Közzétéve:

London és Canterbury vegyesvágott

Újabb képriporttal jelentkezünk, valamint egy videóval! Londoni séta és Canterbury meglátogatása Jucival és M1K1 mesterrel.
London és Canterbury vegyesvágott

Aznap este volt Mozart Requiem előadás a katedrálisban. Délután, amikor mi ott jártunk éppen főpróbát tartottak, ezért majd minden tételt meghallgathattunk fantasztikus akusztikával. Bubucra sűrűn gondoltunk, aki szeptemberben Horvátországban hajnalban boldog állapotban nem kis hangerőn kétszer egymás után is meghallgatta a művet az egész aludni próbáló társaság nagy örömére (engem nem zavart, mert én még “boldogabban” aludtam).

Íme a mobiltelefonnal készült videó by Mr. M1K1:

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=O6MdinSvTiI[/youtube]

Közzétéve:

Kéregetős dumák

Az elmúlt pár napban megint szimpatikus lettem jópár komoly vagy kevésbé komoly stratégiával dolgozó kéregetőnek. Ennek apropóján gondoltam végig frissebb és régebbi emlékeimet.

Vékony, beállt idült alkoholizmusban létező fogatlan, nikotinista “kismama” szétkopott vattakabátban az Óbudai piacnál napjainkban:
– Megyünk haza az gyerekkel az orvostól és megállt az autónk az Árpád hídon, odaadom a telefonomat két és fél liter benzin áráért…

Enyhén drogfüggő terminátor farmerkabátban, válltáskával, borzas hajszerkezettel a Mammut 2 külső parkolójában:
– Gyerekkorom óta epilepsziás vagyok, kajára kell, nem italra…

Tivcsi gyűjtése napjainkból:
– A gazdasági világválság egyik áldozata vagyok…

Belvárosi élmény a Deák tér környékéről, illetve a a Ferenciek tere aluljárójából párévvel ezelőttről
– Alapvetően alkoholista, szipzós hajlékonyak vagyunk, kanás borra gyűjtünk…

Blaha Lujza tér 4-5 éve nyáron:
– Az állam nem biztosít védőitalt a koldusoknak, ezért a segítségét szeretném kérni…

Bárhol a városban, pályaudvar közelében:
– Ellopták/elhagytam mindenemet, ceglédi/bicskei/soltvadkerti vagyok, már csak 100 forintra van szükségem a vonatjegyre haza…

Kérném a saját élményeket megosztani… 🙂

Közzétéve:

Nápolyi Pizzéria – GasztroTrip_HUN, 4.fejezet

Még nincs minden veszve, és az információ nem vész el, csak átértékelődik. 2008 őszi, a magyar vidék étkezési lehetőségeit részben föltáró utazásunk negyedik megállójában azt próbáltuk ellenőrizni, hogy igaz-e a hír, miszerint a Mauro mellett, helyett van másik jó hely is a déli parton. Kollegális ajánlásra mentünk Balatonföldvárra, hogy az utószezon egyik legesősebb napján viszgáljuk meg a Nápolyi Pizzéria teljesítményét, ahol állítólagosan olasz alapanyagokból főz egy idetelepült olasz család.

NapolyiPiz

Első fogásként, a hűvös, esős ősz miatt, levesezésbe kezdtünk. Az olasz zöldségleves ízes, a kelbimbó korrekt, de olyan magyarosan olaszos, kicsit zsíros, kicsit hagymás, kicsit a leveskocka irányába próbálkozó, szóval már kicsit asszimilálódott a gulászuppe-lángos-sültkolbász közegbe. A paradicsomleves friss paradicsomból, illetve hámozott konzerv paradicsomra utaló elemekből állt. Benne a tészta-betét aldente és itt sincs baj az ízekkel.

Utána Szilvi egy négysajtos farfalle evet, ami az ebéd legjobb eleme volt. Sűrű, zamatos, dominánsan sajtízű, szinte harapható szósz, a masnitészta hibátlan állagra főzve.
Nekem egy paradicsomos-zöldborsós pizza, mert már kicsit húsundorom volt az előz napok zabálásaitól (lásd GasztroTrip korábbi elemei), ami épp csak egy picit volt elbaszva, viszont az elrontott minden jót, amit sikerült hozni. Pizzatészta vékony, ropogós, szinte decens. Rajta mozzarella és paradicsom, perfetto. Aztán a fos, még rendesen ki nem engedett fagyasztott zöldborsó, amitől az egész úszik a vízben, na az gáz. Azért megettem a tészta és az alap miatt, de utána bántam, amikor az édesség után rosszul voltam a mennyiségtől.

