Közzétéve:

Lánci-libamáj

Lánci Melinda és Lánci Levi családi libamájkölteményéről készített képeket vendégposztként jelenítem meg. A hízott libamájhoz gyömbéres-konyakos körtét sütöttek és lilahagyma lekvárt készítettek. Az egész kompozíció kaláccsal körítve került tányérra. Reméljük, hogy Levi bekommentálja a pontos részleteket.

1. Edényben a körte

Lánci-libamáj részletei…

Közzétéve:

Philippe a belga – Vallon varázslat Újlipóciában

Hasonlatosan a Fuji meglátogatásához, ismét a jelenleg népszerű kuponos-féláras vásárlás segítségével jutottunk el Philippe Del Mestre kiváló éttermébe, ami néhány éve a Hollán Ernő és a Balzac utca sarkán működik. Kellemes januári szombat délutánon szakítottunk erre időnk, amikor is egy gourmand menüt ettünk végig, borokkal kísérve.

Az étterem maga bordó és fás árnyalatú falakkal, bőr székekkel várja az éhes látogatókat. A bejárati ajtó mögött homáros akvárium, de itt nem a díszállati mivoltuk az elsődleges a jó ráktestűeknek, mivel van homár menü. 🙂

Na, de vissza eredeti témánkhoz: kedves pincér ablak melletti körasztalunkhoz ültetett, nagyméretű étlapot hozott és egy étvágycsináló pohár borra invitált minket, amit el is fogadtunk. Egy zseniálisan lágy és gyümölcsös Jásdi Cserszegi Fűszeres és egy nagyon ásványos, szinte sós, de nagyon finom Kősziklás Királyleányka volt a nyitány, amit sebtiben követett is a séf üdvözlete: egy apró adag füstölt angolna majonézes krumplisalátával. A rózsaszín angolnafilé omlott a szánkban, a füstös íz pedig nagyon jól harmonizált a krémes-majonézes-snidlinges krumplival. Itt gyorsan közbe szúrom, hogy kaptunk kis kosárban ház péksüteményeket: korpás kenyeret, szezámos falatkát és zöldfűszeres falatkát, amelyek mindegyike korrektnek bizonyult.

Majd a második étek, a menüsor előétele érkezett: fűszeres libamájterrin hagymalekvárral és házi kaláccsal. Krémes, jó hőmérsékletű, enyhén fűszeres terrint kaptunk, nagyon finom, teljesen homogén állagú lekvárral. Ami megkoronázta a libamájas kompozíciót, az az Árvay Casino Cuveé (ha jól emlékszem, 2007-es, de lehet, hogy 2001-es), ami furmint-hárslevelű házasítás és ízben, illatban nagyon passzolt a májhoz.

Az ételsorban volt két kiegészítés is. Az első a napi leves, ami egy borscs volt. Ahogy alább látható, nagyon szépen tálalt, esztétikus húsos zöldséglevesről beszélhetünk, de annyira nem volt karakteres, mint amit egy ilyen, eredetileg egy domináns zöldségre épülő (jelen esetben cékla) levestől elvárható lenne. Korrekt volt, de nem hozta a többi étel pazar színvonalát.

Na, aztán jött a rendes “leves”: tengeri “pot au feu”: lazac, tőkehal, Szent Jakab kagyló és feketekagyló, valamint rákfarok saját, fehérboros levében megpárolva. Feszes halhúsok és kagylók, enyhén fokhagymás-boros natúr ízzel. Mellé egy Etyeki fehér cuveé 2010-ből az Etyeki Kúriától, ami könnyű volt, nem túl intenzív, de kellemesen savas, nem elnyomta, inkább hangsúlyozta a tenger gyümölcseinek ízeit. Szuper.

