Genfi kaland

Szeptember 25. Péntek

Még júliusban sikerült igen olcsó (18.000 HUF) áron az Easyjetnél genfi repjegyhez jutnunk, így tegnap el is jöttünk ide. Időközben annyi nehezítéssel, miszerint drága feleségem a munkahelyén (a nevet azért nem írom le, nehogy pánikkeltés legyen) influenzával (röfögni még nem röfög, és nem is kampón lógva aludt a kamrában, de ki tudja) fertőződött. De erre sem találtunk jobb megoldást, mint a svejci levegő…

Ekként megérkeztünk 25-én, este 6 körül a reptérre, ahonnan – sajnálatos módon – ingyen jeggyel (amit automatával nyertünk) beközlekedtünk a városba jól. Szállásunk a kiváló és olcsó Hotel Central (amely ingyen wifi által járul hozzá a posztoláshoz), ami nevéhez méltóan a belvárosban helyezkedik el, igen közel a Genfi tó partjához, valamint a kiváló Rhone folyó azon pontjához, ahol elhagyja a tavat.

Pénteken egy rövid, céltalan városnéző sétát ejtettünk meg, egy kebab-vacsorával és amelynek kétségkívűl legimpozánsabb látványa – a minden elképzelést felülmúló óraüzlet, csokibolt és Private Banking székház és felirat mellett – a beillesztett (mobiltelefonnal készült) képen látható

Fényképek-0110.jpg

Jet D’Eau, ami a genfi tavon egy szolíd 140 méter magasba felnyomuló vízmű-elem. Ma este részletesebb beszámolóval jelentkezünk Genfből…

Szeptember 26. Szombat

Szombaton korán keltünk, konkrétan 6 perccel azt megelőzően, hogy bekopogtattak a reggelivel, mert azt elfelejtettem mondani, hogy a Hotel Central, bár két csillaggal rendelkezik, a szobába hozott reggelit nyújta szolgáltatásként. Megkávéztunk, haraptunk egy falatot, összekaptuk magunkat és elmentünk elemózsiát venni az egész napos sétához.
30 másodpercnyire a lakhelyünktől megtaláltuk a helyi Coop-ot, ami Coop City néven futott és a régi Skála-féle áruházmodellt(minden egy helyen) viszi tovább, csak Marks and Spencer minőségben. Előtte megnéztük a helyi zöldségárusokat, majd pedig vettünk mindent, amit akartunk vinni. Két dologgal sikerült szembesülni: 1) vasárnap nincs nyitva semmi; 2) külön csoki osztály van, bár ezen nem kellett volna meglepődni – imhol meg is említem, hogy a csokiosztályon dolgozó hölgy 95-ször kért bocsánatot, amikor elfogadtunk egy elképesztően jó csokiból kóstolót, mert olvadt volt egy picit…

Na, de mentünk tovább. A fényképek nélkül nem annyira érzékletes, ám szeretném leírni, mert elfelejtem: megtekintettük a világhírű világórát, közelébe merészkedtünk a Jet D’eau-nak, amelyről kiderült, hogy 200 km/h sebességgel tolják a vizet az égbe pumpák, amik működtetik az egészet és közelről már nem szép, inkább félelmetes. Folytattuk a sétát, elhaladtunk a helyi Liszt Ferenc téren keresztül a Reformátorok falához, ahol büszkén szemléltük meg a legnagyobb protestáns harcosok között Bocskai István szobrát és a róla szóló domborművet. Ez a fal egyébként egészen különleges élményt nyújt, mert nem monumentális, nem csicsás, de mégis tiszteletet ébresztő emlékhez… A park szomszédságában található Place de Neuve-ről elsétáltunk a Patek Phillipe cég óramúzeumába, ami igen impozáns kollekció, de talán túl tömény, és túl nagy dózis az órák világából, viszont sehol annyi zsebórát nem láttam még egy helyen ez biztos. Nagyjából ennyit a szombatról, ami délután 6 körül, a vasárnapi teljesen boltmentes napra történő ajándék- és táplálékvételt követően, zárult a talpalásból fakadó fáradtság miatt. Holnap béfejezem a hétvégi kalandot fotókkal és a vasárnapi élményekkel, plusz a konklúzióval. 🙂

Szeptember 27. Vasárnap

Kicsit ugyan később, mint ígértem, de íme a vasárnapi összefoglaló és a fotókollekció is…
Vasárnap a reggeli készülődés és a kijelentkezés után a táskákat a hotelben hagyva elindultunk a belváros túlsó végén található ENSZ-palota felé. Közben – a negyed 11-kor még ébredező város kihalt utcáin a nyugalmat élvezve – betértünk egy jó Starbuck-ba, majd indult a séta, végig a tóparton. Világítótoronyhoz a jacht-klubhoz és a móló melletti részen be sikerült épülnünk a lazuló genfiek közé, akik gyerekestől kávéztak és reggeliztek a plázs különböző részein, igen nagy elégedettséggel és nyugalommal. Ez utóbbi egyébként az egész városra jellemző. Mintha évszázadok óta béke lenne… Mivel az is van. 🙂

Miután sikerült túllépnünk a helyi létezés dimenzióján, továbbhaladtunk a cél felé, és elértünk egy nagyon kellemes parkba, ami után már a botanikus kertnek és az ENSZ székháznak kellett volna következnie, de itt inkább leültünk eszegetni és pihengetni. Fotóztunk, élveztük az őszi nyarat és megint belefeledkeztünk a város egy másik énjébe.

Az időnk is lejárt, visszatértünk tehát a csomagokért, volt egy kevés Mövenpick búcsúfagyi, aztán busz a reptérre, majd repcsivel haza.

Genf nagyon király. Kicsit Párizs, kicsit Nizza, kicsit Barcelona, az emberek és az élet pedig az elégedett bankárok nyugalmával, valamint a precíz óraművesek elégedettségével jellemezhető. Menjetek el oda! A lehet, akkor lakni. 🙂

Genf 2009

Genfi kaland” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Nagyon kitűnő anyag Geri bátyám! A fotók különösen nagyon tetszettek, a hegyekben álló rókagombáktól sírhatnékom támadt! A “Hülye úr” tematikából pedig természetesen sorozatot kell csinálni, innentől minden fotóalbumban meg kell jelennie egy-két ilyen fotónak 🙂

  2. genfet én is szerettem, az igazán elképesztő, amikor a virágórát cserélik (havonta) – 3 ember, 1 kisteherautó, kb. fél nap

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.