Közzétéve:

Gasztro hír – Költözik a Laci!Konyha!

Mivel ma arra sétáltam a Hegedűs Gyula utcában, megakadt a szemem az étterem ajtaján található plakáton, miszerint (megunva a volt közraktárak, majd későbbi Buddha Beach és Buddha Bár szórakozóhelyek működési területén felépített kultúrális központ, a CET nyitására várakozást) a tulajdonosok a Szent István térre költöztetik a kiváló bisztrót, aminek ebédmenüjét Mici is megénekelte tavaly ősszel.

Ezen túl természetesen az étteremkalauzok is a legjobbak közé minősítették tavaly és idén is, így érthető, hogy az előkészítő konyhából átmenetileg vendégtérré avanzsált pincéből egy nívósabb környezetbe kerül az étterem a Bazilika közelébe. (Azt, hogy mennyire komoly szakmai munka folyik az LP-ben, jól mutatja, hogy a MÁK bistroba innen érkezett az új séf, Tálas Kata személyében, Huszár Krisztián távozását követően.)

Én idén januárban fogyasztottam el egy hasonlóan hibátlan ebéd menüt, Hapci mesterrel, tárgyalván némi együttműködés lehetőségeiről, de én ebédmenüről nem akarok kritikát írni, Hapci meg egy étkezés alapján nem ír, ezért előkotortam a telefonomról azt a három fotót, amit az ételekről csináltam.

Előétel: halfilé lágyra főtt tojással és párolt paprikával.

Főétel: császárhús burgonyapürével

Desszert: házi eszterházy torta házi vanilíafagyival

(Úgy emlékszem, egyik jobb volt, mint a másik. :))

AMI A LÉNYEG: augusztus 3-ig van még lehetőség a mostani helyen harapni egy falatot. Tegye meg, akinek idejébe belefér a jövő héten. 🙂 Utána már csak augusztus végén az új helyen élvezhetőek az LP ízei, először grill terasz, aztán szeptember közepétől teljes üzem keretében.

 

 

Közzétéve:

A 30. nyári – A magyar arany

Négy évvel ez előtt is szóba került, vajon hány aranyig jutunk a nyári olimpián. Ehhez lazán kapcsolódik, hogy a héten beszélgettem a sportról és az olimpiáról jelenlegi főnökömmel, aki felidézte gyerekkori emlékét, amikor a német egyesülés után a dzsúdó klubban onnan lehetett megállapítani, melyik a nyugati és melyik a kelet edző, hogy az NSZK-s pénzre hajtott, az NDK-s az olimpia aranyat megnyerő tanítványra. 🙂

Amióta a magyar sportból is kiölte a kapitalizmus szelleme a szocialista protekcionizmus minden maradékát, azóta csak reménykedünk a sikerekben és kevésbé számítunk rájuk.

Ennek ellenére természetesen zajlott némi esélylatogatás sportújságírók által, íme talán egy kellően átfogó cikk erről. Így én most nem kezdem el siratni a női kézilabda válogatottat, sem a vívósportot, illetve az ökölvívást, meg a birkózást, hiszen minden sportágban eljön a megújulás ideje. Koncentráljunk az esélyesekre, a kedvenceinkre. Én ezt most a saját realista-pesszimista szemszögemből teszem:

  1. Úszás: amikor ezeket a sorokat írom, Cseh László már elbaszcsizta a 400 méter vegyesen a döntőbe jutást, bár Phelps és Lochte mellett aranyra – valljuk be őszintén – csak teljes vércserével lett volna szemernyi esélye. Ott van még sok jó úszónk, de igazi esélyesként Gyurta Dánielről beszélhetünk, aki 200 méter mellbe a világ legjobbja, így egy szép és izgalmas verseny után jöhet itt egy jó arany.
  2. Kajak-Kenu: itt még mindig a legjobbak között vagyunk és itt akár 4-5 első hely is sanszos lehet: kajakban a női négyes 500 méteren, a Kovács-Janics páros, illetve ők egyesben, Vajda Attila kenu egyesben egyértelmű esélyes – reméljük, be is jön, legalább egy része. Mondjuk én számolok kettővel, mert annyi azért sanszos.
  3. Egyéni sportok: Berki Krisztián tornász lólengésben favorit, Sidi Péter sportlövő kisöblű sportpuskában esélyes, Pars Krisztián kalapácsvetőként kimoshatja a magyar atlétikát a 2008-as doppingszégyenből, ráadásul igen jó formában van. Ebből a csoportból 1 aranyat tippelek.
  4. Csapatban: itt a kézis és a pólós fiúk közül nagyobb, reális esélye a végső győzelemre utóbbiaknak van, bár ez a mostani válogatott nekem már kicsit fekete ló, de a nagy öregek rutinból és zsenialitásból bekanalazhatják magukat az elődöntőbe és onnan már bármi jöhet. Jó meccseket várok a kézilabdázóktól is, de érmet nem. Ahogy a Kemény csapatban sem látom most az aranyat.

Summa-summárum: 4 vagy 5 aranyérem, pár ezüst és bronz, meg szép pillanatok. Ezt várom Londontól. Na és ti?

