Közzétéve:

Genfi kaland

Szeptember 25. Péntek

Még júliusban sikerült igen olcsó (18.000 HUF) áron az Easyjetnél genfi repjegyhez jutnunk, így tegnap el is jöttünk ide. Időközben annyi nehezítéssel, miszerint drága feleségem a munkahelyén (a nevet azért nem írom le, nehogy pánikkeltés legyen) influenzával (röfögni még nem röfög, és nem is kampón lógva aludt a kamrában, de ki tudja) fertőződött. De erre sem találtunk jobb megoldást, mint a svejci levegő…

Ekként megérkeztünk 25-én, este 6 körül a reptérre, ahonnan – sajnálatos módon – ingyen jeggyel (amit automatával nyertünk) beközlekedtünk a városba jól. Szállásunk a kiváló és olcsó Hotel Central (amely ingyen wifi által járul hozzá a posztoláshoz), ami nevéhez méltóan a belvárosban helyezkedik el, igen közel a Genfi tó partjához, valamint a kiváló Rhone folyó azon pontjához, ahol elhagyja a tavat.

Pénteken egy rövid, céltalan városnéző sétát ejtettünk meg, egy kebab-vacsorával és amelynek kétségkívűl legimpozánsabb látványa – a minden elképzelést felülmúló óraüzlet, csokibolt és Private Banking székház és felirat mellett – a beillesztett (mobiltelefonnal készült) képen látható

Fényképek-0110.jpg

Jet D’Eau, ami a genfi tavon egy szolíd 140 méter magasba felnyomuló vízmű-elem. Ma este részletesebb beszámolóval jelentkezünk Genfből…

Szeptember 26. Szombat

Szombaton korán keltünk, konkrétan 6 perccel azt megelőzően, hogy bekopogtattak a reggelivel, mert azt elfelejtettem mondani, hogy a Hotel Central, bár két csillaggal rendelkezik, a szobába hozott reggelit nyújta szolgáltatásként. Megkávéztunk, haraptunk egy falatot, összekaptuk magunkat és elmentünk elemózsiát venni az egész napos sétához.
30 másodpercnyire a lakhelyünktől megtaláltuk a helyi Coop-ot, ami Coop City néven futott és a régi Skála-féle áruházmodellt(minden egy helyen) viszi tovább, csak Marks and Spencer minőségben. Előtte megnéztük a helyi zöldségárusokat, majd pedig vettünk mindent, amit akartunk vinni. Két dologgal sikerült szembesülni: 1) vasárnap nincs nyitva semmi; 2) külön csoki osztály van, bár ezen nem kellett volna meglepődni – imhol meg is említem, hogy a csokiosztályon dolgozó hölgy 95-ször kért bocsánatot, amikor elfogadtunk egy elképesztően jó csokiból kóstolót, mert olvadt volt egy picit…

Na, de mentünk tovább. A fényképek nélkül nem annyira érzékletes, ám szeretném leírni, mert elfelejtem: megtekintettük a világhírű világórát, közelébe merészkedtünk a Jet D’eau-nak, amelyről kiderült, hogy 200 km/h sebességgel tolják a vizet az égbe pumpák, amik működtetik az egészet és közelről már nem szép, inkább félelmetes. Folytattuk a sétát, elhaladtunk a helyi Liszt Ferenc téren keresztül a Reformátorok falához, ahol büszkén szemléltük meg a legnagyobb protestáns harcosok között Bocskai István szobrát és a róla szóló domborművet. Ez a fal egyébként egészen különleges élményt nyújt, mert nem monumentális, nem csicsás, de mégis tiszteletet ébresztő emlékhez… A park szomszédságában található Place de Neuve-ről elsétáltunk a Patek Phillipe cég óramúzeumába, ami igen impozáns kollekció, de talán túl tömény, és túl nagy dózis az órák világából, viszont sehol annyi zsebórát nem láttam még egy helyen ez biztos. Nagyjából ennyit a szombatról, ami délután 6 körül, a vasárnapi teljesen boltmentes napra történő ajándék- és táplálékvételt követően, zárult a talpalásból fakadó fáradtság miatt. Holnap béfejezem a hétvégi kalandot fotókkal és a vasárnapi élményekkel, plusz a konklúzióval. 🙂