Bár dobozos, de friss tiramisuból egy gyerekmedencényi adagot kapott Szilvi, aminek a végét én vállaltam, mert embertelen volt. Mennyiségre is, minőségre viszont a legjobb, amit életemben kóstoltam. Nekem pedig egy adag Zuppa Inglese jutott.A sok piskótás, közepes krémtöltetű, rummal ízesített változatból. Belapátoltam, és fizettünk. Jattal együtt 7 ezer alatt állt meg a ceh. A kiszolgálás családias volt, mert rajtunk kívűl nem volt senki, csak a személyzet, akik a tulajdonosok is egyben. Kedvesek voltak, mosolygósak.

Mit is mondhatnánk végeredményként? Ha már elhagytad Balatonszemest és a Kistücskö (vagy már nem bírod ki addig), a Mauro-n már túl vagy (bármilyen szempontból), akkor egy közepes kosztért kevés pénzt fizetve jól lakhatsz Balatonföldvár határában, a benzinkúttal szemben.

Közzétéve:

Lenni igaz magyarnak

Létrelevencia szempontjából a magyarnak levés az elmúlt egy évtizedben új dimenziót nyerés. Néha már magamat szarul érezés, hogy nem képesnek levés az igaz magyarság kritériumainak megfelelés. Most szombaton nagy szimáptiatüntetés levés Kossuth téren, Magyar Gárdát óvás-védés, szép magyar leventék(köpcös biztonsági őrként egykoron nyilas nagypapát kísérés, ftc béközépnek téli szünetben programot feltalálás) feketébe öltözés, árpád-sávos sálat viselés, ihletettnek és büszkének levés. Végiggondolás szép magyar leventék hétköznapjaikat miképpen megélés.

Reggel korán kelés(kedvenc Kárpátia-dal ébresztőnek telefonon beállítva levés), magyar királyi televíziót bekapcsolás, kommunistabérenc Gyárfásra, Lakat T-re, Bakátsra, Verebesre és a többiekre zsidócigányozás, kurvaanyázás. Készülődés közben Gyurcsány és Orbán fejére felváltva dartsozás, hazaárulózás. Munkába menet (Budapesten élést feltételezés) fogak között, bajusz alatt átszűrt Demszkygyalázás, megérkezéskor munkahelyi bajtársakkal közös cigizés, kávézás, aznapi összeesküvés-elmélet alapjainak kidolgozás. Napközben mindezt folytatás, szünetekben vagy munka helyett interneten hazafias oldalokon hazafias híreket olvasás, azokra kommentálás vagy kávé mellett azok bíztató tartalmának mosolyogva örülés. Munka után hazafelé külföldi főnök és tulajdonos felkoncolásának és kandelláberre akasztását vizualizálás és ettől némileg feszültségből megnyugvás. Otthon a hűtőből Magor kolbászért Usztics Mátyásnak és Istennek hálát adás, közben, utána Blikk olvasás(B verzió: RTL klubbon cigányokkal megtöltött talkshow nézés) és teli szájjal kurvaistenbasszamegezés. Jóllakottan a tévé elé leülés, nappalit gyorsan telefüstölés, gyereket iskolai egyesért jól nyakonvágás, szobafogságba zavarás. Este közeledtével teszkós olcsó cseh importsört ivás, híradót nézés, finánctőkét rablóbandázás, Fletózás, szlovák energiahelyzet kapcsán: “Drága Felvidéki Testvéreink, jobb lenne nektek itt velünk!” üzenetet kinyilatkoztatás. Este asszonnyal vacsora minőségén összeveszés, apját szokás szerint lekommunistázás, ávósozás, majd lefekvés után nő szeméremszörzetének kackiásra pödrés, de szexhez nem jutás. Másmnap emiatt hajnalban a budiban recsizés, ami után a feleség mocskosszemétkommunistakurvaanyjára gondolás, amiért asszonyt főzni meg nem tanítás.

Hétvégén gárdarendezvényre és mindenfajta tüntetésekre járás, minden félretett pénzt Nagymagyarországos ereklyékre, zászlókra költés, szüleétésnapra fekete, karimás gulyáskalapot kérés, majd abban autótmosás. Autómosás közben az egy, majd a két matricát kevésnek találás, ezért újabbakkal az üres helyeket különböző szentkoronás, hármashalmos, árpádsávos, kettőskeresztes változatokkal feldíszítés, és ettől felvillanyozva levés, sőt lefényképezés.

A sosem volt múltra halálig büszkének levés, mindig Kossuth feltámadásáért, Felvidék és Erdély  visszacsatolásáért imádkozás, Munkácsra bevonuló magyar önkéntesek között levésre vágyás. Józanul is kábultan élés, a kisebbség közepette is önmagunkat többségnek gondolás, arról kódulás, erről éliás, tóbiás, egy tál dödölle szerűen életet szétkomolykodás közepette kiűrítés, szakadék szélre sodródás, ott ösztönös (lövész)árok ásás… én pedig ás-és brigádnak a technikáért köszönetet mondás.

