A polpetti legendája

A magyar konyha varázslatai között mindig van egy újabb, amivel szembesülni lehet. Mert azt ugye mindannyian vágjuk már, hogy a kolozsvári töltött káposztának semmi köze a városhoz, valamint az utolsó tény, ami Mici chef segítségével vált világossá: a rizottó nem a zöldséges, gombás rizs. ÉS íme, megint – nekem legalábbis – egy újabb élve megdicsőülés.

A polpetti nem annyira az a sajttal-sonkával töltött karaj vagy szárnyasfilé milánói spagettivel kísérve. A polpetti kérem egy olasz, sőt még pontosabban egy lombard húsgombóc. Sőt, ha egészen pontos akarok lenni az internetről gyűjtött infók alapján: polpette = húsgombóc, polpetti = húsgombócok.

Szeretettel két recept:

a) Pelle Józsefné nyomán közétett megoldási javallat

b) Valamint egy nemzetközi verzió

Peking – pénz van, ember nincs

Fölmerült, hogy 20 millácskát kaphatnak, akik olimpiát nyernek Kínában. Én életem leggyengébb olimpiai eredményére számítok. Egészen egyszerüen azt látom, hogy nincs most potenciál. Se csapatban, se egyéniben. Lemaradunk a kvótákról. Csak a meglepetésemberek segíthetnek.

Kézilabda – erősen felejtős. Női, férfi egyaránt.
Vizilabda – a fiú aranycsapatunk búcsúfellépése készülődik. Én nagyon remélem, hogy maradnak szériában.
Úszás – egyedül a Cseh Lackó van ott az esélyesek között, de a férfi mezőny nagyon sűrű.
Kajak-Kenu – itt vagyunk most a legerősebbek, de az sem annyira egyértelmű. Két-három első helyre számítok maximum.
Atlétika – szerintem zérus. Hacsak a kalapácsvető gyerekek közül valaki elő nem bukkan egy jó dobással.
Box, birkózás, súlyemelés – haloványság. Nem lesz szinte senki piros-fehér-zöldben.
Vívás – Nemcsik búcsúzik, a többiekkel együtt hullámzó teljesítménnyel. Attól függ milyen napjuk lesz.
Öttusa – na, talán itt még foghatunk valamit.
Ennyi idénre. Talán 2012 London. Oda menni kell majd személyesen is.

A kenyér szerepe étkezésünkben

Erről régóta akartam már szöszölni. De a kórházban mellettem fekvő bácsi, akinek szintén térd panaszai voltak, de neki csak a szimpla járástól, amit némileg megnehezített az a 35-40 kilócska, amit csak a hasa képviselt, mesélte a lányának, hogy az altató orvos javasolt egy kis diétát a bevitt kenyér, krumpli és rizs mennyiségének csökkentésével. Az én kérdésem az, ki miért eszik ÉS mihez eszik kenyeret?

Én a magam részéről szeretem a kenyeret. Minden fajtáját. Azt is, amit nem nagyon eszem, mert finom lisztből van és nem annyira egészséges enni. De a finom lisztből készült sima fehér kenyér is jó. Meg az össze fajta, aminek van funkciója. Gondolok itt arra pl: melegszendvicsként vagy körözöttes kenyérként funkcionál, esetlegesen szaftba mártogatom, vagy egy izmos karika kolbász mellé egy darabka, mert csak.

De miért jó kenyeret enni a rántott hús + petrezselymes burgonya VAGY a jókai bableves, esetleg a töltött káposzta mellé? Azért, mert úgy nem fekszi meg a gyomrodat? Ez óriási benézés. Akkro küzd csak meg vele a gyomrod igazán, ha mellé betolsz még 3-4-5 szelet kenyeret. Egészen egyszerűen azt gondolom, hogy kis hazánkban az a jóllakottság érzet, amikor rosszullétig tömöd magad, mozdulni nem bírsz már, de ezt némely ételeknél csak úgy tudod biztosan elérni, ha zúzol mellé kenyeret. Illetve mert ebben szocializálódsz, hogy a “nehéz”, magyarosan megfőzött kaják mellék otthon is, meg az étteremben is kiteszik automatikusan a kenyeret.