Szeptember 27. Vasárnap

Kicsit ugyan később, mint ígértem, de íme a vasárnapi összefoglaló és a fotókollekció is…
Vasárnap a reggeli készülődés és a kijelentkezés után a táskákat a hotelben hagyva elindultunk a belváros túlsó végén található ENSZ-palota felé. Közben – a negyed 11-kor még ébredező város kihalt utcáin a nyugalmat élvezve – betértünk egy jó Starbuck-ba, majd indult a séta, végig a tóparton. Világítótoronyhoz a jacht-klubhoz és a móló melletti részen be sikerült épülnünk a lazuló genfiek közé, akik gyerekestől kávéztak és reggeliztek a plázs különböző részein, igen nagy elégedettséggel és nyugalommal. Ez utóbbi egyébként az egész városra jellemző. Mintha évszázadok óta béke lenne… Mivel az is van. 🙂

Miután sikerült túllépnünk a helyi létezés dimenzióján, továbbhaladtunk a cél felé, és elértünk egy nagyon kellemes parkba, ami után már a botanikus kertnek és az ENSZ székháznak kellett volna következnie, de itt inkább leültünk eszegetni és pihengetni. Fotóztunk, élveztük az őszi nyarat és megint belefeledkeztünk a város egy másik énjébe.

Az időnk is lejárt, visszatértünk tehát a csomagokért, volt egy kevés Mövenpick búcsúfagyi, aztán busz a reptérre, majd repcsivel haza.

Genf nagyon király. Kicsit Párizs, kicsit Nizza, kicsit Barcelona, az emberek és az élet pedig az elégedett bankárok nyugalmával, valamint a precíz óraművesek elégedettségével jellemezhető. Menjetek el oda! A lehet, akkor lakni. 🙂

Genf 2009

Közzétéve:

Kistücsök 2009 Nyár

Legutóbb január elsején voltunk Kistücsközni, Zalakarosi szilveszterünkről hazafelé jövet, most viszont nyaralni voltunk Szilvivel, augusztus végén és elcsíptük a nyári étlapot még. Szóljon tehát pár szó arról, mit is tudott idén nyáron a Kistücsök legénysége.

Kistücsök 2009

Szilvi összeválogatta saját magának, én bíztam a cégben, és a régiónk ízei menüt vállaltam be. Előételként Szilvi csirkemáj pástétomot kért édeskömény salátával, én füstölt fogast ettem zöldborsó pürével. A füstölt fogas ideális füstölést kapott, puha volt és ízes, amit jól kísért a zöldborsópüré, ami szinte krém volt, viszont így kiválóan adagolható a halszeletekhez. A csirkemáj pástétom könnyű, krémes és nem a szokásos baromfiíz, hanem klasszikus pástétom világ, az édeskömény saláta exkluzív szintre emelte a tányért.

Levesnek Szilvi szász húslevest vállalt, én sült paprika krémlevest. A szász húsleves a német kultúrkör nemrégen feszegetett savanykás ízvilágát hozta tárkonyos formában, igen jó zöldségekkel, ízletes pulykahússal, finom lével. A sült paprika leves hideg, édes-kesernyés paprikaízével kiváló hűsítő, igazi jófajta nyári leves élményét adta.

Főételnek Szilvi a vad megdicsőülését fogyasztotta el: szarvast vadas mártással: tökéletesre párolt szarvashús kellemes, nem túl édes vadas mártással. Az én tányéromra borjú lábszárhús került, vajpuhára konfitálva, mellé a barna mártás alapú fűszeres-pecsenyeleves szósz, roppanós zöldségek (köztük az egészen fantasztikus bébicukkini), valamint a serpenyőben, omlettszerűen megpirított krumplis tészta. A lábszárhús egyszerű és különleges ízű, állagú világa mellett az abbahagyhatatlan krumplis tészta… Azt hiszem, nem kellene tovább gondolkodnom, mennyire jó volt, mert holnap mehetünk szemesre. 🙂

