Peak District

Peak District 2008

…na hogy M1K1 felhívott múlt hét elején, hogy akkor ők mennének az úgynevezett Peak Districtbe (Közép-Anglia hegyes-dombos része, Manchester magasságában) Kertivel, aki autóval es bír, s ekként, ha csatlakoznék, mily komplett lenne a társaság.

Jeleztem, hogy Juci jön, s oly szerencsétlen módon, hogy a vontatJa 19:10-kor indul vissza vasárnap Brüccelbe. Figyeljetek az időpontra, mert ennek még lesz szerepe 🙂

Hamarost kiderült, hogy a társaság egyrészt kibővül egy másik párossal (Viktor és Bogi) és az autójukkal, másrészt nem problémázunk a korai vonatinduláson, majd visszaindulunk időben.

Az órát szombaton reggel 7-re (!) állítottuk be, hiszen 8-ra volt megbeszélve a találkozó Kertivel. A buzi PDA nagyon csúnyán beszopatott, hiszen hiába volt 7-re állítva az óra, külön paraméterként be volt táplálva az, hogy csak hétköznapokon vegye figyelembe eme változót, ekként kurvára nem ébresztett. 7:30-kor rosszat sejtve ébredtünk, majd ugrottunk ki azonnal az ágyból, úgyhogy megadatott a lehetőség számomra, hogy igazi fasz módjára totál ismeretlenül hívjam fel Kertit közölvén, hogy nem bírunk időre érkezni a találkozóhelyre, függetlenül attól, hogy az tőlünk 300 méterre van, míg Kertitől 13 kilométerre (respectively: 280 yard és 8 mérföld), ő mégis pontosan meg bír érkezni. Shame. A South Quay-nél futunk össze Kertivel és Sukival (akinek simán lehet, hogy nem írom le jól a nevét), innen indul a támadás. Megdöbbentő hosszúságú utat teszünk meg, míg London délkeleti részéről kijutunk észak felé. Majdnem egy óra szombati napon. Egy előre megbeszélt pihenőnél összefutunk M1K1-vel és hozzátartozóival, s mivel M1K1 átveszi Kerti autóját “megőrzésre”, míg említett hazalátogat Magyarországra picit hosszabb időre (hónapok? hetek?), spontán vezetésgyakorlás kezdődik a benzinkút parkolójában. Kerti egyébként, ha egy kis esze van, akkor él Suki lakodalmi meghívásával is, ami egyenesen Indiába szól most decemberre. Ez esetben M1K1-nek még több esélye lesz élvezni a motorizációt

A kinézett település a Peak Districten belül Edale. Kis falu, de van 6 Bed & Breakfast, nem aggódunk. Utóbbi csak a M1K1, Kátya, Juci, jómagam vonulatot érdekli, mert a társaság további hardcore része eleve kempingezni akart (!!!), ekként sátrakkal meg ilyesmivel felszerelve érkeztek. Edale leágazást azonnal elmisszeljük, főként, hogy kurvanagy zsákutca tábla is ékesíti a lejárót, amiről sokadjára sem hisszük el, hogy bármiféle faluba vezetne.

A falu nem sokkal több annál, mint amit a zsákutca tábla sejtetni enged. Emberünk a helyi “ez itt a falunk, vegyetek sok lokálbrendelt buziságot” shopban nem tör ki röhögésben, amikor szállás felől érdeklődünk, sőt oly drága, hogy telefonálgatni kezd. Eredmény: az ifjúsági szállóban van egy kétágyas (mármint egy darab emeletes ágy) szoba a hölgyeknek (Kátya, Juci), uraknak pedig egy hasonló szerkezet, csak 8 férőhelyes fiúszobában, mi ezt támadjuk M1K1-vel.

Hitetlenkedve és hüledezve húzzuk fel az ágyneműt az emeletes ágyunkon pihenő paplanra, óriási a flashback. M1K1 mint kiderül, sosem lakott kollégiumban, az én fejemben pedig természetesen a Kossuth kollégium mindennapjai járnak, ahol második évben már elképzelhetetlen volt, hogy ne egy pecúr végezze azt a műveletet, amire most öreg fejjel kényszerülünk.

