Közzétéve:

Kuvaszok pásztorok nélkül

Minap Micivel sikerült tisztába tenni az idei választások várható eredményeit és azok körülményeit. Megérdemlitek, hogy ti is tiszta fejjel, józanul, a lényeget látva foglalkozzatok a fékezetthabzású kampányból kieső politikai bulvárral, illetve legyen arról valamilyen képetek, mit érdemes tenni április 6-án.

Ahogy Soundria főnök is írja, szavazni márpedig el kell menni, mert anélkül sz@rt nem ér az egész. A véleményt kifejezni jó, ráadásul a kelleténél amúgyis ritkábban van rá lehetőség, tessék meglépni. Inkább a parlamenti választások, mint a VV6, nemde?

A lehetőségek tárháza nagyon szűkös, a helyzet szinte reménytelen, mégis meg kell próbálni dönteni (miközben persze a nem szavazás is vélemény).

Összefogás 2014

A baloldal együtt, közösen is pont olyan töketlen, mint külön-külön lenne, de így legalább látványosan, kézzelfoghatóan az. Bajnairól  abban a pillanatban derült ki, hogy alkalmatlan a politizálásra, amikor beállt ebbe a pirosnyakkendős seggrepacsiba, ráadásul félig a függöny mögé. Mindaz, ami miatt a politikába visszatért, elporladt a nagy közös semmiről szóló szövetségben. Mesterházy MSZP-je csak béna, bukott, lopós politikus kitermelésére képes, Gyurcsán DK-ja a 2014-es választások SZDSZ-e: nem létező látszatpárt, ami be fog jutni a parlamentbe potyautasként gyönyörűen. A Bajnaival szövetkező majdnem zöld, de mégsem Párbeszéd Magyarországért még azelőtt föladta a saját karakterét, mielőtt az kialakult volna, így Jávor Benedekék mehetnek majd bohóckodni Paksra, hogy el ne felejtődjön a nevük a köztudatban…

Legyen Más A Politika

Más lett a politika az elmúlt 4 évben? A csalódott balos szavazók vigaszágon ismét befutóvá tehetik a vezető nélküli pártot, ami idén zöld párt lett. Ez egyébként egy olyan politikai-ideológiai irány, amivel 90 óta egyetlen párt, tömörülés sem jutott be az országgyűlésbe. Ennél még talán az is jobb lett volna, ha Schiffer Andrásék nem lövik be magukat semmilyen vezérgondolatra, ahogy 2010-ben ezzel jól is jártak. Na mindegy: ha valaki nem akar összefogni, meg át sem akar szavazni a jobboldalra, viszont a lepattanózós minipártokat is kerülni kívánja, az némi tollharapdálás után ikszelhet egyet az LMP-re, hogy legalább egy páruknak ne kelljen munkát keresnie a mostani nehéz, túltelített munkaerőpiacon.

Jobbik

Az a rossz hírem van, hogy az idei választás nyertese leginkább a Jobbik lehet. A csendben elröfögő Vona és emberei kisebb botrányokkal, némi magyargárdázással elütötték az elmúlt 4 évet, és simán be fogják vonzani a Fideszben csalódó, de nemzeti(es), jobbos, magukat eltökélt kereszténynek, radikálisnak, kommunista/cocialistellenesnek érző polgárokat. Micivel arról polemizáltunk, hogy ki fog váltani némi böröndzár csattogást és útlevél előkeresést, ha április 6-án este, az első egyfordulós választás estéjén Obersovszki Péter is kénytelen lesz egy általa is kényelmetlenül nagy százalékos értéket mondani a Jobbik nevével együtt miután kikeveredett Rákay Kálmán ánuszából. Szóval lehet számítani arra, hogy aki változást akar, de leköpi a bohócos plakátot, az erősíti majd a radikális pártot, ami persze ki fogja verni Brüsszelben, meg mindenhol Európában a biztosítékot, de azért a nép az úr, hogy ő (mi) döntsön.

Fidesz

Meglepetés lenne, ha nem a kormánypárt hosszabbítaná meg a mandátumát április elején. Egészen egyszerűen azért, mert a kirekesztő, agresszív, erőből akkor is áttoljuk témával és saját klientúrájának beágyazásával együtt is a legtöbb biztos pártválasztó a Fideszé maradt. A bizonytalanokat idén a heréltagyú ellenzéki összefogás nem fogja tudni mozgósítani, a Fidesztől eltávolódókat fölszippantja a Jobbik és az LMP, ha csak csoda nem történik. De előbb jutunk ki a foci EB-re, mint csoda történne a választásokon. Ha marad a Fidesz és elég ereje lesz (vagy kétharmaddal vagy háttéralkut kötve a Jobbikkal) hozzá, akkor félelnöki rendszerre fog berendezkedni, még pedig egy olyan fölállással, hogy Orbán a köztársasági elnök, Navracsics a miniszterelnök, Lázár a kancellária miniszter.

Remélhetőleg újabb négy év elég lesz a baloldalnak, hogy alkalmazkodjon az új kondíciókhoz és bármilyen módon összerakjon egy érdemi, de legalábbis kézzelfogható alternatívát. Ez most nincs, így marad, ami van. Sajnos.

Közzétéve:

Geci Beerboard Top 30 – 1997

1997-ben voltam húsz éves. Akkor kezdtem el először egyetemre járni és akkor költöztem Budapestre. Ilyen meghatározó évben meghatározó időszakban rengeteg elemi, máig ható zenei felvétel véste bele magát a nép tudatába.  Tegyük föl a koronát 2014 januárjára ezzel a pár perces megemlékezéssel…

Pár hívószóval indítok: Barbie Girl, Macarena, Coco Jambo… Már ez is önmagábaN elég lenne a teljes sokkhoz, de ugyanebben az évben szárnyaltak a Spice Girls első slágerei, Elton John énekelte el Diana tiszteletére a Candle in the wind-et, illetve a Hanson nevű fiúcsapat értelmet is kevert a könnyűzenébe a MmmmBop című felvételével.

De az igazi időutazást az hozza el, ha minden külső tényezőt kizárva, akár fülhallgatóval vagy aki megteheti erős hangtechnikával és kiváló minőségben elmélyülten magához veszi újra  Mark Morrison Return of the Mack című örökzöldjét… Ebben a “dalban” benne van minden, ami a tinédzserkort és az akkori hangzásvilágot jellemezheti. Hűen. Elemezhetjük mélységében is, de kár megbontani a csávó afroamerikai orrhangjának és az alákevert végtelen egyszerű dallamnak az organikus egészét: így jó, ahogy van.

Bónusz trekknek pedig a ma ismert világ egyik legérzékibb klippjét is megtekintheti minden kedves érdeklődő: