Hyppolit vendéglő

Ismét egy kis konzervvérrel etetem a sajnos gasztrovámpírjait, mert egyszer mindennek, ami 2008-ban történt, és említésre méltó, a publikálás sorsára kell jutnia. Még november végén történt, egészen pontosan annak 23-dik napján, hogy Szilvivel ünnepeltük házasságkötésünk aktuális hónapfordulóját, és ennek kapcsán sikerült mozizás előtt beugrani a Hypploitba harapni egy falatot. Attila út, Vérmező Moszkva tér felőli vége, onnan pár perc sétával elérhető. Klasszikus bérház aljában, kis alapterületen kellemesnek látszó hely. Kellemességi szintjéről alábbiakban értekezek.

Két helyiség, plusz konyha és kiszolgálórészek. Ennyi a vendéglő. A nagy teremben (maximum 5-6 asztal fér el benne) épp egy társaság foglalta a helyet, így a pult mellé telepedtünk. Komoly hangú, komoly fellépésű, de kedves főúr érkezett, hogy kiszolgáljon. A híreknek megfelelően egyedül volt szolgálatban és gond nélkül vitte el a késő délutáni (6 óra lehetett)  csaknem teltházat. Kicsit furcsán néz, amikor teát és paradocsimlevet kértem együtt, de jegyzetelt.
Étlap nem túl bőséges, de jut rá mindenből egy kicsi. Szilvi csak főételt vállalt, én egy leves-főétel kombóval próbálkoztam. A tárkonyos ragu pulykahússal volt küldve, meg olyan módon fűszerezve, főleg a névadó tárkonnyal, ami túl mert lépni a városban rendszeresen előforduló lefelé kerekített tárkonyhasználaton. És végre egy olyan raguleves, amit nem zavartak meg semmilyen tejszín vagy tejföl vagy rántás vagy habarás témával. Ragu, benne friss zöldség, tárkony, puha húskockák. Jó alap, no.
A Gózon család tán leghíresebb sarjáról elnevezett Gyula úr libatánca nevű kombóval kényeztettem ezt követően testemet és lelkemet. Sült libacomb(rajta a zsíros kez elkerülése érdekében póréhagyma szára a fogantyú) kellően zsírosan, ízesen, háziasan. Mellette szép darab pecsenye libamáj, serpenyőben sütve, pirosra pirítva, nem rózsaszínen, de krémesen, pont jó. Meleg libatepertő, ropogósan, frissen kisütve. Garnírung gyanánt kellemes héjában sült krumpli és egy igazi sz@r minőségű, túl sok olajon párolt, túl édes párolt káposzta. A tányér egészében ötös alá.
A Szilvi által kért sertésszűz pirított gombával és hagymasalátával viszont ötös: a husi szaftosra, belül enyhén rószaszínre sütött, a gomba kisméretű és nagyon el volt találva, a hagymasaláta pedig hatalmas adag, gyönge, édeskés és picit svanykás, kicsit talán előpárolt megoldásként volt tálalva, de lehet, hogy csak a megfelelő érleléstől adta ki magát úgy, ahogy.
Én itt, a libatánc elfogyasztása után már készen voltam, de valami kis desszertre rá voltam kényszerítve a kíváncsiságom által. Ottan volt épp egy kis hiátus, mert átrendezés alatt volt a desszertblokk, így – ahogy a főúr megfogalmazta – palacsintában volt erős a hely. Vállaltam egy túrósat. Az volt. Vanilíaszósz, miegymás, ahogy egy túróshoz napjainkban illik.
Megállapítandó a Hyppolitról leírtak fényében: visszajárós hely, háziasan egyszerű, de remek koszt, igen jó ár(a vacsink volt olyan 8 ezer körül borravalóstól), még jobb ár-érték arány. Megéri – rendszeresen – betérni.

Utóirat: hibátlan a pultba épített sparthert. 🙂

10 thoughts on “Hyppolit vendéglő”

  1. És akkor, ha jól értem, ez a Láchidas Robi nővére Éva féle hely, ahogy Mici irta valamikor valahová?

  2. Szia, örülök, hogy ízlett minden, azaz majdnem minden. Hidd el, igyekszünk. A káposztát meg felülvizsgáljuk, nehogy már a gomb rontsa el a kabátot. Egy vacsora, például a tiétek, ezer meg ezer dologból rakódik össze, kezdve a piac zöldség- ,illetve húskínálatától, minőségétől, egészen a borhűtő hőmérsékletéig, előfordulhat hiba. Ahogy egy otthoni főzésnél is, amikor szíved-lelked benne van. De tudom, hogy a csapatunk lekiismeretesen dolgozik. És ami az étlapon szerepel, az valóban az is. Ez persze nem erény, legfeljebb a világ torzult el, és nem mindenhol természetes.
    Gyertek, várom az észrevételeket, azzal nekünk segítetek.
    R

