Közzétéve:

El Clasico – Góltotó

Megtöri-e a Real a Barca két éve tartó uralmát Morinho vezetésével? Felülkerekedik-e C.Ronaldo Messi-n? Ne habozz, tippelj!

el-clasico.jpg

4 darab San Miguel lehet a jutalmad, ha tiéd a telitalálat. 🙂 Határidő: ma este 20:00. (Ha többen tippelik ugyanazt és nyernek, mindenki megkapja jutalmát.)
Szerintem egyébként:

Barcelona – Real Madrid 1:2

Közzétéve:

Best of Time Out – Mit ajánlanak a budapesti gasztronómiából külföldieknek?

Mivel a budapesti Time Out magazin nem forog közkézen Sajnos-os körökben (sem), és én is csak egy belezarós(=nem érdekel, mennyi ideig tart) munkanapi ebéd elmajszolása közben bukkantam rá az – egyébként korrekt minőségű – !Arriba! Taqueria polcán, nem teszek most mást, mint a Time Out Restaurant Award 2010 eredményét megosztom az erre nyitott, információra (is) éhes törzsközönségünkkkel. Maximum néhány megjegyzéssel kiegészíte. (Ópardon: a 2010 novemberi szám tartalmazza ezt a kis összeállítást.)
Íme:

  1. Legjobb új étterem
    1. Kategóriagyőztes – Nobu (megjegyzés – ez azért inkább megelőlegezett bizalom, pár héttel a nyitás után)
    2. Helyezettek – Ráspi Bp(megj: rajta van a listán), MÁK Bisztró(megj: ez is izgalmas lehet), Vár: A Speiz(megj: ezt is kellene)
    3. Említésre méltó: Cantine(megj: tényleg új, még nem is hallottam róla)
  2. Legjobb modern nemzetközi konyha
    1. Kategóriagyőztes – Costes
    2. Helyezettek – Baraka (megj: ez nem egyértelmű a kritikák alapján), Arcade Bisztró, Bábel Delikát
    3. Említésre méltó: Nobu
  3. Legjobb modern magyar konyha
    1. Kategóriagyőztes – Onyx
    2. Helyezettek – Olimpia, Csalogány 26, Alabárdos
    3. Említésre méltó: Ráspi Bp
  4. Legjobb tradícionális magyar konyha
    1. Kategóriagyőztes – Bock Bisztró (az üdvözlőfalat: fűszeres-sonkás-pörcös mangalicazsír, egy álom)
    2. Helyezettek – Múzeum (megj: nekem ez meglepetés), Café Kör (megj: meg ez is), Rosenstein (megj: magyar-e vagy zsidó-e?)
    3. Említésre méltó: Fülemüle (mj: kiváló libás zsidókoszt), Alföldi Vendéglő (mj: hát ide akkor el kell menni, nem vitás! :))
  5. Legjobb olasz konyha
    1. Kategóriagyőztes – Fausto’s (mj: derégóta érik a vizit!)
    2. Helyezettek – Ristorante Krízia, Il Terzo Cerchio, Trattoria Pomo D’Oro (mj: ezekről kellene valami tapasztalás)
    3. Említésre méltó: Millenium Da Pippo, Okay Italia (mj: Pippo-t nem vágom, O.I. az tényleg okay)
  6. Legjobb ázsiai konyha
    1. Kategóriagyőztes – Wang Mester Konyhája (mj: egyszer olvastam róla, hogy szereti a kínai sót(=nátrium glutamát) használni, azóta nem merem megkockáztatni
    2. Helyezettek – Okuyama-no sushi, Rickshaw, Taj Mahal (mj: TádzsMáhál érdekel, tobbi nem :))
    3. Említésre méltó: Fuji (mj: egy jó jappán, ezt bekockáztatnám), Kínai-Koreai Étterem  (mj: Zichy Jenő utcában), Nobu
  7. Best fancy but cheap lunch kategória (egyéb korrekt fordításért korsó sör jár)
    1. Kategóriagyőztes – Gerlóczy Kávéház
    2. Helyezettek – Culináris a Balassi Bálint utcában, Borssó, Ruben (mj: az Astoria környékén jó a kínálat :))
    3. Említésre méltó: Bábel Delikát, Abszint (mj: Abszintról – elsőosztályú menü ebéd + egy pohár ital 1290 HUF-ért, zsírkirály)
  8. Best exotic cheap eats kategória
    1. Kategóriagyőztes – Montenegrói Gurman
    2. Helyezettek – Hummus Bár, Kis Parázs, Pándzsáb Tandoori
    3. Említésre méltó: African Gyors Büfé, Szeráj (sajnos poszt)
  9. Legjobb “boros” hely kategória
    1. Kategóriagyőztes – Klassz (mj: belinkeltem, de nem értem el a weboldalt, remélem, ez nem jelent semmi rosszat)
    2. Helyezettek – Tigris (sajnos kritika), Maligán Borétterem, Fuchsli (mj: Fuchsli, az 1.sz. Borgyógyászat :D)
  10. Best brunch kategória
    1. Kategóriagyőztes – Peppers! (Mariott Hotel, pesti korzó)
    2. Helyezettek – Bistro Jardin (Kempinski), Le Bourbon (Le Méridien), Gundel
    3. Említésre méltó: Brasserie Royale (Grand Hotel Royal) – Mj: lesz-e a vasárnapi büféebéd kedvelt család esemény  magyar körökben?

