Közzétéve:

Retesz

– Mondja, Cár Cárevics, miképpen viszonyul Kegyelmed a sztyeppei bojárokhoz miután ilyen rútul kib@sztak Kegyelmeddel? – kérdezhetnénk Ferencünket, ha tényleg ő lenne, ami Putyinunk.
De jelenleg úgy néz ki, egyelőre el kell vonulnia csapataival az igazi, vérbeli, magukat a nyári aratómunkás vagy a géplakatos szintjéről fölküzdő megyei vezetők elől Gyurcsány elvtársnak. Nincs összhang, nincs egyetértés, hiszen a szocialisták egy pillanatig sem bírnak sem az ország, sem senki másnak a sorsával törődni, amíg az ő sorsuk nem biztos. És most nagyon nem az.

Kacifántos hét után vált füstté a múlt szombati döntés. Nem erős többé Gyurcsány és csapata, inkább jönnek a megbízható, dolgos, de egyszerű pártmunkások, akik a népből nöttek föl és magukat továbbra is népnek érezve nem fognak senki odaengedni a hatalom közelébe, akiben azt érzik, hogy nem figyel oda a melós és a nyugdíjas helyzetére… Hiszen ezzel még a maradék két hurkapálcát is kilövetnék maguk alól jövő ilyenkorig. Mert itt az előrehozott választás veszélye már átitatta mindenkinek a testét, lelkét, gondolatait és álmait is… Brrr. Félelem ez a javából.

Jóslatom: Bajnai lesz a minszterelnök, egy évig nem fog történni semmi, mert álprogram lesz, álválságkezeléssel, aminek közepette a Reformszövetség javaslatait erőltető SZDSZ akarata csak a kevésbé fájdalmas dolgokat fogja átengedni az MSZP. Egy év múlva választás lesz, és utána olyan kemény két esztendőm, ami bekerül a nem magyar történelem könyvekbe is. HA nem ez jön, akkor valami megváltozik kicsiny hazánkban, és elindulunk fölfelé egy cseppecskét.

Emelem a tétet: előre hozott választás esetén vadpörkölttel ünnepelünk a Kossuth-téren még májsu folyamán.

Kellemes politizálást kívánok! 🙂

Közzétéve:

Hol a határ? (Ocskay Gábor emlékére)

Kolonics után egy újabb fiatal, végtelenül tehetséges magyar élsportoló gyertyájának lángját fújta el a Nagy Gyertyagyáros. Kolonics óta nem telt el egy egész év, és egy másik sportág is a története egyik legnagyobb versenye előtt elveszítette egyik alappillérét. A hivatásos sport sok áldozattal jár. Kérdés, mennyire.

Magyarországon jégkorongozni nem feltétlenül az a sport, hobbi vagy hivatás, ami adódik. Nem vagyunk az a jeges nemzet. Mégis van pár fanatikus, aki nem csak elhivatott, de tehetséges is, és mindent megtett azért, hogy a lehető legmagasabbra érjen. Ocskay a mostani nagy generáció alakjaként csak itthon játszott. Többre volt hivatott talán, de – akárcsak Illés Béla, a mi Bélánk – nem kockáztatott, nem próbált szerencsét, hanem maradt itthon és játszott. Alázatos sportembernek ismerték a hozzá közelállók, ahogy Kolonicsot.

Öt éve azonosították szívproblémáit, akkor még csak 29 éves volt, nyilván korai volt a súlyos diagnózis, ami a karriert veszélyeztette. Ő is, az orvosok is megtettek mindent akkor és azóta, mág januárban sem volt semmi jele az újabb porblémának. De a feszített tempó, a komoly sorozatterhelés már sok volt a szervezetének és épp, amikor kicsit megpihenhetett volna a vb-felkészülés előtt, akkor tört el a rugó. Most már kipihenheti magát. Sajnos.

Remélem, hogy mindazok, akik az ő példáját (is) követve, a hivatásos sportot választják, egy adott helyzetben másképp döntenek, kevésbé kockáztatnak. Bírnak elszakadni az imádott sporttól, bírnak váltani, amikor a testük jelzi, baj lehet.  Mert van az a pont, az a típusú határvonal, ahonnan már nem lehet visszafordulni…

Nyugodjék békében.

