Közzétéve:

Bistro ZONA – Gasztrotrip_HUN, 3.fejezet

Némi izgalommal és türelmetlenséggel készülödtünk a harmadik ebédünkre, amelynek célja és terepe a szépreményű pécsi Susogó egyik utódja volt. A helyzet megváltozott. A sétáló utca legjobb helyén, a város közepén nyílt meg a két étterem kombinációja. Az egyik a végtelenül igényes francia konyhát tálalja Enoteca Corso néven, a másik egy könnyedebb, bisztróvilágot céloz, de a minőség megtartása mellett. Mi egy jó ebédre erre a fertályra ültünk be.

BistroZona

Az étlap csak ebédidőre vonatkozik(estére és hétvégére van rendes étlap), tartalmaz 4, különböző komplexitású előételt/levest, 6, különböző komplexitású főételt és 4, különböző komplexitású desszertet. Az alapnak szánt nagyon olcsó (előételből 290,- Ft, főételből 590,- Ft, desszertből 390,- Ft), azaz akár semmi pénzért is lehet jót enni. A komolyabb ételeknél jelezve van, hogy az alaphoz képest mekkora az extra ár. A választás tehát elvileg nem nagyon lenne nehéz, de minden étek igen vonzó, ezért aztán bajba lehet kerülni… Nálunk nagyobb bajban csak teljesen kezdő pincérnőnk volt a kiszolgálással, de többszöri zavarodottságát bájossá tette a konyha által felrajzott ízvilág harmóniája. 🙂

Első fogásként Szépséges Szilviám a tejfölös gombalevest kérte, és 290 pízért a friss, jól elkészített csiperkelevestől még Toller László végtelen álma is szebb lenne, az tuti. Ráadásul az adag mérete is normális volt, nem gyűszűben jött a portéka. Én bárányszívet ettem salátával és zöldborsó-krémmel. A kompozíció telitalálat, a hús állaga tökéletes, salátalevelek üdék, a zöldborsó-krém pedig az egészet főételi rangra emelte.
Főételnek Nőm bőrén sült süllőt kapott grillezett zöldséggel és citrusmártással. A hal olvadt az szájban önmagától, a bőre ropogósra sült, akár önmagában ehető. A citrusmártást Szilviám külön adta volna a hal mellé, mert a teljes tányérra el volt osztva, kicsit a zöldség is úszkált benne és neki túl savanyú volt. Ahogy megkóstoltam a mártás egyszerre volt kétféleképpen savanyú: édeskésen és savanykásan savanyú ízt éreztem és a citromot, valamint lime-ot véltem fölfedezni benne. A hallal együtt – nekem – piros ulti szint.
A korábbi Susogós étkezéseim után ismét nyulat sikerült választanom, nyúlcombot puliszkával, zöldségekkel és gombákkal. A húshoz saját szaftja volt a mártás, és nem annyira bírtak ebben a témában sem hibát elkövetni. Hús szaftos, csontról leválós, zöldség és gomba roppanós, szaft kellően sűrű és ízes.
Mindezek után csak egy hangyányi desszert volt hátra. Sajnos a narancsos kuglóf fügelekvárral, amire rámozdultunk volna, elfogyott. Így kénytelenek voltunk egy somlói galuskával és egy csoki mousse-szal beérni. A somlói könnyed kreáció volt, habos, inkább vaníliás, mint kakaós vagy csokiszószban fürdetett, és a diót – apró újraértelmezés által – diókrémként a somlói halom aljára-közepére helyezték. Az a fajta desszert, amit 2 hétig lehet enni fennakadás nélkül. A csoki mousse nagyon csokoládés, de levegős volt, szinte levitált. Nagyon jól kísérte a szilvaszósz.

Szóval, szóval. Borravalóval, pohár borral, limonádéval, alkoholmentes sörrel együtt 9600 egység egy 2-3-szor annyit érő ebédért. Eldöntöttük, hogy ha arra járunk, kötelező a folytatás. De akár egy külön kirándulást is megér Pécsre csak ez – a gasztronómia ünnepe.

Közzétéve:

Húsvasaló – Gasztrotrip_HUN, 2.fejezet

Másodszor már természetesen nem Szegeden ettünk, hanem felkerestük Szekszárdon a mindenfajta kalauzokban és kritikákban is dícsért Húsvasaló nevű éttermet, aminek fő jellegzetessége, hogy a húsokat régi vasalókkal sütik meg. Hitvallása pedig, hogy jó és minőségi ételeket adjanak az arra éhezőknek. Lássuk tehát, mink hogyan jártunk ott.