Összesített eredmény

  1. Győztes – Costes
  2. Helyezettek – Nobu, Fausto’s, Baraka (mj: szerintem a Barakánál van azé’ jobb)
Közzétéve:

Mosogatógépszerelő Reci – avagy amikor már Sanyi sem segít (olcsón)

Történt mintegy fél éve, hogy az alig több mint egy éves mosogatógépünk csúnyán megadta magát. Ez olyan váratlanul történt, hogy egyik mosogatásról a másikra, minden előjel nélkül elromlott. Úgy hogy a bekapcsolásra még egy átkozott nyekkenéssel sem reagált. Na most az nyilvánvaló, hogy az ilyen helyzeteket gyűlölöm a legjobban.

Kiváló mosogatógépünk újra működik és szerénytelenül meg kell állapítanom, hogy “sajátkezüleg” szereltem meg. Akik ismernek, tudják, hogy nem az a típusú ember vagyok, aki gyakran ragad szerszámot. Valahogy nem vagyunk jóban. Ugyan kölcsönbe vettem Geci barátomtól egy IKEA-s szerszámkészletet, ami később einstand-ba fordult. De megnyugvással tapasztaltam, amikor Fülinézőben voltunk, hogy Geci bácsi beszerzett egy új készletet. Ez arra indít, hogy jogszerűnek tekintsem az elbirtoklás tényét 🙂
Visszatérve tehát, a szerszámhasználatot kizárólag az IKEA-s bútorok összeállítására korlátozom. Kedvenc sztorim, amikor még a korábbi albérletünkbe költöztünk, megvásároltuk a legolcsóbb ágykeretet, mintegy 15000 forintért. Ezt szokásomhoz híven, egy darab szombat alatt sikerült összeraknom, erre kisebb sérülések és egy idegösszeomlás miatt emlékszem ilyen elevenen. Bár maradt jónéhány felhasználatlan alkatrész, de sikerült! Az újabb probléma néhány hónappal később következett be, amikor is frissen ropogósan átadott, új építésű lakásunkba tettük át székhelyünket. Azt eldöntöttük, hogy a sok-sok költség miatt átmenetileg megtartjuk az ágykeretet és a nagyon cseszkó matracot cseréljük csak le. Ekként a költözéshez ágykeret szétszerelése (pikk-pakk), összeszerelés az új lakásban (egy darab szombat, idegösszeomlás, kisebb sérülések). Persze az új lakás ténye sokat enyhitett a testi és lelki megpróbáltatásokon. Irány matracot venni! Két dormeo matrac beszerzése kb 80000 forintért. Még arra is emlékeztem, hogy az ágykeretünk 180 cm széles, ennek megfelelően be is szereztünk 2 darab 90 cm-es matracot. Hazatérve gyorsan az ágykeretbe helyezése a friss szerzemények egyikének, majd bután nézése annak, hogy az a teljes ágykeret mintegy kétharmadát kitölti. Hogy a g..cibe? – néztünk ekkor bután egymásra Regivel. Széleskörű matematikai ismereteimnek köszönhetően azonnal rájöttem, hogy az ágykeret nem 180 cm széles. Ebben a szituációban kettő darab döntést kellett meghozni: 1. Sírjak vagy nevessek? (úgy emlékszem felváltva megvolt mind a kettő) 2. Mi a fasz legyen? Ekkor ismét a matematikát hívtam segítségül és megállapítottam azt az egyelőre meg nem cáfolt axiómát (nem titkoltam reménykedve egy matematikai pályadíjban), miszerint: “15000 kisebb, mint 80000”. Majd az első ijedtség után körbenézve a szobában, a szemem a Gecitől elbirtokolt szerszámos készletre tévedt. Ekkor jött a megvilágosodás, azonnal megfejtetté vált számomra egy több éve megválaszolatlan óriási rejtély, miszerint: mi a faszért van az IKEA-s szerszámkészletben kalapács? Ekkor helyreállt az univerzum rendje: volt tudományosan megalapozott döntés, és a megvalósításhoz szükséges eszköz. Akinek esetleg nem esett le, úgy döntöttünk, hogy ágykeretre igazából nincs szükségünk egyelőre, viszont ahhoz, hogy megszabaduljunk tőle, mégegyszer, de szerencsére utoljára szét kell szerelni. Ezt finoman és az eddigieknél sokkal gyorsabban, kizárólag a kalapácsot alkalmazva végrehajtottam. Úgy érzem ez a megoldás nem pusztán hatékony volt, hanem a lelkiegyensúlyomat is egycsapásra helyrebillentette. Talán még egy pezsgőt is kibontottunk a jól elvégzett munka örömére, de nem akarok hazudni, az is lehet, hogy pálinka volt.

