Imola 3D – Szinte tökéletes kilátások

A tavalyi évben többször is volt szerencsém, szerencsénk Egerben élvezni az Imola konyhája nyújtotta kiváló élményeket. Ez addig fajult, hogy a november elsejei hosszú hétvégén meg is szálltunk két estére az étterem fölött, egy Imola-féle apartmanban, így most egy bővebb posztban átfogó képet próbálok nyújtani a tapasztalatainkról. Külön blokkban (jó)pár ételt is felvonultatunk, bár ezek a mostani, téli étlapon már nem fellelhetőek.

Elsőként tehát a bentlakásról (2011. október 29-31.). Az Udvarházban található apartmanok mindegyike az étterem fölött helyezkedik el, mi ezek közül is a két legfelső, tetőtéri apartman egyikét kaptuk. Bátran állíthatom, hogy tényleg apartmanról beszélünk: előszoba-konyha-nappali-háló + fürdő-wc egyben – minden  igényt kielégítő kis lakásról beszélhetünk. Teljesen el lehet benne különülni, lehet főzni, a nappali étkezőrészében kényelmesen enni, pihenni meg minden, ami egy utazás keretében eszünkbe  juthat.
Néhol (fürdőben a csaptelepek, lefolyó nyílások és az ablakok, meg a redőnyök) már látszódik az amortizáció és az, hogy nem azonnal javítják, cserélik a részben elhasználódott alkatrészeket, berendezési elemeket, de semmilyen olyan hiányosságról nem tudok említést tenni, ami zavart volna minket. Megemlítendő, hogy a személyzet maximális kedvessége és rugalmassága az étterem színvonaláéval vetekszik.

A szobai szolgáltatáshoz tartozott egy teljesen korrekt minibár (árait és tartalmát tekintve is – semmi Tesco, meg Metro-beszerzés), az épület mélygarázsának ingyenes használata (ami vidéken kis hazánkban négycsillagos szállodákban is fizetős szolgáltatás), valamint a reggeli, amit egyik reggel az étteremben, míg a másik alkalommal szobareggeliként kaptunk, mindkétszer a lehető legkorrektebb minőségben, kiszolgálással. Itt egyedül arra nem sikerült rájönni, hogy miért volt a váltás a két reggeli jellege között, de annyira nem volt fontos, hogy rá is kérdezzünk. Annak előnyeit nyilván nem kell ecsetelnem, hogy miért jó Egerben a vár bejárata mellett megszállni…
Árát tekintve közepesnél kicsit drágább áron (20.000 Forint / apartman / éjszaka) vettük igénybe a szállást, és akkor, ha az ember nem pezsgőfürdős-masszázsmedencés, hanem bikavéres-sztékes WELLness-t keres Egerben, ne menjen máshová aludni.

A második részben – ahogy ígértem – fotókkal gazdagon körítve kiértékelem mindkét látogatás minden épkézláb falatkáját. 🙂

2011 augusztus 19:

Salátakrém leves fogas érmével, bacon chips-szel – zseniális hideg leves egy nem éppen krémleves zöldségből. Krémes tejföl, egy falat ropogós, pirított szalonna és egy másik falat grillezett fogasfilé. Soha jobb nyári levest.

Májas hurka rizottó szarvasgomba fagylattal – Szilvi kérte és még ennyi idő távlatából is dicsérte a májas rizottót, amihez a fagylalt a szarvasgombával aromatizálva túl édesnek bizonyult.

Mangalicatarja lecsókrémmel, kapros burgonyafelfújttal – minden részletében hibátlan étel, ahogy a képen is látszik: sous-vide+pirítás átlal remekművé vált tarja, sűrű lecsószósz, grillezett zöldségek és rétes idéző, könnyű felfújt.