Közzétéve:

Geci Beerboard Top 30 – 1990

A világtörténelem egyik legfontosabb esztendője igen aktív a könnyűzene szempontjából. Madonna a ‘Vogue’-gal hódít, van egy kis Milli Vanilli, az azóta világslágerét letagadó Vanilla Ice a listák élén az ‘Ice Ice, Baby’-vel, valamint Mc Hammer és a ‘U can touch this’ is folyik a rádiókból. A teljesség igénye nélkül még egy csokor a legerősebbekből: Aerosmith ‘Janie’s got a gun’, Bon Jovi ‘Blaze of Glory’.

Valamint nem mehetünk el szó nélkül az USA Balázs Palija mellett: a 90-es évek elején sok bugyit nedvesített be, így ’90-ben is ott volt a szeren. (Bár gyalázat, hogy itt merem említeni, de az is szégyen lenne, ha nem tenném – a Depeche Mode ‘Enjoy the silence’ című örökzöldje is hódít, és tesz rajongóvá újabb generációkat.)
Pár egyslágeres versenyző: Soul 2 Soul és a ‘Back to life’, Alannah Myles és a ‘Back Velvet’. Számomra mégis valami egészen más maradt emlékezetes.

Roxette – It must have been love

Mindenki megismerte a svéd duót a rendszerváltó fiatalok indulójának választott Listen to your heart által, de nekem a Pretty Woman – Micsoda nő című limonádéba beszerkesztett nem túl komplex zenei háttéren jól megélő kiváló női hang maradt emlékezetes. Igen, Marie Fredriksson lüktető és dinamikus éneke jól passzol a könnyen megjegyezhető, jól dudolható pop muzsikával, amit Per Gessle komponált alá. Az eredeti klipp pedig megmutatja, milyen hajköltemények és mellé milyen ruházat volt jellemező akkoriban, közel 20 évvel ezelőtt…
A határozott taktusok meghallgatása közepette gondolj vissza, Kedves Olvasó, milyen felelőtlenek és felhőtelenk is voltak azok a nyarak, amelyek tinédzseréveink közepette Roxette-tel és hasonló zenékkel voltak átöblítve, miközben Bochkor Gábor németül mondott híreket az ős-Danubiuszon. Áh! Itmászthevbínlav! Badiccoverná! Sálálálá! 🙂

 

Közzétéve:

Gyurcsány a mi Putyinunk

Ha a jó Ferenc olvasná (már pedig miért ne olvasná?) a blogunkot, mindenképpen dícséretnek venné a címet. Vannak jó dolgok és vannak még jobbak. Ilyen a képviseleti demokrácia. 4 esztendőn át figyelhetjük, ahogy zajlanak az események, és az elmúlt közel 7 esztendőben elindultunk az angol, meg az olasz irányba, melynek mentén a hatalmon lévő politikai vezetők és politikai erők akkor szánják el magukat váltásra vagy választásra, amikor nekik jó, nem pedig amikor letelik a megbizatásuk, mandátumuk.

És erre b@zmeg, a Gyurcsány is az összefogással jön, ahogy a Dávid Ibi, meg Vitya, meg mindenki. Ahogy mindenki szívesen vezetné az egységes országot, úgy Bokros Lajos is képes lenne belovagolni Boross Péter hátán a Kossuth térre. Hát most az MSZP elnöke-vezére-főtitkára is kiengedné a démont a demizsonból, hátha meggyógyítja vele közösen az országot. Esetleg még Horn Gyulát is, legalább egy közös fotó erejéig. (Ő már úgy sem nagyon emlékszik, ki van vele és ki ellene.)