Eme kis nosztalgikus kitérő után nekivágunk a “kirándulás” típusú programnak, ami gyönyörű, még úgy is, hogy tudjuk, hogy előbb-utóbb eső jellegű légköri jelenség színesíti majd, s így is lesz. 4-5 órát sétálunk szombat délután, rengeteg gombát látván a mezőkön (birkaszar + rendszeres eső megteszi a magáét), egyik sem szegfűgomba érdekes maud.

Visszautunk a “faluba” vezet, ahol a helyi kocsmában (hihetetlen, hogy Angliában mindenhol van legalább egy ilyen) vacsorázunk. M1K1 választása klásszikusnak mondható a báránnyal, de az érdekesebb jelenség az a tányér, amire Juci, Suki és jómagam is szavazok. Beef Tankard. A tankard gyakorlatilag kupát jelent. A megérkező étel egy fém kupa majdnem tele marha raguval, amit burgonyapüré “hab” ékesít, ekként emlékeztetve korsó sörre. A fogás iszonyatosan finom, és rettenetesen sok. A kupa forrón tartja a marharagu “legvégét” is. Csodálatos.

Az elfogyasztott ale-eknek köszönhetően vidám hangulatban botorkálunk hazafelé a töksötét országúton a mintegy 3-4 kilométerre lévő emeleteságyas ifjúsági szállásunkig, mikoris automobil fékez mellettünk, amiből egy fiatal hölgy afelől érdeklődik, hogy mégis HOL A G*CIBE van ez a BUZI Edale nevű falu, mert neki nem úgy tűnik mint ha itt lenne. A hölgy kiejtése és temperamentuma alapján simán azt hittem, hogy francia, de mint kiderült, spanyol. M1K1 a következő gentlemen’s agreement-et ajánlotta neki: beleül a hölgy autójába, elnavigálja az Edale nevű nem nagyon létező faluba, cserébe viszont a hölgy vissza kell hogy szállítsa őt a botorkáló csapathoz. Ekként is történik azzal a plusszal, hogy a hölgy a társaság nagy részét elszállítja az ifjúsági szállóig, tekintvén, hogy neki sincs jobb ötlete, hogy hol is töltse az éjszakát.

Az ifjúsági szálló hálistennek annyira nem ifjúsági, hogy ne lehessen sört kapni (végülis Angliáról beszélünk), ekként a traktorosan brandelt igen kiváló ale-t behúzzuk, mielőtt nyugovóra térünk emeletes ágyainkba (szerencsétlenebb barátaink sátraikba).

Másnap ismét a kirándulásé a terep (haha, mekkora duma már!). Megmásszuk a szemközti hegygerincet és megmosolyogjuk a kirándulókat abuzáló fekete fejű birkákat. Újabb 3-4 órás program, gyönyörű kilátás, országhoz képes szép idő. Majd utána ebéd a tegnapi kocsmában és annak latolgatása, hogy hova kellene még továbbmenni, hogy lássunk is még valamit úgy, hogy ugyanakkor Juci este Brüsszelbe induló vonata se kerüljön veszélybe.

Szomszéd kisváros a megoldás: helyi várrom megnézése, sétálás, örülés. Időnek nem annyira nézése. Pöttyet késve indulás…

Kerti becsületére legyen mondva, hogy kábé padlógázzal igyekezett megtenni az utat vissza Londonba. Minden mérfölddel nyilvánvalóbbá vált, hogy Juci nem fogja elérni a vonatot, ami… mikor is indul? 19:10, mondta Juci. Aztán kiderült, hogy ez a dátum (19th Oct) … 😀 … tehát 19:34.

Londonba beérvén utolsó kétségbeesett próbálkozásként metróra szállunk a Northern Line északi végállomásánál, persze az Eurostar indulása bőven a szerelvényen ér bennünket. Ironically zárva van a nemzetközi vasútállomáshoz tartozó metróállomás (St. Pancras International), ezért még pluszban kutyagolunk húsz percet csomagokkal. Így csak másfél órával kési le Juci a vonatot 🙂

Kerti (aki kirakott minket a metró északi végállomásánal, hátha jelleggel) is befut, együtt állunk sorba az Eurostar ügyfélszolgálatánál a többi szerencsétlen hülyével együtt, aki lekéste a Brüsszelbe / Párizsba tartó vonatát. Mindenki nő és mindenki designer márkák zacskóival téblábol mindenféle aggodalom nélkül. Ezek az emberek konkrétan átruccantak Londonba ruhát venni bazdmeg, és leszarják, hogy lekésték a vonatot.

