kerepelést produkálva. “Öttel” haladtam, így este 8-ra értem Mosonmagyaróvárra, ahol szervízes kerítése következett:

Mindössze egy jó akna kellett hozzá, hogy a fennmaradt részt le lehessen építeni, bár a csillagok állása nem nagyon segített megtalálni a megfelelő szakembert. Sok időbe tellett… Közben elméláztam azon, hogy mennyire rossz lehet a helyiek foga, miként minden sarkon kb. három fogorvosi rendelő üzemel. A következő meglepetés Pozsonyban ért, mikor rádöbbentem, hogy fogalmam sincs hova kell menni, és a többiek végül csak nem küldték el SMS-ben a címet, ahogy megbeszéltük. Mint kiderült, nekik is voltak gondjaik bőven. Budapestről Vén Zsolt barátunk próbált az interneten információt szerezni, de neki is gondjai támadtak: kezdetben nem találta a megfelelő weboldalt (myspace.com), majd ott nem találta a koncertek kiírását, majd ott a link rossz volt, majd google-ben szlovák nyelven jöttek fel a címek. Ekkor már erélyesen biztattam hogy egy angol jegyiroda oldalán keressen rá az Underworld-re. Így sikerült neki megmondani a helyszínt, de én akkorra már fejből kentem Pozsony térképét, és a helyi parkolóban köszöntem meg neki lelkes közreműködését… Ahol sajnos nem engedtek tovább, mert híján voltam annak a 100 baszomkának, amiben a parkolás díját szabták meg. Telefon Zsoltinak, nézze meg a CIB-en (A Citisekben nem bízom), hogy mérik most ezt a szép valutát. Ezek után bankautomatová keresése a helyi erők lelkes segítségével, ami egyáltalán nem volt nehéz egy olyan országban, ahol minden fontos helyen dolgozó ember egészen jól, kb. anyanyelvi szinten beszéli a szlovákot. Cserébe viszont más nyelvet nem. Egy megbízható plázában találtam automatát: öröm, visszarepülés a helyszínre, széles mosollyal lerovása a parkolási kvótának.

Hívtam Kecskét (az ismert Tesco Disco-s roppant szakemberről van szó), hogy akkor jöhetnek értem nagy erőkkel. Jelzi, hogy a koncertnek vége, de semmi nincs, hiszen a Neo csak az első fellépő volt. Cserébe küld nekem egy szőke szakembert, aki nálam kb két fejjel magasabb, kétszer szélesebb: ő fog átemelni a tömegen, és megvéd ha kell. Ja és nőből van, megbízható német fajta. Pont ilyennek álmodtam őt, és pont úgy is viselkedett: a marcona beengedőknél rám mutatott hogy “velem van”, akik így nem mertek velem feleselni többé. Az este akárhányszor találkoztunk, végig bontottuk egymást (ő kezdte azzal, hogy a passzom akkor egy 20-as lesz és mikor 20 SK-t átnyújtottam neki, elszakította azzal a cérnát, hogy ő mindezt euróban gondolta, mire én megmondtam neki, hogy kivásárlom a cégét és ki lesz rúgva a gecibe. Egész este ez ment.)

Az Incheba névre keresztelt komplexum amúgy nagyon rendben van, szuperül megközelíthető, kulturált, tényleg állati. Először ingyen zabálás, ami jó volt, bár kicsit reménykedtem benne hogy majd térdig fog érni a heroin. Megnéztem a rettenetes germán technót játszó Modeselektort, kikértem magamnak, majd az öltözők felé vitt az utam. A srácok már ott voltak, Seiko (a NEO-s Enikőtől tanultam ezt az alternatívát a Sellyeire) épp Heisenbergről magyarázott, valami propellerekről és egy radiátorról, de pár perc múlva zenészekhez méltó módon elérkeztünk az öklözőzsír, a seggfúró és a többi hasonló témához, amit itt most nem részleteznék.