Mi jöhet még – kérdezem én. Gyurcsány nyilván kézi vezérlésre kapcsolt nemzeti egységkormányban gondolkodik, ahogy minden valamire való pártfőtitkár tenné, illetve tette is. Kiss Péter, Bokros Lajos, Bajnai Gordon, Gráf József és még sokan mások már föl is tették a kezüket, mint jelentkezők, a miniszterelnöki posztra, pedig még el sem hangzott a kérdés. Szerintem legyen inkább a Kemény Dénes a miniszterelnök. Ő lenne legalább annyira valódi, mint Gyurcsány bármelyik bábja. Sőt.
Két dolgot mondhatok. Az egyik, hogy mindenki tippelhet egyet a nyájas olvasók közül március 23-dikán éjfélig. Aki a tipptyében eltalálja az új miniszterelnök nevét, annak egy palack Konyári Loliense üti a torkát. (Ha többen is ugyanarra a játékosra szavanának, akkor az időben legelső tippelő leszen az győztes.)

Ha pedig valóban pártoktól független nagyonnagy koalíciós, esetleg szakértő kromány alakulna, akkor a kormány beiktatását követő három héten belül vadpörkölttel látnék vendégül minden érdeklődött egy közös ünneplés keretében.

Az én jelöltem: Bajnai Gordon

Közzétéve:

Gombatermesztés otthon – Kalandozás mikológiában 1. rész

Hirtelen felindulásból sikerült venni barna csiperkét spóraállapotban, előkészítve saját célú termesztésre. Az előkészítés lépéseit alábbi fotósorozatban dokumentáltam. A végcél, hogy legyen gomba, amit a kis kezünkkel leszüretelünk, és elkészítünk. 🙂

CIMG4869.jpg

Ez tehát nem más, mint a CDK, azaz champignon development kit.

CIMG4870.jpg

Fedél fölnyitása után először a júzer manuál ötlik szembe.

CIMG4871.jpg

A tőzeg elnevezésű indukátor a CDK-ból kiemelve.

CIMG4872.jpg

Emez pediglen a kiváló gombakomposzt.

CIMG4873.jpg

A tőzeget lazán a gombakomposztra morzsoljuk.

CIMG4874.jpg

Gondos munkánk végeredményeként a tőzeg egyenletesen befedi a komposztot.

CIMG4875.jpg

Házi permetező eszközünkkel benedvesítjük a tőzeget.

CIMG4876.jpg

Ismét lazáskodunk – lazán visszahajtjuk a komposztra zsákjának szélét és a természetre bízzuk, hogy tegye az dolgát tőzeges spóraföldünkön.

Közzétéve:

Az MDF megbokrosodásáról

Ha volt valaha az MSZP mellett egy párt, amelyik igyekezett az alapítástól kezdődően koncepciózusan egy elv, egy szervező ideológia mentén igyekezett haladni valamerrre. Azért 2006-ban már voltak jelek, amikre építve beindultak az összeesküvés-elméletek. Hát most a nagybajuszú falovat bevontatták a városba.

Dávid Ibolya 19-re kért lapot, amiért már párton belül is megkérdőjelezték értelmi képességeit. Bokrossal integrálni a nemzetet kicsit olyan, mint Csurkát hívni vendégprofesszornak a marxista-leninisita pártfőiskolára, hogy ne szűnjön meg érdeklődés hiányában. Viszont az is benne van, hogy bejön.
A döntés sem volt piskóta, de hatás még kellemesebb. Frakció megszűnése, vezető emberek lekoccolása, kilépése a pártmaradványból, miközben Ibolya és kis cspata büszkén vállalja a független képviselői státuszt. Tudnak élni.Aztán – kicsit még ráerősítve az összeesküvés és a balra tolódás témájára – jön, illetve jöhet az ex-Fideszes Császár Antal, aki miniszterelnöki megbízott. Ahogy a politológus mondja, Gyurcsány Ferenc alkalmazottja. Április végén kiderül, de onnantól azért – ha nem vörös is, de legalább – rózsaszín kockákkal van kikövezve az MDF útja egy baloldali-liberális összefogás felé.

Ekként az EP-választásokig elválik a pártban a szar a víztől. A kérdés csak az, melyik marad bent és melyik kerül kívülre.

Közzétéve:

Kis Magyar Messiástan

Nemzeti ünnepünk jó apropót ad arra, hogy röviden áttekintsük, idén ki ragadja meg, vagy kire aggatják rá a Megváltó szerepét terhelt országunk még terheltebb politikai elitjében. Az idei Európai Parlementi választások adják az apropót, és egyben a bemelegítési lehetőséget arra, hogy mindenki kellően rágyúrjon a 2010-es parlamenti voksolásra, legalábbis aki akar.