A főétel előtt kaptunk egy egyszerű, könnyű citrusos szorbet-t, hogy – ahogy a pincér fogalmazott – megnyugtassa a gyomrot a főétel előtt. Megtette. 🙂

Szégyen, de pont a fő-főételről nincs fotóm, ezért igyekszem érzékletesen leírni az étket magát, ami fokhagymás, rozmaringos sült báránycsülök volt, kevés párolt spenóttal és némi krumplipürével. A báránycsülök csontján, egészben volt – szerintem – lassan párolva-sütve, de a hagyományos módon. A húsról az evőeszköz érintésére a gyönge, egyenletesen barnára sült, éppencsak zsíros bárányhús úgy omlott le, mint rakott szoknya a felajzott mennyasszonyról a nászészakán: könnyedén, bájosan, de ellentmondást nem tűrően. A körete és saját szaftja a fokhagyma sajátos zamatát az ember ízlelőbimbóin egy pillanatra megpihenve hangsúlyozta, majd a bárányhús édeskés ízével keveredve töltötte be a szájpadlás és a nyelv közötti teret, hogy a garaton keresztül induljon utolsó útjára. Mellé egy Rékasi Merlot-Feketeleányka házasítást kaptunk. Rékas Temesvártól nem messze, a Kárpátok erdélyi vonulatainak lábánál helyezkedik el, és semmihez nem hasonlíthatóan vadállatian telt, testes vörösborokat produkál. A feketeleányka olyan szinten ütős, hogy a Merlot sem tudja tompítani. A bárányhoz hibátlan volt, de valószínűleg minden vöröshúshoz az lehet. A báránycsülök volt Szilviám kedvence ebből a sorozatból.

Bár arról Juci és Mici tudnak pontosabb képet adni, hogy mennyire fontos eleme a sajt a belga konyhának, de mi itt kaptunk kiváló sajttálat (a narancssárga kérgű sajttól indulva, ahogy a fogyasztást javasolták): egy Münster nevű tehénsajt krémesre érlelt, közepes büdős és ízes, majd egy finoman krémes, friss kecskesajt, végül egy rokfort típusú kékpenészes sajt, nagyon erőteljes ízzel. Olálá! Mellé egy könnyed, de gyümölcsös Etyeki Pinot Noir 2009-ből. Több, mint kiváló.

Aztán az i-re a pont, hogy ne ízlelőbimbó ne maradjon szárazon. A desszertválogatás: fehércsoki-mousse, narancs-mousse, tejcsoki-mousse, fehércsoki torta, étcsoki torta és speculus fagylalt. Ezt a gyűjteményt én a mai napig megkönnyezem titokban. Az agyam azóta mousse-lázban ég, mert annyira könnyű, de fantasztikusan olvadós ízorgiában volt részem. A speculus pedig Szilvi kedvence lett. Ez egy francia keksz, ami mézeskalács ízvilágra emlékeztet, de egy kicsit finomabban, fűszeresebben. Ez jött le a fagyiból. Mellé a Gróf Degenfeld pincészet Fortissimo Cuveé-je, ami egy töppedtszemű hárslevelű és muskotály házasítást. Passzentos desszertbor, nem vitás.

Hab a tortán jelleggel még egy autentikus és hibátlan Creme Brulee-t sikerült letuszkolni, amit pont tökéletessége miatt nem érdemes elemezgetni. Technikai információ csupán: nem kell trükközni semmilyen pisztolyokkal, meg sütővel, ha valaki otthon nekiállna, mivel létezik a céleszköz: flambírszesz. Be fogjuk szerezni és ki fogjuk próbálni.

Összességében: ha jót akarsz enni, jókat akarsz inni, szakértő kiszolgálására vágysz, elmész Philippe-hez. Ha rendszeresen szörfözöl a kuponos oldalakon, akkor a 10.000 forintos gourmet menüt behúzod féláron (=két embernek 10.000 forintért), amitől felbátorodsz és elköltesz  még 10.000 forintot borra és arra, amit megkívánsz. Ráadásul nem fogod megbánni, mert a “Philippe, a belga” Budapest egyik legkiválóbb étterme, azt bizton állíthatom.

Közzétéve:

Netflix Magyarországról (vagy bárhonnan)

Kívánok!

