Közzétéve:

Hógomba

Még egy korábbi szériáról készítettem eme felvételt. Csak ahogy ma reggel kinéztem az ablakon, eszembe jutott… Kellemes hétvégét mindenkinek! (Szánkó, forralt bor, rétes, miazmás…)
HA�

Közzétéve:

Lilahagymás, fetás pide / Ezme

A két hete elkövetett, szerintem nem túl bonyolult, ekként sikeresen megvalósult receptek rövid leírásával terhelem a hálót. Néhány fotóval. Sajnos nekem nincs se képességem, se türelmem az olyan egyedi, egyben minőségi receptúrák kiérleléséhez, mint amiket Mici bácsi adott közre, ezért csak adaptációkat vonultatok föl. 🙂 Ezek az étekek a török konyhából származik, a megvalósításhoz szükséges adatokat azonban már a magyar gasztroblog világ nagyjaitól kölcsönöztem.

Elsőként a nagy kedvencem, az ezme. A Szerájban sikerült megismerni és megszeretni. Ezek után találtam rá egy autentiknek látszó Ezme receptre Minyonéknál. Alábbiakban látható az elkészítés, ami nem más, mint a hozzávalók felaprítása, pürésítése. Tanulságok a végén. 🙂

Szóval alapanyagok a “krémhez”: uborka, paradicsom, erős hegyes paprika, petrezselyem, friss menta, citromlé, hagyma, fokhagyma, olíva olaj

CIMG5384.JPG

Az egyszerűség kedvéért nagyerejű daráló eszköz:

CIMG5386.JPG

Minden megfosztva a burkolatától:

CIMG5387.JPG

A jól végzett munka eredménye:

CIMG5388.JPG

Tanulságok: nem kell annyira apró darabokra vágni, elég csak apróra, úgyis kiváló lesz, ha pirosas színűre akarod csinálni (ahogy a receptnél és a Szerájban is csinálják), akkor több paradicsom és/vagy egy piros húsú paprika (kápia típusú) is elfér bele, óvatosan az erős paprikával, mert darálás, darabolás után büntet (ha nagyon csípősen szereted, akkor a 2-3 az mar, mint a vipera). Pidével, pitával (esetleg naan-nal) natúrban is kiváló étvágycsináló, vagy előétel vagy köret.

Aztán ímhol a török pizza, a pide.  Lilahangyától zsákmányoltam a címben is szereplő változatot, aki viszont a Macikonyháról emelte át, ahol darált hússal készült a török pide.

El kell mondjam nektek, Barátaim, hogy a tészta olyan szinten zseniális kombináció, hogy azóta minden héten csináltunk valamilyen kelt tésztát. Nincs küzdelem az élesztővel, csak összerakod a matériát, összekevered, egy óra kelesztés, osztán előkészítés és sütés. Főnyeremény.

Megint lépésenként a tutiság: a tészta alapanyagai legelőször

CIMG5389.JPG Figyelem! S.Norbert vállalkozó kenyérsütéshez kikevert lisztjével!

Összekeverés előtt minden az edényben

CIMG5390.JPG

Dagasztás után és a tészta kelése alatt jön a fetás szósz összerakása az alábbi alapanyagokból

CIMG5391.JPG

Ami elég jól néz ki, és meglepően ízes már önmagában is. Akár sugóként és használható szerintem.

CIMG5392.JPG

Íme a megkelt tészta nyújtásra készen

CIMG5393.JPG

Kinyújtva, felporciózva

CIMG5394.JPG

Az első betöltött versenyző

CIMG5395.JPG

Majd az első trojka a sütőben

CIMG5396.JPG
Megsültek a drágák (200 fokon) 30 perc alatt

CIMG5397.JPG

Végül ebédeltünk,

CIMG5398.JPG

és a maradék tésztából lett egy kis desszert is.

CIMG5399.JPG

Remélem, sikerült kedvet csinálnom a döner kebabon túli török kulináriához. Hamarosan – előre láthatólag – az egykori szovjet tagköztársaságok valamelyikének ételeivel jelentkezem. 🙂

Közzétéve:

Aribari padlizsánkrém-je

Szép, sértetlen, nem puha, nem kőkemény padlizsánokat megmosunk, papírral leitatjuk, nyílt lángon sütőlemezre rakjuk, és forgatjuk amíg minden oldalukon szénfeketék lesznek. Sütőben is lehet, de akkor nem kapjuk meg azt a jellegzetes füstös ízt (sz’al forget).

A megsűlt egyedeket kis ideig egymásra rakjuk, hogy lecsepegjen a levük (én a mosogató szélén enyhén döntött vágódeszkára teszem). Amint kezelhetőre langyosodtak, folyó víz alatt leszedjük a fekete héját, és picit még hagyhatjuk csepegni.A megtisztított padlizsánokat én egy nagykés életlen felével szoktam apróra darabolni/zúzni/truttyolni. Van aki turmixol, de szerintem, úgy túl krémes lesz.

FONTOS: célszerű minden darabot megkóstolni, mert előferdűl, hogy valamelyik keserű, és az bizony tönkre tudja vágni az egészet. Kis fej hagymát nagyon apróra vágunk, és hozzáadjuk a széttruttyolt masszához, só, bors (fekete v fehér), és fincsi olajjal simára keverés. Van aki reszeli a hagymát, de én szeretem érezni az apró darabkákat.

Ez a teljesen alap recept. Izlés szerint kis fokhagymát is lehet beletenni (én szoktam), van aki tojás sárgájával, vagy majonézzel dúsítja (nnna ezt nem szoktam), ill. most már teljesen agyament kombinációkról is hallottam (pölö sajtos, halas megoldás … áááá!!!).