Desszertként Szilvi kávékrémet rendelt csoki fagyival. Az elmondás szerint egy nutella-sűrűségű, de azt mindenben hatványozottan meghaladó pohárkrém formájában tárgyiasult, igazi testes, a pontot a vacsorára feltevő édességként. Én zöldalmás pitét ettem repcefagylalttal. Ez tulajdonképpen egy almás pite volt, amire a vékonyra vágott zöldalma került, kevés karamellel, valamint ropogósra pirított cukormorzsával, mellé a repcefagyi. Itt a névadó zöldalma nem illett a képbe, de a repcefagylalt az almával jól harmonizált.

Szilvi kapott még a szarvas mellé a sommelier-től egy nem túl ismert Ikon pincészetes birtokválogatást, ami stimmelt, de nem jegyeztük meg, mi volt az.

Így csak összesítve tudom tovább dicsérni az éttermet, ahol még mindig említendő, hogy az ár-érték arány is kimagasló: 13 forintot fizettünk kétszer 4 fogásért mérsékelt italfogyasztással és borravalóval együtt.

Ja, és már őszi étlap van, amiről mindenkinek ajánlom a mustáros-borsikafüves vadragut, mert besza-behu, olyan jó.

Közzétéve:

Chili con carne

Jó napot kívánok!
Újabb recept a Mici Főzősuliból: Chili con carne házilag készített tortillával

IMG_3147.jpg

Az első megfőzését jelentős anyaggyűjtés előzte meg úgy online, mint offline, s ebből szintetizálódott a bemutatott recept, amire eléggé büszke vagyok, mert iszonyatosan király. Bemutatkozott eddig a horvátországi kirándulásunk alkalmával, majd múlt héten Balatonkenesén (bográcsban!). Most hétvégén megfőztem harmadjára is fényképezőgép jelenlétében és ekként közzéteszem.

IMG_3107.jpg

A képen már-már hagyományosan a hozzávalók láthatóak, de hadd foglaljam gyorsan össze írásban is, kvázi mennyiségekkel megtámogatva (kivéve fűszermennyiségek):

Fél kiló húsonként (darált marha of course, ez kb 2 személyre elég) kell:

Zőccség típusú – 1 fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 kaliforniai paprika (hiánya esetén kápia, vagy “Tölteni Való, azaz televíziópaprika”), fél sűrített paradicsomkonzerv, 1 hámozott paradicsomkonzerv (400g), 1 babkonzerv (asszem szintúgy 400g, de ugyanaz a méret).

Levek – a következő háromból legalább kettőt használnunk kell: 1.5-2 dl barnasör (Váncsa szerint “porter vagy stout”, az itthon elérhető stout az a Guinness, tehát az), 1.5-2 dl vörösbor (jó legyen ám!), 1.5-2 deci alaplé (igazi házi, zőccség vagy csirke, szerencséseknek borjú/marha). Ha mindhármat használjuk, akkor persze csökkentjük a mennyiséget. Nekem elfogyott a zöldségalaplevem pont a chilihez Horvátországban, úgyhogy most Guinness és bordói vörösbor került csak bele. Megint ne feledjük, a mennyiségek “fél kiló húsonként” értendőek.

Fűszerek: római kömény (még a chilinél is fontosabb, enélkül ne is próbáljunk nekiállni), oregánó, babérlevél, őrölt chilipaprika, őrölt édes-nemes fűszerpaprika, só, bors.

A képen látható többi elem (újhagyma, tejföl) a tálaláskor kap szerepet, ezekre még visszatérünk. Nálam most egy kiló húsból készült (illetve 900 grammból, hülye Interspar, 3x300g-os kiszerelés…), úgyhogy minden fenti double.

