Közzétéve:

BL Tippverseny: MU – Barca

Eltelt egy jó sűrű esztendő, és ismét itt a pillanat, amikor felszólítok mindenkit, tegye meg tipptyeit a Európa ténylegesen is két legjobb csapatának ütközetére vonatkozóan.

A cél: a rendes játékidő végeredményének pontos bemondása.  

A határidő: május 27, 20:30.

A nyeremény: egy üveg chilei Los Vascos Chardonnay VAGY Los Vascos Cabernet Sauvignon.

Részemről: MU – Barca 3:2

Hajrá Mindenki!

 

 

 

Közzétéve:

Cesky Budejovice és Cesky Krumlov

Erről végülis azt kell tudni, hogy:
1. Céges menet 2 busszal, Pityuval olyan buszban ahol senkit nem ismertünk
2. ezért megittunk egy üveg whiskey-t
3. meg mert 11 óra volt mire odaértünk (a várható 6-7 helyett)
4. Én az osztrákoknál ki akartam szállni becsöngetni egy házba és megmondani, hogy itt töltöm a hétvégét (bár Mici fordítása nyomán igazából azt akartam mondani, hogy innetől itt fogok élni! :)) )
5. Vidámparkba való új mókaforrás az Éjszakai busz-szimulátor. Kellemes kikapcsolódás az egész család számára.
6. “Ez biztosan a pokol, meghaltunk és az a büntetésünk, hogy örökké ezen a buszon fogunk utazni éjjel, és hamarosan elfogy a whiskey”
7. “Mondtam már, hogy soha nem érünk oda?”
8. A világ legtrágárabb szava amit csak suttogva szabad kimondani a “fasznyálhíd”
9. A sörgyár annyira nem is izgalmas mert pont azt nem látni, hogy hogyan készül a sör, viszont egyszerre van 40 és -10 fok 2 emelet külnbséggel.
10. Mici-t akkor kell felébreszteni az esti bulira amikorra pont kialudta magát.
11. Krumlovban jól lehet kenuzni
12. Itt találkoztam először Alizzal és hazavittem a nyálát 🙂

Közzétéve:

Vácduka – Az év bulija 2008

Büszkén jelentem, hogy a tavalyi év legjelentősebb rendezvényének kivonatos összefoglalóját próbálom meg most elkészíteni fejből. Számomra arról is emlékezetes marad ez a party, hogy nyom nélkül eltűnt egy pólóm, Terbe Bandita napszemüvegével szinkronban, ami egyértelműen azt jelenti, hogy egy titkos földcsakra van Vácduka település alatt.

Eleve úgy kezdődött 2008 május 17-dike szombat, hogy későn, délután 3 és 4 óra között érkeztünk meg a buli helyszínére, amire már több, erősen ittas barátunkat találtunk a helyszínen. Jól jelezte az állapotokat, hogy a kereskedelmi mennyiségű szeszesital hűtésére egy, kb 50, de lehet, hogy inkább 100 literes hordószerű tároló lett beüzemelve, amiben mintegy 25-30 palack került tárolásra.

A szokványos napszemüvegben üvöltözős vonulaton túl azért még volt annyi spiritusz bennünk, hogy egy hamburgersütésre és elfogyasztásra képesek voltunk összekapni magunkat, mielőtt az általános agyműködési szint elérte volna a szokásos értéket: a legkerekebb számot, legfőképpen a rengeteg szilvapálinka hatására.

Közbevetőlegesen szeretném megjegyezni, hogy gyönyörű, többszintes kerttel fölszerelt, két külön épülettel körülölelt udvaron sikerült mulatozni, zenét hallgatni és fogyasztani, amit később az a tény sem sározott be, hogy a 10-12 fős társaságnak, aki végül helyben maradt aludni, nagyjából 5-7 ágyon kellett volna megoldania mindezt, házigazdáink pontos terepfelmérésének követketően (“há’perszehogyelfértek!”). 🙂

A hamburgerhús megsütése, hamburgerként történő megtáplálkozása után, mivel bekövetkezni látszott az alkonyat, feltört az ötlet és a vágy, hogy látogassuk meg a falu legjobb kocsmáját. Útközben sikerült álcázás nélkül beolvadni a helyi közegbe, mivel Áci – cseppet bekarcolva – kiosztotta Vén Zsoltit annak kapcsán, hogy miképpen képzeli azt, hogy  csak úgy hazamegy. Végül sikerült lecsitítani a tomboló erőket, és elértük a műintézményt.