A lejárt szavatosságú

Orbán Viktor a 2008-as évértékelőben és az ünnepi beszédében is bizonyította: nesze semmi, mondd meg jól az irány továbbra is. A szocikkal nem közösködik az általa vezette Fidesz, egyetlen pisszenésnyi értelmes információval sem segíti az országot a csődbe vezető kommunistákat, hiszen kell, hogy legyen mit tenni 2010-től. Többször megállapítottuk, hogy nyilvánvaló liberális propagandaszöveg az, hogy a Fidesznek lövése sincs, miképpen lehetne megoldani a kialakult gazdasági helyzetet, és Orbán erre minden alkalommal, amikor megnyilvánul, jól rá is erősít semmitmondó frázisaival és általánosságaival. Sőt. Most már az egész világot ostorozza, amiért adósságba rántotta saját magát, meg minket is, a fogyasztás fenntartása, fokozása érdekében (na és a kedvezményes lakáshitelek, meg a Széchényi terv, kedves Viktor?). Egyre erősebben kirajzolódik a korábbi, egyeduralkodó politikai kommunikációjához ragaszkodó, a támadásoktól megtört, de önmagát áltató, szimbolummá váló vezér arculata, akit még sokra tartanak, de azért sokan el is mosolyodnak egy kicsit, amikor a “megújulás” hívószó mögé tömöríti a Fideszt és minden magyar polgárt. A régi harcostársak vagy az önkormányzatokban (Pokorni), vagy az Európai Parlamentben (Deutsch, Áder) keresnek szebb és biztosabb, valamint csendesebb jövendőt. Az új generáció pedig lehet, hogy új vezért kíván…

A zászlóra tűzött

Dávid Ibolyát sosem gondoltam tisztának, viszont Bokros Lajost komoly embernek véltem. Az alapötlet korrekt, a kommunikáció szintén, hiszen útja lehet a nemzeti egységnek, hogy az Orbán Viktor előtt utoljára pokolbéli démonnak kikiáltott Bokros vezetésével megpróbálják életben tartani az MDF-et. Csak kérdés, hogy lesz-e valaki, aki menni fog Bokros és a fedezékében osonó Dávid Ibolya mellett Herényi Károlyon kívül. Bokros tehát fölvállalta a légsúlyban a reprezentatív szerepet. Kérdés, hogy lesz-e több később (akár az EP-kampány alatt, akár 2010-ben). Mindenesetre őszintén kíváncsi lennék, miért ment bele ebbe a történetbe.

A hittel teli

Ugyanazért csodálom Morvai Krisztina doktort, amiért Dávid Ibolyát, csak magasabb fokon. Balóné helyből tízszer olyan jobbos, nacionalista és keresztény, mint pályatársa egy erős rákészülést követő nekifutásból. De a csodálatom tárgya ennél szűkebb: minden pillanatban őszintén hisz abban, amit mond. Mindig. Kellően intelligens ehhez, és eleven példája szerény elméletemnek, mely szerint a 21-dik század fejlett nyugati társadalmaiban élő ember úgy szocializálódik, hogy 22-25 éves korára mindenről el tudja hitetni magával: az úgy igaz, ahogy ő gondolja, azaz bármilyen hibájáról, hazugságáról, döntéséről utólag kialakít fejben egy olyan képet, amivel a legkönnyebben tud együttélni. Ez zseniális dolog. Morvai Krisztina is őszintén hisz Magyarország, a Magyar Királyság, talán Horthy Miklós, és elképzelhető, hogy még István király feltámadásában. (Azért megnéznék egy csöndes hétvégi estéjükről egy rejtett kamerás felvételt, ahogy egy tea mellett beszélgetnek Baló Gyuri bácsival… :))  Ehhez megfelelő keretet biztosít a Jobbik, amiről június közepére kiderül, mennyire fog tudni komolyan beleszólni a 2010-es újraosztásba, Morvaival, vagy nélküle. Azt gondolom, hallunk még róluk.