Hiánypótló jelleggel osztanék meg némi okosságot Netflix Magyarországról témakörben, mert megdöbbentő módon nem találtam ezzel kapcsolatos részletes információt a magyar nyelvű weben, amit nem is értek, de akkor here it is. Előre is elnézést az eléggé technikai kontentért 🙂

 

Mi a Netflix?

Gyarkorlatilag egy online videotéka, ami az USA-ban működik, fix előfizetési díjért (8 dollár per hó, vagyis kb 2000 forint, vicckategória) hozzáférhetsz egy iszonyú mennyiségű filmet és sorozatrészt magába foglaló adattárhoz. A filmek közül az újabbak HD minőségűek (viszont “csak” 720p, tekintve, hogy streamingben még nem tartunk ott, hogy a fullHD opció legyen), a legtöbbjükhöz az angol felirat bekapcsolható. Tehát ehhez a kvázi végtelen kontenthez nyúlhatsz hozzá egy barna színű Bethlen Gáboros papírpénzért per hó.
Mi a szopópálya? Hát az, hogy a Netflix ellenőrzi az IP címed alapján, hogy honnan gyössz, és amennyiben nem az USA-ból, akkor nagyon udvariasan, de határozottan elküld a gempába, hogy számodra ez a szolgáltatás nem elérhető, mert nem az ideális országban rezidálsz.

Mit lehet tenni?
A megoldás egy VPN tunneling típusú szolgáltatásra történő előfizetés, ami azt eredményezi, hogy az interneten tetszőleges (a szolgáltató által szupportált) országból jövő szakember benyomását kelthetjük, vagyis az IP-nk USA, UK etc lesz, igénytől függően.
A dolog rendkívül egyszerű, nagyon sok szolgáltató foglalkozik ilyesmivel, pl StrongVPN, hogy csak egy példát említsek, a havi költség 5-7 dollár. Éves előfizetés esetén ez lemegy akár havi 4 dollárra is, good deal. Megrendelés után a VPN kapcsolat beállítása csupán perceket vesz igénybe (viszont tudok ingyenes opciót, lásd alább).
Maga a Netflix előfizetés havi 8 dollárba kerül, a hülyének is megéri, az első hónap ingyenes. Szerencsére a hitelkártyaszámra nem szűrnek országszinten, tehát remekül lehet magyarországi bankkártyával is feliratkozni a szolgáltatásra.

Mi a gond?
Mindezek beszerzése beállítása után az első pofon, ami a Netflix-szel kapcsolatban a user arcába tolul az az, hogy rájön, hogy mivel a VPN kapcsolat sávszélessége csupán 1-2 Mbit, ezért nem tudja a Netflix kontentet HD-ban (720p) nézni (ami 3.6-4 megabitet igényel, de a VPN a szűk keresztmetszet).

A megoldás pofonegyszerű:

A Netflix az IP-t csak a filmlejátszás elkezdéséig ellenőrzi, tehát ha lelőjük a VPN-t, miután elkezdődött a lejátszás, akkor visszaáll a normál netszolgáltatásodra, ahol már remélhetőleg megvan a HD-hez szükséges 4-5 Megabit. Ezen kívül rá lehet venni manuálisan a Netflixet, hogy magasabb bitrate-en streameljen, a megoldás: a böngészőablakban amikor fut a film (fontos: NEM fullscreenben), akkor klikk a futó filmre, majd Shift+Control+Alt+S, ekkor feljön egy ablak, ahol manuálisan átállíthatod a bitrate-et. Ez gyakorlatilag egy Microsoft Silverlight beállítás. Itt beállítod a legmagasabbat. Ezután simán visszahúzzuk a csúszkát a film elejére, némi kis idő és bufferelés után elindul a HD tartalom.

