Közzétéve:

Andi-Áci-Zorró pusztító egy hete

Zorró így nevezte el önkéntelenül azt az eseményt, melynek keretén belül hármónk vetélkedik: ki tud több kilométert futni összesen 1 hét leforgása alatt. A résztvevők: Andi, Zorró és Áci.

Háttér: az Apple a Nike céggel együtt kifejlesztett egy iPodhoz csatlakoztatható pici adót és vevőt (cca 7000 forint), ami méri a tulajdonos futásának egyes paramétereit:

sebesség (pace-nak mondja, egy kilométer megtételéhez átlagosan hány percre van szükség), időt, távot. Az eredményeket automatikusan a netre tölti: a nikeplus.com oldalon a szerver regisztrálja az adatokat, mutatja az edzések statisztikáit, illetve ki lehet írni versenyt. A versenyzők így egymástól függetlenül vállalhatják a megmérettetést: tehetik ezt egyénileg vagy csapatban is!

A dolog egyik ideája, hogy az amúgy igen kellemetlen futás-tevékenységet elviselhetőbbé tették azzal, hogy zenét lehet közben hallgatni. Ez tényleg teljesen megváltoztatja az élményt.

Ezt megfejelték azzal, hogy az edzés közben az iPod bemondja az aktuális adatokat: pl. “1 kilometer completed”. Vagy a végén Louis Armstrong gratulál, ha rekordot (táv vagy pace) döntöttél.

De a legfőbb előny mégiscsak egymás motiválásából adódik:

versenyünk hétfőtől vasárnapig tart, aholis látszik, hogy a Zorró már vezet egy 5 és fél kilométerrel. Nagyon ki kell találni hogy ki, mikor és mennyit akar futni, hiszen egy durvább táv motiválhatja a többi résztvevőt, és hát kinek érdeke, hogy az ellenfelei önmagukat jócskán felülmúlják? Az utolsó pillanatra sem szabad hagyni a dolgot, hiszen kellenek extra napok a regenerációra (11 kilométert “büntetlenül” nem lehet futni, stb).

A verseny külsősök által is nyomonkövethető alább:

Szégyen a futás, de hasznos

 Ugyanez ki van linkelve oldalra is a linkfalon

Sőt, lehet idegesíteni a résztvevőket egy kihelyezett shoutboxban! 🙂

Közzétéve:

Hogy kattantam rá (újra) a színházra

Az egész úgy kezdődött, hogy kb 7 éve voltam utoljára színházban (Vígszínház,Ibsen:Nóra Eszenyi Enikővel) és annyira jó volt, hogy asszem még a szemem is bekönnyezett. Aztán 7 éven keresztül a társadalmi nyomásnak engedve elhittem, hogy a színházbamenés az ilyen barátnős program és valami óriási esemény, amit az ember max évente egyszer követ el. Gyerekkoromban asszem egyszer láttam színházjegyet amikor nővéremék anyáméknak vettek karácsonyra…illetve még amikor egyszer a suli elvitt minket a Padlásra. Na mindegy, így történt, mígnem megszerveződött az első (és remélem nem utolsó) Citiclub-os színházbamenés. Természetesen nem volt kedvem elmenni, hiszen a brigádból senki nem jött…és Miciék még marasztaltak is a P’art-ban, de erőt vettem magamon és mégis elmentem az Új Színház Stúdió-ban előadásra kerülő Veszedelmes Viszonyok-ra.

Várakozásaimnak megfelelően nemsok ismerős volt, ők is társaságban, így nagyrészt szerencsére magam maradtam, így volt időm és agykapacitásom a maga természetes valójában megélni az élményt. Az Új Színház Stúdió egy színpad nélküli 6-7 soros kis terem, ahova belépve egyből a díszeletek “közé” érkezel. A helyeket belépési sorrendben kell elfoglani, így a második sor balszélén sikerült helyet foglalnom ami konkrétan 1.5 méterre volt egy díszletként használt imapadtól.Rövid várakozás után elkezdődött az előadás. A színészek közelségét kb 5 percig éreztem némileg kényelmetlennek, majd a történet és a zseniális játék teljesen beszippantott, és arcomra kiült az az igazi mámoros félmosoly ami olyankor történik az emberrel amikor valami nagyon szépet vagy a szerelmét nézi és nem tud betelni vele. A Veszedelmes Viszonyok amúgy egy igen jó történet, többen fel is dolgozták…a leghíresebb talán a John Malkovich és Michelle Pfeiffer főszereplésével készült mozifilm. A történet hangulatvonala (ha van ilyen) mindig pont akkor vált tragikusból komikusba amikor kell…a komikus részek hirtelen jönnek, rettentő intenzívek, és amilyen gyorsan jöttek el is múlnak és a story azonnal átcsap csöndes drámai hangulatra…és ez így megy egészen a végéig. A lényeg, hogy iszonyúan élveztem és 3 színészt azonnal megjegyeztem: Fodor Annamária,Kovács Krisztián,Györgyi Anna.

