Közzétéve:

A szív körei – Shape of my heart

Tisztelettel jelentem, hogy Váci Mihállyal és Kovács Ákossal kart karba öltve visszatértem. Azt hiszem a kiválasztott dal és dalszöveg mutatja meg, hogy mennyire egyszerű nyelv az angol, és mennyire színes a magyar. Önkifejezésemet ráadásul megversenyeztetem a Sztevanovity családéval is a teljesség kedvéért. Szerintem az enyém jobb, pedig nincs is benne tangóharmónika. 🙂

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=KX4jAplZb0Y[/youtube]

He deals the cards as a meditation
And, those he plays never suspect
He doesn’t play for the money he wins
He doesn’t play for respect

He deals the cards to find the answer
The sacred geometry of chance
The hidden law of a probable outcome
The numbers lead a dance

I know that the Spades are the swords of a soldier
I know that the Clubs are weapons of war
I know that Diamonds mean money for this Art
But, that’s not the shape of my heart

He may play the Jack(bubi) of Diamonds
He may lay the Queen(dáma) of Spades
He may conceal a King in his hand
While the memory of it fades

I know that the Spades are the swords of a soldier
I know that the Clubs are weapons of war
I know that Diamonds mean money for this Art
But, that’s not the shape of my heart

That’s not the shape – the shape of my heart

And, if I told you that I loved you
You’d maybe think there’s something wrong
I’m not a man of too many faces
The mask I wear is one

For those who speak know nothing
And find out to their cost
Like those who curse their luck in too many places
And, those who fear are lost

I know that the Spades are the swords of a soldier
I know that the Clubs are weapons of war
I know that Diamonds mean money for this Art
But, that’s not the shape of my heart

That’s not the shape of my heart
That’s not the shape – the shape of my heart

—————————————————

Ahogyan oszt, az több, mint játék,
ahogy játszik, több, mit várhatsz.
“Nem pénzért, nem csillogásért”-
lesz tőle mindig ugyanaz a válasz.

Ahogyan oszt, kérdez is egyben.
Az esély ködös titka körül jár:
az eredmény szent értelme az,
amit a lap pörgő ritmusától vár.  
 
Tudom, ha pikk jön, erős a flop, 
tudom, a treff sorsokat fordít,
tudom, a káró elmos mindent,
de a szívem másik körre
vár.

Lehet, hogy a káró bubit játsza,
és a pikk dámát simán dobja,
tartja a királyt, elrejti, elfedi,
mert a bukások félelmének fogja.   

Tudom, ha pikk jön, erős a flop, 
tudom, a treff sorsokat fordít,
tudom, a káró elmos mindent,
de a szívem másik körre
vár.

A szívem egy másik kőrre – egy másik körre vár.

Tudod olyan ez, mint a szerelem,
és benne a kétely: „ez csak egy álom?”
de túl komoly az ilyen játék,
a blöff nem az én világom.

Hisz aki blöfföl, a semmiről beszél,
és bemondja a megemelt tétet,
meg az is, ki a szerencsét kísérti,
a félőssel együtt bukja a létet.

Tudom, ha pikk jön, erős a flop, 
tudom, a treff sorsokat fordít,
tudom, a káró elmos mindent,
de a szívem másik körre
vár.

A szívem egy másik kőrre – a szív egy másik körre vár.

—————————————————————

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=wSgxzlsbiLc[/youtube]

Közzétéve:

Sváb bableves

Egy hete – egy kellemes börzsönyi kirándulás keretében – jutottunk el Szilvivel kettecskén Berkenyére, ahol a Szent Anna fogadó éttermében ebédeltünk egy rövidet. Ott sikerült találkozni a sváb bablevessel, és egy autentikus recept reményében posztolok.