Közzétéve:

Geci Beerboard Extra – Tainted love

Nagyon versenyképes muzsika az, ami az eredeti után következő közel fél évszázadban több, mint negyven előadó gondol újra. Ilyen a Ed Cobb által komponált Tainted love, amit legelőször Gloria Jones énekelt el – kapaszkodás majrévasba, ágy szélébe, karfába – 1964-ben. Ha azt akkor hallom, nem jósoltam volna neki nagy jövőt.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=NSehtaY6k1U[/youtube]

Aztán az újraéneklés csöndes évei után 1981 nyarán érkezik a Soft Cell és szintivel égeti kőbe, égbe örök tanulságul a nótát, több generációra megalapozva a Cobb család egisztenciáját a jogdíjakból, valamint a sajátjukét is a rádiós-tévés lejátszások után: éljen a másság jeligére. 🙂
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=oEh5pWjcWCg[/youtube]

Újabb egy évtizedecske szalad el(1992-t írunk) az idő végtelen testéből és a sok feldolgozás között a The Flying Picket meg meri csinálni, hogy hangszerek nélkül előadja a Soft Cell féle változatot. Igen fess angol úriemberek ők, kicsit olyan Modern King’s Singers, de legalább nem szokványos.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=YrbBHWR__Zo[/youtube]

Majd eltelik 2001-ig megint nem kevesebb év, mint kilenc és miszter Marylin Manson ad új külsőt a dalnak. Szakrális sz+pás-ny@lás-b@szás irányból értelmezve újra a művészi tartalmat. Hrrr! Hrrr!

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=_-0MXklxHlQ[/youtube]

Aztán pár évre rá támad a Pussycat Dolls, valamint megszemplerezik a nóta velejét Rihannának 2006-ban, amiből igen jó kis seggrázós, test tekergetős téma kerekedik.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=SqrXEIdcYGU[/youtube]

Aztán a legutolsó, általam elkapott, értékesebbnek tűnő változatt Paul Young Rock Swings albumáról való(2008), amivel a jó Paul is beállt a zenei nagypapák sorába, akik Paul Anka nyomában haladván swingesítenek mindent. Viszont azt legalább nem olyan nagyon rosszul.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=tNHvIFwvKbs[/youtube]

Ízelítőnek ennyit, dobjátok be a közösbe, ha tudtok még valamit titkos és jó “bőrt” a Tainted love-ról. 🙂

Közzétéve:

Flamand ragu (Carbonnade)

Receptvarjú jelentkezik! Készítsünk flamand ragut (más néven carbonnade) és közben kérkedjünk az új fényképezőgépünk képességeivel legott!

Flamand ragu sültkrumplival

Bár az étel “belga” (valójában flamand), ekként nőmnek kellene megírnia a posztot, de ő teljesen más receptet használ (ami egyébként szintén egen jau) és nem posztol a témában, legalábbis eddig nem tette. Én a tőle karácsonyra kapott (persze kért) Belgian Cuisine szakácskönyvemből járok el az elkészítés terén, melyet nem hoztam magammal Londonba, viszont a releváns két oldalt lefényképeztem (!), de mivel elfelejtettem, hogy kurvajó fényképezőm van már, ezért a telefonommal (!!) tettem mindezt. Tehát a recept két oldala elérhető itt és itt.

Mivel ezen recept szerint fél kiló húsból készül, ezért először is kacagjunk együtt a “Serving 4-6” feliraton. Valójában ez pontosan háromszemélyes. Change accordingly.

Először is szükségünk van fél kiló, lassú főzésre szánt (aka “pörköltnekvaló”) szépen megtisztított marhahúsra, lásd felsál vagy lapocka. Mindezt itten drágán ugyan, de tökéletes feldolgozott állapotban lehet kapni a bótba és ekként fest:

Husi

Jó alaposan sózzuk és borsozzuk meg a jószágot (mindkét “oldalon”), majd 3 evőkanál liszttel szórjuk be, amit egyenletesen osszunk el a felületén. Jó esetben valami ilyesmit fogunk kapni:

Lisztezve

Vajra és olivaolajra lesz mostan szükségünk, kik így néznek ki:

Oliva és vaj

25 2,5 deka vajat és két löttyintés olivaolajat HEVÍTSÜNK föl (imádom ezt a szót) lehetőleg vastag aljú serpenyőben. A láng legyen a közepesnél nagyobb (közepes és full között).

Hevítés

Amikor mán jau forrau, akkor szépen, kisebb adagokban süssük meg benne a húst, minden oldalán. A fél kiló hús kb 3-4 fordulóban sütendő (ha túl sokat rakunk bele egyszerre, akkor inkább a párolódik a zsiradék lehűlése miatt, ami nagyon sajnálatos lenne, szóval türelmesen, kis adagokban). Kb 4 perc alatt per forduló szépen megsülnek a húskockák. Közben az alja szépen odakap picit, ami nagyszerű dolog.

Sealing

Sütés közben megpucolunk és felaprítunk két fej kisebb/közepes hagymát.

