Morcheeba – Enjoy the ride

Merész kísérlet végére kerül most pont. Eléggé ráálltam erre a nótára és volt pofám műfordításra pazarolni az időmet, hogy magyarul próbáljam elkapni, mit akart megfogalmazi az előadó.

Íme:

Kitárt kapuk nélkül
az alkony mit sem ér.
Csak teljes képen látod
mit mutathat a tér.
A horizontra írják:
sosem térsz haza,
az angyalok kertjében
senki nincs egymaga.

Jó irányba menet, a jó
útra lépve, érhetsz
csakis révbe.

A holdsugárnak higyj!
Szívdobbanást érezz!
Ha megteszel majd mindent,
meg kell, hogy érkezz!

Meglehet az idő az
mi sötétségbe zár,
az árnyakat hagyd el,
fényes úton járj!

Ha falak közöttt élsz,
a világot hagyd kívül,
a semmi lesz így az,
mi lelkedbe beépül.
Az ablakhoz lépve
ugye szép az, amit látsz?
És a semmi jut majd neked,
ha úgy döntesz, hogy vársz.

Jó irányba menet, a jó
útra lépve, érhetsz
csakis révbe.

A holdsugárnak higyj!
Szívdobbanást érezz!
Ha megteszel majd mindent,
meg kell, hogy érkezz!

Meglehet az idő az
mi sötétségbe zár,
az árnyakat hagyd el,
fényes úton járj!

És ellenőrzési lehetőségnek nem az eredetei szöveget, hanem a teljes zenei anyagot teszem be, mert annak a hangulatát próbálkoztam elkapni.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=w16JlLSySWQ[/youtube]

Csalogány 26

Ahogy mondani szokás a 2008-as Alexandra étterem-kalauz mindenvivője a poszt tárgyát képviselő vendéglátó-ipari egység. Nem kérdés, hogy az első lehetséges alkalommal elmentünk kipróbálni Reciékkel és Szilviámmal négyesben, még annak árán is, hogy gomba- és rizottószakértőnket hátra kellett hagynunk. De vele együtt is elmegyünk, hogy megpróbáljuk megtalálni a hely gyenge pontját. Ekként következzen a múlt hét péntek esti vacsora részletes és pontos leírása.

Érkeztünk pici késéssel. A vacsoraidőszak kezdete, még szinte teljesen üres a hely volt, de aztán az idő előrehaladtával teltház lett. A hely egyébként nem nagy, nem is nagyon cifra belülről. Belsőépítész ismerős szerint nagyon gáz, de nem azért mentünk. Ugye.

Kedves pincér fogadott, aki felkészültségéről később folyamatosan tanubizonyságot tett. Szabatosan és elegánsan próbált felszolgálni, ami néha színpadias mozdulatokba és modoros kommunikációba, ám ez inkább volt szórakoztató, mint zavaró. Igazából zavarónak nem volt zavaró. 🙂

Étlap: rövid és lényegretörő, bemutatkozó menübe 8 ételt ajánlanak, de választható olcsóbbért 3-as vagy 4-es verzió is, saját összeállításban. Én ezzel éltem, mert elég éhes voltam, illetve kiváncsi is. Italkínálat borlappal és mellé igazított italsorral van megoldva, ami nem tartalmaz multinacionális üdítőcsomagot, viszont bioszörpöket igen. Ez tetszett. A bodza ráadásul igen finom is volt.