A koncertről pár szót: a Modeselektorra a legjobb kifejezésem az “olcsó”. Nyilván a német illetőségű T-Com kötelező hazai üdvöskéi. Néhány gyerek buta elektronikus frázisokkal vakította a népet, aki láthatólag ennek ellenére is igen jól érezték magukat (teltház volt). Itt jegyzem meg, hogy Angliában jelenleg ott tart a klubkultúra, hogy a legmenőbb DJ-k úgymond “live act”-oznak: élőben tekergetik a számokat, amiket a Live nevű népszerű szoftverben túrnak szét, gyakran gitároznak, énekelnek is. Tehát ők nem igazi DJ-k, inkább zenész DJ-k. Üdvözlöm ezt a hullámot, mivel a nemrég letűnt DJ sztároló kultúrához kicsit se tudtam jó arcot vágni.

Az Underworld, mint angol kult-techno zenekar: egész jellegzetes stílusuk van, négynegyedes lábdobok, amire befognak ritmikusan akkordokat, és az ember kántál erre. Elég egyszerű, de ennek következtében kialakult a jól ismert Underworld-sound, és ez, illetőleg a film (Trainspotting) népszerűsége nyilván jelentősen hozzájárult sikerükhöz. A koncert egyetlen laptopról ment Logicból, így még kevesebbett “dolgoztak” mint a germánsrácok, ergó ők se tudnak zenélni. Miért mondom mindezt? Mert a NEO, aki itt a “harmadvonal”, ők énekelnek, gitároznak, dobolnak, és sok részt élőben játszanak rá a stúdióban elkészített alapra.

Pedig mindegyik a techno műfajba tartozik. Ettől függetlenül az Underworldban “volt valami”, szóval jól elszórakoztunk, a legtávolabbi büféből, Becherovka és Fácán társaságában rugóztunk és bólogattunk az olyanokra mint a Born Slippy vagy a King of Snake. Sellyeivel ismét megállapítottuk, hogy látva az előző produkciók gyengéit mi brutál istencsászárok lennénk.

Természetesen újfent sokat beszélgettünk kompresszorokról, ahogy az elmúlt tíz évben kábé minden nap.

Az esemény után a zenekar úgy döntött, hogy megpróbálnak mégiscsak hazamenni, de én nem csatlakoztam hozzájuk. Kihasználtam a 8 fős ingyenszállást a nemtudomén milyen nevű szállodában, és előtte csatangoltam egy kicsit az éjszakában, megnéztem hogy mulatnak a helyiek. Erre nem akarok több mondatot vesztegetni a szükségesnél: szarul. (Kb ugyanúgy mentesek izgalmaktól mint a budapesti szórakozóhelyek). A szállodáról csináltam képeket, majd megnézitek ha akarjátok. A reggeli frankó volt, ahogy az annak helyet adó terem is, szimpatikus volt a sok agyonlőtt állat kitömve, felakasztva fixen a falra. Jobb is így, mert hárman voltunk az egész teremben vendégek, és ha csak az állatoknak csak az egyharmaduk jött volna oda kunyizni hozzám, biztos idegrohamot kapok, arról nem beszélve hogy fogalmam sincs, hogy egy ölyvnek vagy sólyomnak mit kellene ledobnom a földre. Tuti azonnal kinéztek volna. Még egy gyors vásárlás a helyi Jednotában (kötelező behúzása az ihatatlan Kofola nevű nedűnek ajándék gyanánt a kollegáknak), majd az üzemanyagot mozgási energiává alakítva nyílegyenesen Pestre kormányoztam a verdát, ahol végre egy izgalmakkal teli szombatnak néztem elébe.

Zárásképpen ismét szeretném mindenkinek megköszönni, hogy jövedelme jelentős részét telefonálásra fordítva végre valami fontos és jelentős eseményhez járult hozzá. Legközelebb remélhetőleg a Grammy-díjkiosztóról jelentkezik Koncertborz.

Közzétéve:

Koncertvarjú II.

Koncertmán kis barátunk (azaz én) megint jelentkezik, és szeretettel felhívja mindenki figyelmét, hogy kis hazánk kultúrprogramjai jelentőset ugrottak ezévben a pozitív irányba.Alább láthatjátok miért. (A lista NEM teljes, eleve már szűrtem)

———-

Kaltenecker Trio és Kaltenecker Zsolt: Winter’s Tale és Impossible lemezbemutató, május 11. 19:00 Belvárosi Színház. Ők bizony magyarok, mégpedig legkiválóbbjaink közül. Tudásuk, zenéjük megfelel bármilyen szigorú világsztenderdnek a jazz műfajában.

