Közzétéve:

Geci Beerboard Top 30 – 1989

A most következő poszton belül lezárásras kerül a nyolcvanas évek és ehhez egy olyan alaplista jutott, ami szinte csak kommersz, múlandó könnyűzenei alkotásokat foglal magába, így a sok ismerős név ellenére ez az első eset, hogy nehéz a választás: Bon Jovi tovább hódít, jön a Gánz a ‘Welcome to the jungle’-lel, Paula Abdul, Madonna, New Kids On The Block, némi Rick Astley, enbékettes Donna Summer, a hadihajón , nagygenerál után visszatérő Cher, valamint a térdigérő göndörfürtőkkel csábító Milli Vanili. Közéjük rejtőzik egy angol duó:

Tears for Fears – Sowing the seeds of love

Az angol Bath városából származó úriemberek egyszerű, de fantáziadús zenéje számomra ezzel a nótával kezdődött és csak később derült ki, hogy együttműködésük utolsó nagy slágere volt. Nem vitték túlzásba az alapokat, a zenében a fúvósok fanfárjai adják az exta színezetet (trombita és szaxofon is teret kap). Maga a szám szövegcentrikus, főleg az elején, de később is többször lendületet kap a hajításoktól a nóta. Mindkét irember megmutatja minden muzikális képességét a rekedtes mélységektől a Zámbó Jimmy-i magasságokig. Olyan ez a dal, mint egy génkezelt virágpiac és egy megbolondult wurlitzer ideális keveréke: színes, szagos. Rádióban nekem kicsit túlzás, otthon néha végtelen ismétlésre állítva bírom élvezni.

Ja, és a tolerancia jegyében: állítólag a két csávó, akik gyerekkori barátok, csőbuzi. 🙂

Végül egy mondat a vizualitásról: a klip az ötletes és a végtelen gagyi utóbbi felé hajló elegye, de azért nézzétek meg. 🙂

 

Közzétéve:

Muddler

Bacardi kóla fogyasztása közben lettem ismét éhes egy újabb, eleddig nem ismert világszegmens információira. Ugyanis a bacardi-s üveghez ajándék muddler(mádlör or számting lájk disz) volt csatlakoztatva, aminek fő funkciója a bárpultok környékén tárgyiasul: eenk a magyarul törőfának nevezett eszköznek a használatával lehet a koktélokba kerülő citrusfélékből hatékonyan kinyerni azok levét. És kérem, ez is egy iparág, amit néhány képpel szeretnék illusztrálni:

1. Alap törőfa kezdőknek, alacsony költségvetésű kocsmáknak rumoskóla készítéséhez.

Alap tör�fa
2. Rücskös törőfelületű nagyméretű muddler újrakezdőknek és középhaladóknak bákárdikóla és mohitó elkészítéséhez

Muddler középhaladóknak és újrakezd�knek
3. Leopold dizájn mádlör az élvonalban tevékenykedőknek, inox felület, csúszásgátló gumicsíkokkal a fogófelületre. Szigorúan csak bártenderek kezébe… (nem volt belőle nagyobb kép sajna)
Muddler f�vezéreknek
4. Jégfésű. Érted?! JÉGFÉSŰ!!!

Jégfésű, érted, J�GF�SŰ?!

Közzétéve:

Halászcsárda, Százhalombatta – A falósejt visszavág

Kiválóan sikerült villányi kalandunk lezárása volt, hogy megálltunk Százhalombattán egy Medwe földícsért étteremben falatozni. A GPS eszköz segítségével némileg kerülőztünk, de végül megérkeztünk a Duna partján , a töltésen innen álló nagy fehér épülethez egy jónak várt ebédre.

Belül az igazi klasszikus magyar csárdákat idézni próbáló mű-csárda hangulat és berendezés: mondai félhomály, vaskos sötétbarna fa bútorzat, nehéz padok, hosszú aszatlok két óriási teremben. Söntés méretű, legalább 20 fröccstől benedvesedett törzsvendéget megtartani képes pulttal. Kedves, pólós, hosszú, festett műkörmös, pornós stílusban erősen túlsminkelt pincérlényok, akik azonban végig előzékenyek és kedves voltak.

Bőséges, tradícionális honi étlapokat idéző kínálat, sok hallal, némi belsőséggel. Emlékeim szerint elég jót ettem, de ami biztos, hogy valami elképesztő mennyiséget. Levesnek kértem harcsa halászlevet kis bográcsban. Halászlép alapleve a sztenderd volt, gondolom mindenki típusú (ponty, vegyes) halászléhez ez a folyékony rész, benne egy sütőlapátnyi harcsahús, kevés haltej. Ízre nem túl csípős lé, friss filé, ötös skálán legalább négyes alá nálam.