Táplálkozás. Kiváló házi kenyér sós vajjal köszöntőnek és végig, kvázi átkötőnek is elérhető volt. Ropogós héj, finom, légies belső. A vaj jóízű, telt. Utána asztalra került egy francia sajtválogatás, egy szárnyas velouté (=bársonyosra sűrített, lepürésített hússal habosra turmixolt leves), egy argentín marhatatár szardellával és egy kacsamáj zöld spárgával. A Reginek érkező sajttál izgalmas volt: kemény sajt, kékpenészes sajt, kecskesajt és camembert típusú sajt egyaránt szerepelt rajta. Neveket nem tudok, de teljesen rendben volt mindegyik. Reci velouté-ja könnyed volt, lágy, de ízes is egyben. Semmi nem hiányzott belőle, kerek volt. A szardellás marhatatár finomra vágott, zöldfűszerrel kevert natúr, egyben húsízű kompozíció volt. Fogyasztója, Kedves Feleségem, szerint konkrétan tökéletes húsétek. Én egy apró adag rózsaszínre sütött krémes, friss kacsamájat ettem elsőként kellemesen megpárolt zöld spárgával.
Köztes fogásként egy garnélás rizottó érkezett nekem. A rizottó az a bizonyos klásszikus rizsétel volt, amire a Klasszban jól rácsodálkoztam, csak itt egy priatminpaprikás mártást tettek rá-mellé, és a külön megsütött-megpirított húsos garnélát “feltétként” illesztették hozzá. Ismét kiválaón sikerült kreáció volt mind ízében, mind állagában, mind összeállítását illetően.
A főételek közül három változat érkezett, mert Reciék egyöntetüen a burgonyapürével szervírozott kacsamáj mellett tették le a voksukat. Szintén a rózsaszínre sütött változat, krémes, lágy változatban, mely habszerűen elkészített, alaplével, zöldséges felhanggal kombinált pürére volt ráültetve. Igazi kis furfangnak tartom a burgonyapüré ezen úton történő megalkotását. Szép Szerelmem a napi ajánlatból választotta – félreértést követően – a császárhúst mungóbabbal. A császárhúst – amint azt utólag összeillesztettem a vendégtérben kihelyezett LCD tévén követett élő konyhai közvetítéssel – először csonttal együtt ropogósra sütötték kívül, majd omlósra sütötték tespiben. Ez az eleve nehéz, zsíros – lényegében a császárszalonna kevésbé zsíros változatát jelentő – disznóság igen domináns, sajátos íze által elnyerte az zsírosért nem nagyon rajongó nejem elismerését. A köretként adott mungobab – amely lencseszerű, aprószemű hüvelyes – semleges mivoltában jól egészítette ki a zamatos húst. Én egy Ördöghal filét ettem (másnéven szerzesteshal avagy monkfish alias kaliforniai angyalcápa) puy-i lencsével. A halhús a legtestesebb filék egyike volt, amint valaha ettem. Az aprószemű lencse levével a hal halszerűen semleg íze remek kombináció volt.
Desszertként egy sajttriót ettem a fentiekhez hasonló kínálatból. Ez sem esett rosszul. Rendes desszertet egyedül Szilviám választott, ami egy mangóleves(sűrű mangó szósz) benne egy vékony piskótával és rajta tonkababkrémel. Ez egy nagyon sajátos ízű, mondhatni rafinált, kreatív édesség volt, ami hozta a fantázianév mögött elrejteni kívánt különlegességet.

Bár nekem nem adatott, hogy italozzak, de a Reci által megkóstolt Zimek féle Irsai Olivér szőlőpárlat esetében meg tudom erősíteni, hogy versenyképes, míg a szintén általa elfogyasztott Malatinszky féle Cabernoir esetében méltató szavaiból következtetek arra, hogy nem egy kövi dinka. 🙂

A Csalogány 26-nak azt kívánom, hogy fölfelé haladjon minőségben, maradjon árban ilyen konszolidált (négyen fizettünk borravalóval együtt 30.000 pénzt). Nekünk meg azt, hogy gyakran és sokat együnk-igyunk ottan. 🙂

Oliva Étterem, Veszprém

A nagy tartalmi értékkel bíró Alexandra Étteremkalauzban találtuk és a közelben járva meg is látogattuk a Veszprém városában prosperáló éttermet, mely a történelmi belváros egy lejtős utcájában, az azonos nevű panzióval egy épületben működik. Korábban a környéken jól ismert Pusztai Étterem lakozott az épület falai között, amit magam is meglátogattam a családdal gyermekként. Akkor az étteremnek specialitása és fő vonzereje az volt, hogy saját búbos kemencével rendelkezett, melyben kenyérben sült csülköt és egyéb kemencés jóságokat készítettek. Lássuk, mi maradt hátra a nagynevű előd nyomaiból.

Mediterrán stílusú környezetbe érkeztünk, igen készséges, barátságos, ám még sem bizalmaskodó pincérrel, aki az egész estés szervízzel támogatta a kellemes hangulatot és szinte láthatatlanul volt jelen, a kritikus pillanatokban is. Nem volt nagy tömeg a munka ünnepén, így gördülékenyen érkezett minden. Kiváló Zimek-féle szőlőpálinkával melegítettünk Reci bácsival, valamint csapolt sörrel alapoztunk az ételsorhoz.