A másik: a szendvics. Nap, mint nap látom a home-made és a bóti szendvicseknél, hogy ott is többnyire él a hagyomány, miszerint NAGY, vastag szelet kenyerré kell tenni a matériát, aztán arra a másik hasonló kailberű kenyeret és a végén a két ordas szelet között konkrétan nem is látszik, hogy mi került közé, ízét sem érzed, jelentősége eltörpül az ízeknek, csak az marad, hogy “nehogy éhen maradjon szegény gyerek/apu/anyu/unoka napközben”. A bolti szedvicsknél ugye adott a helyzet, miszerint a kenyér, a péksütemény az olcsó alapanyag, abból legyen sok és/vagy nagy, a húsból, zöldségből, egyébból meg kicsi, azt eladjuk drágán. Szerintem a jó szendvics olyan, amihez csak keret a pékárú és meg van tömködve minden jósággal, szinte felér egy főétkezéssel.

Vagy a türelmetlenkedés: már nagyon éhes az alany, ezért az étteremben befalja a kenyereskosarat egy az egyben, mert azt hamarabb kihozzák, mire a rendelt étkek szervírozzák. Aztán három falat rá a normális kajából és megvan a “duda” életérzés. Ezt pénzkidobásnak gondolom.
Szerintem az emberek megszokásból esznek sok kenyeret, kurvára nincs rá szükségese a szervezetnek, viszont onnantól,attóla pillanattól elérhető karnyújtásnyi közelségben, amint lecsatlakoznunk a ciciről. Szerintem tartogassuk a kenyeret a megfelelő alkalmakra (tatározásra, éttermi fűszervajas étvágycsinálókra, libazsíros deszkához) és együnk helyette értelmes dolgokat: húst, meleg ételt, sört, ilyesmit. Persze mindez nehéz, amíg bármely élelmiszer áruház árukészletének minimum 80 százaléka szénhidrát és zsír, de próbáljunk meg nagyok lenni. 🙂

T-Com Electronic Beats, Pozsony

Koncertborz jelentkezik ismét egy igazi csemegével. A csütörtökünk is csak olyan volt mint bármely más napunk a héten:Épp a világuralomra törtünk a Péterfy utcai “nagykerben” (= Hitspace), aholis Mátyás a Neo zenekarból jelezte, hogy amennyiben lehetőségeim (valószínűleg) engedik, velük tarthatnék a másnap Pozsonyban megrendezett fesztiválra, ahol magyar részről ők a fellépők. Említett még valami Underworld nevű zenekart is, állítólag valami Trainspotting film zenéjét jegyzik, igaz a Megasztárban nem voltak. Szóval úgy gondoltam ez az esemény mindenképp különlegesnek számít ahhoz, hogy lejegyezzem, főleg ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy a koncertről lekéstem.

Electronic Beats

(A külföldi koncertekre járást még gyakorolnom kell, igaz, Brici?). Különben pont ez az apropó (vagyis hogy emiatt nem szolgálhatok technikai jellegű leírással) okozta azt, hogy a post ide került a Sajnos-ra, nem pedig a szakmai jellegű, kozmikus jelentőségű Ménemszól.hu-ra, amely gyakorlatilag ezen lap testvéroldalának tekinthető (csak annyi a különbség, hogy az sokkal jobb).

Az esemény főszponzora a T-Com volt. Ezúton szeretném köszönni minden barátomnak, aki hűséges előfizetőként SMS-eivel és telefonhívásaival önzetlenül hozzájárult a rendezvény sikeréhez, pl. a négycsillagos szállásomhoz, és az ingyen cateringhez, ahogy kell. Csak így tovább!