Ami még külön jó hír azoknak, akik ódzkodnak egy fizetős VPN szolgáltatás igénybevételétől, főleg kipróbálás jelleggel, hogy létezik olyan VPN szolgáltatás, ami egy adott havi forgalomig ingyenes. A szolgáltatás neve TunnelBear, 500 mega forgalom ingyesen minden hónapban, plusz ha Twitteren kérsz addicionális 1 giga fogalmat, akkor azt is jóváírják neked. Ezt minden hónapban megcsinálhatod teljesen legálisan. Így lesz egy olyan ingyenes VPN szolgáltatásod, amivel minden hónapban 1.5 gigát forgalmazhatsz. A fentiekben említettek miatt ez egyrészt bőven elég, mert csak a Netflix site böngészéséhez és a filmek elindításához van szükséged rá (10-20 megabyte filmenként), másrészt az sem akadály, hogy a Tunnelbear VPN sebessége csak kábé 1 megabit Magyarországról, hiszen úgyis visszaállsz a saját sávszélességedre, amikor lelövöd a VPN-t. Magának a Tunnelbearnek nagyon kényelmes kis rádiókészülékre emlékeztető ablaka van, ahol ki-be kapcsolhatod a VPN szolgáltatást, illetve beállíthatod, hogy USA vagy UK ip üzemmódban működjön-e. Működik PC-n és Mac-en is.


Magáért a Netflixért persze fizetned kell havi 8 dollárt, de az első hónapban még ez is ingyenes, úgyhogy mindenki kipróbálhatja a HD Netflix élményt teljesen ingyen egy hónapon keresztül. Nekem bejött, maradtam is előfizető 🙂
Tehát a filmlejátszási process összefoglalva röviden:

1. Tunnelbear elindít, VPN ON-ra kapcsolás

2. Netflix böngészés, film indítás

3. Ha a filmlejátszás elindult, Tunnelbear VPN kapcsoló OFF-ra állítás (fontos, mert különben hamar felzabálod az ingyen 1.5 Gigát)

4. Ablak üzemmódban Shift+Ctrl+Alt+S Silverlight popupban max stream bitrate beállítás

5. Lejátszási csúszka visszahúzása a film startpozíciójába, bufferelés, HD lejászás.

Enjoy 🙂

Igen, tudom, bonyolult, de:

-óriás választék mind filmből mind sorozatból, havi kétezerért

– angol nyelven megszólaló filmek

– angol nyelvű felirattal, ami sokat segít a megértésben

– nem atomidegesítő magyar szinkron

– in HD (720p) when available

– cheap as fuck, torrenttel foglalkozni is vicc ezek után

Közzétéve:

Bulcsú konyha – Hétköznapi libamáj variációk

Nem kell mindig kaviár és nem kell mindig hízott libamáj sem. 🙂 Szerény véleményem szerint a pecsenye libamáj és kacsamáj ugyanolyan kiváló, de ízében még talán jobb is, mint a hízott nagytesó.

Januárban egy szép és közepesen hideg szombaton sikerült vennem vagy másfél kilót, aztán másnap nem győztem megcsinálni. Több-kevesebb sikerrel.

Nálunk nem volt otthon májleves, mert anyukám lendületesen és gyorsan bírt (akár hétköznap) is összedobni egy resztelt májat. Így nekem a zöldséges májleves, amihez ecetet (jelen esetben almaecetet) adnak, – és amitől nem csak különleges, de számomra lélekmelengető is lett – teljes újdonság volt, viszont rászokunk, mert gyors és kiváló fogás.

A második variáció a szeletelt szalonnában csavart változat, ami abban is kísérleti volt, hogy nem öntöttem alá sem bort, sem alaplevet, de még vizet sem, bízván abban, hogy az alászeletelt zöldségek és szalonnából kifővő zsír kellően krémesen tartja a májat. Nem így történt, így kénytelen voltam hozzá hagymalekvárt kreálni. Azzal már kiváló volt, de innentől a vörösboros támogatást nem szabad kihagyni, az biztos.

