Évfordító

Kicsit kései szervezéssel az utolsó pillanatokban sikerült stábot verbuválni erre a kiváló rendezvényre, amit a múlt héten bonyolítottunk le Zalakaros egy csöndes utcácskájában. Nem sikerült rosszul, de bebizonyosodott: közeleg a karosszék, s a kandalló.

2 nappal az indulás előtt többen megesküdtek, hogy december 29-dikén délben már nem lesznek a fővárosban, de délután 1 órakor már a budai hegyeket sem látják. Ehhez képest mindenki 3 óra utána vágott bele, kivéve Zorró, Áci és FA, akik viszont egyéjszakás vendégként türelmesen vártak ránk a tetthelyen.
Miciék, majd ezt követően Tivcsi, Csilla és Aribari is bekanyarodtak szemesre a Kistücsökbe egy estebédre. Mi eközben Szilviámmal, Recivel és Regivel betuszkoltunk nem kevés ételt és italt az egyébként is fullra tömött automobilba Siófokon és rongyoltunk utánuk nagyon nagy erőkkel.

Érkezésünk este 7 magasságára tehető, harmadikként Mici és Zorró után, így csatlakozhattunk a ráhangolódásra. Első evések, ivások (főleg pálinka és sörök-borok) öröme után berendezkedtünk, majd hamarosan elkezdőtött az a pár óra, amíg a helyszínen található összes vizuáltechnikai eszközről kiderült, hogy nagyjából egyetlen fajta kábelt sikerült nem hozni a Föld összes elérhető kábelváltozata közül, amivel sikerült is megvalósítani a playstation legjobb közösségi játékának, a BUZZ-nak az űzését. Ezt követően az össznépi pókerezés (bizonyos no limit texas hold’em) teljesedett ki a Napnyugat közben, a kettes szám alatt. Ezalatt folyamatos tojáskrém és szamorodnis csirkemájpástétom fogyasztása zajlott különböző kenyerek célalkalmazás által pirítóssá alakításával karba öltve. A pálinka (Dózsa-felé barack, igazi válogatott, gyümölcslé illatú házi produktum) irtózatos sebességgel fogyott, ami előre vetítette (volna, ha bárki figyel rá) a későbbi utánpótlás szükségét.
Magára a kártyázásra nem akarok részletesen kitérni, a lényeg, hogy személyem volt aznap este a legjobb és a legszerencsésebb (dö gold medal iz…). Nem volt korán, mire ágyba kerültem, kerültünk, de a szétcsapott alvásból a üveglap rengető üvöltés tépett ki, ahogy 2 a 2 ellen fölállásban konzolon futballozott egymás ellen Áci, Zorró, Mici és Tivcsi. Lesétáltam, megnéztem őket, elsuttogtam valami álmos kérést, aztán leheverdtem, ők meg játszottak tovább. 🙂

Majd az aludni sokat nem bíró korosztály már 8 óra tájban sütött-főzött: reggeli készült Reciék oldalán, míg Aribari élete első Jókai bablevesén dolgozott. Eme produktum már fődögélt, amikor először láttam, íppeg a zöldségek aprítása zajlott, melyett még némi kalbász, fűszer és egyéb kiegészítők követett, és a jó lé fődögélt tovább, amíg el nem készült. Közben a társaság minden tagja előkerült, kb 11-ig, délig bezárólag. Volt némi konzolos foci, reggelicske, első pálinkácska, lépcsőzőgépezés a mi házunk táján(szép nejem kérésére ugyanis magunkkal vittük a karácsonyra kapott szteppert).
Ezt követően a társaság nem annyira mazohista tagjai bevásárolni indultak a közeli Nagykanizsára, ám ennek első ütemét a Shell nevű olajcég meggátolta, mivel sikerült vizes benzint biztosítani Tivcsiék bömcijébe, amit az esti mínusz tíz fokban nem bírt már benzinként kezelni, ergo a jármű nem indult el. A kísérletezést követően francia technikába pattantak, amivel Nagykanizsát megjárva beszereztek mindent, ami a hátralévő szűk két napra kellhetett. A hideg miatt biztosra is mentek, hiszen ha a hó vagy bármely egyéb elemi csapás elzárta volna a külvilágtól Zalakarost, akkor még 3-4 napra elegendő kenyérrel rendelkeztünk volna… 🙂
Ugyanezen idő alatt mi Jucival, Aribarival és Micivel, valamint 3 deci barackpálinkával felkerestünk két helyi geocache ládát. A hideg ki nem bírása akkor csúcsosodott ki, amikor – Mici emlékezetére támaszkodva – egy pagonyban kellett volna megtalálnunk egy nyitott zenekari szaletlit. A parkban léerótt hamrdik kört követően a világháló segítségével feloldottuk a rejtélyt, hogy nemsokkal utána a városak közpotnjában a szaletlit is megleljük, meg a forraltbor árust is, aki – rendkívül bölcsen – pálinkát is árult. Sikerélémyeinket követően visszatértünk a bázisra, majd némi falatozást követően csendespihenős-videójátékozós-fözőgetős késő délutánba csapjunk szelíden.
Az estére a Trivial Persuit alias Szeletke nevű játék közös játszással volt, miközben én megsütöttem két sütőlap krumplis pogácsát, valamint némileg beárnyékoltam a rendezvényt, mert többször határozottan felléptem a játék barchobá fordítása ellen. Emellett fordulópont volt, amikor Mici bácsi nem fogadta el Reci helyes válaszát Jacques Rogge eredeti foglalkozását illetően, mivel a mösziő Rogge nem orvos volt sportdiplomatasága előtt, hanem ortopéd sebész. Ezzel Reciék lendülete megtört, így végül feleségemmel közösen becsúsztunk az első helyre. Ezzel a nap végére is értünk nagyjából, némi beszélgetés volt még hátra, meg videójátékosdi, de mindezt már leginkább Tivcsi pajtással közösen tettük, a többiek aludtak.