A szünetben Narr Lacival futottam össze, beszélgettünk, és ő mondta, hogy neten szoktak jegyet foglalni, kb havonta egyszer. Ez már tetszett, nem kell odamenni mittudéménmikorra, nemtomhova jegyet venni valamire. Megnézem a neten, hogy miben kik játszanak, mikor és hova van jegy, megveszem azt kész. A korábban említett hülyeséget miszerint színházba egyedül menni szomorú teljesen eltüntette a Veszedelmes Viszonyok élménye, így mikor az előadás után hazaértem azonnal rákattantam az ujszinhaz.hu-ra, és be is foglaltam 2 jegyet, szintén az Új Színház Tisztújítás és Még egyszer hátulról előadásaira, amiből az eredetileg angol Még egyszer hátulról-t (Angol cím:Noises Off) múlt hét pénteken sikerült megnéznem az első sor 6-os székben ülve ami a sor full közepe…a “darab” 🙂 természetesen óriási volt, Fodor Annamária pedig gyönyörű :). De ez már egy másik story, csakúgy mint a vasárnapi látogatásom a Vidám Színpad Kisszínházaban ahol a Magyar a Holdon-t néztem Scherrer Péter,Mucsi Zoltán és Csákányi Eszter főszereplésével.

Elmennyetek színházba. Jó. 

 

Közzétéve:

Szállj fel, szabad madár!

Eldőlt. Itten van nekünk egy kisebbségi kormány május 1-től. Lehet, hogy Miciéknek és Pociéknak már csak a polgárháborúra sikerül hazatérni Francihonból. 🙂 Újabb sosemvolt ojjektum a negyedik vagy az ötödik magyar köztársaság történetéből. Amivel párhuzamosan zajlik az SZDSZ részéről a fogadkozás, hogy náluk konstruktívabb ellenzéke sosem volt és sosem lesz baloldali kormánynak. Legutóbb Kovács László hazudta 98-ban, hogy óriási konstruktívitás lesz, mert úgy lehet tovább haladni az úton. Aztán lett a f@szt. Utána már nem is volt semmi ilyen fogadkozás. Egészen egyszerűen az ellenzék soha nem szavazott meg semmit, ami egy kicsit is nem tetszett nekik.

Mostantól 2010-ig az SZDSZ-en és Dávid “Bérenc” Ibolyán múlik, hogy átmegy-e bármi is. Legkésőbb a 2009-es költségvetés idézheti elő az előre hozott választásokat. Márpedig az MSZP beadja a derekát a kicsiknek, vagy 2009 első negyedévében megyünk szavazni megint. És akkor Gyurcsány lesz az első magyar kormányfő, akinek az egy ciklusa két félből állt össze. Azt hiszem, több szót erre vesztegetni kár, szeptember-októberre legkésőbb tiszta lesz a kép mindenkinek.  Addig meg az SZDSZ és az MDF irányítja az országot, nem ám bármilyen kisebbségi kormány.

Közzétéve:

Barcelonai piac – gombastand

Geci bácsi már említette a Borough Market posztban, hogy 2004-ben együtt volt szerencsénk felkeresni Barcelonát és benne a kitűnő piacot. Már akkor elájultam a gombás standtól, bár akkor még sokkal kevésbé voltam vágóban gombaügyben.
Minekutána ismételten felkereshettem Barcelonát két hete munkaügyben, a piacot nem hagyhattam ki (minden mást igen, de hát így megy ez). A gombastand teljesen elképesztő, a következő kategóriákba tudnám sorolni a kapható dolgokat:

– általam ismert termesztett gombák (ez az, ami itthon is van, csiperke, laskagomba, shii-take)

– általam kevésbé ismert termesztett gombák (főleg távol-keletiek, pl. a téli fülőke termesztett japán verziója, fafülgomba /magyarul júdásfülgomba/, tőkegombák, ilyenek)