A Kaltenecker Trio-ra a mással össze nem téveszthető egyedi játékmód és a különleges kompozíciók mellett leginkább az jellemző, hogy bár felhasználja a különböző elektronikus zenei stílusok (jungle, techno) elemeit, hangzásában mégis a modern jazz-hez áll a legközelebb. A korábbi rockosabb hangvételt egy letisztultabb, halkabb, de nem kevésbé dinamikus előadásmód váltotta fel.

Főleg modern dolgokat csinálnak. Már eleget írtam róluk, úgyhogy az újaknak legyen elég annyi, hogy átütő élményt adtak minden koncertjükön kivétel nélkül, és még az is megszerette a jazzt, aki eddig nem tette. Olyan billentyűzés meg dobolás lesz (Borlai Gergely), amit nem fogsz elfelejteni. Ne próbáld kitalálni milyenek (még a videóról sem), gyere és hallgasd meg!

Jegyárak: N/A (gondolom 1-2 ezer forint) – Varjú-méter: 9/10.

MINDENKI JÖJJÖN AKI TEHETI. Közülünk a legtöbben ott lesznek.

http://www.youtube.com/watch?v=VyFFXYeoUak

———-

Marcus Miller: május 20. 20:00, PeCsa
: a világ egyik legjobb basszgitárosa. Látványos, dallamos, szuper jazz.

Jegyár: 8.500.- Varjú-méter: 7/10
– volt már Debrecenben, végre Pesten is megnézhetjük olcsón.

http://www.youtube.com/watch?v=sIqfDHP0D5s

———-

George Michael: 25 Live turné: május 23. Puskás Ferenc Stadion:

Erről nem tudok semmit írni, mindenki ismeri hogy énekel az ember, úgyhogy ez. Nem véletlen, hogy a világ egyik legnépszerűbb előadója.

Jegyárak: 9.900.- – 24.900.- Varjú-méter: 7/10
: ha én ezt megnézném, akkor az előadói teljesítményért, illetve az élő-élmény miatt tenném, tekintettel arra, hogy a dalok nem annyira az én ízlésvilágom.

http://www.youtube.com/watch?v=YH6GIr_O07o

———-

Vonda Shepard: május 29. Millenáris:
Az Ally McBeal sorozatból ismerhettük meg az énekesnőt. A feldolgozásai, éneke kifogástalan. Hátha!

Jegyárak: 9.900.-. Varjú-méter: 6/10.

http://www.youtube.com/watch?v=enZyZvsg9JA

———-

Dream Theater: Systematic Chaos lemezturné: június 6. 19 óra, PeCsa

Szabadtér: progresszív rockzene (pl. Emerson Lake and Palmer egy másik jeles képviselője a műfajnak), eléggé ütős. A zenészek felkészültsége és képessége *kivételes*. Ilyet nem fogtok látni a többi előadótól, itt tényleg a hangszerek legjobbjairól van szó. A dalok kiválóak: szokatlanul hosszúak (akár 15 perc), és elég széles skálán mozognak, gyakorlatilag a modern vonulatokat mind megtalálni bennük. Líraiságtól a buta küldős dolgokon át az okos ritmusváltásos, komplex cuccokig minden. A szűk keresztmetszet az énekes hangja, ami valakinek vagy tetszik vagy nem, vagy el tud ettől tekinteni, vagy nem. Néhány daluk tényleg durván jó, úgyhogy én pl. el tudok vonatkoztatni.

Jegyárak: 8.500 (álló). Varjú-méter: 8/10: highly desirable….és óccsó! 🙂 Én ottlevés…Gyertek ti is.

