Kistücsök 2009 Nyár

Legutóbb január elsején voltunk Kistücsközni, Zalakarosi szilveszterünkről hazafelé jövet, most viszont nyaralni voltunk Szilvivel, augusztus végén és elcsíptük a nyári étlapot még. Szóljon tehát pár szó arról, mit is tudott idén nyáron a Kistücsök legénysége.

Kistücsök 2009

Szilvi összeválogatta saját magának, én bíztam a cégben, és a régiónk ízei menüt vállaltam be. Előételként Szilvi csirkemáj pástétomot kért édeskömény salátával, én füstölt fogast ettem zöldborsó pürével. A füstölt fogas ideális füstölést kapott, puha volt és ízes, amit jól kísért a zöldborsópüré, ami szinte krém volt, viszont így kiválóan adagolható a halszeletekhez. A csirkemáj pástétom könnyű, krémes és nem a szokásos baromfiíz, hanem klasszikus pástétom világ, az édeskömény saláta exkluzív szintre emelte a tányért.

Levesnek Szilvi szász húslevest vállalt, én sült paprika krémlevest. A szász húsleves a német kultúrkör nemrégen feszegetett savanykás ízvilágát hozta tárkonyos formában, igen jó zöldségekkel, ízletes pulykahússal, finom lével. A sült paprika leves hideg, édes-kesernyés paprikaízével kiváló hűsítő, igazi jófajta nyári leves élményét adta.

Főételnek Szilvi a vad megdicsőülését fogyasztotta el: szarvast vadas mártással: tökéletesre párolt szarvashús kellemes, nem túl édes vadas mártással. Az én tányéromra borjú lábszárhús került, vajpuhára konfitálva, mellé a barna mártás alapú fűszeres-pecsenyeleves szósz, roppanós zöldségek (köztük az egészen fantasztikus bébicukkini), valamint a serpenyőben, omlettszerűen megpirított krumplis tészta. A lábszárhús egyszerű és különleges ízű, állagú világa mellett az abbahagyhatatlan krumplis tészta… Azt hiszem, nem kellene tovább gondolkodnom, mennyire jó volt, mert holnap mehetünk szemesre. 🙂

Desszertként Szilvi kávékrémet rendelt csoki fagyival. Az elmondás szerint egy nutella-sűrűségű, de azt mindenben hatványozottan meghaladó pohárkrém formájában tárgyiasult, igazi testes, a pontot a vacsorára feltevő édességként. Én zöldalmás pitét ettem repcefagylalttal. Ez tulajdonképpen egy almás pite volt, amire a vékonyra vágott zöldalma került, kevés karamellel, valamint ropogósra pirított cukormorzsával, mellé a repcefagyi. Itt a névadó zöldalma nem illett a képbe, de a repcefagylalt az almával jól harmonizált.

Szilvi kapott még a szarvas mellé a sommelier-től egy nem túl ismert Ikon pincészetes birtokválogatást, ami stimmelt, de nem jegyeztük meg, mi volt az.

Így csak összesítve tudom tovább dicsérni az éttermet, ahol még mindig említendő, hogy az ár-érték arány is kimagasló: 13 forintot fizettünk kétszer 4 fogásért mérsékelt italfogyasztással és borravalóval együtt.

Ja, és már őszi étlap van, amiről mindenkinek ajánlom a mustáros-borsikafüves vadragut, mert besza-behu, olyan jó.