– tavaszi vadon nőtt, nem termeszthető gombák (ízletes kucsmagomba, illetve talán májusi pereszkét láttam még) – ezek szezonban vannak, fair enough

– totálisan out-of-season nyári, sőt őszi nem termeszthető gombák (vargányák, rókagomba, trombitagomba) – arcomon óriási “WTF?!” felirattal érdeklődtem, hogy ezt így hogy, persze nem tudtak válaszolni, hiszen a PANYOL ember nem nagyon beszél más nyelvet, viszont a “frám óllóvör dö vörld” félmondat megvilágította bennem, hogy attól, hogy itten tavasz van, a déli féltekén még bőven van ősz, szóval valószínűleg minden gomba van frissen minden időpillanatban az egész világon. Ez azért komolyság. Még két dolog: gomba eléggé romlandó cucc (mondjuk pont a fent említettek annyira nem), kérdés, hogy szállítják-e a fél világon keresztül, avagy Panyolország déli csücskében már nyárnak számít az idő és teremnek ezek? Sose tudjuk meg.

– számomra totálisan ismeretlen, némely esetben földönkívüli életformának kinéző gombák

– szárított gombák

Két fosh fotót bírtam készíteni, a feeling talán átjön ennyiből is:

Barcelonai piac 1

Barcelonai piac 2

Közzétéve:

Geocaching Visegrád

Múlt hétvégén Visegrádnál geocacheltünk. Elég érdekes rejtés volt, egy szakadék szélére kellett hozzá leereszkedni. Nem mindenki vállalta a feladatot, annyit mondok 🙂 Magunkkal vittük Zsűlt, aki fotózott helyettünk. Határozottan hasznos együttélés ez 🙂

Geri hős volt és megtalálta. Utánnnnnnna a Reneszánsz Étterem nevű helyen kajáltunk, nem volt rossz.

Ja! Gomba egy szál sem volt. Illetve volt valami kis barna lófasz, amit meg se bírtam határozni 🙂

Geocaching Visegrád

Közzétéve:

Az étteremkritika mibenlétéről

Mindenki kritikus, aki kritikát ír. Ám semmiképpen sem mindegy, miről és hogyan. Különösen nem, ha emberek és ételek egymásra találási kísérleteiről van szó, melyet oly sok minden bír befolyásolni. Azért mégis akadnia kell néhány támpontnak, ahogy mondjuk egy színházi előadásról szóló kritikáról. A tudományos igényesség megkísértése gyanánt elővettem az “Új műfajismeret” című újságírói alapkönyvet, melyben Földes Anna mintegy 45-50 év kritikaírói tapasztalatát zanzásította. Így most következő értekezéskísérlet Földes tanárnő szakmai iránymutatásain nyugszik, “étterem” tematikára hangolva.

Az étteremkritikus, ki pénzt és/vagy publikálási lehetőséget kap, amiért eszik, kényszerből vagy önkéntességből, de kockáztat. Főleg kis hazánkban, ahol azért vannak igazi izgalmak a konyha feliratú ajtók mögött. A veszély tudatát, miszerint szart fogunk kapni, nyilván ki kell törölni a tudatból, mert különben nem is érdemes elindulni.
Ha ezen túl van az elkövető, érdemes a soha el nem fogyó listából olyat választani, amihez van kedvünk, amiben látunk fantáziát, kiváncsiak vagyunk rá, ihletettséget érzünk iránta, esetleg mindegyik egyszerre, bár ez nyilván ritkább. Azonban ha egyik sincs, akkor csupán próbáljunk egy vágyott ízhez vagy ételhez helyet és kuzint, mert akkor nem leszünk már ingerültek, mire asztalhoz ülünk valahol. Ráadásul ezzel elkerülhető az is, hogy a szakember homárra vagy langusztára vágyik ugyan, de a listában mondjuk a pesti Fülemüle az esedékes, ahol aztán hiába hoznak olyan házias kóser kaját, hogy az összes szomszéd asztalnál áttérnek a zsidó hitre a gyönyörtől, míg az illetékes kritikus a liba combcsontjával karcolja az asztallapba kínjait.