  3. Szia Robi, a Lánchíd megvan még? Már nagyon rég nem voltunk… Restellem is magam. Megszületett közben a lányunk, úgyhogy mostanában nem is nagyon fogok 🙁

    Monok Attila és Zsófi (szerdán jártunk mindig – miként többen is e blogról)

  4. Szia Robi!

    Tök jó, hogy bekommenteltél a blogunkra!
    A blog szerzőgárdája ugyan nem a “régi” szerdás társaság, de azért kommentelőként előfordul majdnem mindenki, de főleg Poci, azaz Attila.
    Mivel jelenleg külföldön vagyok akadályoztatva, ezért nem bírom kipróbálni a Hyppolitot, pedig Artúr is ajánlotta, márpedig ami az ő finom ízléséhez felér, az csak tökéletes lehet 🙂 Node tavasszal hazaköltözöm és meglátogatlak benneteket. Eddig csak jókat hallottam róla!
    (Nagyon örülök, hogy végül sikerült nyitni egy melegkonyhás helyet. Emlékszem, sok évvel ezelőtt beszélgettünk arról, hogy ezt a Lánchídban meg lehetne-e valósítani. Hát ha ott nem is, örülök, hogy máshol sikerült és ilyen színvonalon!)

    Sok sikert és remélem, hamarosan találkozunk!

    Mixi, azaz Mici

  5. Sziasztok, tudtam a megfejtést már aznap este, amikor az előző kommenteket írtam, belelapoztam a blog fotógalériájába, és mondjuk negyven percre lecövekeltem a gép előtt, éjjel a Láncban, annyira k… jók a képek (Provence, Peak District), de az angol nyelvtankönyvnél le kellett ülnöm, tudjátok, hogy ugrom az ilyenekre…sok mindenre ráéreztem ebből a korból, de ez azért túlnyúlt az eddigi újságaimon.
    Azt hiszem mindnyájatoknak van miért gratulálnom (Zsófiéknak külön). A kígyópálesz (amit talán Kacsa hozott Vietnamból) természetesen megvan a polcon, hozhatnátok a Hyppolitba is valamit, hátha lesz akkora szerencsénk, hogy hat-hét év múlva még nálunk vacsoráztok.

    R

  6. 🙂
    Azért a Kacsa-féle vietnámi kígyópálinkát nehéz überelni… de majd gondolkodom.
    Csortos Gyula szomszédsága persze szépen magyarázza a névadást (“Micsoda?! Hippodrom?!”)
    Mindenképpen meglátogatlak benneteket, ha hazaértem.

  7. SZIA ROBI,ILDIKÓ A JARDINBÓL.JÖVÜNK HOZZÁTOK NEMSOKÁ’MERT AHOGY ITT LÁTOM,HIÁNYT PÓTOLTOK!DE ADDIG IS LETESZTELHETSZ A FR.INTI KÁVÉZÓJÁBAN!(MOHA-KIRA-HA NEM EMLÉKEZNÉL,TAVASSZAL ÖSSZEFUTOTTUNK A VILLAMOSON)PUSZ

  8. Sziasztok,
    Tegnap este az Attila úton buszoztunk végig, és így láttam meg a Hyppolitot. Kíváncsiak lettünk rá, és ma délben odasétáltunk.
    Mindketten nagyon szerencsés választásnak találtuk. 30 fokon felül délidőben nem igazán vagyunk farkas éhesek, részemről csak valami könnyű salátára vágytam.
    A partnerem lazacos, spenótos spagettit választott, én csak egy görög salátát ettem. Óriási adag volt és nagyon finom. Nem volt túlolajozva, a zöldségek frissek, ropogósak voltak, két féle olajbogyó is színesítette-ízesítette a salátát, a feta sajt pedig különlegesen finom volt. Ha nagyon szőrözni akarnék ( de nem akarok) , csak annyi a megjegyezni valóm, hogy a görög salátába kalamata olajbogyó dukál. Nem ismervén a helyi beszerzési lehetőségeket , erről nem érdemes sokat beszélni, mert a fekete és zöld olivák is nagyon jól megállták a helyüket.
    A saláta méretéről csak annyit, hogy bármennyire is ízlett nem tudtam megbirkózni vele, úgy, hogy a partneremnek kellett besegítenie.
    Egyébként elmondása szerint az ő spagettije is fantasztikus volt és , hogy ezt komolyan gondolta, az onnan látszik, hogy megjegyezte, “végre van egy törzshelyünk”.
    Hogy magáról a vendéglőről is írjak, csak annyit tudok mondani, hogy az ember rögtön otthon érzi magát. Nehéz rámutatni, hogy pontosan miért, hiszen rengeteg összetevője van egy légkör kialakításának.
    A bánatom csak az hogy 10 nap múlva ismét külföldre megyünk, és csak jövőre lesz alkalmunk ismét élvezni a Hyppolit főztjét és vendégszeretetét.
    Mindenkinek csak ajánlani tudom, és 5-ösre értékeltük.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.