Először is olívaolajat hevítünk, ez olyannyira triviális, hogy nem is említettem a hozzávalók között, bár a képen persze ottan van. Rádobjuk az apróra vágott hagymát…

IMG_3108.jpg

…és szépen megdinszteljük…

IMG_3109.jpg

Amíg ezzel szüttyögünk, száraz serpenyőben megpirítjuk az egész római köményt, rövid ideig, tényleg csak amíg az illatát megérezzük (30-40 másodperc)…

IMG_3110.jpg

…közben elmesélem, hogy sem az Intersparban sem a Kaisersben nem találtam római köményt (Buda Center vagy mi a Bécsi úton, különben is úgy veszem észre, hogy romlanak lefele ezek a boltok). Ja, nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a római kömény nem helyettesíthető a hozzá kísértetiesen hasonlító, mindenhol kapható fűszerköménnyel, azaz réti köménnyel. Hol vót végül? Teszkó bazmeg. Igaz, a Ferihegy melletti elég nagy Teszkó, de ott volt őrölt kiszerelésben a “Nemzetközi Konyha” szekcióban, meg egészben a Horváth Rozi-féle is. Utóbbi 120 forint körül per pakk, min.megőrzi 2013-ig felbontás nélkül, nyilván vettem öt csomaggal, nem hiányzik ez a szerencsétlen, hiánygazdaságra emlékeztető utánajárás egyáltalán. No, tehát amikor megpirult picit a római kömény…

IMG_3114.jpg

…akkor szépen ledaráljuk kávédarálóval. Bátrak mozsárral vagy botmixerrel is próbálkozhatnak, én biztosra mentem. És van kávédarálóm. Eddig kizárólag egész római köményt daráltam benne. De tényleg 🙂

Eljött az ideje a hús megpirításának, tehát dobjuk rá a hagymára és ekként:

IMG_3115.jpg

A helyes eljárás egyszerre dolgozni fakanállal és villával a darált hús kvázi “szétszedéséhez”, hogy mindenhol megpiruljon. Teflonedény esetében a villával vigyázzunk, főleg az általam minap olvasott extrém módszer esetén, aholis két villa használtatik (“középről kifelé húzzuk az edény két széle felé”):

IMG_3116.jpg

Ha a marhahús mindenhol szépen megpirult és megbarnult, akkor jöhetnek a folyadékok. Öntsük fel némi barnasörrel / vörösborral / alaplével (ezekből minimum kettőféle, ahogy írtam, de legjobb a három)…

IMG_3117.jpg

…amíg ezzel rotyog, vágjuk fel kockákra a kaliforniai (vagy egyéb) paprikát, majd tegyük a húshoz…

IMG_3118.jpg

…keverjük el…

IMG_3119.jpg

…és jön a fűszerezés! Mennyiségeket csak hozzávetőleg írok, inkább alulról fölfelé dolgozzunk, mint hogy valami túlszaladjon. Bár nagy baj semmiből nem lehet (a són kívül):
Chilipor (egy evőkanál mehet fél kilónként, feltételezem, hogy jó csípősen szeretjük), fűszerpaprika (szintén), római kömény (szintén), oregánó (talán kicsit kevesebb), bors (bőven, frissen őrölve), só (csak a folyamatos kóstolgatás működik, nem lehet mértékegységet írni), egy babérlevél.

Ezek után tegyük rögtön bele a sűrített paradicsomot és a hámozott paradicsomkonverzet. Ha ez egész paradicsomokból áll (mint nekem most)…

IMG_3121.jpg

…akkor a fakanállal nyomogassuk szét őket, keverjük meg, majd főzzük kis lángon rotyogtatva egy órát. Egy idő után ilyen szépen kezd el kinézni:

IMG_3122.jpg

Úgyhogy ideje elkezdeni a tortillával foglalkozni, már aki bevállalja ezt a részét is a receptnek. A hozzávalók 4 tortillához (ami sztem elég egy kiló húshoz, de újabban nem vagyok nagy “kenyeres”):

25 dkg finomliszt, 30 ml olaj (ami nem 30 g olaj, I learned it the hard way…), 1-1.5 dl langyos víz, fél teáskanál sütőpor, fél teáskanál só.