Kicsit elkalandoztam, szóval mosogatógép… Először is, nyilvánvaló, hogy garanciálisan kellene megjavítatni és ezzel el is kezdődött egy közel féléves kálvária. De hol a garancialevél? Azt tudni kell Regiről és rólam, hogy elpakolásban több kerületi versenyen is értékes helyezést értünk el. Tavaly például a családi nyaralást megelőzően, azt gondolom a világrekordnak is beillő 5 óra 42 perc alatt sikerült megtalálnunk a fedezetül szolgáló üdülési csekkeket, mindezt egy 47 m2-es lakásban. A garancialevél ehhez képest 1-2 órán belül elő is került, amely eredménnyel mindketten rettenetesen elégedettek voltunk. A bökkenő az volt, hogy nem volt érvényesítve, ugyanis a beépített mosogatógépet az építtetőtől rendeltem, aki ezt elfelejtette érvényesíteni. Na ilyenkor mit kell csinálni? A Legyen ön is milliomos című szépemlékű vetélkedő óta tudjuk, hogy ha valamire nem tudjuk a választ, akkor hogyan kell eljárni. Mivel közönségünk nem volt, és semmi nem jutott eszünkbe, amit megfelezhetnénk, ezért telefonos segítséget kértünk. Felhívtam tehát a whirlpool (ilyen típúsú szerkezetről van szó) telefonos ügyfélszolgálatát. Előadtam a nagyon segítőkész ügyfélszolgálati munkatársnak a sztorit, aki azt az ekkor még meglehetősen megnyugtató választ adta, miszerint nem baj, ha nincs érvényesítve, elég ha benyújtjuk az átadás-átvételi jegyzőkönyvet, amiben szerepelnek a megfelelő adatok a gépre vonatkozóan. Na ekkor ismét keresésbe kezdtünk. Aki vett már át ilyen lakást az tudja, hogy ez körülbelül 5 kilónyi papír aláírásával jár. Átveszel ilyenkor mindent, a parkettától a csempén át mindent, talán még fugáról is van külön papír. És nekünk meg is volt minden, kivéve az, amelyiken a mosogatógépet vettük át. Adtunk néhány napot a keresésnek, de semmi. Ekkor végső elkeseredésben, újabb telefon a whirlpoolhoz, ahol ismét sikerült megnyugtatniuk, miszerint semmi baj, szerezzük be az építettőtől a hiányzó papírt és akkor minden rendben lesz. Mint kiderült az építtető közben csődbe ment, így a válság elvitte drága lakóparkunk második és harmadik ütemével együtt a mosogatógép papírt is. Irodájuk már nincs, a telefont nem veszik fel, a garanciális bejelentésekre egy olyan e-mail cím megadva, ahova írva, egy dologra van garancia, arra, hogy biztosan nem kapsz választ.
Na ekkor egyelőre lezártuk az “ingyenes” javíttatás esélyét. Hívtam Sanyit, magát a Mosógépszerelőt. A telefonon megnyugtatott, hogy a mosógépnél már csak a mosogatógéphez ért jobban, és a szokásos félóra elteltével meg is érkezett. Szétszedett, tekert, csavart, behajolt, kihajolt, nézett, figyelt – de semmi. Meg sem nyikkant a szerkezet és ekkor közölte a szomorú hírt, szét kell szerelni teljesen, amihez szervízbe kell vinni. 99%, hogy motorcsere, ami megvan 40-ből, plusz munkadíj, plusz szállítás ide-oda. Ha minden jól megy 65-70-ből megvan. 120-ba került mondom és kértem, hogy ettől most nem túl acélos anyagi helyzetem, valamint az igazságérzetem (mégiscsak csinálja má’ meg a whirlpool) miatt tekintsünk el. Sanyi egyetértően távozott, én pedig újra a telefonhoz nyúltam.
Ekkor már úgy döntöttem, hogy némileg fenyegetőleg lépek fel és nem átalottam megemlíteni olyan hívó szavakat, mint például Fogyasztóvédelmi Hatóság, aminek köszönhetően ugyan működőképes géppel nem, de egy email címmel gazdagabb lettem, ahol írásban reklamálhattam. Nem részletezem, néhány levélváltás után természetesen nyilvánvalóvá vált, hogy nem fognak méltányosságot gyakorolni problémám megoldásában.