Terebélyes fekete hölgyhöz érkezünk, kivel Juci közli, hogy hát lekéste a témát. Miért? – kérdezi a hölgy. Hát, mondom beindítva a hazugsággyár üzemeltetését, például azért, mert nem volt nyitva a St.Pancras állomás. Az igaz, mondja a hölgy, de az max fél óra késés, itt meg sikerült 1.5 órát késni, szóval ezt annyira nem veszem figyelembe. Csak a beégés 🙂 … Hölgy közli, hogy mivel a jegy unflexibilis volt, ekként meg kéne venni a hétfő reggeli jegyet… ami normál esetben, ily kései notice-nál mintegy 170 font… de mivel mégis fizettünk a korábbi jegyért, meg ilyenek, legyen 50 font. Már megkönnyebbülés. Egyetlen probléma van: az 50 fontos átfoglalás a reggel 5:25-ös vonatra szól. Ez azért szopó, mert ehhez taxival kell kimenni a Canary Wharf-ról (éjszakai buszban még nem vagyunk pengék), ami kb 35-40 font. Mivel ez így már kb. 90 font, megkérdezem a hölgyet, hogy volna-e esetleg, akár drágábban átfoglalási lehetőség a 7:10-es vonatra (ami már elérhető gond nélkül tömegközlekedéssel)…

…Hosszas gombnyomkodás után a hölgy kinyomtatja a jegyet, Juci kezébe nyomja, majd a következő mondja:

“This is your lucky day.”

Mi: ööö…”How much will it be?”

Hölgy: “Nothing.”

S ekként minden a helyére került. Kerti hazavitt bennünket s mi örvendeztünk.

A reggeli vonatot már sikerült elérni.

Tanulság: soha ne akarj vasárnap visszamenni Londonból, főleg, ha vidéken kirándulsz, mert úgysem fog sikerülni. Illetve: fogadd el, hogy ha Londonban vagy óriási eséllyel lekésed a járataidat (mint nekünk sikerült Gerivel a Luton-on 2006-ban). Nem kell idegeskedni. Beletartozik a London feelingbe.

21 thoughts on “Peak District”

  1. Nadon szépek a képek! Főleg a különféle Lord of the Rings illusztrácijók!

    Majdnem lekésésben már együtt is nagyon jók voltunk, de nem hittem volna, hogy nélkülünk a tényleges is sikerül 😀

  2. Szeretném ehelyt lebaszni mindazokat, akik posztot követelnek tőlem pl a shoutboxban, de arra már képtelenek, hogy egy kommentet ideugassanak. Azokat is, akik chatben elmondják, hogy mily szépek a képek, de ugyanezt a véleményt ide kommentként már nem írják be, mert nyilván leszáradna a kezük. Azokat meg végképp, akik semmi módon nem reagálnak.
    Nem sok a motiváció így, halljátok-é.
    Tenkju.

    Mocskos parasztok…. 🙂

  3. szar az egész, viszont nagyon megtanultál fotosoppozni. na, örülsz?
    (addig gondolkodjál, hova viszel bennünket februárban!)

    amúgy meg nyilván sárga (tehát YELLOW level) irígység.

  4. Egyre csak kesik az en verziom, akut lustasagbol kifolyolag.

    A matraaljai uttorotabor uber flash volt azt meg kell hagyni. Ketszer atforgattam a lepedot, h hova lett a piros SZOT-udulo pecset. 😀 Nem is beszelve a szazeves haboruban az ablakra szaradt bizonytalan eredetu foltokrol es a szocialista poker-csip ihletesu muanyag reggeli- es vacsora-zsetonokrol.
    A traktor-mintas cimkeju sör pedig meglepoen decens, hidegen ajanlom.