Hagymák

Miután a megsült húsokat külön kiszedtük egy tányérra, a serpenyőbe belerakjuk a felaprított hagymát, és kis/közepes lángon 6-8 percig pároljuk. Az a nagyszerű, hogy ahogy kevergetjük, a serpenyő aljáról lassacskán feljönnek az odapörkölődött nagyon finom darabkák, amik megszínezik a hagymát és egencsak kívánatossá teszik:

Hagymák párolódnak

Miután a hagyma megpárolódott, küldjünk utána két gerezd fokhagymát is apróra vágva (kés SZÉLES lapja stb) és azzal is pároljuk egy kicsit (3 perc a linkelt recept szerint, amit egyébként most ismertetek)

Ezek után a teendőnk az, hogy egy edénybe (fazék, lábas etc, olyan, ami jól záródó fedővel rendelkezik) beletegyük a félrerakott sült húst (minden levével, ami esetleg kicsordogált egyes darabokból), a párolt hagymákat. A serpenyőt “deglaze”-eljük (fogalmam sincs, hogy hogy van magyarul), azaz folyadékot töltünk bele, melegítjük, s ezáltal fel tudjuk szabadítani a benne sült hús és hagymák letapadt, picit égettebb részeit. Ez a folyadék természetesen a belga sör, amihez a Chimay-t ajánlom. Egyrészt mert az egyik kedvenc söröm, másrészt hozzá lehet jutni Magyarországon es (pl: Interspar, aztán a világ legdurvább éjjelnappalija Pozsonyi úton Újzsélendben, ahol ennél cifrább sörök is vannak mindig), meg itt Londonban a helyi szüpermarséban es (bár nem mindig):

Chimay

Maga a DEGLAZÁLÁS 🙂 meg így néz ki:

Deglaze

A művelet befejeztével a sört is töltsük bele a nagyobb, lefedhető edénybe, majd tegyük még bele a következőket…

Két evőkanál barna cukor (esetleg másfél, ha félünk, hogy túl édes lesz):

Cukor

Két evőkanál vörösborecet:

Ecet

És egy bouquet garni, vagyis fűszercsokor, ami ugyebár gézcsomagocskába van kötve. Az a nagyon király, hogy ilyet lehet itten UK-ban készen kapni, (majdnem) pont olyat, amire szükség van. A recept babérlevelet és kakukkfüvet kíván meg a bouquet garni-ba, a boltban kapható húsételekhez szánt ábrázolt darab ehhez képest még tartalmaz petrezselymet és majoránnát es. Ezek természetesen nem ártanak, hanem éppenhogy használnak. Flancoskodás helyett természetesen a legegyszerűbb beledobni egy babérlevelet meg egy teáskanál szárított kakukkfüvet oszt kész 🙂

Bouquet garni

Fedjük le az edényt, majd ki lángon gyöngyöztessük másfél órán keresztül.

Namost, a másfél óra során eljöhet az a pillanat, amikor úgy gondoljuk, hogy túl száraz ételünk. Én még egy 0.33-as Chimay-vel szoktam ezen segíteni, apránként, ugyanakkor persze felvetődik a kérdés, hogy fél kiló húshoz miért is kell ennyi drága sört használni. Ezek jogos kérdések, a választ nem tudom. Juci két kiló húshoz bír két ilyen sört rakni, oszt mégis jó lesz, ki érti ezt. Ugyanakkor az alaplé helyettesítőként jól használható a cucc lazítására (mi az hogy?! nagyonis!), és úgy gondolom, hogy adott esetben ez a művelet vízzel is nyugodtan elvégezhető.

Másfél óra elmúltával két kisebb szelet kenyérről vágjuk le a héját (pedig abban van a vitamin) és kenjük meg őket vastagon dijoni mustárral:

Dijon

A kenyereket mustáros felükkel lefelé tegyük a ragura, majd fedjük le újra. Főzzük tovább 20-30 percen keresztül, ezúttal emelgetve a fedőt és meg-megkeverve. A mustáros kenyér szétfő és kitűnően sűríti szószunkat. Itt méginkább szükség lehet a folyadék utánpótlására, by-the-way. Itt javaslom a sózás végső beállítását es.

A főzés végefelé valami ilyesfélét kellene kapnunk:

FlamandRaguEdény

Teendőnk mindössze annyi ezekután, hogy a bouquet garni-t kidobjuk (már ha nem fapad fűszerszórást használtunk, utóbbi esetben a babérlevéllel tesszük ugyanezt), ragunkat apróra vágott petrezselyemzölddel megszórjuk és összekeverjük (elfelejtettem venni, úgyhogy ez itt nekem elmaradt) és tálaljuk.

Klásszikus tálalása a sült krumpli (flamandéknál frit), elképzelhető krumplipürével is (kicsit angolos approach), de teljesen jó kenyérrel es, miként a perkelt. Ekként fogyasztanak hozzá sanyarúságot is (pl ugorka), de én ezt ehhez nem igénylem.

A kész étel fotója gyengébbek kedvéért az első képen látható, tessék oda visszapörögni!

