Geci Beerboard Top 30 – 1999

Ahogy újrahallgatom ezeket a könnyített Santana alapú dalokat, visszaemlékszem 1999-re, amikor a 90-esek évek gimnáziumi lokálrockja, valamint az újraéledő Depeche Mode után olyan kiműveltek voltak ezek a dalok, mint napjaink Bayer Zsoltja után egy kis Umberto Eco.

Bővebben…

Szilvásgombóc sváb módra

Bár a Sváb Pékség terméke (a pékség sütőüzeme maga a klasszikusan sváb lakta Budapest közeli agglomerációban, Pilisjászfalun van) nem a sváb konyhát, illetve a sváb süteményeket idézi, azért beleránt a gluténes-finomlisztes bűnözésbe rendszeresen.

SvabPekseg_szilvasgomboc

Bővebben…

Rió 2016 élmények – 1. hét

Alapvetően azt gondolom, hogy nekem a legkomfortosabb az lenne, ha mindig egy fix helyszínen rendeznék a a nyári olimpiát. Lehetőleg Európában és viszonylag kis időzóna eltéréssel. Ennek ellenére óriási dolgok történtek már az első öt napban. Napi egy aranyérem az elején kiváló volt, a londoni 8 aranyhoz képest igen-igen szívmelengető eredmények jöttek.

Még az olimpia előtt akartam írni az általam vártakról, de gyorsan elszaladtak a napok, így most inkább az élményeimről és vágyaimról, gondolataimról írok egy kicsit.

Kenderi és Cseh 200 pillangó döntő után (fotó: http://nhc24.hu/)

Kenderi és Cseh 200 pillangó döntő után (fotó: http://nhc24.hu/)

Bővebben…

Kimentünk a Lupára

Az idő és a körülmények sem voltak olyanok július közepe óta eddig, hogy megnézzük, mit hoztak a ki a szigetesek Gerendai Karcsi vezetésével a bányatóból, ami a budapestiek, közelebbről nyilván Békás- és Káposztásmegyer lakóinak utolsó menedéke volt a fizetős strandfürdők alternatívájaként.

Homokos part, napernyők, nyugágyak

Homokos part, napernyők, nyugágyak

Bővebben…

Dizájn iz bekk

A jó kis sztékes sablont sikerült visszahegeszteni. Hamarosan jönnek a fényképek is. 🙂  Meg mostantól új posztok. Jaszkarit nagyon várom vissza, de mindenki mást is. 🙂

Költözés és a sajnos meztelen

No, az a helyzet, hogy sokévnyi ingyen, más tárhelyén héderezés után alacsony prioritásokkal de lett saját webtárhely és oda át is sikerült rakni a rég helyről mindent – csak a képek és a sablon nem akart jönni.

Közben a régi helyen lekapcsoltak szinte mindent, így most reménykedünk, hogy mentésből valahogy visszahúzzuk a sok értékes képet és a szépséges sablonunkat.

Biztos lesz megoldás. Addig meg van ez. 🙂

Szeressük ezt is, nem lesz sokáig.

Ludas Csárli, te nem tehetsz róla

Vannak írások (nem mondanám a posztjaimat cikkeknek, amióta abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Derrick és Harry PM Blogon publikálhatok, mert ott rendesen megvizslatják a kikerülő anyagot), amik érlelődnek a fejemben. Ilyen a választások óta eltelt időszak áttekintése, amiből még a munka utáni fáradtságomat is ki akarom zárni, hogy tényleg a véleményemet és ne az aktuális lelkiállapotomat, hangulatomat foglalja magában.

Vannak ugyanakkor olyanok, mint ez is, amikor a kitolulni akaró “én megmondtam, én-én láttam előre” érzést kell megfékezni. Akárcsak lassan 4 éve, amikor Észak-Afrikát a felszabadulás rázta föl, aztán tette vissza a korábbi állapotába.  Ismételni nem akarom magamat, de kedvenc téziseim ismét terítékre kerülnek, egy kicsit.

Én vagyok Charlie

Bővebben…

Ádventi taxis

November utolsó szombatján, késő délelőtt turnéztunk autóval a városban: egy kicsi játszótér, egy kicsi vásárlás itt, egy kicsi ott… Óvatlanul a tankolást a végére hagytam. Hiba volt, mert Pestről Budára menet a szigeti lehajtónál elkezdett picit rángatni az öreg Rover 620-as, de legurultunk az első elérhető parkolóhelyig. Taxit hívtunk és a sztori ekkor kezdődött.

Azt már tudom, hogy olyan helyen, mint egy házszám nélküli buszmegállóhoz ha taxit hívok, akkor mindent el kell mondani (mihez van közel, melyik városrész felé megy onnan melyik busz), mert  a taxitársaságok diszpécserei gonosz múzeumi teremőr nénivé változnak, ha a nem létező városi helyismeretükre próbálsz építeni. így is történt: 9-es busz megállója Óbuda felé, a 17-es villamos végállomásánál. Kevés  volt… A család már belehelte az autót, de taxi még sehol, telefonáltam. Máshol állt az ember, de jött azonnal.

Szép sárga Renault, benne valószínűtlenül elegáns (öltöny, nyakkendő), frissen borotvált, magas, körszakállas csávó. Bocsánatot kért, átállt, segít, mosolyogva. Szilvi Rózával a kezében előre ült, Fülöp mellé ült be hátra, Szilvi telefonjával egy karácsonyi motívumos memóriajátékkal játszott, ami alatt valami nemzetközi karácsonyi sláger instrumentális változata szólt (talán a let it snow). Eközben Róza az anyukája ölében a sofőr csávóval koketált, vigyorgott, bujócskázott. Mi eközben meséltük a sztorit (benzin kifogyása), néha Fülöp is belebeszélt, amit épp fontosnak tartott említeni… Ezek általában nem oda illő, de vicces félmondatok voltak. Talán 5 perc volt az egész út és a végén a sofőt azt mondta, teljesen karácsonyi hangulatott csináltunk neki, így ezt a kört ő állta.

Nem hittük el, még napok múlva is mosolyogva beszéltünk róla.