Ekként mosogattunk, KÉZZEL. Közben eltelt ez a pár hónap, de nem szántuk rá magunkat erre a mértékű kiadásra. Pár hete Regi kezembe nyomta a Titok című könyvet, aminek tartalmát nem ecsetelném, de röviden arról van szó benne, hogy az ember pozitív gondolataival lényegében bármit elérhet. Egyszerűen rákoncentrálsz, elhiszed és bevonzod mindazt a jót, amit csak szeretnél.
Ezzel kb egyidejüleg óriási családi pizzasütésre került sor, ami ekként sikerült:

DSCN2274.JPG

Nem is ez a probléma, hanem az, hogy egy-egy ilyen kis szolid főzőcske, igen sok mosgatnivalóval jár. És ekkor újra felmerült, hogy mosogatógépre egyszerűen szükség van. Aludtam egyet a dologra és másnap a cselekvés hímes mezejére léptem. Összeállt bennem a stratégia. A titok könyvből elolvastam annyit (pontosan 17 oldalt), hogy tudjam, hogy bármit elérhetek, amit csak akarok. És én nem akartam mást ezekben a percekben, mint hogy működjön a mosogatógép. Odaálltam hát szembe a szerkezettel és elképzeltem, hogy szépen duruzsolva mosogatja csillogóra az edényeket. Olyan szinten hittem ebben és láttam magam előtt a működő szerkezetet, hogy félelmetes. Majd odaléptem, megérintettem és ekként szóltam hozzá (bár erre semmilyen instrukció nem volt az első 17 oldalon): “MUKODJ”…. Majd óvatosan bekapcsoltam és MŰKÖDÖTT. Előbb szivattyúzott, majd szépen – pont ahogy elképzeltem – elkezdett duruzsolni. Regi és gyerekek, akik szemtanúként vettek részt az akcióban ekkor még hitetlenkedve néztek. De miutan megtöltöttük edényekkel és letudtuk az első mosogatást, amit végig odatapasztott füllel kémleltünk végig, és kivettük a tökéletesen csillogó edényeket, nyilvánvalóvá vált, hogy ÉN MEGJAVÍTOTTAM a mosogatógépet 🙂 A szerkezet azóta is – több hete – tökéletesen működik.