Húsvasaló

Megint holtidőben sikerült befutni, üres a hely. Pincehelyiség, ajtó nyitva, fűtés nem megy, ebben megérkezésünk által sincs változás. Kapunk egy kétszemélyes asztalt, ami kényelmes, csak fény nincs túl sok, de nem zavaró a félhomály. (Hozzá is szoktunk.) Kaptunk brand-szódát, meg mindent, amit akartunk és még üdvözlő falatot is: fél szelet pirítós(háromszögnek vágva) pesztóval. Ízre jó, de a toasztot kicsit sikerült túlsütni épp annyira, hogy észrevegyük. Amíg vártunk a levesre, megbeszéltük, hogy jófej a pincér, csak olyan távolságtartó, ám később az kezdett felsejleni, hogy azon a környéken ilyen az emberek habitusa, mert lakhelyünkön(Szent Gaál Kastély) a vendéglátóink is ugyanúgy viselkedtek – kedvesek voltak, de mérték- és távolságtartó módon.

Jöjjenek a levesek. Szépséges Szilviám a Ház levesét kérte, ami egy tejszínes, tárkonyos marharagu leves volt. Olyan forrón jött, hogy 5 percet várni kellett a kezdéssel. Tárkonyos íz megfelelő. A lében friss kelbimbó és friss zöldspárga roppanósra, kellemesre főzve. Érdekes, de kellemes, hogy más, sztenderd zöldségek nem voltak benne, ami által különleges lett kicsit. Viszont sikerült az apró kockára vágott marhát vagy öregen venni, vagy kevés ideig főzni, mert kemény maradt, ekként ez levonás.
Az én levesem fokhagymaleves füstölt sajttal és puliszkával. Ezt viszont a megfelelőnél egy kicsivel hidegebben sikerült hozni, így nekem azonnal el kellett kezdenem enni – ennek fényében együtt, de mégis külön leveseztünk. A lé kicsit kevésbé fokhagyma ízű volt, mint kellene, mondhatni a fokhagyma volt a kiegészítő. A füstölt sajt nem reszelve, hanem szeletelve és a szeletek felkockázva kerültek a levesbe, így egyben maradt, nem olvadt el. A kanalazáskor a sajtkockák a puliszkakockákkal képeztek egy falatot, tartalmasat, jóízűt. Ezzel így feltornázta a fokhagyma hiányából fakadó gyengeséget.

Főételnek Szilviám vasalt borjút igényelt vargányamártással és grillezett zöldségekkel. A borjú puha sülthús szelet volt, ami mellett a tejszínes vargányán lett volna a hangsúly. Azonban a mártás nem vargányából volt, – abból csak pár darab ízesítette – hanem csiperkéből, amit így gázolajnak kell kategorizálni. Emellett a grillezett zöldség kétharmada héjában sült krumpli volt, így a visszaküldés ugyan nem merült föl, de erős hármas alá lett ez a főétel.
Én egy medium rare-re megsütőtt bélszínt kaptam, amihez a borókamártás nagyon illett, plusz életemben először láttam étteremben fánkformájúra tökéletesen megsütött burgonyafánkot. Itt nem volt hiba, sőt. Jól teljesített a konyha ennél a kompozíciónál.

Édességnek Édes Nőm egy vegyes rétest kért,, ami három, különböző töltelékkel(meggy, mák, dió) besodort és együtt megsütött rétesrúdból vágott szeletet jelentett. Hibátlan íz, állag és mennyiség. Ötös.
Én egy környékbéli desszertet(több helyen láttuk az étlapon), tejes pitét választottam, barack befőttel. Igaz lágy, de tartalmas lepény-palacsinta közötti sütemény, amihez a forró barack és forró barackszósz adott erősítést.