Utána velős pacalt vállaltam burgonyafánkkal. Pacal puhára főzve, közpeses zsírosan, borsosan elkészítve, sűrű szafttal, hozzá a burgonyafánk forró volt, tunkolásra alkalmas. Én pont így szeretem a pacalt, de velem egyidőben pacalt fogyasztók túl nehéznek, laktatónak, erősnek találták a gyomorpörköltet.

Összességében nagyon durván sikerült teleennem magam, szétdurranásig, és ha minden stimmel, akkor ez történt mindenkivel. Az én helyzetemet két dolog nehezítette: vezettem, ezért nem ihattam semmi rendeset, valamint bevállaltam egy túrós palacsintát vaniliöntettel a végén, amitől konkrétan rosszul is lettem.

A fizetési módok közül nem állt rendelkezésre a bankkártyás megoldás, így készpénzben rendeztük a fizetendőt, ami időigényes volt, mert voltunk vagy huszan.

Értékelés így fél év távlatából: nem gondolom, hogy minden alkalommal, amikor arra járok, járunk, meg fogunk állni egy ebédre, vacsorára, de megbízható konyhával, óriási adagokkal találkozhatk a fáradt utazó, ha kopog a szeme Százhalombatta környékén.

Közzétéve:

Óbuda – a helyi parkoló világbajnok

Péntek este volt. November 14. Postára igyekezvén gurult alattam a francia technika a Kiskorona utcában. Balra véget nem érő panelház, előtte parkoló, jobbra iskolaudvar és előtte szintén egy sor, az útra merőleges parkoló. Teltház. Szinte. Iskola felőli oldalon három hellyel a vége előtt óriási üres pozíció. A sor végén, tehát a 2 foglalt hely után egy Opel Corsa áll, indexel balra. “Épp megy el a szakember” – gondoltam, irányjelző jobbra, pici üresben gurulás, aztán kényelmes forduló.

Állítom le az eszközt, miközben dudálnak. Kinézek, és látom, hogy a kifelé indexelő Corsának nyílt az ajtaja, és Dr Bubó fekete, rövid, Kaplár F Józsefes frizurával, szolíd szabású teszkós orkánmellényben, belebújós(sarkon pántos) melegítőnacóban gurult felém, nőnemű létezőre jellemző kondíciókkal. Ablakot leengedtem, mire megállt. Én figyeltem:
– Mit képzel, hogy csak így bepofátlankodik, amikor 10 perce be akarok állni ide?! – kérdezte.
– Dehát kifelé tetszik indexelni, Drága… – mondtam.
– Jójó, de nem látta a tolatólámpámat?! – jött a következő kérdés.
– Hát, nem… mert nem… – kezdtem volna, de már vágtatott vissza a járművéhez.
– Tessék várni, kiállok – szóltam utána.
– Nagyon helyes! – sivított vissza és beült.

Kitolattam. De kiváncsi voltam, hogy fog beállni, ha 10 perc alatt nem sikerült. Következő történt: 3 perc alatt vagy ötször felvillant a tolatólámpa, végül kövér egyes és elzúzott Bubó néni. Azt hiszem, Jancsó nem tudott volna ilyet rendezni.

Közzétéve:

Angol nyelvkönyv a gimnáziumok II. osztálya számára, 1955

Angol Nyelvkönyv 1955

Már vagy egy éve akarunk posztot írni Micivel egy bizonyos 1955-ös kiadású, “a gimnáziumok II. osztálya számára készült” angol nyelvkönyvről, úgyhogy most nekilátok. A könyvet családunk könyvtárában találtuk, nem tudjuk, kié lehetett.

Eredetileg valami nagyon ütős posztot akartunk-akartam írni, de nem jött össze. No, de a lényeg amúgy is maga a könyv, amelynek legérdekesebb részleteit Mici lefényképezte, és ezennel elébetek tárjuk.

Látszólag egy teljesen szokványos, a szocializmus alatt írott nyelvkönyvvel állunk szemben. Módszerei, stílusa, struktúrája ismerős azokból a régimódi gimnáziumi nyelvkönyvekből, amikből mi is tanultunk, nevezetesen franciául.

Minden lecke egy olvasmánnyal kezdődik, a szereplőgárda állandó. Az olvasmány után szövegértési kérdések, szószedet, majd a nyelvtani rész, magyarázatokkal és feladatokkal. És ez rendben is van.

A könyv egyik nagy poénja az ideológiai tartalom, amit egyébként nem várnánk el egy nyelvkönyvtől (a kései Kádár-korban íródott gimnáziumi nyelvkönyveinkben se volt, vagy ha igen, nagyon lájtosan). Ezt nem is taglalom tovább, beszéljenek a képek.

