A musical paródiája – Spamalot

Adaptáció-e vagy, kérdezhetnénk, mert adott egy nemzetközi musical, ami már eleve a valaminek az átdolgozása (kiváló és verhetetlen Gyalog Galopp), de a kérdés csak addig motoszkál bennünk, amíg el nem kezdődik a mű.

Mint a címből is kiderül, volt szerencsém megtekinteni a Madách színház idei nagy dobását, a Spamalot-ot október 1-én. Kellemes, izgalommal teli várakozással foglaltam helyet a harmadik sorban, amely kiváló helyre a döntéshozó vezetői pozícióm predesztinált, “there is no free (business) lunch” jeligére. Azaz beszállítói meghívás, vesztegetési értékhatár alatt. 🙂

Visszakanyarodván a darabhoz: nem akarok a színészekről, az énekhangokról, a rendezésről beszélni, mert nyilván nem lennék képes érdemben hozzászólni, ám elmondom az érzéseket, amiket átéltem.
Beültem egy zenés színházi darabra. Oké, hogy Monthy Python feldolgozás, de ez azért mégis csak színház. Aztán elindult a Gyalog Galopp a színpadon. Hogya a f@szomba fognak itt énelkelni? – kérdeztem magamtól. Elkezdték és meghökkentem. Kicsit gáz, de király – ismertem el, hiszen mégis művészi teljesítmény, a témához illesztve. Jöttek a poénok, aztán énekeltek, aztán poén, majd éneklés, lényegében a musical, mint műfaj, teljes és végletes paródiája. Befogadó emberként is teljesen lefagyva ültem ott, amikor vége lett az első felvonásnak, mint egy rendes Windows Vista.
Szünetben rendeztem a gondolataimat, megvitattam egy velem megegyező módon megdermedt, ritkásan színházba járó frissen megismert arccal, és utóbb kiderült, ez jó lépés volt. Lazán, elvárások nélkül ültem vissz a második részre, ami magába szippantott, óriásaikat röhögtem az ismerős poénokon, és élveztem, ahogy a főszereplők belekezdtek “a minden musicalbe kell egy érzelmes dal” című duettbe… Aztán jöttek a lovagok, előkerült egy takaros rekettyés, elénekeltük a szereplőkkel közösen “A felhők fölött mindig kék az ég” című dalt, ami idegenlégiósként tett hozzá a Szent Grál kalandhoz (eredetileg ugye: always look at… kezdetű), amit végül is megtalált Arthur király a lovagokkal együtt, miután használták az Antiókiai Szent Kézigránátot.

Szóval itt, Budapesten, színpadon, kiváló ez a Gyalog Galopp alapú anyag. Szerintem megér pár ezer forintot. Az elejétől a végéig, csak ne legyenek előzetes elvárások.

5 thoughts on “A musical paródiája – Spamalot”

  1. Aztat hallom, nem oly egyszerű jegyet szerezni. Meg magyarul nemtom mennyire élvezném (habár ez hülyeség, mert a filmet is élveztem magyarul (is), pl a “rekettyés” kitűnő szóválasztás etc). Ja, és az egyik szereposztásban Arthur királyt állítólag Szerednyei Béla játssza, ez kicsit riasztó így első hallásra…

  2. “teljesen lefagyva ültem ott … mint egy rendes Windows Vista” 🙂
    Na EZ lehet, hogy rávesz a jegyvadászatra 🙂

  3. Nadejóneked! Épp a minap beszéltünk Miciékkel róla és én is csak jókat hallottam róla, örülök hogy ezt te is megerősítetted, jegyvásárlást valszeg úgy kell megejteni, hogy oda kell menni személyesen, mert interneten szinte lehetetlen…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.