Rozmaringos báránylapocka sous-vide céklával, pirított burgonyapürével – a bárány tökéletesen szaftos, omlós volt, a krumplipüré körbepirítás után ropogós és krémes egyben, de a legkomolyabb a sous-vide cékla, ami lágy, édeskés, de jól harapható, ress, rendes növénnyé vált a vákuumban-gőzben párolás után. Ugyanis én egészen a jelölt dátumig csak tarkóhoz szorított, éles lőszerrel megtöltött pisztolycső hatására bírtam mosolyogva céklát enni. Itt viszont tudtam élveni teljes kompozíciót.
(Az is kiderült kicsit később, amikor a pincérnek hozsannáztunk az ételekről, és arra szaladt a séf ember is, hogy Krisna tudatú barátjától szerzi be a bio és kiváló minőségű céklát is, így ez is hozzájárult a tökéletes minőséghez.)

A ház csokoládétortája tejkrém fagylalttal – nem a brutálcsokis, hanem az arany középút csokitorta töménységében, selymes állaggal és hasonlóan selymes tejfagyival.

Madártej piros habbal – rendkívüli módon eltalált szósz, eredeti vaníliával ízesítve, ugyanakkor a piros habba őrölt mandulát kevertek és ételfestéket, amitől hab állagát elvesztette és furcsa tömbként cövekelt le a tányér közepén. Apró error.

2011 október 29:

Tárkonyos pacalleves – Igen apróra vágott, ezáltal szinte önmagától szétomló ízes pacal egy korrekt levesben, ami semmiben nem hasonlított a korábban kóstolt, háziasabb pacallevesekhez.

Pikáns szarvasragu leves – nem a savanykás-tejszínes klasszikus, hanem az enyhén csípős-fűszeres raguleves, amihez meglepően jól passzolt az édeskés szarvashús. (Ugyanakkor mindkét levesről elmondható, hogy becsületes alkotások, ízes húslevek, de varázslat, extrák vagy ötletek nélkül.)

Kakashere – nem riadtam meg a nem szokványos étkektől, így a szolíd vacsorába pont jól illeszkedett egy boros-paprikás lében párolt lágy kakashere. Nem mindennapi alapanyag, ettől már önmagában is kiváló fogás, szintén flikkflakkok nélkül.

Vajhal tejszínes-baconos kelkáposztával – a vacsora legjobb étele volt: feszes, decens halhús (aki nem tudja – a vajhal egyáltalán nem halszerű, hanem igazi tömött hús, szinte steak-et idéző állaggal), amihez egy frenetikus szalonnás-tejszínes kelkáposzta köretet illesztettek. Abbahagyhatatlan változat – amíg az asztalon van, addig enném/ettem volna.

Körtetorta faháj fagylalttal – ahogy angyal Szilviám meghatározta: amikor ülsz otthon és körtés süteményre vágysz és elképzeled, mit ennél, ha egy jó körtetorta rendelkezésre állna – na ez a körtetorta volt az Imolás: friss, zamatos körtecikkek piskótatésztába csomagolva, tetején vékonyan inkább savanykás baracklekvár, kevés porcukorral megvadítva. Nyam-nyam kategória.

Megaposztom végén az örök konklúzió: az Imola az ország legjobb ár-érték arányú étterme, ahova annyiszor kell elmenni, ahányszor csak lehet. Mellé ideális, ha helyben is laksz, mert – bár nem olcsó a szállás – igazán békés kis zug, ahol kiválóan lehet este, egy kötetlenül eltöltött nap után kiváló egri borokat iszogatva megpihenni (illetőleg akár az étteremben berúgva ágyba ájulni).

Imola 3D – Szinte tökéletes kilátások” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Biztos szégyen (?) egy gasztrobuzitól, de én drágállottam a helyet tavaly. Úgy értem, kívülről. Szerettem volna ebédelni egy üzleti út közepén, megcsodáltam az üres étterem étlapját, és arra jutottam, minimum 7 rugót (3 fogás egy pohár bármi jatt) nem fogok elebédelni.
    Viszont látom a honlapon, van már ebédmenüjük, szóval pénteken alighanem ott ebédelek. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.