A megérkezéskor elkezdődik az érdemi munka. Figyelni a pincér viselkedésére, a szolgáltatási szintre, az ételválasztásra,  az abroszra, az árakra, horror,  de aki egyszer kritikára adta  a fejét, nem lehet kisstílű, képesnek kell lennie mindenre. Rendelést követően a köztes időszakban hangulatba lehet hozni önmagunkat. Vagy a társaságunkban lévő többi kritikus, esetleg laikus bevonásával, vagy kifigyelve az étterem működésének operatív részeit, valamint fülpiszkálással és körömrágással el lehet adni, hogy csak olyan gyökerek vagyunk, akiknek el lehet adni a nemespenészes borjúpaprikást, mert csak az a lényeg, hogy különleges legyen.

Táplálkozás közben talán a legérdemesebb az ételre figyelni, nem az evőeszközre vagy arra, hogy hogyan teszik le elénk, bár ez is említendő. Az ételnél az alapanyag minősége, a mennyiség, a recept autentikusság, illetve az újító szándék kreativitása egyaránt figyelendő, amennyiben jelen van. Nyilván egy borjú bécsi is lehet szokványosan jó, meg olyan is, ahol külön sütik meg a húst és a panírt, és a látványkisegítő helyben pucolja a rójsebnihez a burgonyát, bár ez utóbbit nem sok étterem engedheti meg magának. Talán csak az olyan nagy egyéniségek, mint Kovács Lázár.

Miután csapágyasra hajtottuk a ízlelő bimbóinkat és izomláz van a impulzusfeldolgozó szerveinkben, elégedetten kérhetünk számlát, hiszen az erőfeszítésen túl vagyunk, már csak az elemzés és a megítélés kifejlesztése marad hátra, ami ugye nagy szakértelmet nem igényel, amióta Norbi és Gyurcsány Ferenc is toplistás volt a könyvpiacon, valamint Bús István lett a Playboynál az egyik szerkesztő, főállásban.

Szerintem egy-két napnak, de van hogy egy-két hétnek el kell telnie, amíg összeáll egy megfelelő recenzív élménykompozíció megítélő jellegű elemekkel, készen a bírálat általi kedvcsinálásra a kiemelt helyhez vagy helyette inkább egy másikhoz.

Közzétéve:

BL-döntő 2008

Mivel Reci barátomnak nem lesz érkezése bepattintani a vitaindítót, ezért ezt kezdeményezése alapján megteszem. Vannak ugye az érzelmek, a kötődések, megvannak a realitások. A shoutbox-ban már elhangzott az igény egy Liverpool – Barca döntőre vonatkozóan, de a lényeg, hogy mik az erőviszonyok. Szerintem a jelen felállás mentén Chelsea – Manchester döntő a legesélyesebb, de lássunk érveket, tényeket, hogy jövő hét elejére tisztázódjon a helyzet. 🙂 

 

Közzétéve:

Hunglish

Újabb gyűjtést kell útjára bocsátanom, mert ma délelőtt egy kedves Oracle-ös szakemberrel folytatott eszemcsere keretében elhangzott valami, ami számomra überelte az összes eddigit, ám azért a korábbiak sem rosszak.

Azaz a multinacionális rabszolgasors hatásai a mindennapi nyelvhasználatunkra:

szkegyulálni
dzsasztifikálni
mítingem lesz
alakul a timing
rekordálás
a teljesség igénye nélkül

ésa a mai csemege:

“adott esetben ez KONSZIDERÁLHATÓ lesz, reméljük.”
Köszönjük. 🙂

Ahogy én is előre köszönöm az általtok utálva, ám megbékülve használt kifejezéseket. Mindenképpen magyar helyesírás mentén, plíz. 🙂 Tenksz.

Közzétéve:

Sajnos SZÜLETÉSNAP!

Két évesek leszünk/lettünk április huszonharmadikai hatállyal. Erre igyunk és beszéljük meg közös emlékeinket!  Ezzel felhívok minden olvasót, pártolótagot, szerkesztőségi tagot,  hogy vegye a fáradtságot és jöjjön  Angyalföld-Alsón, a Váci út 39 vagy 41 szám latt találató P’art Caféba most pénteken 19.00 órai kezdettel (mondjuk szerintem legkésőbb 5 és 6 között mindenki odaér közülünk). SAJNOS névre foglalunk asztalt. Ha arra jársz, csodát láthatsz, az biztos. Többek között: Mici énekelni fog dzsordzsmájkölt, Geci bocsánatot kér Soundriától (ha Soundria eljön) mindenért, Reci és Bubuc összebarátkozik, Áci inkábbzenélezértnemjönelaztánmégis, Aribari videózik, például, de a többiek is készülnek.
Ja, és hogy másnap szocialista szombat? Senkit nem érdekel. 🙂