Itókával, jattal együtt 8800 HUF-nál álltunk meg, és azzal a meggyőződéssel jöttünk ki, hogy ha a konyhán jobban odafigyeltek volna, illetve odafigyelnénk a részletekre, kimagaslóan jó hely lehetne a Húsvasaló. (Azért ha valaki arra jár, térjen be, és egy sztéket burkoljon, merjó. :))

Közzétéve:

Medve gyermekkori zsengéi

Medve pajtás megörvendeztetett három darab festményének szkennelt változatával amiket 9-10 éves korában készített. Ezeket megosztom a műkedvelő közönséggel és hála a Google fáradhatatlan indexelésének és archiválásának, biztosítom, hogy megmaradjanak az örökkévalóságnak 🙂

Önarckép:

�narckép

Hommage a Van Gogh:

Hommage a Van Gogh

Csendélet:

Csendélet

Közzétéve:

Vendéglő a Régi Hídhoz – Gasztrotrip_HUN, 1.fejezet

Belföldi kirándulás az idei szabadságunk első egy hete Édes Nőmmel, és ebből az alkalomból néhány vidéki étteremben fogyasztottunk, mintegy fölmérendő a helyi viszonyokat. Az első helyszín Szeged, ahol rokonlátogatást bonyolítottunk, és ennek első eseményeként a Medwe által ajánlott étterembe vezetett az első utunk egy jó estebédre.

Vendéglőarégihídhoz

Amint azt talán a galériában megjelenített fényképek is mutatják, igazi kisvendéglő a hely. A szegedi régi híd lábánál egy tégla tömbház aljában található és kívülről nem nagyon látszik, mire lehet számítani(korábbi neve az étteremnek – Égő Arany). Az étlap pont kellően hosszú. Pincérünk kedves, szívélyes, ami valószínűleg abból is fakad, hogy holtszezonban vagyunk, kb üres a hely.

Levesnek egy erdélyi káposztás bableves főtt, füstölt tarjával, pirított parasztkolbásszal. Igen kellemetes, kellően zsíros, füstölt-savanykás ízvilág a fő összetevőktől. Jó sok bab és tarja, elegendő káposzta, kevés zöldség és a parasztkolbászból mindössze egy szelet, ami azért sajnálatos, mert igazi házi, kiemelkedően jó, azonnal Poci és a receptje jutott eszembe róla. Mellé friss, vastagon szelt fehér kenyér, ami ugyan bolti, de a békebeli fajtából.

Főételnek Szépséges Szilviám tányérján besütött süllőfilé főszakács módra, ami spárgával és spenóttal csőben sütött süllőt jelentett, megfelelő mennyiségben. Nagyon könnyed, finom téma, bőséges sajttal, sok friss spenóttal. Egyetlen hiányossága a túl puhára párolódott spárga, ami konzerv léte és íze miatt csorbította az összhatást.
Szerény személyemnek vaslapon sütött pácolt karaj jutott, húsos szalonnába csavart fetasajttal és csípős, marinált sült paprikával, valamint lilahagyma salátával. A kiváló röfi színhús fűszeresen pácolt, sütött puha, omlós portéka, mellé a füstölt ízt teljesen átvevő fetarudoka, a sült szalonnával a nehezebbik kísérő, a csípős sült, zöldpaprika a könnyedebb. 🙂 A lilahagyma saláta igazi körethelyettesítő, ami besegítette a húskompozíciót a gyomromba, fennakadás nélkül. Kiemelkedően korrekt étek.
Desszertként Szilviám szilvás lepényt fogyasztott. Ez vajas tésztába nyomkodott fél szilvbefőttből és aszaltszilvából álló, tejfölös-tojásos-vaniliás szósszal leöntve megsütött, fahéjas porcukorral tálalt sütemény volt, melyet hamarosan otthon is el kell készíteni, amíg szezonja van. Hibátlan alkotás, a receptet a pincér vázolta, ezzel is mutatva kompetenciáját. Jómagam vaniliás túróval töltött, hidegen, de meleg meggyszósszal tálalt palacsintát vettem magamhoz, amihez a meggyszósz meggybefőtből bolt sűrítve, viszont passzolt a vaniliás túróhoz, ami a nyolcvanas évek vaniliás krémtúrót idézte, azaz igen jó volt.

MIndezt borravalóval együtt 8 darab ezer forintért vettük magunkhoz, amiben benne volt 2 eciliter Hilltop neszmélyi Cserszegi Fűszeres és egy alkoholmentes Dreher is, és a jatt is. Ekként Medwe kettő darab :)-t meg tudom erősíteni, és már látom is a következő, Medwe által frissen értékelt Kertvárosi Vendglőt Szegedről, amint belépek a bejáratán egy tesztebéd erejéig.