Enjoy!

🙂

Közzétéve:

Plázajárás II.

Azt már legutóbb sikerült megtudnunk, hogy nem vagyunk sikeresek, hiszen nem korszerű az, aki a XXI. században nem az internetről rendeli az alsógatyát (lehetőleg használtat az ebay-ről), a gyereksapkát, na meg póréhagymát, dehát mink már csak ilyen maradiak vagyunk. Ezúttal az általunk igen kedvelt Doctor Ház című sorozat következő évadjáért szerettünk volna valahol pénzt (8000 HUF) hagyni.

Már látom lelki szemeimmel a commenteket, miszerint mekkora egy baromállat vagyok, hogy már megint fölöslegesen kimozdulok, amikor mondjuk ingyért letölthetném a világhálóról, vagy a legrosszabb esetben 20% kedvezménnyel megrendelhetném a DVD futártól. A letöltés esetemben kizárva, akik ismernek tudják, hogy nem erkölcsi problémáim vannak, hanem egyéb – sokkal súlyosabb – betegségről van szó. Egyszerűen hiányzik az az agysejtcsoport, ami az internet, illetve a számítógép “normális” használatáért felel.
Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mivel ezúttal a vacsorát a Váci úti tescoban sikerült megvásárolni, és ott nem volt meg a DH 3. évad (persze a tesco egy külön történet), ezért áttámadtunk a Duna Plázába. Röviden: ott töltött idő 15 perc, parkolás sima, és ingyenes, DH 3. évad egyetlen lehetséges boltban sem volt meg (természetesen).
Na mindegy… kifelé a parkolóba a következő kép tárult elénk:

DSC00696.JPG

Kérdés: ez hogyan fordulhat elő???
Lehetséges verziók:
– főnök betelefonál az üzletbe… lányok! egy paraszt sem vásárol, hogy rohadna meg mindenki… azonnal írjátok ki, hogy “sale”, oszt majd fognak. A lányok csodálkoznak, de kiírják.
– a tulaj elkötelezett híve az idegeneredetű, a magyar nyelvben gyökeret eresztő szavak fonetikus leírásának.
– az intézmény vezetősége így figyelmezteti a parkoló irányába tartókat a várható időjárási viszonyokra.

if jú hev eni ájdea, plíz ser it vit ász

Közzétéve:

Donatella konyhája

Szilvi sikeresen abszolválta a francia szaknyelvi szigorlatot. Ez múlt héten szombaton történt. Kora délután derült ki az eredmény. Addigra már a test egy levest kívánt. Főképpen miután Reci új lakásának sikeres felavatását is megejtettük, kellett jönni némi minőségi tápláléknak. Vizsgára és pálinkára kellett enni. Már régóta szemeztünk vele, jött is az ötlet. Irány az olasz kuzin új fellegvára a Király utcában. Megnéztük tehát, mit tud Donatella Zampoli és csapata Budapesten.

Újépítésű homlokzatból az előszobába jutottunk, de már onnan sejlett az impozáns valóság: minden tekintetben huszonegyedik századi enteriőr… Az elrendezés, a színek, a megvilágítás. Szóval elképesztő lett volna, ha nem enni mentünk volna. A konyha érdekelt egy könnyed, olaszos ebéd erejéig. Kedves pincér az ablak mellé ültet, ahogy kérjük, jelzi: ott kicsit hidegebb van. Nyilván a mínuszok kicsit bepróbálkoztak, de annyira nem volt vészes. Az étlap korrektül összeállított, nemcsak a mindenhol elérhető pizza-tészták páros, hanem halak-rákok-bárányok-bélszínek, meg mindenek, olaszosan. Árak azért egy picit az átlag fölött, ha komolyabb ételre vágysz, a levesek 1100-től, tészták 2000-től, húsos témák 300-től fölfelé (pizza árára nem emlékezem). Szilvi grillezett zöldséget evett grillezett tomino sajttal,én egy Ligur minestronét pesztoval, utána parmezános rizottó füstölt libamellel.

Üdvözlőfalatnak fejenként két-két cikk pizzakenyeret kaptunk egy kis tálkában balzsamecettel összekevert olivaolajjal. A pizzatészta alul-fölül, kívül-felül be volt kenve olivaolajjal, amitől kicsit émelyítő, olajízű és egyáltalán nem bírt étvágygerjesztő lenni. Nehezítés volt az étterem részéről, hogy a balzsamecet fajsúlyosabb anyagként a tálka alján helyezkedett el, így sem mártogatás, sem kanállal a tésztára kenés által nem bírtunk hozzájutni. Pedig reménykedtünk, hogy az javít valamit a pizzakenyéren. Lehet, hogy inkább egy jó tejfölös lángost kellett volna hozniuk, olajban az is ugyanennyi lett volna, csak azt meg tudjuk enni jóízűen. Mondhatnám: ingyen pizzatésztához nem jár rendes szósz. 🙂