“A kocsmában, ott van a nagy élet” – jelleggel bevonultunk a különterembe, ahol az igényes pwc lambériára már nem jutott, így a csupasz, meszelt falak adták a díszítést ahhoz, hogy Gigu felmosófával gitározott, valamint a barátkozáshoz a vácdukai brazíl közösség képviselőivel, akik osztályon felüli, legutolsó divat szerinti mark und spenszer ruházatukkal már önmagában elérték volna az azonnali kitoloncolást, de kommunikációjukkal együttesen inkább zoológusi megfigyelésre voltak méltóak. Közben Regi azon szörnyűlködött, hogy 2-3 esztendős kis pulyák mit kereshetek este 9-kor a kultúrközpontban…

Olyan f10 lehetett, amikor a hangulat kezdett általfordulni a barátkozósból a késelős irányába, ezért hazafáradtunk, ahol kicsit belassult a társaság, és playstation játékkal kötötte le magát, aki talpon volt még. Projektorral a ház falon megjelenített gyilkolós játékkal telt el vagy 2-3 óra. Utána már csak a legkeményebb gyerekek voltak fönt. Itt-ott.

Ekkor Lánci Levi vette kezébe az irányítást, és expedíciót vezetett Regi papájának saját borospincjébe. Én ekkor fáradtam meg teljesen, ledőltem és már csak a hajnali hangokra (szintén szokványosnak tekinthető ordítozásra) emlékszem félálomból, illetve a vasárnapi tatarozásra, aminek keretében megpróbáltuk restaurálni azokat a használati tárgyakat (vagy helyüket), amik a jóhangulat áldozatául estek. Ugyancsak meghatározó élmény volt Bubucot a játszótér kis épületében aludni látni lótuszüléshez hasonló fekvőhelyzetben. 🙂

Alapvetően ilyesmi várható idén is: http://picasaweb.google.com/teripop/2008051718VCduka

Érezzük most is kiválaón magunkat! :o)

Közzétéve:

Tolcsva és környéke

Lezajlott az első kiváló kirándulásunk 2009-ben. Előzetesen Tour de Sajnos urbánus változatnak kereszteltük, mert ugyanakkor zajlott mint a társaság eltökéltebb felének zempléni biciklitúrája, ám utólabb bízvást állíthatom: soha ennyire kényelemközpontú, pihenős kimoccanást nem sikerült szervezni.

Sajnos Zemplén 2009

Május 1-én indultunk Tolcsvára, ahol a kiemelkedő színvonalú Szent Imre vendégházat vettük ki magunknak. Csodák csodája volt, hogy mindenki időben érkezett, így nem volt akadálya, hogy meglátogassuk a helyi Ős Kaján éttermet, ahol különtermet kaptunk tizenhárom fős ebédünkhöz. efZámbó különleges képei között fogyasztottunk némi pálinkát és bort, majd megérkeztek táplálékaink is.
Nagy sikernek örvendett a kultikus mézes-tokajis kacsamáj, amit jómagam is választottam, és igen jól passzolt hozzá a szezámmagba forgatott birsalmasajt. A másik nagysikerű étek(többen kóstolták) a kakasleves volt, amit szintén dícséret övezett.
A további részletekről már mindenki szóljon maga, én csak elmondom, hogy a kacsazsírban sütött mangalicakaraj parádés, az utána evett kakaós-csokoládés sütemény vaníliaszósszal hibátlan volt.
El is ütöttönk vagy 3 órát a teljes étkezéssel, így mire visszasétáltunk a szállásra, már csak egy fél órácska maradt, hogy elinduljunk a borkóstolóra a Sajgó Pincészetbe.Miután sikeresen kisebb dzsungelharcra kényszerítettem a társaságot félretájékozódásommal, levittem a csapatot egy 9 fokos pincébe, ahol interaktív borkóstolót töltöttünk rendkívül türelmes házigazdánkkal, Sajgó Gáborral, este 6-tól 9-ig. Az este különleges tétele volt a száraz sárgamuskotály, ami a pincészet új bora, hamarosan palackba kerül belőle az első széria. Ez igen finom kis bor volt. Ezután száraz furmintot, szamorodnit, édes sárgamuskotályt és különböző aszúkat kóstoltunk, miközben Reci szlogenje az volt, hogy lopjunk el egy pár palackot az kóstolóterem polcaira kirakott 1972-es aszúból. 🙂
Alapvetően eléggé jó állapotban jöttünk le a pincéből, de azért még átsétáltunk Sajgó úr házához, ahol egy 9 literecske bor vettünk magunkhoz, altatónak.

