Retkes idők jönnek

Szinte szánalmas a szóvicc az SZDSZ új elnökével kapcsolatosan, de már az is abszurd, hogy a semmiből felbukkanó, bérmunkásnak látszó zenetörténész-közgazdász parlamenti pártot vezethet.

Ekként az ember nevéről ne is beszéljünk. Legyünk tapintatosak, ahogyan akkor, amikor nagyszüleink vagy vendégeink fingását egy szemrebbenés nélkül konstatájuk a világ legtermészetesebb dolgaként, például egy keresztelői, ünnepi ebéd alkalmával.

Zenetörténész-közgazdász. Furcsa elme adhat ki egy ilyen diplomapárost. Nekem erről a volt focista testnevelő tanárok jutnak eszembe, akiknek annyi esze már nincs, hogy pénzt csináljon a fizikai tehetségéből vagy a profiskodás alatt felgyülemlő kapcsolati tőkéjéből, hanem inkább egy sokadrangú főiskolán elvégzi a büfé-menza szakpárt (külön posztot érdemelne a földrajz-testnevelés és hasonlóan míves kombinációk megjelenése, valamint az azokhoz kapcsolódó arcok társítása).

És hogy ki is ez az ember? Nem sikerült beférnie az SZDSZ központi honlapján található Ki-Kicsoda összesítésbe. No komment. Ezzel szemben a Google segítségével kiderül, hogy a második kerületi SZDSZ delegált szakértője a második kerületi önkormányzatban közoktatás-közművelődés irányvonalon… Megkérem a nyájas olvasót, hogy álljon fel, és tapssal köszöntse az új elnököt és azokat a küldötteket, akik megválasztották. Reméljük, utóbbiaknak volt mandátumuk és a saját nevükben szavaztak.

Mi várható itt kérem? Mit tud letenni az asztalra a liberális párt szinte a semmiből felbukkanó Barack Obamája, a második került Czene Attilája, aki névrokonához hasonlóan a surranópályán futott be? Mennyire fogja Kóka János és holdudvara komolyan venni a fodori vonal Vitéz Jánosaként próbálkozó Retkest (Allintmondó Szent György bocsássa meg, hogy a Fábry által oly érzékletesen körülírt zoknival történő lábujjköz takarítás jut eszembe erről a névről), aki verbális palacsintasütővel próbálja lezúzni a gonoszt?  A kérdéseim költőiek, hiszen már részben tudjuk is a választ. (Hiszen a retkesi lemondatásnak Kóka frakcióvezető úr nem tett eleget.)

Egy korty kellemes pécsi barrigue chardonnay mellett idézem föl az MDF Pusztai Bözske – Lezsák Sanyesz párvidalát, a KDNP belviszályát, a kommunisták és a kisgazdák kergetőzését az asztal körül. Igazi szép folytatása a sornak a liberálisok játéka a maradék hatalommal. Ha igazán őszinte próbálok lenni, nem vártam tőlük. Tőlük, nagy rendszerváltóktól és leszármazottaiktól nem. Mindig azt gondoltam, hogy – bár nem létezik a magyar társadalomnak az a szegmense, amit képviselnek – a legintelligensebb csapatról van szó a politikai “elitünkön” belül. Elmúlt.

Kedves SZaDeSZ, nyugodj békében!