A Szilvi által kért saláta szintén úszott az olajban, amit szinte biztosan akkor tettek rá, amikor elkészült, mert a grillezett zödségek válogatott minőségű, friss zöldségből, ropogósra megsűtött matériák voltak, ami igen dícséretes így január elején. Az én ligur minesztroném egy frankó, ízes, sűrű, babos-húsos zöldségleves volt, tetején egy kanál pesztó, parmezánnal keverve. Igazi kis cserépedényben tálalták, aminek egyetlen hátránya, hogy bármilyen jó is a lé, ami benne van, az utolsó kanálnyit nem tudod belőle kiszedni. De ez nem kritika, csak empírikus megtapasztalás. A leves, a pesztóval igen jó volt.Utána a nagyon ízletesparmezános rizottó jött, al-dente, jól rágható rizsszemekkel, sűrű, szinte késsel vágható masszaként, aminek az egyik oldalát kíséretként ott sorakoztak a vékony füstölt libamell szeletek. Ezzel a füstölt libamelles támogatűssal olyan pazar volt a rizottó, mint az a bizonyos ÁLLAT. Ráadásul impozáns adag, amire kaptam még extra parmeznát és így aztán meg még jobb volt. Jól is laktam tőle emberesen. Desszertnek nem volt hely már. Szilvi viszont vállalt egy fagyikelyhet gyümölcsökkel. Ami Carte D’or fagylaltokból (citrom, őszibarack sé csokoládé), valamint jó ízű, friss gyümölcsökből állt. Egyedül azért nem volt tökéletes, mert a csoki nem annyira volt összhangban az alma-ananász-eper-ribizli-áfonya + a citrom-barack variációval. Ettől kicsit furcsa lett a tányérka.

Kicsit olyan szedett-vedett, jó alapokról induló, de nem kellően kidolgozott konyha, amiben kincsek lapulnak, viszont nincs minden szempontból, minden oldalról tökéletesre csiszolva. Gyémánt, hozzáértő gyémántműves nélkül. Szóval Donatella konyhája itt van, csak donatella nincs itt mindig. (Pénzügyekben a felsorolt étkek üdítőkkel kísérve, borravalóstól 11.000 pénz.)

Közzétéve:

Hyppolit vendéglő

Ismét egy kis konzervvérrel etetem a sajnos gasztrovámpírjait, mert egyszer mindennek, ami 2008-ban történt, és említésre méltó, a publikálás sorsára kell jutnia. Még november végén történt, egészen pontosan annak 23-dik napján, hogy Szilvivel ünnepeltük házasságkötésünk aktuális hónapfordulóját, és ennek kapcsán sikerült mozizás előtt beugrani a Hypploitba harapni egy falatot. Attila út, Vérmező Moszkva tér felőli vége, onnan pár perc sétával elérhető. Klasszikus bérház aljában, kis alapterületen kellemesnek látszó hely. Kellemességi szintjéről alábbiakban értekezek.

Két helyiség, plusz konyha és kiszolgálórészek. Ennyi a vendéglő. A nagy teremben (maximum 5-6 asztal fér el benne) épp egy társaság foglalta a helyet, így a pult mellé telepedtünk. Komoly hangú, komoly fellépésű, de kedves főúr érkezett, hogy kiszolgáljon. A híreknek megfelelően egyedül volt szolgálatban és gond nélkül vitte el a késő délutáni (6 óra lehetett)  csaknem teltházat. Kicsit furcsán néz, amikor teát és paradocsimlevet kértem együtt, de jegyzetelt.
Étlap nem túl bőséges, de jut rá mindenből egy kicsi. Szilvi csak főételt vállalt, én egy leves-főétel kombóval próbálkoztam. A tárkonyos ragu pulykahússal volt küldve, meg olyan módon fűszerezve, főleg a névadó tárkonnyal, ami túl mert lépni a városban rendszeresen előforduló lefelé kerekített tárkonyhasználaton. És végre egy olyan raguleves, amit nem zavartak meg semmilyen tejszín vagy tejföl vagy rántás vagy habarás témával. Ragu, benne friss zöldség, tárkony, puha húskockák. Jó alap, no.
A Gózon család tán leghíresebb sarjáról elnevezett Gyula úr libatánca nevű kombóval kényeztettem ezt követően testemet és lelkemet. Sült libacomb(rajta a zsíros kez elkerülése érdekében póréhagyma szára a fogantyú) kellően zsírosan, ízesen, háziasan. Mellette szép darab pecsenye libamáj, serpenyőben sütve, pirosra pirítva, nem rózsaszínen, de krémesen, pont jó. Meleg libatepertő, ropogósan, frissen kisütve. Garnírung gyanánt kellemes héjában sült krumpli és egy igazi sz@r minőségű, túl sok olajon párolt, túl édes párolt káposzta. A tányér egészében ötös alá.
A Szilvi által kért sertésszűz pirított gombával és hagymasalátával viszont ötös: a husi szaftosra, belül enyhén rószaszínre sütött, a gomba kisméretű és nagyon el volt találva, a hagymasaláta pedig hatalmas adag, gyönge, édeskés és picit svanykás, kicsit talán előpárolt megoldásként volt tálalva, de lehet, hogy csak a megfelelő érleléstől adta ki magát úgy, ahogy.
Én itt, a libatánc elfogyasztása után már készen voltam, de valami kis desszertre rá voltam kényszerítve a kíváncsiságom által. Ottan volt épp egy kis hiátus, mert átrendezés alatt volt a desszertblokk, így – ahogy a főúr megfogalmazta – palacsintában volt erős a hely. Vállaltam egy túrósat. Az volt. Vanilíaszósz, miegymás, ahogy egy túróshoz napjainkban illik.
Megállapítandó a Hyppolitról leírtak fényében: visszajárós hely, háziasan egyszerű, de remek koszt, igen jó ár(a vacsink volt olyan 8 ezer körül borravalóstól), még jobb ár-érték arány. Megéri – rendszeresen – betérni.