A székébe szögezett

Ez a Gyurcsány Feca a legviccesebb gyerek az óvodában. Megfogta az Országház makettet és semmiért nem hajlandó senkinek odaadni, amíg 10 vörösinges ki nem fogja csavarni a kezéből egy einstand keretében. Mondjuk az is kritikus, hogy lassan 5 éve kajázzuk a félévente átkeresztelt marketingkampányt, ami olyan mint a legprofibb pilótajáték: semmi nincs mögötte, de gecisokat bukik rajta mindenki, aki játszik. ÉS mindannyian játszunk. Feri és csapata nem nagyon koncentrál erre az EP témára, mert nincs jelentősége, ahogy 2005-ben sem volt. Inkább ötletelnek a 2009 második félévére vonatkozó kampánynévre, meg aztán majd a jövőre, kb. ilyenkor kiteljesedő kampányra. Addig még az övé a makett, viheti minden este magával az ágyikóba és leteheti az éjjeliszekrényre, Apró Antal urnája mellé.

A láthatatlan

Az SZDSZ-nek most még nincs prófétája, akit be lehetne dobni ebben az EP név alatt futó NB 2-es felvezető tornára. Viszont a jó Demszky mester már menekül Brüsszelbe, ahogy 4 éve Kovács elvtárs. Legalábbis ezt sejteti az előkelő pozíció a választási listán. Majd biztosan beszélgetnek egy jót Kunczével a Klubrádióban.

Összeségében: érdekes viszonyok, mondai félhomály, ködös kilátások.

Közzétéve:

Olimpia Étterem – Terepfelmérés

Január végén hirtelen felindulásból elindultunk a Maligánba, de az Olimpia lett a végállomás. Asztalunk óriási mázlival és némi protekcióval volt előzetes foglalás nélkül, de az igazi mázli utána következett.

Ahogy mostanában jellemzik: a gasztroblogok új üdvöskéje nem nagy hely, sőt kifejezetten kicsi. Olyan 7-10 asztal. Dekoráció az elődöt idézi (görög étterem) minden Hellaszt megszólító giccsében. Étlap 2 oldal, ami arról tájékoztat, ami a nagy táblára is föl van írva: csak a fogások számát döntheted el és várhatod, hogy a táblára fölírt főbb alapanyagokból milyen kombót hoznak. Az allergiát és hogy mit nem szeretsz, azért megkérdezik. Ja, és az a fogásmennyiség érvényes, amit először választasz, menetközben módosításra nincs lehetőség. Ami érdekes: egyre fölkapottabb a hely, de a telefonon bejelentkező sincs fölkészülve lélekben. A vendégek 95 százaléka hüledezik, hogy nem tudja mit fog enni. Azért – ahogy láttuk – belevágnak és mindenkinek mosoly van a végén az arcán… Szikvíz meg ingyen. Az asztalnál nyomják a pohárba, ahányszor csak kéred. Bort ihatsz, de a főúr határozott – csak az ételhez illőt hoz. Ha te is magabiztos vagy, azért a te szent szavad nyer teret a végén… Nézzük az ételeket, amikből 5 fogásra neveztünk be, aminek ára 5 darab ezer forint. Az adagok nem idézik az embert garatig sültkrumplival megtömő átlag magyar által elvárt átlag magyar vendéglőket, de az is kiderül pár sorral lejjebb, miért is.

Van két falat friss házi kenyérke kis vajjal. Ez úgy indításnak. Amíg megjön az elő-elő étel, ahogy a pincér aposztrolfálja.

Mi egy kis húsos kocsonyát kaptunk (soha életemben előtte nem ettem meg kocsonyát addig), tetején tormás-lilahagymás szósz vagy mártás, nem tudom, kocsonya esetén mi a jó szó. Gyönge malacból a császárhús benne, harmónikus és ízes, ahogy kell.
(Itt szúrnám közben, hogy legidősebb öcsém az Olimpiában szakács, és utóbb kiderült, hogy ez volt élete első önálló kocsonyája, amit csinált – nekem meg az első, amit megettem – konkrétan még most is elérzékenyülök a ténytől, ami megrázó is egyben – nem én vagyok a legtehetségesebb a családban, sőt. :)) Szilvinek hoztak mellé egy Kereklevelű nevű könnyű bort, ami igazán különleges fajta, még utána kell járni jobban.