    En annyira jobbkezes vagyok, hogy ha a villamos elviszi es csak a bal marad, tobbet nem tudok fogat mosni. Emiatt voltak aggalyaim az angolszasz forgalommal kapcsolatban, mert azert talan megsem kene keresztbe atnyulva sebesseget valtani. Az a hat ev kihagyas sem novelte az onbizalmamat, ami az utolso (rendes oldali*) vezetesem ota eltelt. Ehhez kepest lenyomtam 200 km-t, es tobben tanusithatjak, hogy elve ki lehet szallni mellolem. Es meg elveztem is!

    [* Zsáksztori: egyszer beszelgettem egy jofej bennszulottel a problemamrol, aki vigyorogva leb.szott: don’t proper-side-of-the-road me!]

    Spanyol csaj jo fej volt. Beultem mellé eliranyitani, mentunk vagy harminc metert, mire felhangosan odadormogte az orra ala: mit keresek en az ejszaka kozepen a semmi kozepen az erdo kozepen egy vadidegen mukival a kocsimban???!!?!?
    Probaltam felreszegen nyugtatgatni, hogy minden ok, rendes pasas vagyok, nincs miert tojnia. Majd odaertunk egy zsakutca-tablahoz (ami mellett mar haromszor elhajtott), en meg mondtam neki, hogy akkor most ide ebbe a sotet zsakutcaba kene behajtani, es akkor majd mindjart meg is erkezunk. Trash horror alapvetés! Szinte lattam, ahogy lepereg elotte az elete! 😀

  5. Nagy grat a túráért és egyben minden résztvevőének h nem csak a londoni pubokban tengeti a kintlétet, noha azzal sincs az égegyattavilágon semmi baj!
    Angol vidék nekem hatalmas kedvenc és most így rohattul irigyellek és egyben utállak is benneteket! 🙂
    A színek óriásiak, már már fentezibe illőek!
    Beef Tankard k nagy lehetett és a Farmerz Pél Él is hatalmas, remélem azért rossz sem volt!
    A “This Way To The Devil’s Arse” pedig mindent visz, ha kérhetném ehhez egy rövid leírást írni tessék, mert kíváncsi lennék h mi a története! 🙂

    Kertit, Kátyát és M1k1-t ezúton is üdvözlöm!

  6. Magamra vettem Pista… te szemét 🙂
    Fantasztikusak a fotók, és továbbra is hihetetlenül jóképű vagy. Nagyon irigykedünk itt a kutyaszar kellős közepén 🙂

  7. Reci úr minden szavához én is csatlakozom, nagyon élveztem a beszámolót, de egyszerűen semmit nem bírtam hozzátenni…

  8. Míííí – míííínd – eeegy,
    srgatngeralattjárón élünk,
    srgatngeralattjárón élünk,
    srgatngeralattjárón élünk.

    Köszi a beszámolót, képek iszonyatos sárgasággenerálási faktorral bírnak! 🙂

  9. Juci, hála és köszönet! Tudtam hogy valami hasonló, csak nem sejtettem! 🙂

    “Several passages lead from the entrance, known as “The Vestibule”. The only one open to the public is “Lumbago Walk”, named as traversing it requires most adults to stoop.”
    Ez k nagy, és itt van a névvel kapcsolatos infó is:
    “The name of the cave was changed in 1880 from “Devil’s Arse” to “Peak Cavern” in order not to cause offence to Queen Victoria during a visit for a concert. More recently the cave has been promoted using its older, more vulgar name.”

    Amúgy voltatok bent is vagy arra már végképp nem volt idő?

  10. Nem voltunk a barlangban, bár szóba jött. Így utólag persze sajnálom, hogy nem vállaltuk be, hisz úgyis lekéstem a vonatot…

  11. A 19th of Oct a világ legnagyobb benézése. LOL és a minden felesleges információ eltárolását kizáró modernkori gobndolkodás ünnepe. 🙂
    Juci, imádlak! Mici, sztory és fotók is aranyérem.

    Lehet, hogy azt kellene – fokozva az izgalmakat – hogy nem Micikét és a többieket látogatjuk meg Londoban (és környékén), hanem elmenni mondjuk fapaddal Írországba Bp-ről(Miciék meg valahogyan UK-ból), és ott a zöld fűben vedelni a helyi Kilkennyt koratavasszal vagy valami ilyesmi.