Közzétéve:

Füli és ami mögötte van

Első gyernekünket, Fülöp Gergely (akit Reci barátom szóban, míg Mici bácsi gondolatban Kisg**inek is nevezett a családjaink nőtagjainak őszinte megbotránkozására) immáron 11 napja a világon van. Már születése előtt is beszéltük Szilviámmal, hogy össze kellene szedni azokat a “mellékhatásokat”, amivel növekedése és megszületése járt. Ezzel is követve a sajnosos hagyományokat, kicsit másképpen közelítve életünk eme oly boldog és rendkívül meghatározó eseményéhez, illetve magához Fülihez.

Füli Albertnek indult, ám a baráti körünkben még mélyen élnek L. “Csipetkeszaggató” Albert emléke (az esetről sajnos a publikus felület, az internet nyilvánossága miatt nem áll módomban többet írni…), így a magyar vagy magyar származású NObel-díjas tudósok keresztnéve listáján más nevek felé kanyarodtunk… Mivel igazi felkapaszkodott sznob állatok vagyunk, ezek közül is nyilván kevésbé megszokott nevet szemeltünk ki. Így maradt rajta Fülin a Fülöp. Azért kiskaput hagyva a Gergely név is hivatalosan anyakönyvezésre került. 🙂

Az első páros hatás március-április időszakában lépett fel. A hányinger tünete általános (hála istennek nem lett belőle rókavadászat), viszont a háztartásunkban (és főleg Szilvinél) nem szokványos módszer volt a csillapítás fő eszköze: tejes kifli teavajjal és parizerrel(alias párizsi), amit még húsvéti salzburgi kirándulásunkra is vittünk magunkkal, mivel szükség volt rá, de kultúrnemzet nyilván ilyesmit nem eszik, így ott nem is kerestük boltban. 🙂 (Amikor Recinek ezt elmeséltük, nyilvánvalóan levontva a következtetést, hogy sajnos proletár lesz a gyerek.)
Salzburghoz kapcsolódik, hogy odautunk (vonattal mentünk és a vonatot is csak taxival értük el) annyiban hordozott extrát, miszerint Szilvi reggeli rosszulléte miatt nem volt energiája készülődni, így megérkezéskor az első utunk egy áruházba vezetett, ahol beszereztük a tartózkodás időtartamára elegendő ruhákat számára.

Szintén étkezési területről származó kis színes, hogy Szilvi a nyár folyamán sok-sok gyümölcsöt evett, ami egy idő után kiegészült olajos hallal (tőkehal máj, szardínia, hering, tonhal etc), így mondjuk a nem mindennapi olajos hal-mangó-olajos hal-alma kombináció is az asztalra került párszor. 🙂 Ennél fogva jelenleg a hal, mint élelmiszer tiltólistán van nálunk.
Az ősz beköszöntével a sütőtök vette át az uralmat, de nem kiskereskedelmi szinten. Napi fél, egy, de volt hogy több egész, szép hosszú, érett sütőtök is elkészült, majd el is fogyott kis lakásunk konyhájában. 🙂

Fülöpről is pár szót. Már az elejétől nem szerette, ha Szilvi a pocakja közelébe laptopot rakott. Ezt egyre erőteljesebb rugdalózással jelezte mindig. Ugyanakkor 10 nap késéssel jött csak a világra és az utolsó pillanatig szívesen játszott lábdugdosódósat (láb kidug, kint benyomják egy kicsit, mire máshol kidug újra).

De ami a legdurvább, amikor a dzsunior szülői lét részeként elkezdjük értékelni kimagasló pukizásokat, plusz a pelenkacserekor történő, nyíltszíni becsokizásokat… Nem tudom, mi jöhet még, de csak a legdurvábbakra számítok. 🙂 Például az egyetlen szórakoztató program egy újszülött babának az ének… 🙂

Közzétéve:

Alkotmányoskodás

Az már teljesen tisztán látszik, hogy a Fidesz a modernkori magyar politika Donald rágója, amiből mindig valami mást olvashatunk ki: néha vicceset, néma inkább tragikomikusat. Az Alkotmánybíróság végkielégítéses döntése utáni viszontválasz inkább volt makracos kisfiú durcázása, mint érett politikus méltóságteljes viselkedése. Hogy lássuk, mi van emögött, miről is szól, mit hozhat a jövő, kicsi áttekintést adok az alkotmánybírákodás témakörről.