IMG_3123.jpg

Kenyérsütőgépbe be, tészta program, 5-8 perc. Eredmény nagy labdacs szétszedése négybe, kicsit kilapítás, konyharuhával letakarás.

Időközben eltelt a chili egy órája, ideje beletenni az apróra vágott fokhagymát…

IMG_3124.jpg

…és a lecsöpögtetett babkonzervet…

IMG_3126.jpg

…összekeverjük, és tovább rotyogtatjuk…

IMG_3127.jpg

…és hamarosan rádöbbenünk, hogy a chili túl száraz! Ekkor így bír kinézni:

IMG_3129.jpg

Ne habozzunk, öntsük fel további sörrel, borral, alaplével, szükség esetén (lehetőleg meleg) vízzel. A chili akkor jó, ha szaftos, szottyos. Ha jól jártunk el, így fog kinézni:

IMG_3141.jpg

Hagyjuk tehát még fél órát rotyogni, térjünk vissza a tortillához.
A tésztadarabokat…

IMG_3151.jpg

…nyújtsuk ki kb. serpenyőméretűre, majd a felhevített készségben süssük meg oldalanként 1-2 perc alatt (semmi zsiradék nincs alatta, szárazon!):

IMG_3150.jpg

Időközben megfőtt a chilink is, melyet persze folyamatosan kontrolláltunk és korrigáltunk fűszerezés és folyadékmennyiség szempontjából, ekként mostanra tökéletes, és így fest…

IMG_3145.jpg

…valamint így:

IMG_3146.jpg

Ekkor pedig nincs más hátra, mint a tálalás!

A chilit tányérra szedjük, mellé kínáljuk a friss tortillát és opcionálisan biztosítjuk (vagy elhagyjuk) az alábbiakat: tejföl, reszelt sajt (cheddarra esküsznek többen), apróra vágott újhagyma, esetleg lilahagyma, Tabasco.

Alább a szimpla tejfölös változat:

IMG_3149.jpg

A chilivel mint jelenséggel kapcsolatban van néhány fontos mondandóm még, tehát ekként:

1. A Chili con carne nem mexikói étel: Texasban, San Antonióban (helló Terbe Andi!) találták ki az ötvenes években. Eredetileg nem tartalmazott babot, csak kockára vágott marhahúst és chilit (meg a többi cuccot persze). A Texas Chiliben ma sincs bab, szentségtörés lenne. A legközelebbi megkóstolási lehetőség Budapesten az Iguánában van, ahol Whoop Ass Chili néven kapható. Ne lepődj meg, ha olyan, egészen kitűnő marhapörköltre emlékeztet, ami chilivel van erősítve. Ami az igazi szégyen a magyar vendéglátásra nézve az az, hogy az iguánás Whoop Ass Chilinél jobb marhapörköltet vendéglátóegységben nem tudok egész Budapesten. Miközben Prágában tudok legalább hármat. Komolyan 🙁

2. A chili con carne-val kapcsolatban véleményem szerint abszolút megbocsátható a “fűszermixek”, “fixek” és egyéb zacskós borzalmak használata, ugyanis mindegyik tartalmazza a római köményt, viszont eme alapvető fűszere az ételnek iszonyatosan nehezen beszerezhető ennenmagában (lásd fent). Reméljük ez a helyzet változik majd.

3. Aki a chilibe kukoricakonzervet rak, az barbár állat, és előbb vagy utóbb megbűnhődik.

Végezetül pedig fogadjátok szeretettel ezt az egészen kitűnő a capella feldolgozását eme legendás ételnek. Az itt-ott előforduló kukoricaszemek a képek között ne zavarjanak, a fenti 3-ik szabály maradéktalanul érvényes. A nóta szövege egyébként itten van.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=uCHAF_a2tJQ[/youtube]

Közzétéve:

Kesseltünk vasárnap (20090906)

Vasárnap fél1 körül, ragyogó koraőszi napsütésben találkoztunk a Pálvölgyi-barlangnál. Részvevők:Aliz,Teri,Szilvi,Gery,Mici,Péter. A Budai-parkedőben sikerült egy igen kellemes kirándulást megejteni, Árpád-kilátó,Kameraerdő,Fedák Sári,Apáti-szikla vonatkozásban. Összesen 4 darab kest sikerült behúzni, ami 6 pontot jelentett, ti. az egyik a Nemezeti Multi (azért az vicces) névre hallgató 3 pontos volt. A 6-ból 3-at Aliz talált meg amiért ezúton is Hurrá! és így tovább. A túra után megvacsoráztunk a méltán híres Cafe 57-ben, amiről postot a szakemberektől várunk.