Utóirat: hibátlan a pultba épített sparthert. 🙂

Közzétéve:

Évfordító

Kicsit kései szervezéssel az utolsó pillanatokban sikerült stábot verbuválni erre a kiváló rendezvényre, amit a múlt héten bonyolítottunk le Zalakaros egy csöndes utcácskájában. Nem sikerült rosszul, de bebizonyosodott: közeleg a karosszék, s a kandalló.

2 nappal az indulás előtt többen megesküdtek, hogy december 29-dikén délben már nem lesznek a fővárosban, de délután 1 órakor már a budai hegyeket sem látják. Ehhez képest mindenki 3 óra utána vágott bele, kivéve Zorró, Áci és FA, akik viszont egyéjszakás vendégként türelmesen vártak ránk a tetthelyen.
Miciék, majd ezt követően Tivcsi, Csilla és Aribari is bekanyarodtak szemesre a Kistücsökbe egy estebédre. Mi eközben Szilviámmal, Recivel és Regivel betuszkoltunk nem kevés ételt és italt az egyébként is fullra tömött automobilba Siófokon és rongyoltunk utánuk nagyon nagy erőkkel.

Érkezésünk este 7 magasságára tehető, harmadikként Mici és Zorró után, így csatlakozhattunk a ráhangolódásra. Első evések, ivások (főleg pálinka és sörök-borok) öröme után berendezkedtünk, majd hamarosan elkezdőtött az a pár óra, amíg a helyszínen található összes vizuáltechnikai eszközről kiderült, hogy nagyjából egyetlen fajta kábelt sikerült nem hozni a Föld összes elérhető kábelváltozata közül, amivel sikerült is megvalósítani a playstation legjobb közösségi játékának, a BUZZ-nak az űzését. Ezt követően az össznépi pókerezés (bizonyos no limit texas hold’em) teljesedett ki a Napnyugat közben, a kettes szám alatt. Ezalatt folyamatos tojáskrém és szamorodnis csirkemájpástétom fogyasztása zajlott különböző kenyerek célalkalmazás által pirítóssá alakításával karba öltve. A pálinka (Dózsa-felé barack, igazi válogatott, gyümölcslé illatú házi produktum) irtózatos sebességgel fogyott, ami előre vetítette (volna, ha bárki figyel rá) a későbbi utánpótlás szükségét.
Magára a kártyázásra nem akarok részletesen kitérni, a lényeg, hogy személyem volt aznap este a legjobb és a legszerencsésebb (dö gold medal iz…). Nem volt korán, mire ágyba kerültem, kerültünk, de a szétcsapott alvásból a üveglap rengető üvöltés tépett ki, ahogy 2 a 2 ellen fölállásban konzolon futballozott egymás ellen Áci, Zorró, Mici és Tivcsi. Lesétáltam, megnéztem őket, elsuttogtam valami álmos kérést, aztán leheverdtem, ők meg játszottak tovább. 🙂