A legvégére maradt a legperverz megoldás: egy szezám-len-tökmag lisztekből kombinált magliszt kenyér receptjében a sütőtököt cseréltem libamájra és szilikonos őzgerinc formában sütöttem meg. Kérem, az apróra kockázott máj kiválóan viselkedett, valószínűleg megállja a helyét gabonalisztes környezetben is, mert a sütést követően még enyhén nedves belsejét némi pirítás és szárítás után sikerült kenyérállagúra hozni és pár nap alatt elfogyasztani. Több, mint biztos, hogy a máj mennyisége okozta az említett extra nedvességet a tésztában, szóval csak az adagolással kell okosnak lenni. Receptet tudok írni annak, akit érdekel, de most így had ne írjam le. Viszont más májas recepteket szívesen fogadok. 🙂

Közzétéve:

Bűnösök, de másképp

Sokat gondolkodtam, hogy kezdjem el ezt a poszt. Aztán rájöttem, hogy kár ragozni. Ezért ez lett talán a legrövidebb poszt, amit egy gondolat köré építettem föl.

A színész: beszippantva ás berúgva haza autózott, néhány másik autóson keresztül, cserbenhagyott, kampányolt maga mellett, az ügyvédje megmozgatott minden követ, hogy befolyásolja a bíróságot, hogy befeketítse a balesetben megsérülteket, plusz emberünk épp most is jól viseli magát, ezért öt egész hónapra bevonult a kóterbe, visszaesőként. Ennek nem sokára vége és a show folytatódhat.

A sportoló: túlhúzta a motor szarvát egy egyenes szakaszon és a kivezető kanyarban átment egy bácsi a zebrán – megölte, beismerte, felkarolt a család, megtett mindent az ügyvédjével az enyhítésért, de csak úgy, mint mindenki más. Hamarosan elkezdi a nyolchónapos büntetését.

A vétkesség nem kérdés. A kérdés az, hogy illik alázatosan kezelni. Szerintem úgy, ahogy a sportoló tette, teszi.

Közzétéve:

Gasztrokaland a Szentendrei-szigeten

Nemrégiben találtam rá egy nagyon frankó és különleges gourmet programra, amire – szerintem — lehet érdeklődés apró blogunk törzsolvasói köréből.

A Stílusos Vidéki Éttermiség nevű programot a szigetmonostori Rosinante fogadó találta ki, szervezte meg és vállalta föl a házigazdai szerepet is. A programról magáról bővebben itt található információ: KLIKK.

Ami a leglényegesebb: belépő nincs, de előre kell regisztrálni és a visszaigazolásban jelzett időpontban kell menni, elkerülendő a tömeget, a zsúfoltságot és az ebből fakadó őrületet, feszültséget.

Nyilván mindenki tud email-t írni, de ha közösen regisztrálunk, nagyobb az esély, hogy egyszerre is bírunk bejutni. Ekként akit érdekel, kommentben jelezze szombatig (február 18-ig) és vasárnap elküldöm az ominózus emailt.

(A Recitől kölcsönzött kiváló illusztrációhoz hasonló falatkákra lehet készülni, mivel a veszprémi Chianti is képviselteti magát.)

Közzétéve:

Geci Beerboard Különkiadás – I get so emotional, Baby

Mostanában, hogy újraélesztettem ezt a kis slágerlistát, rájöttem, hogy nekem a 90-es évek (talán még a 2000-es évtized elejének) könnyűzenéje maradt meg a legaktívabban a fejemben. Nem kell mondanom, hogy Whitney Houston felvételei ennek megkerülhetetlen részei. Nyilván nem fogom elemezni a hölgy életét (siratják úgyis az egész világon, főleg az USA-ban és Kolumbiában), hiszen a csapból is ez folyik, csupán egy szolid válogatással tisztelgek tehetsége, hangja és őrületes sikerei előtt.