Reciék füstölt libamájat vállaltak aszaltgyümölcskrémmel kísérve, amely krémnek a minőségét hangosan méltatták, a libamájról nem esett külön szó, ami számomra az elégedettség jele volt. Ha ne így van, remélem megcáfolásra kerül kommentálás által.
Ezt követően marhahús leves érkezett gazdagon szép Szilviámnak, én erdei gombakrémlevest kaptam, amihez áfonya lekvárral töltött ravioli volt a betét. Reci szintén eme levest ette cipóban tálalva, valamint Regi előtt szintén marhahús leves volt a tányérban, csak májgaluskával. A marhahús leves autentikus házias leves volt, bár nem az az erőteljes fajta, az íze – ahogy belekóstoltam – kellemes volt. A gombakrém leves forró volt, sűrű, érződött rajta az erdei gomba íze, amely – Micitől fölszedett szerény előképzettségem alapján – részben szárított eredei gombából, részben termelt gombából volt, ám mindenképpen zamatosnak kategórizálható. Érdekes volt a sült (vagy szárított) áfonyás tészta, amely a levesbe kicsit felpuhulva kellemes pikantériát adott a főzethez. A cipóban tálalt verzió előnyét Reci minden atomjáig kiélvezte, mert nulláig fogyasztotta a leveses tálat is. 🙂
Főételként Recinek a Pusztai féel kultikus cipóban sült csülök érkezett. A korábbi módozattal ellentétben a cipó pékségből származott, amiben felülről töltötték bele a csülköt, valamint a párolt savanyú káposztát és a lilahagymát. Mellé torma érkezett, mint a csülök hű kísérője. A fogyasztója által kiválónak minősített csülök tehát kiálta az ínyec fogyasztás próbáját. Drága Szilviám korianderrel pácolt sertéskarajt fogyasztott sült paprika mártással és grillezett zöldségekkel. Eme kompozíció egyetlen kívánni valót hagyott maga után, miszerint nem kellően melegen érkezett az asztalra, valószínüleg előbb lett kész a többieknél. Ezt az éhes delikvens nem tette szóvá, mivel nem jéghideg volt, ám a kritikában mindenképpen le kell jegyeznünk mindezt. Én egy adag érlelt hátszíncsíkot kértem és kaptam, amely wokban sült, együtt hagymával, fokhagymával, édes chili-vel és szójaszósszal sütve. A körete garnélás, tojásos rizs volt. Ebből nem keveset. Azért kértem ezt, mert pincérünk állítása szerint enyhén csípős étekre számíthattam. Na, ez nem volt igaz, de egy kellemesesen fűszeres, enyhén hagyma és fokhagyma ízű sűrű szósz, mártás kísérte a jól megsütött hátszínt. A köretből indokolatlanul nagy adagot kaptam, amibe pirított koktélrákot kevertek és szintén fokhagymás ízt mondott a szakács, amit nem nagyon lehetett érezni a tojásosság mellett. Regi bélszínjén történt az igazi error. A kakukkfüves gombamártás és a steakburgonya stimelt, viszont a medium rare-re kért szték alaposan megsütve érkezett, majd ugyanazzal a lendülettel utazott is vissza a konyhára. Majd pár perc múlva megjött úgy, ahogy igényeltük. Költői a kérdés, de felteendő: vajh mire figyelt a szakács, amikor először csinálta és miért merte kiküldeni well-done formájában?
Desszertként a hölgyek már csak fagylatot kértek, ami fagylalt volt. Én egy mascalponés túrókockát, amihez szederöntet társult és speciális ugyan nem volt, de teljesen rendbenlevős az igen. Mármint nekem. Nem túl testes, de kellően krémes és túró ízű.

Összességében merem állítani, hogy igen jól megállta a helyét az étterem, sőt megállná pesti viszonylatban is, hiszen errefelé is belehibáznak a steak-be rendszeresen. Ha arra jártok, nézzeteket be, mert a szervíz igen jó, a kínálat és a konyha pedig ár-érték arányában mindenképpen megfelelő.