Közzétéve:

Nobu Budapest – Egyszerűen mesteri

Aki szeretne többet megtudni arról, mitől világhírű Nobu mester (Nobuyuki Matsuhisa), érdemes kicsit utána olvasni, például a Bűvös szakácson. Emellett a budapesti étterem séfje – követve az étteremlánc stratégiáját – a betanulási időszakot követően egy magyar úriember, Schreiner Gábor, vele a Dining Guide készített interjút tavaly. Mi múlt vasárnap (július 8-án) Szilviámmal elmentünk és megkóstoltunk egy nyári Omakase menüt, hogy gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkezzünk.

Az étterem fizikailag a Kempinski Hotel Petőfi Sándor utca felőli oldalába került, két részre bontva, minimalista, de elegáns dizájnnal, az első teremben egy óriás italos-koktélos pulttal, a hátsó terem végén pedig a sushipult. Szép. A kiszolgálás legendás jó minőségét meg tudjuk erősíteni: kedves, készséges és informatív pincérlányok voltak segítségünkre, közvetlen hangnemben, de visszafogottan. Mivel nem tudtuk, mit is tartalmaz a menü, ebben is segítettek az elején.

Aperitívnek 1 pohár balatonboglári 2011-es Irsai Olivért kaptunk a Hujber Pincészet borai közül. A pincészetet eddig nem ismertük, de a bor könnyű, kicsit ásványos, citrusos ízű finomság volt.

Nyitó fogásnak Nobu mester egyik olyan fogása érkezett, amit a világon mindenhol alaszkai vadlazacból készítenek és a lánc védjegye (az úgynevezett signature dish-ek egyike). Szétpattintottuk hát az evőpálickánkat és nekifogtunk.

Lazacfilé algasalátával és aji amarillo mártással

A legjobb lazac, amit valaha ettünk. Előre szóltak, hogy medium-ra sütik, ha nem nagy baj, mert úgy a legjobb. Nem volt baj. Ropogós, nem túl zsíros, feszes húsú. Az algasaláta ress, citromos-szójás-szezámmagos öntettel összeforgatva, hibátlanul illeszkedik a halhoz. A tányér szélén a chilis-tojásos mártás, ami közepesen csípős, de krémes. Ez is stimmel. Soha jobb entrée-t egy étteremben.

 

Ropogós csirkemell Nobu salsával, koriander redukcióval

Egy fél csirkemell, amit egyben, enyhén, bőrös felén grillen megpirítottak, sousvide-olás után. Finom ízű, szaftos mellszeletek, nyilván a csirkemellre jellemző semlegességgel. Ezen a problémán az a lágyan fűszeres, friss korianderrel, kevés édes hagymával megszórt, érett koktélparadicsom volt hivatott segíteni, amit köretként, korianderes-olivaolajos redukcióval adtak mellé. Sikerrel. A zamatos, lédús paradicsom a hússzelet előtt szétharapva, majd a korainderes szószba tunkolt mellfilé-szeletke együtt igazán kiváló ízekkel és állagokkal örvendeztetett meg minket.

 

Nobu sushi válogatás: Pikáns tonhal maki (3 db), Tengeri fogas nigiri szárított misoval (1 db), Lazac nigiri mustáros misoval (1 db), Garnéla nigiri shiso aiolival (1 db)

Ahogy azt a tavaly őszi, Fuji-ban elfogyasztott menü kapcsán már annó jeleztem, ez ugye egy más kategória, mint az átlag budapesti sushi. Ez erre a szettre is igaz volt, de nekünk, nyitott, de a sushi titkait aktívan nem keresők számára a sushi az sushi marad. Annyiban volt ez egy fokkal jobb talán, hogy az említett Fuji-s sushiknál, hogy a nigiriket el lehetett harapni félbe, ami így könnyebben, európaibban fogyasztható volt, mint egy falatként a szájba gyömöszölve. A vörös tonhalas maki-t annyiban említeném, hogy a fúzió ide is becsúszott egy kicsi aioli-val és snidlinggel, ami kicsit kérmesebbé, vidámabbá tette a falatkákat.

Végül egy, a forrósághoz igazított, hűsítő pohárdeszzertet hoztak, nem kis örömünkre:

Lime brûlée gyömbéres vanília fagylalttal és yuzu habbal

Valamint itt róla egy közeli, mivel a desszerséf javaslata alapján minden kanálnak csak úgy van értelme, ha mindhárom összetevő szerepel rajta.

Na, itt azért néhány nívós éttermet sikerült megalázni a Nobu stábjának. A lime krém decens és hűs, a yuzuhab különleges és aromás, míg a gyömbérrel megbolondított vaníliafagyi édeskés, fanyar és fűszeres is egyben. Ezektől együttesen az ízlelőbimbók csoportos orgazmusaba fulladnak és elvesznek az élményben, mint egyszeri magyar kofa a londoni piacon. Én meg csak enném, enném, amíg csak lehet. 🙂

Mivel nem nagyon akaródzott indulni a városi kalaháriba, ami kint tombolt, így ittunk még egy jó kávét, ami mellé még kaptun egy krémes házi desszertet, csak úgy.