Közzétéve:

SzeptemberFeszt

Szeptember 5-én a jóidő és az ígéretes programok hatására kilátogattunk a Népligetben megrendezett SzeptemberFeszt-re, vagyis a “pörköltfesztiválra”. A remek zúza-, gomba-, és marhapörköltek valamint finom fröccsök mellett számos látnivaló akadt. Ilyenek:

Közzétéve:

Junibor & Kada-csúcs

Hasonlóan a 2007 március idusán bekövetkezett egynapos hétvégéhez ismét élménybe fojtottuk a szombat estét és a vasárnapot Micivel, Terkával, Szilvivel, Zorróval és FA-val. Szombaton Etyeken voltunk délután és este, ahol a fiatal borászokat tömörítő Junibor szervezet tartotta idei borkóstolóját, ahol minden borász kettő darab kiváló italával volt jelen. Délután öttől kezdődött a rendezvény, ahol a belép áráért korlátlan fogyasztást lehetett végrehajtani. Mindenki megtalálta a magának való kellemes borocskát, bár én (és Szilvi) a vörösborokig már nem nagyon jutottunk el, ellenben ittunk jó sok fehéret, amiből kiemelkedőnek minősítettünk:

Árvay Angelika Tokai Birsalmás Furmintját, Gál Péter Egri Fehér cuvée-jét, Wille-Baumkauff Stefán (Pendits Pincészet) Tokaji Furmintját, Hernyák Tamás Etyeki Zöld Veltelinijét, Konyári Dániel Sigillum Loliense-e 2007-ből fehér és vörös változatbabn, valamint ifjabb Kamocsay Ákos egy rizling válogatása és ifjabb Gál Tibor Rajnai Rizlingje 2008-ból igen-igen jó volt. Valamint volt lehetőség Gere Andrea első saját Kopár cuvée-jének a megkóstolására is. Szóval igen korán, talán ideje korán eláztunk és a Fittpaldi sofőrszolgálat segítségével sikerült hazajutni 11 óra körülre.

Junibor 2009

Majd eljövend a vasárnapi kellemes napsütés, így körtelefon után kihéveztünk Szentendrére, ahol az óriási vásári és egyéb mulatságok közepette a 2007-ben félbe-harmadába maradt templomok városa című multiláda teljesítését hajtottuk végre. Sikeresen. Az utolsó pont nagyon messze volt és nagyon meredeken, a Kada-csúcson fönt, ahonnan pazar kilátás nyílt a tájra. Ebbe beleértendő Szentendre, a teljes Szentendrei-sziget és még Vác is, sőt az összes vonatkozó település. Miután egy órába telt, hogy felmásszunk a hegyre, egy óra sétát követően (összességében mintegy 3,5 óra gyaloglás és 11 kilométer megtételét követően) megpihentünk az Aranysárkányban, ahol igen kellemes étkek (már-már kijelenthető: a megszokott jó minőségben) kerültek az asztalra: Terka Sárkány erőlevest, és angus-steak-et fogyasztott (medium), Szilvi salátatálat és bakonyi pulykapaprikást, Mici libamájpástétomot rózsasziromlekvárral, valamint úgyszint Angus-steaket(medium rare), míg én Reviczky Gábor-féle halászlevet, valamint székelykáposztát fogyasztott(am/unk). Minden jó volt, de a steak az telitalálat, ahogyan azt a fotókon láthatjátok.

Szóval ha lesz egynapos hétvége és Mici vagy én hívunk benneteket, ne gondolkozzatok. 🙂