Az ebéd maga kicsit felemás volt, mert a felszolgálók túlterheltsége miatt néha ott voltunk felejtve az asztalnál, illetve voltak tételek, amik nem érkeztek meg időben (ital téren), de kaptunk egy jól összerakott görög salátát és egy kellemes őzragut knédlivel, de az igazi jóság a bableves volt, fejtett babból, sok zöldséggel, csülökhússal. Igazi sűrű, főzelék irányába kacsingató, otthoni, vasárnapi ebédet idéző, testes leves volt, amihez hoztak külön nyers, savanyú káposztát és tejfölt. Mindkettőt beletettük és megettük. 🙂

Próbáltam receptet találni hozzá, de nem sikerült. Lehet, hogy a káposzta az extra, de szívesen vennék némi extra infót erről a levesről, ha van bárkinek.

Közzétéve:

Retkes idők jönnek

Szinte szánalmas a szóvicc az SZDSZ új elnökével kapcsolatosan, de már az is abszurd, hogy a semmiből felbukkanó, bérmunkásnak látszó zenetörténész-közgazdász parlamenti pártot vezethet.

Ekként az ember nevéről ne is beszéljünk. Legyünk tapintatosak, ahogyan akkor, amikor nagyszüleink vagy vendégeink fingását egy szemrebbenés nélkül konstatájuk a világ legtermészetesebb dolgaként, például egy keresztelői, ünnepi ebéd alkalmával.

Zenetörténész-közgazdász. Furcsa elme adhat ki egy ilyen diplomapárost. Nekem erről a volt focista testnevelő tanárok jutnak eszembe, akiknek annyi esze már nincs, hogy pénzt csináljon a fizikai tehetségéből vagy a profiskodás alatt felgyülemlő kapcsolati tőkéjéből, hanem inkább egy sokadrangú főiskolán elvégzi a büfé-menza szakpárt (külön posztot érdemelne a földrajz-testnevelés és hasonlóan míves kombinációk megjelenése, valamint az azokhoz kapcsolódó arcok társítása).

És hogy ki is ez az ember? Nem sikerült beférnie az SZDSZ központi honlapján található Ki-Kicsoda összesítésbe. No komment. Ezzel szemben a Google segítségével kiderül, hogy a második kerületi SZDSZ delegált szakértője a második kerületi önkormányzatban közoktatás-közművelődés irányvonalon… Megkérem a nyájas olvasót, hogy álljon fel, és tapssal köszöntse az új elnököt és azokat a küldötteket, akik megválasztották. Reméljük, utóbbiaknak volt mandátumuk és a saját nevükben szavaztak.

Mi várható itt kérem? Mit tud letenni az asztalra a liberális párt szinte a semmiből felbukkanó Barack Obamája, a második került Czene Attilája, aki névrokonához hasonlóan a surranópályán futott be? Mennyire fogja Kóka János és holdudvara komolyan venni a fodori vonal Vitéz Jánosaként próbálkozó Retkest (Allintmondó Szent György bocsássa meg, hogy a Fábry által oly érzékletesen körülírt zoknival történő lábujjköz takarítás jut eszembe erről a névről), aki verbális palacsintasütővel próbálja lezúzni a gonoszt?  A kérdéseim költőiek, hiszen már részben tudjuk is a választ. (Hiszen a retkesi lemondatásnak Kóka frakcióvezető úr nem tett eleget.)

Egy korty kellemes pécsi barrigue chardonnay mellett idézem föl az MDF Pusztai Bözske – Lezsák Sanyesz párvidalát, a KDNP belviszályát, a kommunisták és a kisgazdák kergetőzését az asztal körül. Igazi szép folytatása a sornak a liberálisok játéka a maradék hatalommal. Ha igazán őszinte próbálok lenni, nem vártam tőlük. Tőlük, nagy rendszerváltóktól és leszármazottaiktól nem. Mindig azt gondoltam, hogy – bár nem létezik a magyar társadalomnak az a szegmense, amit képviselnek – a legintelligensebb csapatról van szó a politikai “elitünkön” belül. Elmúlt.

Kedves SZaDeSZ, nyugodj békében!