Először a tini- és iskoladiszkók egyik sikítós buliindító dala: “with somebody who loves me”. 🙂

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=eH3giaIzONA&ob=av2e[/youtube]

Majd egy – a nyolcvanas évek második felében hódító – szintetizátor harmóniával támogatott “lassúzós”, enyhén Michael Jackson-os filozófiával (szeretet, gyerekek, jövő, dicsőség Istennek etc) feltöltött felvétel.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=IYzlVDlE72w&ob=av2e[/youtube]

Nem feledkezhetünk meg a szöuli olimpia himnuszáról, ami – talán – Tina Turner The Best című dala mellett a második legnagyobb sportolós nóta.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=96aAx0kxVSA&ob=av2n[/youtube]

Hogy nehogy kiessünk a diszkóritmusból, a 90-es évek egyik legnagyobb táncos slágere, ami a Balaton parti diszkókban egy éjszaka többször is lement még 95-96-ban is…

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=0H-jLOoz-YY&ob=av2e[/youtube]

Aztán vissza a romantikus dalok közé. Meglepetésre kihagyom a “Több, mint testőr” ronggyá játszott I will always love you című vezérdalát és helyette az másik, a Sláger(Neo)-Danubius(Class)-Juventus rádiós aranyháromszögben ragadt dalt illesztem be ide.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=FxYw0XPEoKE&ob=av2e[/youtube]

Újabb romantikus film romantikus filmzenéje az Igazira várva című mozival.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=wrTuV4Szxzo&ob=av2e[/youtube]

Majd – a változatosság kedvéért – egy filmzene albumról(The Preacher’s Wife) a saját személyes kedvencem 1996-ból

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=sWa5vE4MUpU&ob=av2e[/youtube]

Nem sokkal később egy lényegesen R&B-esebb album, aminek a címadó dala számomra a legkülönlegesebb hangulatú.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=kxZD0VQvfqU&ob=av2n[/youtube]

Meg kell emlékeznünk arról, hogy George Michael-lel is sikerült egy egészen kiváló felvételt összerakniuk a 2000-es megjelenésű válogatásalbumra.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=7EjfbyCpAxA&ob=av2e[/youtube]

Végül – 2009-ből – elevenítsük föl “visszatérő” dalát, amit tekinthetünk egyfajta vallomásnak és egy stílszerű bucsúdalnak is.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=5Pze_mdbOK8&ob=av2e[/youtube]

De nem “temethetjük” Whitney-t egy ilyen dallal, mivel mégis többségében lendületes, ritmusos slágerek gazdája – így a végére hagytam a poszt címadó felvételét.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=0YjSHbA6HQQ&ob=av2e[/youtube]

Köszönjük, Whitney. 🙂

Közzétéve:

A nagy pác-próba 1.

Vettem magamnak a bátorságot, hogy megtegyek egy komolynak tekinthető lépést az ínyenccé válás, illetve a hobbi szakácsi lét magasabb szintje felé. A kezdeti gondolatot a Gordon Ramsay-féle Anglia legjobb étterme műsorban látott londoni argentin grill étterem, a Santa Maria del Sur, séfje ültette el a fülembe, aki a bemutatkozó üzenetben elmondta, hogy ők bizony kizárólag minimum 27 napig pácolt argentin bélszínt tesznek a faszénparázs fölötti rácsra. Na, ezt tetézte még két dolog.

Egyfelől a kedvenc hentesem, Imi (ő egyébként úgy tud beszélni bármilyen húsétel elkészítéséről, de akár egy tepertő kisütéséről, hogy azonnal meg kell ennem egy kis főtt tarját vagy dagadót tormával), aki megerősítette: bizony az ideális marhahús pácolás hossza 21 nap.
Másfelől az a tény, hogy megkentem vagy 8 szelet karajt mustárral és három nap mustáros pihenés után rátettem 2 percre egy előmelegített öntöttvas serpenyőre ezeket a szeleteket, és soha nem tapasztalt, röfitől el nem várható ízélményt éltünk át miközben ettük.

Így aztán fehérpecsenye és felsál szeletekre került mustár, dijoni mustár, pici bors, egy csepp vörösborecet és némi worchester szósz, majd az húsok bekenését követően olajjal – a légmentes elzárás jegyében – befedtem a húst. Ez volt szerdán, február 1-én. Ma készítettem róla két fotót, majd jött az átmozgató edzés és a visszahelyezés a légmentes pácba.

Igyekszem beszámolni folyamatosan a remélhetőleg sikeres érlelésről és ha minden jól megy, akkor a készlet erejéig akár szívesen is látunk érdeklődőket az elfogyasztáskor.