Addig is jelezném, hogy a Reci által utálatnak örvendő város gasztronómia föltárást biztosan folytatni kell. 🙂

Közzétéve:

Tippjáték – avagy fusson aki akar, én bort akarok inni

Hölgyeim és Uraim! Megkezdődött néhány megkérdőjelezhető pszichés állapotban leledző barátunk, ismerősünk egy hónapig tartó futó(!!!)versenye. Szerény véleményem szerint kevés rosszabb dolog van a világon, mint futni. Jó viszont például bort inni, ezért szeretnénk azon barátainkanak, ismerőseinknek és pártolótagunknak lehetőséget nyújtani arra, hogy megszeressék a futást, akik nem akarnak soha a büdös életben futni, viszont elismerik a sportteljesítményt, szeretnek szurkolni vagy ellenszurkolni, és nem utolsó sorban szeretnek a fotelban, a kanapén, neadjisten egy kellemes kocsmában elfogyasztani néhány pohár jó bort.

Miről is lenne szó? Ezennel szeretnék elindítani egy tippversenyt arra vonatkozólag, hogy ki is nyeri ezt a futóversenyt. Viszont jelenleg még nem ismerjük a résztvevők pontos célját a versenyben, nem ismerjük, hogy mennyire motiváltak, mennyi időt szeretnének rászánni a többiek legyőzésére, ezért az angol fogadóirodák mintájára oddszokat fogok közölni mindennap déli 12:00 óráig, és ezeket is figyelembevéve kellene minden kedves résztvevőnek a verseny ideje alatt összesen ötször tippelnie. Arra kérek mindenkit, akit érdekel, hogy az első tippjét szerda (09/24) éjfélig tegye meg. Ezt követően minden héten újra kell tippelni (bármelyik napon), tehát a lényeg, hogy egy héten legalább egy tippet kell adni. Az időben visszafelé viszont nem korlátozunk senkit, vagyis bárki dönthet úgy, hogy az öt tippelési lehetőségét előbb felhasználja, így nagyobb kockázatot vállalva, hiszen nyilván az újabb és újabb oddszokat elsősorban a napi eredmények fogják befolyásolni.

Írok két példát, hogy érhető legyen:

Tehát minden tippelő 5 lehetőséggel rendelkezik (egyszerűbben van 5 zsetonja)  a 4 hétre vonatkozólag:

Aladár tippelő ember kihasználja mind az 5 zsetonját és 5-szörösen megfogadja 09/23-án Béta nevű versenyzőt, akit a fogadóbizottság (én Reci) az adott napon 1:2,5 oddsz-al adott. Ekként 12,5-ös eredményt ér el, amennyiben Béta nevű versenyző végez az első helyen 10/21-én.

Bertalan nevű tippelő ennél sokkal óvatosabban jár el, és az 5 zsetonját a következőképpen osztja el:

09/23 –  Alfára fogad, akit ekkor 1:3,8-al adnak

09/30 – Alfára fogad, akit ekkor 1:4,9-el adnak

10/7 – Ekkor már Bétára fogad, akit 1:1,8-al adnak

10/14 – Béta, akit ekkor 1:1,3-al adnak

10/21 – Béta, akit ekkor már 1:1-ben adnak

Összesen 3 tippje ült Bertalannak, amivel 4,1-es eredményt ért el. Ebben a példában a hazárdőr versenyző (Aladár) nyert, de ne felejtsük el, hogy az első napok eredményei egy ilyen viszonylag hosszú versenynél nagy rizikót hordoznak magukban. Mi van, ha Béta megsérül az első héten. Hidegben futás eredménye lehet egy jó tüdőgyuszi (2 hét kiesés), többiek megtáltosodása, stb.

Remélem érthetőek a szabályok. Röviden: Mindenkinek 5 zsetonja van. Mindenkinek, aki részt szeretne venni a tippversenyben 09/24 (szerda) éjfélig meg kell tennie az első tippjét. Minden héten (hétfő-vasárnap) legalább egy tippet meg kell adnia (kikerülendő, hogy valaki az utolsó napokban tippeljen az összes zsetonjával a már szinte biztos győztesre). Viszont annak semmi akadálya, hogy valaki a zsetonjait korábban kihasználja (pl.: 3 zsetont tesz valakire az első héten, majd a másik két zsetonját kötelező kihasználnia úgy, hogy legalább egy zsetont tennie kell már a következő héten, illetve ha marad, az azt követőn is, viszont így már az utolsó hetekre elveszti a lehetőséget). Egy héten különböző napokon is lehet tippelni, vagyis a fenti példa esetén, az első héten kedden, pénteken és vasárnap használ fel valaki egy-egy zsetont, vagyis összesen hármat. Arra kérek minden kedves tippelőt, hogy a tippjeit a következőképpen tegye meg: comment-ként írja a következőt például – Mucc 1 zseton. Kérem, hogy az adott kommentben csak a név és a feláldozott zsetonszám szerepeljen. Amennyiben egyéb megjegyzés van (Áci basszájba, mi a faszért lazsálsz? rád tettem mindenemet, te szemét), azt külön kommentben közölje az illető.