 

El kell mondjam, nem volt hiányérzetünk. (Szilvi minősítése a toalettre: olyan, hogy simán laknék benne.) Az, hogy a Nobu a mi szintünk fölött áll, mind a minőségre, mind az árakra igaz. A hibátlan ételsort, a kiszolgálást, a tökéletesen működő gépezetet meg kell fizetni. A menü kuponos volt, így fejenként kicsivel kevesebb, mint 9 ezer forint volt a pohár borral, a 16.500 forint helyett. A kávé és a nagy üveg ásványvíz 3 ezer forintot kóstált szervízdíjjal együtt. Ez így biztosan megérte, az a la carte szint nagyon különleges alkalmakkor vagy az elöttünk álló jövedelmi szint megugrása után jöhet szóba.

Összességében fantasztikus minőség, kellemes környezet, hibátlan teljesítés. Élmény a javából. Mesterien egyszerű, egyszerűen mesteri. 🙂

Közzétéve:

Három hűsítő javaslat

Ugyan rengeteg poszttal tartozom magamnak és nektek (Halászbástya Étterem – kritika, Pannonhalma – kirándulás összefoglaló, Viatorral kiegészítve, SousVide Supreme teszthétvége, illetve néhány geek-gyanús poszt), muszáj megemlékeznem az idei forróság enyhítésének három legjobb eszközéről, amik sokat segítettek, segítenek nekem átvészelni a permanens 35 fokot.

1. Fröccs – Juhász Paptag Rozé 2011 (Kékfrankos-Merlot házasítás)

A Juhász testvérek idei rozéje olyan üde és könnyed, hogy nem lehet vele betelni. Ráadásul – sokszor más rozé kóstolás után is – mondhatom, hogy ár-érték arányban nem sok jobbat találni a mostani kínálatban. A szokásos rozé szintnél kicsit szénsavasabb, de ízét ez csak javítja. Fröccsnek kiváló, ára (éjjel-nappali üzletben: Manna ABC Visegrádi utca), 850 forint. Ne hagyjátok ki!

2. Gazpacho – A hűs leves

Nyilván nem kell bemutatni ezt a spanyol (andalúz?) paradicsomlevest, aminek sűrű levében apróra vágott zöldségek (paprika, uborka, miegymás) és hagyma, valamint egyes változatokban némi jég adja meg a testet. Az elmúlt napokban két helyen is sikerült becsületesen elkészített változatot ennem: a Menzában a Liszt Ferenc téren és a Pastramiban Óbudán. Ha találkoztál még jó gazpacho-val mostanában bárhol a világon, kommentáld a hely nevét. 🙂

3. Palatinus Strand, Esztergom-Kertváros

Nem akarok mélyen belemenni a Dorog és Esztergom határán fekvő Palatinus tó bemutatásába, akit érdekel kattintson a tó oldalára, hiszen mára már nem rendes tó az, aminek nincs saját weboldala. A lényeg, hogy Szilviám kötődései kapcsán már jártunk ott korábban (öt éve), de most Fülöppel együtt is bevállaltuk és nem sikerült csalódni. Délutáni jeggyel (4 óra után 300 forint / felnőtt, mindez Budapesttől 40 kilométerre), fás-füves, kultúráltan karbantartott part, homokos szakasz a kicsinek (és az apukáknak) a víz és a fű között, valamint pancsoló lekerítve az igazán apróknak, ráadásnak olyan tiszta víz, hogy nem nagyon lehet elhinni (nem vagy utána büdös sem), rendes vendégkör (nincsenek köcsögök, komolyan), szóval ideális.

Emellé folyami strandnak tudom ajánlani a dunabodgányi szabadstrandot, ami a kisebbik Dunaág mellett húzódik Szentendre fölött, Tahitótfalu után, homokos part, óriás fűzfák, a gyerekeknek kisebb hullámokat jet-ski-sek csinálnak, de fürdőrész itt is le van kerítve. 🙂

Minden egyéb hűsítő ötletet szeretettel fogadunk. 🙂

Közzétéve:

EB 2012 – A Bajnok vol. 2.

Mivel az első körös, EB győztesre vonatkozó tippelést mindenki elbukta, nem tűnik haszontalannak ezt a focival teli hónapot egy újabb, már csak két szereplős tippelést meghirdetni, ami a szűkkörű tippelés utolsó fordulója is egyben. Utóbbira vonatkozóan nincs külön kitétel, akik benne vannak tudják a paramétereket.

Általánosan: van ezer fabatkád, mondj hozzá egy eredményt és ha eltalálod, fabatkáid száma megnövekedhet. Az rád van bízva, hogy 90 vagy 120 perc alatt dől-e el a bajnoki cím sorsa, gólokkal vagy tizenegyesekkel.

Szerintem: az olasz feltámadás ellenére az EB legjobb meccsén a spanyolok nyernek 2-2-es 90 perc után, 3-2-re, pedig nem ők fogják megérdemelni. 🙂