A történelmi háttér felől közelítsük először a területet: szinte nyilvánvaló, hogy a nyugati típusú demokrácia őshazájában (Egyesült Királyság), valamint a lehetőségek földjén (Egyesült Államok) nincs szükség ilyen szervezetre, ilyen dedikált kontrollra, ami lényegét tekintve egy újabb hatalmi ág a klasszikus végrehajtó-törvényhozó-bírói hármas mellé. Bár az alkotmány felsőbbségének érvényesítésének első esete pont az amerikai Supreme Court-höz kapcsolódik.

A világon először Ausztriában hoztak létre különálló intézményt 1922-ben, majd ez kiterjedt egész Európára, illetve a demokratikus berendezkedésű államokra. Feladatukat és viselkedésüket tekintve az adott ország struktúrájától, a bíróság tagjaitól, elnökétől és az ő látásmódjuktól volt függő az, mennyire aktívan avatkoztak bele a törvényalkotásba vagy a törvényalkalmazásba.

Mindezek alapján és időben jóval utána, kis hazánkban a rendszerváltásban résztvevő szakemberek – akik a német modellt tekinteték alapnak – az 1989-90-es bő egy év egyik legfontosabb dimenzióként rakták össze, hozták létre a magyar Alkotmánybíróságot, amely 1990. január 1-én kezdte meg működését. Székhelye a mai napig Esztergom (nem tudom, tudtátok-e) és tevékenysége, tevékenységének jellege sok kérdést, vitát váltott már ki, főként szakmai és a politikai szereplők körében. Viszont nem került sor soha arra, hogy az intézményt magát kérdőjelezze meg bárki.

PEDIG a jelenlegi alkotmányba foglaltak, beleértve az alkotmánybíróságot és annak hatáskörét, bizony ideiglenesnek írták meg, ideiglenesnek szánták akkor, két évtizeddel ezelőtt. Ennek a legláthatóbb szimbóluma az a tény, hogy nem cserélték le a szocialista alkotmány törvényi számozását, mintegy jelzést hagyva az utókornak: az alkotmányozás feladata még teljesítendő.

Meggyőződésem, hogy politikai szintéren sosem lesz olyan konszenzus Magyarországon, ami által egy alkotmányozási folyamat konszenzusosan végigvihető. Így az állampolgári szavazatokon alapuló szükséges többség most megadta a keretet az alkotmányos reformhoz. VISZONT ez nem jelentheti azt, hogy – a hivatalos alkotmányelőkészítés mellett – minden alkalommal ezt kell bedobni, amikor csíp a pisi Orbánéknál. Ezt ugyanis nem lehet másra fogni, senkire a pártból, a holdudvarból. Orbán Viktor az egyénisége, személyisége sem tudott megbírkózni a 2/3 terhével, és elszaladt vele a szekér. Amikor kiderült, és mindenkit elkezdett foglalkoztatni az alkotmánybíróság korlátozásának kérdése, már akkor érezhető volt: nem egy átgondolt, kitárgyalt, higgadt döntésről van szó.

Valamikor, két vagy három nappal az események után fogalmazódott meg bennem, hogy ez így nem fog maradni. Fognak szólni a Lázár Jánosnak, hogy “Jani, felköpünk és alá kellene állni!” ÉS azóta már el is kezdődött a törvényjavaslat lényegének átformázása, lazítása. Abban bízom, hogy az új alkotmány beiktatásig bezárólag már nem kerül sor semmi olyan érdemi korlátozás bevezetésére, ami már előre árnyékot vetne erre a történelmi jelentőségű tényre. Ugyanakkor abban is, hogy a Fidesz vezérkara és szakemberei tanulni fognak ebből, ezekből az eseményekből, mert (bár az alázat talán túlzott elvárás lenne, de) az önmérséklet fontos és alapvető viselkedési elem lehet az elkövetkező 1-2 évre a várt eredményekkel együtt a támogatás megtartásához. AZAZ a Fidesz képes lesz megfelelni az elvárásoknak az alkotmánnyal kapcsolatban, egyben hitelességét is képes lesz megtartani.