Kedvenc fűszereim

Anyukám és nagymamám háztartását uralta a majoránna és az őrölt fehérbors, szezonban a kapor, valamint az állandó kellék, a Vegeta. Ezek után igen későn került arra sor, hogy más fűszerekkel is próbálkozzak. Azok pedig általában spontán fúszervásárlások után igen vegyes eredményekkel végződtek.

Az elmúlt fél-háromnegyed év stabil kezdőcsapata a konyhában az alábbi négy fűszer, amiknek az íze és illata nagyon-nagyon jelentős szerepet kap az otthoni táplálkozásunkban is.

Borsikafű (Csombor)

Amikor összeszedtem a gondolataimat, bizony előkerült a 2008 nyarán a Kistücsökben elfogyasztott mustáros-borsikafűves szarvasragu, ami az abbahagyhatatlan típusú ízeket adta, jelentős mértékben a csombornak. Azóta posztoltam pár receptet, amiket otthon csináltam és mindegyikben benne volt ez a jó kis növényke, szinte a bors helyettesítesítőjeként. Ugyan a bors és a borsikafű zamatai nem egyenértékűek és csak részben hasonlatosak, nálam mégis működött, működik a kiváltás. Ragúba, pörköltbe tökéletes, szelethúsok sütésénél esély van a megkeseredésére, így itt inkább a húshoz készülő pecsenyelébe, szószba érdemes tenni.

Fokhagymagranulátum

  A fokhagyma nem is hagyma, hanem fűszer (ha jól emlékszem Zorró megállapításának lényegére) és a granulált, porított változat azért lett nagy kedvencem, mert a többi szárított fűszerrel ellentétben igen közel áll az íze az eredeti, nyers, friss fokhagymához (intenzításban nyilván tud fölérni hozzá), viszont lényegesen könnyebben kezelhető, használható. Vaslapon-grillen sütött húsoknál kellemesen rákaramelizálódik a hús felületétre, enyhe édeskés zamattal, ami a fokhagymát kedvelőknek – szerintem újfajta örömöket okozhat.

 Friss koriander

A friss koriander – mint sokszor közösen megállapítottuk a társasággal – köszönőviszonyban sincs a szemes vagy a morzsolt, porított korianderrel. Akár húsra hintve, akár salátába keverve, akár leves tálalásakor a csésze vagy a tányér aljára halmozva igazi frissítű, üdítő, orális orgazmus irányába  mozdító ízélményt okoz. Sűrű közel-keleti típusú joghurtitalba keverve is országos. Ami pedig konkrét vendéglátóipari élményem: van egy tortilla-s csirkeleves az Arriba Taqueria-kban , amiben kereskedelmi mennyiségű friss koriander tesznek – na ez mindig jó, de másnaposság esetén világbajnoki dobogós.

 Lestyán

Néha nagyobb bevásárlásokkor gyűjtőgető-rohamot kapok a fűszeres polc előtt. Korábban hipermarketben, mostanában inkább valami szaküzletben, amibe egyszer, évekkel ezelőtt belekeveredett a lestyán is. Majd pár héttel később, amikor levest ízesítettem, megnézegettem, hogy Kotányiék mit írtak a morzsolt lestyán csomagolására és már adagoltam is bele a jó kis húslevesbe. Számomra, aki addig ezzel az ízzel nem találkozott, a húsleves-roszág csillagkapuját nyitotta meg ez a fűszer. Valahogy – bár lehet, hogy ezt csak beleképzelem – a többi fűszer, a zöldségek és a hús ízei is másképp érvényesülnek a lében. Csak javasolni tudom, nálam, nekem azóta kötelező elem és kifejezetten szomorú vagyok, ha nincs otthon.

Tételek a laboratóriumban 

A közelmúltban hazakerült vagy ismét előtérbe sodrodó kísérleti fűszerek: őrölt majoránna, őrölt babérlevél, egész koriander. Előbbiek a morzsolt és egész formátumhoz hasonló ízzel bírnak (talán az őrölt babérlevél kicsit édeskésebb) és olyan ételekben kiválóak, ahol nem jó, nem illeszkedik a morzsolt és az egész levélke. Utóbbihoz még keresem a megfelelő felhasználási módot (ötletek jöhetnek), de leginkább azt látom most jó útnak, amit a mustármag is hordozott.

Ezt a posztot 3 hónapja tervezem befejezni, remélem, most már sor kerül a régebbiekre is. 🙂

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.