Majd az aludni sokat nem bíró korosztály már 8 óra tájban sütött-főzött: reggeli készült Reciék oldalán, míg Aribari élete első Jókai bablevesén dolgozott. Eme produktum már fődögélt, amikor először láttam, íppeg a zöldségek aprítása zajlott, melyett még némi kalbász, fűszer és egyéb kiegészítők követett, és a jó lé fődögélt tovább, amíg el nem készült. Közben a társaság minden tagja előkerült, kb 11-ig, délig bezárólag. Volt némi konzolos foci, reggelicske, első pálinkácska, lépcsőzőgépezés a mi házunk táján(szép nejem kérésére ugyanis magunkkal vittük a karácsonyra kapott szteppert).
Ezt követően a társaság nem annyira mazohista tagjai bevásárolni indultak a közeli Nagykanizsára, ám ennek első ütemét a Shell nevű olajcég meggátolta, mivel sikerült vizes benzint biztosítani Tivcsiék bömcijébe, amit az esti mínusz tíz fokban nem bírt már benzinként kezelni, ergo a jármű nem indult el. A kísérletezést követően francia technikába pattantak, amivel Nagykanizsát megjárva beszereztek mindent, ami a hátralévő szűk két napra kellhetett. A hideg miatt biztosra is mentek, hiszen ha a hó vagy bármely egyéb elemi csapás elzárta volna a külvilágtól Zalakarost, akkor még 3-4 napra elegendő kenyérrel rendelkeztünk volna… 🙂
Ugyanezen idő alatt mi Jucival, Aribarival és Micivel, valamint 3 deci barackpálinkával felkerestünk két helyi geocache ládát. A hideg ki nem bírása akkor csúcsosodott ki, amikor – Mici emlékezetére támaszkodva – egy pagonyban kellett volna megtalálnunk egy nyitott zenekari szaletlit. A parkban léerótt hamrdik kört követően a világháló segítségével feloldottuk a rejtélyt, hogy nemsokkal utána a városak közpotnjában a szaletlit is megleljük, meg a forraltbor árust is, aki – rendkívül bölcsen – pálinkát is árult. Sikerélémyeinket követően visszatértünk a bázisra, majd némi falatozást követően csendespihenős-videójátékozós-fözőgetős késő délutánba csapjunk szelíden.
Az estére a Trivial Persuit alias Szeletke nevű játék közös játszással volt, miközben én megsütöttem két sütőlap krumplis pogácsát, valamint némileg beárnyékoltam a rendezvényt, mert többször határozottan felléptem a játék barchobá fordítása ellen. Emellett fordulópont volt, amikor Mici bácsi nem fogadta el Reci helyes válaszát Jacques Rogge eredeti foglalkozását illetően, mivel a mösziő Rogge nem orvos volt sportdiplomatasága előtt, hanem ortopéd sebész. Ezzel Reciék lendülete megtört, így végül feleségemmel közösen becsúsztunk az első helyre. Ezzel a nap végére is értünk nagyjából, némi beszélgetés volt még hátra, meg videójátékosdi, de mindezt már leginkább Tivcsi pajtással közösen tettük, a többiek aludtak.

E!-kként következett be az év utolsó napja, ami még kevesebb aktivitással telt. Főzni nem nagyon kellett, így a fogyó pálinkakészletek mellett a délelőtt ébredezős-eszegetős volt. Majdan Miciékkel visszatértünk a süvöltő szélben az előző nap első geocache ládájához, mivel sikerült elfelejteni a regisztrációhoz szükséges jelszót, amire még sosem volt példa korábban sose. Menetközben megittuk a maradék pálinkát és mindenkiben motoszkált a kétely, hogy mi lesz velünk éjszaka ilyen típusú nedü nélkül. Kellően kihűtöttük magunkat, mert a jelszót ugyan megtaláltuk, ám egy másik cache-t nem annyira sikerült. Ezalatt az otthon maradóknak sikerült moziteremmé alakítani a nappalit és televízió, valamint visszatérésünk után showder klub jelenetekkel önfeledten múlatni az időt. Én, Aribari társaságában, vállaltam a pálinka-pótlási akciót és egy liter matériával sikerült az egyetlen nyitva lévő bótból visszatérni.
Az este közeledtével, amikor az internet terhelése elérte a kritikus határt, egy, Szilvi által elejtett mondat (miszerint Gyurcsány alapvetően jóképű ember) gerjesztett némi feszültséget, és az ehhez kapcsolódó (ellen)vélemény-hurrikán megállítása csak mesterséges módszerrel, egy kellemes – Sajnos-Milliomos névre keresztelt – társasjáték bonyolításával volt csak lehetséges. Ez – a társaság éles elméje miatt – a vártnál rövidebbre sikeredett, így az éjfélig hátralévő 2 és fél órában activity foglalta le a társaságot és borzolta kicsit a kedélyeket, ahogy az úgy ilyen játék esetében lenni szokott: “nemigazhogyeztnemtudtatb@zdmeg!” felkiáltásokkal.
Az éjfél közeledtével szörnyülködtünk 10 percet a televízióműsorok szánalmas szintjén, majd himnusz, csók-ölelés, némi Fásy-mulató a virsli elkészültéig, végül beszélgetés, lassú elszivárgás, alvás, felkészülés az új esztendőre.

A másnap 3 fő momentuma sorrendben: hajszárító segítségével sikerült elindítani Tivcsiék BMW-jét, Reci 3(!) fotelt vitt föl egyedül az emeletre, és egy kellemes közös ebéd, lencselevessel és minden jóval a balatonszemesi Kistücsökben, melyről Aribari 2 sorban megemlékezett a belinkelt posztban.

Így fordítottuk át 2008-at 2009-be, hogy újabb kiváló írásokkal és programokkal örvendeztessük meg magunkat és benneteket, Nyájas Olvasó! 🙂 Sajnos Vitá!!! 🙂