Sör és a retró

Sört iszom. Egy jó Gössert. Hidegen. És  nyári melegben mindig felmerül bennem a kérdés,  hogy  miért tudtam az első söreimet pont úgy értékelni, mint a maiakat, a mérhetetlen nagy kínálatból. Igen jól esett akkortájt, a kilencvenes évek első felében egy Soproni Világos vagy még általános iskolában a Kanizsai Kinizsi, amit színjátszótáborban, Városlődön, a nyitott sörszállító utánfutójáról vadásztunk le és ittuk nagy örömmel, melegen.

A kedvencem mégis a Soproni Corvinus volt, aminek nyoma sem maradt 1994 után. Ez egy aranycimkés és celofános, félbarna kategóriájú sör volt, aminek a címkéjén feketélett Mátyás királyunk leghíresebb arcélének másolata, a nem kicsi heftivel. 🙂

Aztán nem olyan régen ittam egy Kőbányait, jó hidegen, és qrva jól esett. Talán még mindig fölötte van azoknak az import szemeteknek, amiket némethonból hoznak 3 %-os alkoholtartalommal.

Mik is voltak a nagy szocialista termékek?

Kőbányai Világos
Arany Ászok
Soproni Világos
Soproni Kinizsi
Borsodi Világos
Borsodi Kinizsi
Rákóczi sör
Balatoni Világos
Kanizsai Kinizsi
Szalon sör

Tudtok még? (Főleg az idősebbektől kérdezem… Talán emlékeznek :))

5 thoughts on “Sör és a retró”

  1. No és zöld üveges vagy barna?
    Emlékszem, amikor egy jégkrémért cserébe elküldtek a boltba, apukám mindíg a lelkemre kötötte, csak barna üveges sört vegyek. Aztán persze, ha nem volt barna, lehetett zöld is 🙂

  2. Az biztos, hogy a legszarabb sör a szalon. Mivel pécsi vagyok, ezért ezt biztosan állíthatom. A 80-as években, nem annyira versenyeztek még a márkák, hanem egy sörgyár, egy adott terület igényeit elégítette ki. Ez azt jelentett, hogy leginkább szalon sört ittam. Balatonon pedig mindig balatoni világost ittunk, ami sokkal jobban izlett, igaz lehet, hogy ehhez a nyaralási feeling is hozzátett.
    http://www.youtube.com/watch?v=CUlLmyRhqbk&feature=related

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.