E!-kként következett be az év utolsó napja, ami még kevesebb aktivitással telt. Főzni nem nagyon kellett, így a fogyó pálinkakészletek mellett a délelőtt ébredezős-eszegetős volt. Majdan Miciékkel visszatértünk a süvöltő szélben az előző nap első geocache ládájához, mivel sikerült elfelejteni a regisztrációhoz szükséges jelszót, amire még sosem volt példa korábban sose. Menetközben megittuk a maradék pálinkát és mindenkiben motoszkált a kétely, hogy mi lesz velünk éjszaka ilyen típusú nedü nélkül. Kellően kihűtöttük magunkat, mert a jelszót ugyan megtaláltuk, ám egy másik cache-t nem annyira sikerült. Ezalatt az otthon maradóknak sikerült moziteremmé alakítani a nappalit és televízió, valamint visszatérésünk után showder klub jelenetekkel önfeledten múlatni az időt. Én, Aribari társaságában, vállaltam a pálinka-pótlási akciót és egy liter matériával sikerült az egyetlen nyitva lévő bótból visszatérni.
Az este közeledtével, amikor az internet terhelése elérte a kritikus határt, egy, Szilvi által elejtett mondat (miszerint Gyurcsány alapvetően jóképű ember) gerjesztett némi feszültséget, és az ehhez kapcsolódó (ellen)vélemény-hurrikán megállítása csak mesterséges módszerrel, egy kellemes – Sajnos-Milliomos névre keresztelt – társasjáték bonyolításával volt csak lehetséges. Ez – a társaság éles elméje miatt – a vártnál rövidebbre sikeredett, így az éjfélig hátralévő 2 és fél órában activity foglalta le a társaságot és borzolta kicsit a kedélyeket, ahogy az úgy ilyen játék esetében lenni szokott: “nemigazhogyeztnemtudtatb@zdmeg!” felkiáltásokkal.
Az éjfél közeledtével szörnyülködtünk 10 percet a televízióműsorok szánalmas szintjén, majd himnusz, csók-ölelés, némi Fásy-mulató a virsli elkészültéig, végül beszélgetés, lassú elszivárgás, alvás, felkészülés az új esztendőre.

A másnap 3 fő momentuma sorrendben: hajszárító segítségével sikerült elindítani Tivcsiék BMW-jét, Reci 3(!) fotelt vitt föl egyedül az emeletre, és egy kellemes közös ebéd, lencselevessel és minden jóval a balatonszemesi Kistücsökben, melyről Aribari 2 sorban megemlékezett a belinkelt posztban.

Így fordítottuk át 2008-at 2009-be, hogy újabb kiváló írásokkal és programokkal örvendeztessük meg magunkat és benneteket, Nyájas Olvasó! 🙂 Sajnos Vitá!!! 🙂

4 thoughts on “Évfordító”

  1. Télleg gyön a kandalló/karosszék – régi szilvesztereken nem játszottunk, csak ittunk. Sic transit gloria mundi…

  2. Don’t worry. A reggelente szelektívbe vitt üvegek mennyisége alapján elég rendesen hoztuk a formánkat 🙂
    Ettől eltekintve tény, hogy egészen kulturáltak voltunk. Csak pár pohár ment át múlt időbe utsó nap az egyik fotelnek nem sikerült zökkenőmentesen bevenni a lépcsőfordulót.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.