  12. Dublin-nal annyibol kell csak vigyazni, hogy tavasszal ket jelentos datumuk van, es aköré erdemes szervezkednetek.

    1. Patrik
    Tavaly mild utcai zavargassal, szolid keselessel, a kozvilagitas autok felgyujtasa altal valo tokeletesitesevel unnepelte a jeles napot az uri kozonseg. Biztos nem voltak szomjasak.
    (Mellekszal, de ad egy kis zamatot az evszazados nemzeti ellenteteknek, hogy Patrick ugyamugy born and bred angolbol lett Irorszag vedoszentje.)

    2. Husvet
    Az irek legalabb annyira katkók mint amennyire alkeszek. Evente ketszer tartanak zarva a kocsmak, de akkor szigoruan az osszes, es meg a teszkoban is lakat alatt vannak az italospolcok. No szesz whatsoever, az egesz orszag kiszarad.
    Az egyik karacsony masnapja (vagy elso napja, affene se tudja, Boxing Day). A masik husvet.

    Szoval okosan a megfelelo hetvege kivalasztasaval! 😀

  13. micike, nagyon ügyesen kirándultatok, egy igen szép helyen, és a szokásos rendkívül szórakoztató módon adtad elő mindezt! feltöltöd-e a galériába az összes képet?
    én nem is a kirándulás meg az egyáltalán miatt vagyok irígy, hanem csak a PIAC, mint olyan miatt! 🙂

    persze itt nem lehet egy rühes kis kirándulást se összehozni, mert mindenkinél csak kezdeti lelkesedés van…:)

  14. meg még azt is akarom mondani, hogy nagyon szépeket esztek 🙂 de nem sajnálom tőletek, már az is öröm, hogy nektek legalább jó 😀

  15. Nagyon kool beszamolo. Spanyol csajos horrort el tudom kepzelni! 🙂
    Canon is jol muzsikal, grat! Mar csak annak orulnek, ha nehanapjan az en blogomra is tevedne barkifia borja. 🙂 Azer latom, Mici sem bizza a veletlenre a kommentezest. 🙂

  16. Mici!

    A tanulságaiddal kapcsolatosan:
    Én mikor először voltam Londonban lekéstem az esti utolsó vonatot, ami kivitt volna Stanstedre Liverpool streetről. Sebaj, ha Pesten bebaszva sikeresen éjszakaizok (legtöbbször autopilottal) akkor tök józanul Londonban is működnie kell. Egy olyan fél órás előkészítő tevékenység Liverpool streetnél (mindenféle kiírás, hogy mivel kell eljutni ahhoz a megállóhoz, ahonnét megy az éjszakai busz Stanstedre óránként, és addig melyik lesz éjszakai járat melyik nem) után már azt gondoltam, hogy gyerekjáték lesz. Na ezeknél a megálló és vonzáskörzete nem egy pont és 500 m, hanem egy 500 méteres kör és vonzáskörzetként még legalább 3 km-es kör. Kb. 20 háztömböt jártunk körbe hajnali kettőkor (kb. 15-20-an akiknek az a sors jutott, hogy hajnali géppel mennek valamerre Stanstedről), és éppen mikor már fel akartam adni, na akkor lett meg először a szerelőhangár, amin keresztül vágtunk!!! és mögötte ott volt a “pályaudvar”.

    Na remélem ez most a hétvégén kimarad. Vagy ha mégis lesz, akkor legalább pár sör lesz bennem 🙂

    Szombaton gyere diplomata gyerekhez pálinkázni meg túrórudizni.

    Csabi

  17. Jövés abszolút, bocs a leveledre se válaszoltam, de cégmentéssel vagyok elfoglalva, ahogy azt itt többen írták es… na jó nem, de évvégi felpörgés van. Két hét és lecsillapodás lesz, úgy számolok. Legkésőbb pénteken hívlak. Ja, és nem csak akkor kell kommentelni a Sajnoson, ha pont jössz Londonba, jóvanbazmeg? 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.