Puffantás & jótvágyat,

Közzétéve:

Ki kérte? – szilveszter 2009

Kisebb megrázkódtatás, és villámgyors helyszíncsere után visszaszámlálással, rengeteg étellel és még több itallal készültünk lezárni a 2009-es évet. Sikerült. Nem is rosszul…

December 29-én reggelre derült ki, hogy nem tudunk az eredetileg kiszemelt helyre, Porvára menni bulizni, így pár óra keresgélés után Siófok lett belőle, és egy jó nagy apartmanház. Miután még karácsony előtt kitaláltuk, mit együnk, illetve Dzsajó Petya előkészített a diszkó típusú rendezvényt, december 31-én megkönnyebbülve vágtam, vágtunk neki az utazásnak.

Első állomáshelyünk Veszprém volt, az Oliva, ahol az immár téli étlapból válogattuk ki az estebédünket. Megint igen kiváló volt, és még ahhoz is volt türelmünk, hogy az összesített fogyasztási listánkból mi magunk bogarásszuk ki, melyikünk mit evett. A hangulatra nem lehetett panasz, darabokra cincáltuk egymást verbálisan, mint Aribari kiscicája a szomszéd nénit. 🙂 Az ételekről igyekszem hamarosan poszt formájában külön jelentkezni. (Hiszen idén még nem írtam az Oliváról, pedig arról minden évben kell…)

Némi ködön át jutottunk el Siófokra, ahol a Richie II apartmanházban tisztaság és hideg várt minket, amit aztán sikeresen kompenzált nekünk a helyi mindenes, aki egyben a Birodalmi Erők Balaton partjára telepített egységének álruhás vezetője is. Ez is maradt egyébként a leggyengébb pontja a helynek, mivel – nyári szállásnak alakították ki elsősorban – egyszerre nem bírt menni a fűtés és a meleg víz termelése. (Az ebből fakadó kellemetlenségekért bocsánatot kérek, idén sokkal biztosabbra megyek a foglalásnál – legalább egy hétvégét eltöltök a helyen Szilvivel és naponta háromszor meg is fürdünk. 🙂 )

Aztán az aklimatizálódás után, kisebb technikai problémák elhárítását követően(Petya és Mici által, Aribari mobil internetjére és telefonos szupportra támaszkodva), este 9 óra után pár perccel elkezdődött a videó diszkó, amiben óriási kedvencek kerültek elő, kultikus felvételekhez már-már perverz klippek társultak és minden szám elején elhangzott a lemezlovasunk, DJ Dzsajó szájából a kérdés: “KI KÉRTE?”. Majd a válasz is, így pár másodpercig ünnepeltük a kérő embert, hogy aztán lendületben maradva ropjuk, énekeljük tovább a dalokat. (Itt kérnék meg mindenkit, hogy az este számára legfontosabb felvételét kommentálja be.)
Éjfél után még volt egy masszívabb blokk, főleg DM rajongóknak, de hajnal 2-re leáldozott a buli csillaga, és 3 óra után kicsivel elcsendesedett a ház, a particsászárok is lepihentek. (Pedig Reci és Regi még bírták volna… szokásukkal ellentétben… 🙂 )

Elsején is elűztük a depressziót. A kora délutánig (13-14 óra magassága) tartó ébredezést követően ismét beindult a zenei videók sorozat és lemezlovasunk visszaállt a pultba, de fekete lemezek helyett inkább fekete itallal (jégermatyi) tolta az afterpartit egészen este 9-ig. Közben még világosban Mici vezetésével (és nyomában) kisebb csapat megkeresett egy kesst, szembesült a jeges tópart élményeivel. A helyben maradók pihentek, a társaság egyesülése után rikikivel telt egy szolíd 4 óra, miközben mink Micivel kettesben összeütöttünk egy brassói aprópecsenyét. Utóbbihoz az izgalmat a szublimálódott fokhagyma, majd annak a kihalt városban Aribari általi pótlása szolgáltatta. (Aribarit ezen tette miatt a 2010 hőse címmel tüntette ki a Sajnos Köztársaság Elnöki Tanácsa.)

Végül főzést követően BlackJack-kel kombinált kvízzel facsartam ki a társaságot, amelynek három legkritikusabb pontja volt az ételkészítési módok kibontása név alapján (a társaságnak még van mit fejlődnie…), a Magaskőris nevű fafajta örökzöld mivoltának helyes megválaszolása Reci által, illetve a kisebb botrány, amit Mici csinált, amikor szembesült az enciklopédikus ténnyel, miszerint az olaszrizling nem őshonos szőlőfajta kis hazánkban. 🙂
Hajnal egy körül ismét föllőtték a pizsit, így másnap viszonylag időben indultunk el a Kistücsök étterem felé Balatonszemesre, ám a várt ebéd elmaradt ott, teltház miatt. Így a bulizáró rendezvényre Székesfehérváron, a 67 Étteremben került sor. (Élményeket itt is külön rögzítem, terveim szerint.) Itt az egyetlen zavaró tényező az ordenáré szél volt, amitől az étterembe és az étteremből jövet is megfagytuk kicsit.

Összességéből azért megint nem volt rossz. A videódiszkó lehet az év egyik nagy húzása, M1K1 és Kátya legközelebb két napra jönnek, én pedig ígérem, hogy se fűtéssel, se meleg vízzel nem lesz gond többé. Köszi mindenkinek, aki jött, remélem, jól éreztétek magatokat. Képekből meg lesz galéria. Vagy nem. Sajnos. 🙂