Következő fogás füstölt tokhalas kacsamáj mangócsatnival (chutney-val). A hal helyben füstölt nyers cucc. Ha nem mondják meg előre micsoda, nem derül ki, hogy hal. A kompozícó kiváló, minden falatban tökéletes, a máj krémes, a mangócsatni a legjobb választás mellé.

Tovább evezve a különlegességek között, érkezett egy csicsókakrém leves. Szintén édeskés, enyhén a cékla irányába mutató ízvilággal, pont annyi, hogy elvegye az előző kombó erőteljes zamatát saját diszkrét ízével. Remek állagú, remek ízű zöldséglé.

Megkaptuk ezután az első főételt: csirkemell szárított sonkával, mellé garnírungnak csirkezuzás bulgur. Ragozhatnám, de hiábavaló. A csirkehúst (ami alapból íztelen, de itt tanyasi csibéről van szó, tehát ez nem annyira igaz) a szárított sonka felkarolja, mellé a puhára főtt zuzával gazdagított búzatöret a legjobb kísérő. Újabb jeles osztályzat.

Második főételünk borjúgerinc francia rakott burgonyával, héjában sült burgonyával és egy határozott ízű lecsós-paprikás szósszal (modern nevén emulzióval). Az újragondolt magyar konyha jelét véltük fölfedezni a vajpuha borjúhúsos alkotásban.

Mivel itt már számolgattunk, hogy most akkor mi micsoda, kezdett gyanús lenni, hogy ez az öt fogás nem lesz okés, miközben a szomszád asztalnál már diszkréten elégedetlenkednek is, hogy hol van már a desszert, amikor már ők is megettek 5 fogást a 4 helyett…

Erre meg is érkezett harmadik főételünk egy szelet marharostályos fügeszósszal és feketegyökérrel. Kell-e magyarázni? A marha elolvadt a nyelvemen. A fügeszósszal és a feketegyökérrel együtt valami olyan, amiért érdemes volt megszületni ebbe az országba. Pont.

Desszert előtt egy apró sajttál is érkezett: darabka Stilton, egy falatka brie és egy kis hegyi sajt (tehéntejből). Hibátlanság.
Majd egy desszert tál: banános linzer, bodzazselével és csokihabbal, mellette angolkrém és angolkrém-hab. Bodzazselét nem tudtuk értelmezni, de a többi együtt és külön-külön is igen jó volt.

Mindezért (itallal együtt: két pohár bor és egy bodzaszörp) 12.600 forintot sikerült elkérni. Ugye indokolt, hogy azt mondom: menjünk vissza együtt és mindenki menjen vissza, amikor ideje és pénztárcája engedi, mert igazi unikum a történt. (Fotók vannak, de jelenleg feltöltésükkel gondjaink akadtak, így egyelőre nem elérhetőek…)

Közzétéve:

Cambridge, Windsor

Cambridge és WindsorKét hete szombaton Cambridge Jucival és M1K1-gyel, vasárnap Windsor kiegészülve Kátyával, sok geocache és elég jó idő (legalábbis Cambridge-ben). A windsori kastélyban belül nem volt szabad fényképezni, ekként csak külső képek vannak.

Cambridge-ben amúgy megdőlt az az elmélet, hogy Angliában nem tudsz úgy eldobni egy fél téglát, hogy ne egy ódon pubot találj el, ugyanis M1K1-gyel csalinkáztunk valami 3 kilométert és nem találtunk semmit, úgyhogy kénytelenek voltunk visszatérni a kiindulási pontnál lévő kocsmánkba. Cserébe viszont láttunk egy rendkívül bebaszott fiatalembert, akin egy szál rózsaszín hálóing volt és egy göndör szőke paróka, röhögő barátai vették körbe és kísérték végig az utcán, barátunk pedig felmászott autókra, felhúzta a hálóingét, egyszóval épületes látvány volt. Lefényképezni nem mertem.