Közzétéve:

Weinhaus – Balatonmelléki Chardonnay

Vannak ételek és italok, amiket az ember – még ha nem is mágnás – elvi okok miatt sem vesz le a polcról, amikor az árát látja és az messze alulmúlja az alapanyag, a csomagolás és a munka összeértékét a fejünkben. Ilyenkor nem kerülhetünk másképp helyzetbe, mint ajánlás, javaslat, írott vagy szóbeli helyzetbehozás által, amit én, mi a poszt tárgyát képező bor esetébenRecitől kaptunk meg.

Fröccskirálynak hívják a háta mögött

Szóval itt van ez a fehérbor, 400 forintért / palack. Úgynevezett Tesco válogatás. Reci bácsi sommelier ismerőse azt mondta, rendben van, iható, fogyasztható nedű. Fröccsnek leginkább. A valóságot fedő ajánlás ez. A Keszthely környékéről származó chardonnay (ez az egyik fő területe a kevésbé ismert Balatonmelléke borvidéknek) bizony ilyen technológiai típusú feldolgozás közepette is kiválóan teljesít. Van sava, van gerince, igazi tóparti Há-eM-Csé stílusban vegyül a szódával/ásványvízzel. A buborékok erősítő hatása pont annyi lendületet ad a bornak, hogy bátran nyúlunk ismét az üveg után, amikor kiürül a pohár. Ha szerencsések vagyunk, akkor a vastagfalú poharunkról lassú mozdulatokkal tudjuk letörölni ujjainkkal a párát, amíg házigazdánk elsétál a hűtőig a következő töltetért.

Ilyen korrekt bort olyan áron, amiért csak tőkementes italokat és pet-palackos tablettás cuccokat kapni: ajándék. Recinek és kedves ismerősének is köszönjük a kellemes perceket, amiket eddig és a jövőben is fog okozni ez az itóka.

Segédanyagok:

1. A bor adatlapja a borászat oldalán

2. Tesco online vásárlási felületen a bor adatlapja

Közzétéve:

Geci Beerboard Top 30 – 1998

Emlékszem, 2007 nyarán azzal vágtam bele ebbel a top 30-as sorozatba, hogy a 30-ik születésnapomig a végére érek és 2007 szeptember 20-án lezárom, mintegy átnézve életem első 30 évének számomra legkedvesebb dalait. Aztán itt vagyok, szégyenszemre közeledve a 37-hez és ezen a 1998-as poszton túl még pont 7 darab hiányzik… a harminchoz. 🙂 Soha nem érek a végére, pedig lassan megérdemelném. Meglátjuk.

Amikor kiválasztottam anno az adott év legjobbjai közül ezt a Mariah Carey dalt, nem is tűnt föl, hogy mekkora nyáltenger volt ’98-ban a kínálat: tengeren innen és túl, nők és férfiak rendkívül érzelmes, lírai dalokat írtak és énekeltek, mintha kb az egész világ kitette volna a lelkét az ablakba, ahol megnedvesítette a harmat és a reggeli szél énekkel szárította volna meg az összes kis lelkecskét… Na, pont ilyen lehetett a hangulat akkortájt.

Ebből a körből, nálam a Savage Garden (1-hit wonderer típusú előadó) Truly, madly, deeply című örökbecsű tingli-tangli nótáját a dobogó második fokára szorítva

Mariah Carey – My All

című örökzöldje lett a nyertes. Talán maga a dal 1997-es, de még 98-ban is igen komoly sikernek számított és egyértelműen a hölgy karrierjének egy olyan eleme, amit mindig, mindenhol elő kell adnia (biztos nem gyűlöli egyáltalán így közel 15-16 év távlatában). Tettenérhető benne a 90-es évek jónéhány soul és r’n’b stíluseleme, nem is lenne semmi extra önmagában, ha nem ez a nőci énekelné, mert egyértelműen a torkától lesz óriási tuti ebből a szerzeményből.

Ha valaki vette a fáradtságot, hogy a hallgatás mellett meg is tekintette a videót, és hozzákeres most egy aktuális fotót a művésznőről, arról is meggyőződhet, hogy mennyire sok energiát fektetett abba Mariah, hogy 1998-as önmagát (legalábbis fizikailag, fiatalságában) idézze. Ráadásul sikertelenül, cserébe sikerül McDonalds rajongó barbie baba élő karikatúrájaként létezni. De erre legalább a hangja nem ment rá, mert anélkül tényleg csak a sült krumpli maradna.

Összességében az elég egysíkú 98-as slágerkínálat alapján szinte jogosnak tűnik, hogy a Juventus rádióra hangolva tízből legalább kétszer ez a dal megy, ha éppen nem a No Mercy Where do you go-ja vagy az Ace of Base-től a The Sign. 🙂