Kicsit hosszan indul a videó, de érdemes kivárni, bokalefosás:

http://www.youtube.com/watch?v=xK3qylwd-M0

———-

Tori Amos: American Doll Posse lemezturné: június 24. Aréna: az első dolog ami eszembe jut, hogy egyéniség. Rendkívül különleges, mégis könnyen emészthető, mindenki számára érthető, magávalragadó. A hölgy 15 éves pályafutása alatt rengeteg lemezt jegyez mint szerző és előadó (zongora, ének).
Jegyárak: 9.900.- – 12.900.- Varjú-méter: 9/10: KÖTELEZŐ! Én ottlevésben biztosan.

http://www.youtube.com/watch?v=XFuqJEe0Uqs

és egy Depeche Mode feldolgozás szintén tőle:

http://www.youtube.com/watch?v=_gZzkGvyqzc

———-

George Benson és Al Jarreau Givin’ It Up: július 17, 20 óra, Aréna:

meglehetős énekvarjúzás lesz itt kérem a Grammyvarjúktól. Nagyformátumú pop-jazz-RNB thing.

Jegyárak: csak ülő: 7.500.- 15.000- Ft. Varjú-méter: 7/10:

rendkívül profi, kellemesen szórakoztató produkció, de fiatal szervezetnek valószínűleg több izgalom kell és kevesebb nercbundás koncertlátogató.

De ez senkit se zavarjon, mindenki menjen a zenéért.

http://www.youtube.com/watch?v=kAPd_FMvr7E

———–

The Rolling Stones: július 20. Puskás Ferenc Stadion: legenda, aki eddig látta, az mind azt mondta, hogy kötelező. Valószínűleg így is van: prémium dalok és egy hang, amihez nincs hasonló. A dobos azóta se tanult meg dobolni, ahogy Jagger sem énekelni, és mégis….100% rockandroll…

Jegyárak: 12.900.- – 21.900.- Varjú-méter: 9/10: ottlevés egyértelműen. Lehet, hogy utoljára láthatjuk őket…

http://www.youtube.com/watch?v=TrQ8fMk-qlc

———-

Buena Vista Social Klub: július 19. 19:30, Aréna: mostmár lassan kéne dolgoznom, nézzetek utána 🙂 (HA tényleg nem tudjátok kik ők)

———-

Érdemes még figyelni a lengyeleket, osztrákokat, cseheket, mert lesz náluk is minden, mi szem-szájnak ingere. Viszlát a koncerteken!

Közzétéve:

Koncertborz jelentkezik…

A keddi nap egyértelműen a közhelyek napjára sikeredett. A közhelyekkel istenigazából semmi baj nincs, azért vannak, mert mindenki számára pontosan ugyanazt jelentik, és formai okuknál fogva megfelelnek jelenkorunk gyorsított tempójú közlésrendszer-igényének.

A szóbanforgó közhely a “kicsi a világ” tipusú, és erre tapasztalatom szerint intelligenciától, érdeklődéstől, kortól függetlenül minden ember kb. ugyanolyan mértékben csodálkozik rá időről-időre, tehát elvileg működik.

Brigitám (egy té! – a szerk.) új albérletbe költözött, és a véletlen úgy hozta, hogy a tulajdonossal több kapcsolódási pontot is találtunk. Részint kiderült, hogy a szóbanforgó hölgy ismeri Igor nevű öcsémet, minthogy egy baleset “összehozta” őket: a kocsijában ülő Zsuzsa úgy létesített vele kapcsolatot villámgyorsan, hogy nemes egyszerűséggel kinyitotta a vezetőoldali ajtót a kiszálláshoz, amin a kerékpárral éppen arra száguldó öcsém azonnal fennakadt (és aki zakózott akkorát, hogy azt már a kandikamerás műsorokban sem lehetne korhatár nélkül leadni). Mindez ki sem derül, ha egész véletlenül aznap nem a wiw-előtt próbálja eltölteni unalmas, pihenésre fordítható perceit. Jó, hát van ilyen. Szintén ritkább dolognak számít, hogy élettársa, Gyuri, segített egy dobozos autóval átcuccolni Brigim előltöltős mosógépét, és mivel ehhez a férfiak száma N=>2, szükséges részvétem eredményeképp nem hétköznapi beszélgetésbe cseppentem. (Szabálytalanul közlekedtünk, mivel hárman utaztunk, én a raktérbe kellett üljek a mosógép társaságában, továbbá valami vadrács választott el az előlülőktől: akár be is lehetett volna nekem szólni.) Mondjuk már kezdtem sejteni valamit, amikor az ember a kocsi rakterében készségesen elpakolta a cuccokat és mondta, hogy mint látom, tonereket szokott szállítani, ezért ha választanom kell, inkább a sötét színű foltokra üljek, az kijön a ruhámból (megjegyzem, hogy akkor találkoztam az emberrel először, nem ismertem). A fehér foltokra szorgalmiból rákérdeztem, innen tudom tehát, hogy a cement viszont nem. Szerencsére értek én a szóból.