Este spontán retró-diszkó kerekedett a Sláger rádió által szolgátatott muzsikákra, és a teljes estét figyelembe véve az éjszaka királynője címet aznapra Miciné Amler Jucinak adhatjuk, akit valószínüleg születése óta nem látott senki ennyire felszabadultnak. 🙂
(Másnap a rutinos szalon-alkoholisták az egyedfejlődés bölcsességeivel bíztatták Jucit, aki kicsit szégyenkezve sütötte le szemét, amikor az előző este szóbakerült: “az első után mindenki szégyenli magát, a huszadik után már élvezi, az ötvenediknél megszokja, a századiknál már föl sem tűnik..”)

A másnap reggel is meglepően zökkenőmentes volt, még az sem borította föl az események kényelmes haladását, hogy el kellett ugranunk Sárospatakra egy komolyabb bevásárlás erejéig, a délutáni bográcsozáshoz. Így 11 órakor indultunk neki a kirándulásnak, amelynek első állomása Regéc, illetve a regéci vár volt. Regéc határában összetalálkoztunk kerékpáros barátainkkal, akik Regécről indultak éppen Kőkapu irányába. A falutábla előtt, a műúton spontán útblokád keretében csevegtünk egy 20 percet, majd  elindultunk a várhoz, autómobilok segítségével.
ÉS sikerrel teljesítettük is az utat, a vár bejáratánál található parkolóban állítottuk le az eszközöket. 🙂 A várat, egy geocache láda megtalálásával kombinálva, bejártuk, majd elindultunk egy közeli kocsma irányába, szomjat oltani. (Mondanom sem kell, hogy a várhoz gyalog és kerékpárral közlekedő turisták szeméből a megvetés egy lemagasabb kategóriája sütött, ahogy fel-, illetőleg lekocsiztunk köztük.)

Következő megállónk Fóny volt, ahogy a helyi kocsma kerthelyiségében ütöttünk el egy sörnyi időt. Bár Kittyóf barátunk leegyeztette a helyi majális szervezőivel, hogy betársulhatunk a birkapörköltjükbe, de ez annyira nem volt csábító-hivogató közeg (Brazília, miegymás), ekként innen továbbálltunk a közeli Boldogkőrváralja felé.

Mire megérkeztünk az impozáns vár alatti faluba, addigra beborult és nagyon fújt a szél, így a vár alatti, stílusos nevű Váralja pizzériában elköltöttünk egy könnyű ebédet, aminek keretében sikerült “Magyarország kvíz” című honismereti társasjáték kérdéseivel szórakoztatnunk önmagunkat. 🙂
Innen visszatértünk a bázisra egy igazi, Romániát idéző, erdei összekötő úton, Erdőbényén keresztül, és megkezdődött a ráhangolódás az estére…

Miciék kess-jelleggel hegyet másztak, a fáradtabbak lepihentek, míg a sofőrök elkezdték behozni egésznapos lemaradásukat italozás terén. Az esti bográcsozás egy tejfölös-fehérboros pulykaragu elkészítését célozta, és tényleges érdemi része rövid volt, de tartalmas, mert összegyűlt rá az egész csapat.
Megkóstoltuk, megvacsoráltuk a jószágot, aztán egy hangulatos borkvízbe csaptunk bele, ahol két csapatra(Mókus örs és Szépek) osztva küzdött egymással a társaság szőlőfajták, borfajták, borvidékek, bornevek témakörökben, amelyet végül a Szépek nyertek meg, hátrányból fölállva, megfordítva az állást.

Az este második fénypontja az az újtípusú activity volt, ahol a társaság előre tudta, hogy mi lesz a megfejtés(Petőfi Sándort kellett nekem elmutogatni), és így kellett kitalálni a mutogatást, illetve másik elemként egy “Amerikából jöttem” jelleggű, de szintén továbbgondolt logikájú játékkal lepte meg a csapatot Reci és Dzsájó. (Itt a megfejtés Kávégépfeltöltő volt, K és Ő betükből.) A háttér leírását Recitől várnám.

Csendes borfogyasztás után a másnap(ami anyák napja is volt egyben – május 3) már szétszakított társasággal mentünk tovább egy kicsit: elnéztünk Széphalomra, a Kazinczy emlékparkba; Füzérradványba a Károlyi kastélyhoz(itt ismét találkoztunk biciklis barátainkkal és az őket kísérő széfti kárral), valamint Sárospatakra, a Rákóczi várhoz, ahonnan a mi utunk Budapestre vezetett Szilvivel és Bubuccal, míg Mici, Juci, Aribari, Dzsájó és Mákszi elmentek(legalábbis elindultak) Tállyára, az Oroszlános borétterembe ebédezni…

Az utolsó fejezet, a lezárás tehát Mici tollára vár. 🙂

Fényképek hivatalos fotósunktól:

http://picasaweb.google.com/teripop/2009050103TokajiBortura#

Isten éltesse mindannyiótokat! 🙂