Angol nyelvkönyv a gimnáziumok II. osztálya számára, 1955

Angol Nyelvkönyv 1955

Már vagy egy éve akarunk posztot írni Micivel egy bizonyos 1955-ös kiadású, “a gimnáziumok II. osztálya számára készült” angol nyelvkönyvről, úgyhogy most nekilátok. A könyvet családunk könyvtárában találtuk, nem tudjuk, kié lehetett.

Eredetileg valami nagyon ütős posztot akartunk-akartam írni, de nem jött össze. No, de a lényeg amúgy is maga a könyv, amelynek legérdekesebb részleteit Mici lefényképezte, és ezennel elébetek tárjuk.

Látszólag egy teljesen szokványos, a szocializmus alatt írott nyelvkönyvvel állunk szemben. Módszerei, stílusa, struktúrája ismerős azokból a régimódi gimnáziumi nyelvkönyvekből, amikből mi is tanultunk, nevezetesen franciául.

Minden lecke egy olvasmánnyal kezdődik, a szereplőgárda állandó. Az olvasmány után szövegértési kérdések, szószedet, majd a nyelvtani rész, magyarázatokkal és feladatokkal. És ez rendben is van.

A könyv egyik nagy poénja az ideológiai tartalom, amit egyébként nem várnánk el egy nyelvkönyvtől (a kései Kádár-korban íródott gimnáziumi nyelvkönyveinkben se volt, vagy ha igen, nagyon lájtosan). Ezt nem is taglalom tovább, beszéljenek a képek.

A másik érdekesség pedig az, hogy egy szót se szól az angol/amerikai stb. kultúráról. Úgy tanítja a nyelvet, hogy közben semmivel nem utal arra, hogy ezt valahol anyanyelvként is beszélik, ezeknek a népeknek van országuk, híres városaik, épületeik, művészeik, sajátos szokásaik, dalaik. Mindegyik olvasmány Magyarországon játszódik, Takácséknál, a DISZ-szobában, a vörös zászlókkal és Sztálin-képpel díszített osztályteremben, Sztálinvárosban, az ötéves tervről szóló kiállításon. És persze az összes szereplő magyar, kivéve az egyik utolsó leckében felbukkanó koreai, indiai és egyiptomi diákokat. Ők jelentik az idegen nyelvű közeget, ahol szükség van az angol nyelvtudásra. Miközben a mi gimnáziumi francia nyelvkönyvünk úgy kezdődött, hogy Dániel, a magyar diák megérkezik Párizsba (“Daniel arrive a Paris”), azonnal elveszíti a bőröndjét, de hálistennek megtalálja (“Monsieur, s’il vous plait, c’est ma valise!”), és egy francia családnál lakik, akikkel franciául beszél, megnézi az Eiffel-tornyot, megismeri a francia iskolarendszert, és közben mesél néha vendéglátóinak kis hazánkról. Azért ez mégiscsak jobb, azt meg nem kell firtatni, hogy a valóságban hány magyar diák tudott kijutni egy francia családhoz.

Na de nem a nyolcvanas évekről van szó, hanem 1955-ről.
Nézzétek a képeket. Még csak annyit, hogy a könyv egyébként elég hatékony, a nulláról indít, rendesen adagolja a nyelvtant meg a szókincset, és a tanév végére a pajtások, ha derekasan helytálltak “a tudományért vívott harcban”, folyékonyan tudnak beszélni az ötéves tervről.

* a 38-as lecke fölötti fordítási és fogalmazási feladatot is csekkoljátok, sajnos elsiklott a figyelmem felette, amikor a képeket kommentáltam – Mici *

6 thoughts on “Angol nyelvkönyv a gimnáziumok II. osztálya számára, 1955”

  1. Igen szép átfogalmazás az “Up and join the Union / Don’t say No” … brrrr

    Vajon a “közért” szót miért nem lehetett lefordítani, miközben a neveket igen (Margret, Joseph, Ann …)?

    Lehetne készíteni egy “plain English” fordítást, amiben a szülök vasárnap ellógnak a templomba, a gyerekek “Amerikából jöttem”-et játszanak, este pedig az egész család békésen hallgatja a Szabad Európát 🙂

  2. Ilyen nincs és mégis van. Azt hiszem, itt az ideje, hogy a nyelvi alapok érdekében felolvasását eszközöljük ennek a remekműnek valamely legközelebbi közös alkalmon. 🙂

  3. Juci… eleve király, hogy írtál poszt 🙂 ez a magatartást, amit tanusítottál, ne hagyd abba!!!
    Azt viszont nehezményezem, hogy a könyvre nem vigyáztatok a következő előírásnak megfelelően: “Tudnod kell, hogy ez a könyv is a tudomány fegyvere. Becsüld meg, kíméld, tartsd tisztán, rendesen, mint katona a fegyverét (…) A jó könyv fegyver a tudásért vívott harcodban!”
    Mi a faszért kellett kommunistaként mindent harcként megélni????

  4. “Egy a jelszó: tartós béke, állj közénk és harcolj érte” Márhogy a békért…ez a paradoxon nem a terminátor.

  5. Végül is “ha békét akarsz, készülj a háborúra”! Bármíly syomorú is ez, eccerűen ey így igaz! A rómaiaknak meg jól is jött ez a filozófia hogy folyton háborúzhasanak! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.