Nemsokkal ezután kiderült még, hogy az illető zenész. Minthogy én ilyesmivel foglalkozom, könnyen beszédbe elegyedtünk. Az információ áramlásának kronológiája valahogy így nézett ki: “van egy nagyon jó kis punk-rock zenekarunk, szeretem”, “billentyűzök”, “vettem egy Novation szintetizátort”, “annak pont mi vagyunk a magyarországi képviselete”, “én ezt a…őőő…..”, “Péterfy Sándor utca?”, “igen ott vettem”, “na az az én cégem”. Itt nem volt szünet, a következő kérdés átmenet nélkül ez: “akkor mikor hozzátok már végre az állványomhoz a gumibakokat?” – itt láttam a Brigit, ahogy betemeti az arcát a kezébe. Én még szoktam nevetni, tehát elmosolyodtam az egészen. Szóval kicsi a világ, na.

Az emberünk, Gyuri, nagyon lelkesnek bizonyult, így módom volt összeszedni pár infót a “Sikátor” nevű zenekarról, mely számára oly kedves, mint tudjuk. 1982 óta léteznek, ami azért nem mindennapi, főleg ha a következőkben leírtakat figyelembe vesszük. Hogy milyen zenét játszanak? Bevallásuk szerint elég rosszat, de hangsúlyozzák, hogy nagyon kedves elfoglaltság ez, szeretik. A dobosuk féllábú ami ugye komoly hátrány, amennyiben valaki a lábcint (a nevében is benne van) próbálja működtetni, de ezt némileg kompenzálja az a tény, hogy 80%-os látássérült, és nem mindig találja el (polgári foglalkozásáról kiderült hogy az APEH-nál ő a raktáros a pincében, aki tudja mi hol van). A hátrányukat pedig nem ideges típusok lévén ügyesen megoldották: a lábcin MINDIG zárt állapotban van, le van csavarozva. A dalok általában négy-öt akkordból állnak, és minden D-ben van, úgyhogy nem nagyon tudnak hibázni. A hangulat, mind a teljesítmény tehát garantált. Az évek során voltak tagcserék, amikről Gyuri rendre örömmel nosztalgiázott. Ilyen volt pl. a két gidájuk is, akiket büszkén említett kezdetben mint érdemet, majd tovább folytatva kifejtette, hogy egyenként 140 kilósak, de napjainkra már sikerült őket a zenekarból kitessékelni. Ennek ellenére is – saját bevallása szerint – ettől ők még mindig borzasztóan rossz zenekar maradtak. Gyuri egy 2 oktávos Novation X-Station nevű szintetizátort vett, amit saját szememmel láttam. A mai napig nem tudom feldolgozni, hogy punkzenekar alapvetően kőtechnóra kitalált, mindössze 2 oktávos billentyűvel nyomuljon, de további párbeszédünkből kiderült, hogy nagyon is tudatos volt ez a választás, minthogy két ujjal játszik rajta.
Ha az interneten kerestek, nem nagyon fogjátok őket megtalálni. ők a rossz zenekarok közül is a hardcore rétegzenei vonalhoz tartoznak: egy ilyen élményhez nagyon mélyre kell ásni. Koncertjük most szombaton lesz Esztergomban, nincs belépő. Ha mentek, és vége a koncertnek, viszont el ne felejtsetek autogrammot kérni! (UI: remélem képeket utólag tudok majd felrakni)

Sikátor Tagok:

– Botos “Tűz” Kriszta – ének
– Erőss-Kis Zénó – gitár, zenekarvezető
– Balázs – basszusgitár
– Kis Joe (Balázs) – dobok
– Lakatos György – kétujjas billentyű

Koncert: 2007.04.21. szombat, Esztergom, Molotov Liget 21 és 22 óra között.