Néhány egyéb észrevétel: az oddszokat a fogadási bizottság (egyszemélyben én Reci) adom meg mindennap délig, ami addig él, amig a következő nap az új oddszot meg nem adom. Lehet, hogy lesz, amikor már 9-kor jön az új oddsz, lehet, hogy csak pontban délben. Ezzel kapcsolatosan reklamációt nem fogadok el. Amint a napi oddszal megjelenik a kommentem, attól a pillanattól az él. Teljesen szubjektíve adom meg ezeket, tehát aki részt vesz, ezt el kell fogadnia. Nem érdekelnek majd az olyan megjegyzések, hogy menjek a g..ibe, hogy adhattam Ácit 1:3-hoz, amikor tegnap is elesett 🙂 Korrupcióval próbálkozni természetesen lehet, hiszen én is ember vagyok, de azért a tét nem olyan nagy, hogy komoly többszázezres megkeresésekre számítsak, ezért talán megfogadhatom, hogy igyekszem a legtiszteségesebb formámat hozni… majd meglátjuk 🙂 A versenyzőket bármilyen módon nyilván megkereshetik a fogadók, akár az életben. Ezeket nem áll módunkban ellenőrizni, de ha ilyen lefizetések a tudomásunkra jutnak, azokat maximum az oddszok meghatározásakor vesszük figyelembe. Reményeink szerint azonban inkább a szurkolásban fog erősítést jelenteni a tippverseny. Persze arra is van esély, hogy a végül veszteseket egy életre meggyűlölik a rájuk fogadók, dehát az olvasótábor még fiatal, tehát van esély új barátok keresésére 🙂

Végül a versenyzőkhöz fordulok. Az oddszok szubjektívek, van, akit jobban ismerek, van, akit kevésbé. Kéretik nem megsértődni, ha valakit 1:5-höz adok, míg másokat 1:2-höz. A következőkben rövid leírást adok rólatok, kedves versenyzők, amire szintén a fenti szabály vonatkozik:

Kezdjük a hölgyekkel:

Mucc: Kb. másfél-két éve sportol rendszeresen. Kitartó, mindig a győzelemre törekszik. Sok múlik azon, hogy mennyire veszi komolyan ezt a kihívást. Első körben a végső győzelemre nem tartom a legesélyesebbnek, de ez változhat, ha már az első héten sikerül tartania a lépést.

Meme (Monoki Meli): Kevésbé ismerem a sportkarrierjét, ezért “sötét lónak” számít a fogadóiroda szempontjából. Ami viszont mellette szólhat, hogy Té személyében kiváló verbális képességekkel megáldott edző áll mögötte, aki valószínűleg a motiváció összes eszközét bevetheti a kihívás folyamán.

És a srácok:

Áci (HoloviccManó): sokat erősödött az elmúlt időszakban. Igazán sportos életformát folytat és ezúttal eltökéltnek tűnik. Amennyiben nem sértődik meg, akár a végső siker sem kizárt 🙂 Sok múlik azon, hogy az első héten hogy teljesít. Ha a legjobbak között lesz, az megsokszorozhatja az erejét!

Igor (davigo): a talán legsportosabb életformát folytató versenyző. Amennyiben motivált, nagy esélyese lehet a viadalnak. Keveset tud fogadóirodánk a pszichés hozzáállásáról, de komolyan számolunk vele.

Zorró: az egyik esélyesünk. Képes eszetlenül körözni a szigeten, anélkül, hogy ennek értelmetlenségét belátná. Nyertes típus és motiváltnak tűnik. Taktikája: elhúzni az elején, ezzel a többieket blokkolva.

Bízunk benne, hogy mindenki komolyan veszi a versenyt, és így egy végig nyitott, izgalmas viadalnak lehetünk szemtanúi. A versenyzők és természetesen én sem fogadhatunk. A fődíj: 1 üveg jobbféle bor

És akkor az első oddsz-ok:

Mucc: 1:5

Meme: 1:5,5

Áci: 1:3

Igor: 1:2,8

Zorró: 1:2,2

A verseny eredményeit itt tudjátok követni: http://www.thespanishinquisition.hu/zoli/1honap/

Sok sikert, jó fogadást mindenkinek!