A másik érdekesség pedig az, hogy egy szót se szól az angol/amerikai stb. kultúráról. Úgy tanítja a nyelvet, hogy közben semmivel nem utal arra, hogy ezt valahol anyanyelvként is beszélik, ezeknek a népeknek van országuk, híres városaik, épületeik, művészeik, sajátos szokásaik, dalaik. Mindegyik olvasmány Magyarországon játszódik, Takácséknál, a DISZ-szobában, a vörös zászlókkal és Sztálin-képpel díszített osztályteremben, Sztálinvárosban, az ötéves tervről szóló kiállításon. És persze az összes szereplő magyar, kivéve az egyik utolsó leckében felbukkanó koreai, indiai és egyiptomi diákokat. Ők jelentik az idegen nyelvű közeget, ahol szükség van az angol nyelvtudásra. Miközben a mi gimnáziumi francia nyelvkönyvünk úgy kezdődött, hogy Dániel, a magyar diák megérkezik Párizsba (“Daniel arrive a Paris”), azonnal elveszíti a bőröndjét, de hálistennek megtalálja (“Monsieur, s’il vous plait, c’est ma valise!”), és egy francia családnál lakik, akikkel franciául beszél, megnézi az Eiffel-tornyot, megismeri a francia iskolarendszert, és közben mesél néha vendéglátóinak kis hazánkról. Azért ez mégiscsak jobb, azt meg nem kell firtatni, hogy a valóságban hány magyar diák tudott kijutni egy francia családhoz.

Na de nem a nyolcvanas évekről van szó, hanem 1955-ről.
Nézzétek a képeket. Még csak annyit, hogy a könyv egyébként elég hatékony, a nulláról indít, rendesen adagolja a nyelvtant meg a szókincset, és a tanév végére a pajtások, ha derekasan helytálltak “a tudományért vívott harcban”, folyékonyan tudnak beszélni az ötéves tervről.

* a 38-as lecke fölötti fordítási és fogalmazási feladatot is csekkoljátok, sajnos elsiklott a figyelmem felette, amikor a képeket kommentáltam – Mici *

Közzétéve:

Gazdasági csúcs

Egyre sűrűbb volt a szitáló köd, amikor az Erkel Színház elé begurult a gulyáságyú. Addigra már a Köztársaság téri pártszékházban, a tanácsteremben a pincérek kiosztották a tejfölös uborkasalátát. Gyurcsány már beszélni akart volna, de körülötte még zajlott a fészkelődés. Így zavarában és idegességében a villa hegyével szedegette a csemege pirospaprikával megszórt kiváló ARO tejfölt az uborkáról. Három nyelet után elege lett, megkocogtatta a pohara szélét és fölállt.

– Feri, tejfölösz a szád – s(z)uttogta Hiller.
– Le van szarva – sziszegte vissza Gyurcsány, mire Szilvásynak és Draskovicsnak röhöghetnékje támadt a vonatkozó rendőrvicc miatt. Fuldoklásukat pirosarannyal megkent kenyérvég evésével próbálták fedezni, miközben Gyurcsány begombolta zakóját, majd könyékig visszarántotta annak ujjait, hogy könnyebben tudjon orángutánszerű csuklómozdulataival hadonászni…
– Kedves Elvtársak, Elvtársak, Barátaim! – kezdte, amitől többen elgyengültek és Marjai József csöndben megsimogatta a Kossuth díját, hogy egy korty finom soltvadkerti rizlingfröccs fölött elrévedjen a Kádár Jánossal végigült kacsavadászatokon.
– Megtettük érte mindent, amit tudtunk, de amerikai partizán bajtársainkra is szükség volt, hogy kellő türelemmel és precizitással zilálják szét az imperializmust a fogyasztásukkal. Már Gorbacsov főtitkár elvtárs is rámutatott a fogyasztás, mint fegyver erejére, és megint neki és szovjet barátainknak volt igaza. – ért az első oldal végére Gyurcsány, és utolsó gondolata arra sarkallta a feszülten figyelő Szekerest, hogy végigjátssza egy gorbacsovi anyajegyet imitáló homlok- és fejtetoválás realitását, ha már a hajbeültetés nem sikerült…
– Itt állunk a végső győzelem kapujában, Elvtársaim, amikor a kapitalizmus megsemmisíti önmagát és az állam önként államosít szerte a Földön, minket kérés nélkül megtámogat, mi pedig kezünkben tartjuk az államot és a munkásosztályt – kiabálta félrecsúszó nyakkendővel a felhevült szónok. Kiss Péter csöndben mosolygott, miközben apró szilvásgombócokat rajzolt egy szalvétára. Szili Katalinnak kicsit túl hangos volt a beszéd utolsó mondata, amitől megijedt és automatikusan a csengő után kapott, aztán rájött, hogy ez egyik másik műsor.
– Köszönetet kell mondanom Demján és Csányi elvtársaknak töretlen aknamunkájukért, amiért az állami cégek vezetéséből kinyert magánvagyonukkal a totális cél elérése érdekében mozgatták a volt állami vállalatokat és ingatlanokat – intett föl a karzatra a két mágnásnak Ferencünk -, akik a szocializmus csekély esélyének növekedése kapcsán elkezdtek interneten számlákat nyitni kajmán-szigeteki bankokban.
– Tehát, Elvtársaim, Elvtársnőim, legyünk kitartóak, adjunk meg minden támogatást a klerikális fasiszta-soviniszta ellenség soraiban bomlasztó tevékenységet végző harcos elvtársainknak. Budaházy egyet bírt integetni a terem ajtajából, miután levették a karperecet a kezeiről erre az időre (ami igazából egy félbeszakított molotov-koktél hajító mozdulathoz volt nagyon hasonlatos), valamint élvezzük, ahogy Smuck elvtársunk felszeleteli az MDF maradványait, hiszen ők már teljesítették feladatukat 2006-ban. Most pedig nincs más hátra, mint élvezzük az igazi, minőségi, csak nekünk, tábori mozgókonyhán főzött Benke-féle pincepörköltet, Barátaim.

