Közzétéve:

Oliva Étterem, Veszprém – Trió 2009

Az első olyan kritikát írom, amikor – profikat meghazudtoló módon – rövid ídőn belül többször élveztük és elemeztük ki egy étterem teljesítményét. Oliva Étterem, Veszprém, 2009, ez volt.

Meredek, szűk utcában, földszint hely, ahol a terasz kiváló lehet tavasztól őszig, mi azonban október 23án érkeztünk és bent ültünk le, mindenre felkészülvén, meg mivel voltunk vagy 15-en. Belső tér szép, narancssárga, mediterrán jelleg, ami azonban őszivé változik a várból lekanyarodó utcai mivolt, és kevés bejutó fény miatt. A világítás kisebb lámpára, mécsesekre épül napközben, így mondai félhomáyban böngésztük az étlapot, kicsit zavaró.

Az étlap király, plusz hozzá a hagyományos ételeket összegyűjtő betétlap. Szép nőm tejfeles malaclevest választott, én kemencében sült paradicsomlevest kecskesajtos krutonnal, közben körülöttünk előételek és levesek tobzódtak nagy számban. A tejfeles malacleves finom ízű, krémes, ropogós zöldséges leves, csak Szilvi adagjából kimaradt a hús, egy darab kocka került a csuporba. (A többiek, akik rendeltek, kaptak rendesen, így egyértelmű tálalási hiba.) A kemencés paradicsomleves hámozott paradicsomban gazdag, ihletetten paradicsom ízű alkotás, a krutonon a kecskesajt jóízű, alatta a kenyérke sem száraz, egyedül az étlapra írt diós ízt vagy magát a diót nem sikerült benne-rajta azonosítani. Újabb aprócska, hiányzó elem.
Főételnek Szilvinek pezsgős-kaviáros fogasfilé került az asztalra grillezett zöldséggel, nekem mentás göngyölt bárány grillezett burgonyával. Mindkettő kiváló étek volt, azonban megint pici malőrrel: a grillezett zöldségbe burgonyát is kevertek, ami ugyan zöldség, de ez akkor sem vállalható, míg nekem – a körülöttem az asztalra helyzeett többi porcióhoz képest – csekély mennyiségű húst osztott ki a bariból a konyha: három darab, közepesnél kisebb tekercset, ami pont annyira volt elég, hogy utána még kívánjak valami másik főételt. Viszont a mentás mártás fűszeressége, állaga, sűrűsége kiemelkedő volt.
Végül pedig desszertként egy pannacotta jött(Szilvinek) ananász carpaccioval, míg én egy madártej fagyival töltött palacsinta epervelővel. Az előbbi korrektül megfőzött tejkrém “csupán”, amit a vékonyra vágott, friss ananász szeletek tettek ötletessé,  különlegesség. Míg a madártejes (carte d’or) fagyis palacsintához a friss eperből készült epervelő telitalálat. A desszertnél talán az egyetlen hiba, hogy sikerült a mellé kért kávét lényegesen előbb kihozni, mint magát az ételt.

Október 25-én, amikor jöttünk visszafelé, akkor csak egy Zrínyi-ebédre volt időnk Miciékkel (Áciék és Zorróék kényelmesebben vállalták a témát): berohantunk, ettünk, kirohantunk. Szilvi a magyaros részlegből sertésmájat kért pirított hagymával, tzatzikivel és grillezett zöldségekkel, én ropogós császárhúst pirított kelkáposztával, grillezett burgonyával. Itt mindkét étel hibátlan volt minden szempontból. A bőrére sütött császárhús maga is osztályon felüli nyersanyagként jelent meg, porcogó és vastag, nyúlós zsírréteg nélkül. Szilvi mégegyszer – palacsinta nélkül – megfutotta a madártej fagyi-epervelő párosítást. Ugyancsak jó volt.

Végül pedig november 1-én érkeztünk az Olivába: elindultunk a budaörsi IKEA-ba ágytakarót venni és amikor majdnem nekihajtottam a parkolóba vezető úton a bezért kerítésnek, akkor esett le, hogy november 1 van. Így aztán leruccantunk Veszprémbe. 🙂 Ismét gyors ebéd, de most üres étterem, ebédidő után, így gyorsan kiszolgáltak minket, sőt Szilvi fejfájására kistányéron quarelint is kaptunk egy pohár vízzel.
Mindketten erőlevest kértünk tojással és májgaluskával, ami igen jó volt, mind levében, mind a betéteket tekintve. Főételnek nejem mangalicaszűzet evett házi lecsóval és a kérésre a legjobb minőségű, friss zöldségekből (és nem grillezett krumpliból) készített grillezett zöldségből, ami megint egy karakteres, remek tányér volt, minden elemében és ízeiben is megfelelően. Én borjú bécsit kértem, ami az életem talán egyik legjobbja volt minden szempontból, ráadásul előtte jelezték, hogy a krumpli minősége most nem a legjobb, így a burgonyafánkot javasolták a hasábburgonya helyett. Itt értek a csúcsra kiszolgálásban, minőségben, azaz átfogóan az Olivában velünk kapcsolatban.
Ebben az esetben még az sem szegte jókedvünket, hogy nem kaptuk meg a hétvégi-ünnepnapi 25 százalékos kedvezményt, ami ebédidőben jár és amivel az ország legjobb ár-értékarányú helyévé változik arra az időszakra az egyébként is jó vendéglő.

Elővéve Medwe és Mici metódusát: 🙂 🙂 jár.

Ui: a képek elkészültek, csak három géppel, így majd két év múlva felrakjuk őket. 🙂