Fogadási Bizottság (én)

És mivel hipp-hopp véget is ért a verseny itt az eredmény:

DzséPé

 

 

 

 

 

Közzétéve:

Édesség retro

Volt ugye a zacskós tejpor, a normál és a csokis ízesítésű sűrített tej. Emellett a boci csoki kis táblában, a Balaton szelet, a puha, omlós tésztájú Pilóta keksz, a csokis és vaníliás Leo jégkrém. Ezek voltak, amiket lehetett kérni. Emellett búcsúban, a nagymamánál felbukkant a csavart és a kakas nyalóka, a téli fagyi, a nagy kiszerelésű gömbrágó és a frutti.
Nálunk az extra, ami nagyon ritkán került az “asztalra”, az a Francia drazsé és Duna kavics. Nekem a Duna kavics annyira nem jött be. A mindenvivő pedig, az igazi ünnepnapi varázslat: Melódia szelet – az ostya alapú mogyorókrém halmok sorozata, kizárlóag étcsokoládéban. Roppanós, de mégis krémes, édeskésen telt és keserű egyben. ÉS van újra, autentikus formában, nem Csehországból, nem indusztriális, nagyüzemi alapanyagokból és újabb, meg mégújabb változatokban.

Szerencsi Retró szelet a neve. Ugyanaz, mint régen. Éljen a Kádári gulyásszocializmus egyetlen emléke, amin nem Gyurcsány Ferenc gazdagodott meg.

www.szerencsibonbon.hu – EZ AZ ÚJ BONANZA SLÁGER! 🙂

Közzétéve:

London Calling

Az a breaking news, hogy átteszem a székhelyemet Londonba fél évre. Méghozzá heteken belül.

Mici Tube  

Akarják a testemet, nem tehetek róla 🙂

Eme rövid projekt után várhatóan itthon folytatom tovább, viszont addig is mindez rendkívül jau alkalom arra, hogy mindenki megszálljon nálam az egyébként is gecidrága Londonban. Részletek még csak később jőnek (hogy pl. egyáltalán van-e kettő darabnak minősíthető szoba), de azért optimistán állunk ehhez a kérdéshez es.

Itten fogok dógozni, remélem nem száll bele a repülllllő (United Kingdom második legmagasabb épülete megosztva a HSBC épülettel. A legmagasabb pedig a középen lévő One Canada Square):

Canary Wharf

Örömteli maudon ismerem a következő fontos embereket Londonban:

– M1K1 és B. Neje

– Bödőcs Wobi

– Mirek (bár ő Derby-ban van, de már leleveleztük, hogy ez nem lehet akadálya a “serious partying”-nak)

Így s ekként nézek pozitívan a jövőbe 🙂

Örülj velem enba, hogy megyek világot látni mán megin! Gyere sokszor sokadmagaddal és hozzál pálinkát, különben be se engedlek 🙂

Canary Wharf 2

A címadó szám pedig itten (nem hagyja embeddelni):

The Clash – London Calling

Ami pedig a hangulatomat meghatározza, pedig ez ugyebár a VISSZA irány lenne, itten la. Két hete ez jár a fejemben, milyen érdekes 🙂

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=ZJXewss92IU[/youtube]   

Közzétéve:

Geci Beerboard Top 30 – 1988

“Faith”, “Need You Tonight”, “Got My Mind Set On You”, “Never Gonna Give You Up”, “So Emotional”, “Heaven Is A Place On Earth”, “Don’t Worry, Be Happy”, “Red Red Wine”, “She’s Like The Wind”, “Bad Medicine”, “Kokomo”, “The Loco-Motion”, “Desire”, “Always On My Mind” – csak egy címlista azokból a slágerlistás , top 10-es dalokból, amiket a húsz évvel ezelőtti esztendőre visszatekintve elmíthetünk. De mindezeken messze túlmutat egy amerikai rockcsapat egyik legnagyobb alkotása, amit kevés kellemesebb keményrock felvétel bír überelni a rockzene igen gazdag történelméből.

Guns’N’Roses – Sweet child o’mine

Óriási, hosszú (lég)gitár szólók, egy kellemesen rekedt hang, és egy nem túlságon színezett zenei összeállítás, ami úgy jó, ahogy van. Ahogy Misi a P’art-ban lenyomta, az a legszebb eredeti Gánz-koncerteket idézi. 🙂 Nem is bírom, nem is akarom ragozni. Nézzétek-hallgassátok.