Közzétéve:

A világ legdurvább szexuális élménye

A legkeményebb internetes élményeket a szörfözés “szüli”. Mivel a cipőbizniszhez kapcsolódó facse oldal lélegeztetéséhez szükséges inputok “beszerzése” érdekében segítséget kértem a guglitól, több érdekes információról kapok, mint használhatót. Így bukkantam egy olyan linkre, ami a kiváló gyakori kérdések pont hu egyik kulcsszavára mutatott. Na, gondoltam, érdemes körülnézni, hátha van valami friss infó és máris repültem a megfelelő oldalra. Ott jöttek a tényleges kérdések, és volt közte egy olyan, ami a poszt címében leírt témát feszegette. Nyilván rákattintottam és sírtam az első választól. Sírjatok ti is.

Amennyiben kíváncsi vagy a többi válaszra, akkor kattints ide (de egyébként semmi extra nem lesz, azt előre elárulom).

Közzétéve:

Zsálya Bisztró – Az “i”-re a pontot!

A korábban már tárgyalt egri kirándulás lényegi momentuma volt, a 2011. október 30-án elköltött estebédszerűség a Zsálya Bisztróban. Egy közepes méretű szálloda utcafrontján mindenki számára nyitott módon elérhető étteremről beszélünk, ami több teremből áll, mintegy alátámasztva az asztalokon elérhető programlista tartalmát: Eger város egyik látogatott, törzsvendégek által jócskán támogatott helyiségéről van szó. Szimpatikus vöröses-sötét a falfestés, hozzá meleg színű (barna, fekete, ha jól emlékszem) a bútorzat, az egész helynek olyan bikavér hangulata van, stílszerűen. Midőn gyerekestől betévedtünk, szokásunkhoz híven ebéd és vacsoraidő közötti időszakban, a kedves és figyelmes személyzet azonnal segítségünkre sietett.

Az étlapon rengeteg szimpatikus étel volt, végül némi gondolkodást követően két fogásos kombinációt irányoztunk elő magunknak, főétel-desszert kombinációban.

Kaptunk helyben sütött, korrekt minőségű kenyérkét (sajnos vajat nem, de ne legyünk telhetetlenek), majd megérkezett a séf üdvözleteként egy kis porcelánedényben egy kis adag kocsonya. Mint a fenti fotón is látható, egy szépen megkomponált, apró porció érkezett. Én általában gyűlölöm a kocsonyát, mivel gyermekként perverznek és gusztustalannak gondoltam a disznófület és egyéb bőrös-csontos húsdarabokat órákig főző, majd szűrögető, porciózgató szüleimet, akik hihetetlen étvággyal és élvezettel ették a megdermedt leves. Bátran kijelenthetem: ha ezt kaptam volna, már 30 éve szeretném a kocsonyát. Bársonyos, szájhőmérsékleten olvadó kiváló levesben ress(harapható) főtt zöldségek, valamint 2-3 kocka vajpuha, húsos csülök vagy császárhús. Zseniál. Kicsi citrom a tetejére. Szóval perfetto volt.

Elsőként az általam kért “Mangalicapofa paprikás kislábasban tunkolós kenyérrel, mint Pista bácsi az úszómester szerette” című ételt elemzem, de előtte azért morgok egy sort azon, hogy a kellemesnél egy kicsit tovább tartott, amíg a főételünk megérkezett, aminek simán lehetett az ételünk jellege az oka, de erről nem ártott volna rendeléskor vagy az étvágygerjesztő elvitelekor egy kis tájékoztatás.
No, de jöjjön az úszómester kedvence, aminek az alapját az egri városi legenda szolgáltatta, de az étel maga már – mint a képes is látszik – nem piros lábasban érkezett – viszont messze túlmutatott a sertéshúson. Az otthoninál nagyobbra vágott húskockák lassan főzéssel készültek, együtt a sűrű és koncentrált paprikás szósszal. A mangalica pofarészét korábban még sosem fogyasztottam, így a pincérnek is hozsannáztam egy sort, mert konkrétan marhahús feszességű és ízérzetű volt minden darab, a kenyérrel és a szafttal együtt a legtökéletesebb, egész nap főzött pörkölteket szárnyalta túl egy az étel. Maga az adag sem volt kicsi, tehát mindig kezdő ínyenci, mint magyari mivoltom kielégülésére lelt.