Közzétéve:

A részletek varjai

Aki azt gondolja, hogy a mai popzene tömeggyártásba ment át, általában véve igazat mond, kivéve mikor hazudik. Az efféle általánosítások pont arra jók, hogy ne mondjunk túl gyakran igazat. Alternatíva: Inkább okosan örüljünk a kivételeknek!

Mikből látszik tehát az, hogy egy szám szerzője mennyire szerette azt amit csinált, vagy mennyire ügyelt a részletekre? Biztos van sok kvalitás ami jó iránytűként szolgálna, de most menjünk rá egy részletre… Figyeljétek meg, hogy kezdődik, és hogy végződik a szám! Írtak neki rendes felvezetést? Vagy csak megismétlik a refrént? Csak elhalkítják a végén, vagy írtak valami frappáns lezárást? Mit kapok a pénzemér’ ?

Tisztelt zenehallgatók, kedves műértő közönség! Várjuk (varjúk!) kommentjeiteket, melyik zenekar melyik dalának kezdete a szerintetek a legötletesebb! A nyertest majd megvarjúzom.

Én rögtön benevezek ezekkel (hirtelen ami eszembe jutott):

3: Beatles: Hard Day’s Night (ez indulhatna a lezárásban is)

2: Beatles: I Feel Fine: első használata a gitár begerjedésének felvételen (ez történelmi jelentőségű is!)

…és az abszolút győztes nálam:

1: Nitzer Ebb: Family Man (NO COMMENT!)

de ha a legmívesebb kell, akkor csakis ez 🙂

Beatles: If I Fell

(ui: nem Beatles promó akart lenni a dolog, csak meggondolatlanul beírtam az első N-et, ami hirtelen eszembe jutott. nyilván ti is így tesztek majd, aztán csak csodálkozom. Most pedig mennem kell futni!)

Közzétéve:

Priznic

Mi is juthatna eszembe a hideg zuhany alatt, 39.5-ös testhőmérséklettel, mint a hidegvizes testhűtés eme szép definíciójának eredete. Nem gondoltam, hogy a megoldás egyszerűbb, mint sejteném:Vinzenz Priessnitz éles eszű sziléziai paraszt volt, aki rájött, hogy a hideg vízben fürdés jót tesz. Ekként meg is gaazdagodott belőle és a nevét adta – legalábbis Magyarországon – a lázas test ilyentén kúrálásának. Király. 🙂

Közzétéve:

Obama – Jelige: “Van egy álmom”

Tisztelettel jelentem, nem haltam meg, csak majdnem. De most itt az alkalom, hogy örömemet fejezzem ki a világ dolgainak alakulása felől. Az Egyesült Államok első afroamerikai elnöke a legfostaligább körülmények között bizonyíthatja rátermettségét, miután holnap leigázza John McCain-t.

Hol és hogyan kezdődhetne egy ilyen történelmi léptékű dolog, ha nem a jelen környezetben. Nincs pénz, nincs munka, nincs megrendelés és nincs fogyasztás. Egy józaneszű néger az, aki ebből a legtöbbet ki tudja hozni. Clintonné után most Bush aranyifjú cimbije is meghajol, és Martin Luther King földre száll, hogy középső ujját felmutatva, a “U can’t touch this” ritmusára körbetáncolja minden fehércsuklyás barátját.

– Halló, kívánságműsor? Budaházy Lászlónak szeretném küldeni a Számver over de rénbó című klasszikust, és üzenem neki, hogy még a marhapörkölt is barna… Ja, és mindenkinek, aki szereti.