Pelle Párlat parádé

A munka után jöhet pihenésként az ivás, hiszen rengeteget dolgoztunk – máris – a Sajnos v2-ön. Nincs mese, a virtuális ivás kiváló megvalósulási formája a pálinkaposzt. Magyarország egyik legjobb magánzó disztillere felkérte Micit, hogy fogyasszon három díjnyertes alkotásából. Ő pedig megkért minket – Bubucot és engem (Recit is, de ő inkább egy lakodalomban ivott) – hogy túllépve a disztiller multinacionális hajcsári létéből származtatott kárainkon – szolíd szombat esti kóstolgatás keretében azonosítsuk, hogy tényleg jók-e azok a pálinkák annyira.

Bemelegítésnek elmentünk Aribarival és szépséges Szilváimmal, valamint Mici-bácsival az Állllatkertbe. Utána kajáltunk egyet a Mandragóra kávézóban (ölég jót, de erről írok még), majd kollektíve megmentettek Aribariék egy hetvenéves, rokkant amcsi hippit. Szóval már kellően szomjasak voltunk. Előszőr azt kellett realizálnunk, hogy már a pálinkaajándékozásba is beköszöntött a piacgazdaság, mivel nem literes palackokat kaptunk. Utána sikerült megállapítani a sorrendet. (Évjáratokat sajnos nem vágom, de asszem pálinkánál ez annyira tán nem létkérdés).

Tokaji Furmint törköllyel sikerült kezdeni. Illatát tekintve hordozott némi gyümölcsösséget (Bubuc szerint a zöld dió héjának illata), állaga enyhén olajos volt, íze kellemes. Mivel házi törkölypálinkán szocializálódtam, mint oly sokan, így azoknak a pálinkának a fogyasztásáról egy 130 kilós kötöttfogású birkózó jut eszembe, aki dühösen beront a szobába, ahol iszom (korty az ajkakon), elüvölti magát (korty a nyelven), felkap székestől (korty a garatban) és kib@sz az ablakon (korty a nyelőcsőben). Na, eme furmint törköly inkább csak ilyen 90 kilós birkózó volt, aki a fent leírt folyamatot szmokingban hajtja végre, igazi úriemberként.

Másodikként tokaji aszútörkölyt fogyasztottunk. Ennek illata, íze, minden rendkívül lágy volt. Birkózó helyett csak buksicirógató eunuchhoz hasonlíthatom. Hosszas közös elemezgetés után az illatanyag forrásaként azonosítottuk a szőlőszemek kesernyés-édeskés héját.
Végül egy mádi sárgamuskotály szőlőpálinka érkezett, quasi desszertként. Ez igen könnyed, gyümölcsös harmóniába csomagolt pálinka, tényleges szőlőhatásokkal igen gazdagon. Az első karikát követően tetszőleges sorrendben ismételgettük a három nedű fogyasztását.

Így visszagondolva azt hiszem, ez volt a leginkább kedves a triászból számomra. Mivel egyébként nem vetem meg a törkölyt, a furmint mindenképpen az ötös alá, kevéssel lemaradva és a bronzérmet jutattom az aszútörkölynek. Összességében pediglen: csak így tovább, Lacibá’. 🙂