Nem lehetett rosszat mondani a Szilviám által kért és elfogyasztott párolt nyúlcomb langyos parajjal, rókagombás kenyérpudinggal elnevezésű kompozícióra sem. Sőt. A párolt nyúlt kellemesen fűszerezett volt, a szaftja is hibátlan, a nyúl alatti spenót jól egészítette ki húst, míg a kenyérpuding lágyan, de kellően szárazon hozta a szaftos, szószos húsételek mellé elvárt és elvárható tunkolós köret szerepét, ráadásul itt sem mérték szűkösen a porciót.

Igencsak elégedetten dőltünk hátra a desszertekre várván, izgatottan kortyolván ásványvizet, hogy felkészítsük ízlelőbimbóinkat az új élményekre. Ahogy már évek óta próbálgatunk új ízeket különböző éttermekben, egyre erősebb szerepe van az édességnek, mert itt bizonyosodik be egy étteremnél (bármilyen szintű is az), hogy tud-e a séf, illetve a konyhai stáb a szimpla szakácsnál több lenni és elkalandozni a cukrászok világába: bátran, ötletesen tenni föl az étkezésre a koronát egy-két falat meghökkentő újragondolással vagy kiváló alapanyagokra épített, de tradicionálisabb fogásokkal.

Ímhol egy kísérleti darab, amire én ott nagyon kíváncsi voltam: a szeder brulée, ahol a creme brulée-be egy kis fanyar, de édeskés piros gyümölcsöt szórtak, ezzel adván őszi jelleget neki. Elmondom hát, hogy ilyen esetekben látszik: a szakács nem cukrász. Ugyanis a creme brulée a szeder úgy agyon vágta, mint Matolcsy György a magyar gazdaságot. A gyümölcs egyrészt megakadályozta, hogy egyenletes rétegben piruljon rá a krémre a cukor, másrészt a fölülről érkező hő hatására alul engedett némi levet, így egy saját levén lebegő cukros-gyümölcsös pudingszerűséggé szegényedett a jó ötlet. Egyébként az összetevői jók voltak, így a nagyobbik részét megettük, de elhervadtunk kicsit.

De emellett volt egy megszokott éttermi édesség a konyha tarsolyában: egy kemencében sült mákos nudli. Hm. Ezzel a tányérral (illetve annak tartalmával) nullázta le a szakácsmester az egész ebédet. Mint a képen is látszik, a mákos nudlit belefojtották egy liter vanília szószba végzetes módon. Ahogy találgattuk, valószínűleg a mákkal összeforgatott nudlit a szósszal leöntve akarták megsütni, és szószon képződő felső réteg által “sültté” tenni. De ezt a szósz mennyisége megakadályozta. Ráadásul a szósz maga sem volt szoros rokonságban a vaníliák nemesi ágával, mint inkább a jó Oetker doktor utódainak keze munkájának jegyeit éreztük ki belőle, míg a nudli és a mák saját ízeivel egyáltalán nem sikerült megismerkedni.

Utóbbi csapás által elszontyolodtunk a végére, mert nem kaptuk meg a habot a tortánkra, az apró, csillogó gyémántot az aznapi koronára, nem tette föl a konyha az “i”-re a pontot. Sajnos, mert a főételek osztályon felüli alapanyagokból készített kiváló ételek voltak, kellemes környezetben, kompetens, odafigyelő kiszolgálással és még az Imolánál is jobb, a mérsékelt kategóriába tartozó árakkal. Nagyon reméljük, hogy ez csak egy “rosszkor-rossz helyen” jellegű belenyúlásunk volt, és legközelebb már az egész Zsálya Bisztrós élményünk olyan jó lesz, mint ahogy eme utóbbinak a kezdete.