A zenekar Budapestről már du. kettőkor nekivágott a 200 km-es távnak. Eddig nem említettem, de a dolog jelentőségéhez kapcsolódik, hogy barátom, egyben ellenségem és kollégám, Sellyei “Dicső” Tamás multi platina-, gyémánt- és aranylemezes produker is a crew részét képezte, mivel a kitűzött célok között szerepelt a többi fellépő hangzásbéli “leszólása”. Megjegyzem, ez korábban sikerült is nekik elég jól, miként Dave Gahan budapesti Paper Monsters koncertjén előzenekarként soundban olyan durván odavertek, hogy a Dave-éknek utánuk meg kellett ismételniük vilámgyorsan a beállást, és még úgy is mp3 benyomását keltették.

Minthogy nekem ébredési szokásaim és munkabéli kötelezettségeim nem tették lehetővé hogy ilyen korán elinduljak velük, külön kellett mennem egyedül. Az utam nem volt kalandoktól mentes: nem sokkal a magyar határ előtt a motorház alatti takarólemez – vélhetőleg korábbi útviszonyok jelentette hazárd eredményeként – úgy döntött, hogy megadja magát: leállósáv, (elnézést a nagyképűsködésért ami most jön), izomból letépése a félig leszakadt elemnek, ami menet közben elviselhetetlen kerregést hallatott: erre két szám közti szünetben ébredtem rá (ha megamixeket hallgatok nem is tudom mi lett volna). Csak az égett műanyag szag… Filmszerű élmény: leállósáv, elsuhanó autólámpák, de töksötét, az autó alatt átsüvöltő szél, zakóban, ingben, mobiltelefon fényénél szakértés, lehetőségek szűkössége. Így egy jó rész fentmaradt belőle további borzasztó kerepelést produkálva. “Öttel” haladtam, így este 8-ra értem Mosonmagyaróvárra, ahol szervízes kerítése következett:

Mindössze egy jó akna kellett hozzá, hogy a fennmaradt részt le lehessen építeni, bár a csillagok állása nem nagyon segített megtalálni a megfelelő szakembert. Sok időbe tellett… Közben elméláztam azon, hogy mennyire rossz lehet a helyiek foga, miként minden sarkon kb. három fogorvosi rendelő üzemel. A következő meglepetés Pozsonyban ért, mikor rádöbbentem, hogy fogalmam sincs hova kell menni, és a többiek végül csak nem küldték el SMS-ben a címet, ahogy megbeszéltük. Mint kiderült, nekik is voltak gondjaik bőven. Budapestről Vén Zsolt barátunk próbált az interneten információt szerezni, de neki is gondjai támadtak: kezdetben nem találta a megfelelő weboldalt (myspace.com), majd ott nem találta a koncertek kiírását, majd ott a link rossz volt, majd google-ben szlovák nyelven jöttek fel a címek. Ekkor már erélyesen biztattam hogy egy angol jegyiroda oldalán keressen rá az Underworld-re. Így sikerült neki megmondani a helyszínt, de én akkorra már fejből kentem Pozsony térképét, és a helyi parkolóban köszöntem meg neki lelkes közreműködését… Ahol sajnos nem engedtek tovább, mert híján voltam annak a 100 baszomkának, amiben a parkolás díját szabták meg. Telefon Zsoltinak, nézze meg a CIB-en (A Citisekben nem bízom), hogy mérik most ezt a szép valutát. Ezek után bankautomatová keresése a helyi erők lelkes segítségével, ami egyáltalán nem volt nehéz egy olyan országban, ahol minden fontos helyen dolgozó ember egészen jól, kb. anyanyelvi szinten beszéli a szlovákot. Cserébe viszont más nyelvet nem. Egy megbízható plázában találtam automatát: öröm, visszarepülés a helyszínre, széles mosollyal lerovása a parkolási kvótának.

Hívtam Kecskét (az ismert Tesco Disco-s roppant szakemberről van szó), hogy akkor jöhetnek értem nagy erőkkel. Jelzi, hogy a koncertnek vége, de semmi nincs, hiszen a Neo csak az első fellépő volt. Cserébe küld nekem egy szőke szakembert, aki nálam kb két fejjel magasabb, kétszer szélesebb: ő fog átemelni a tömegen, és megvéd ha kell. Ja és nőből van, megbízható német fajta. Pont ilyennek álmodtam őt, és pont úgy is viselkedett: a marcona beengedőknél rám mutatott hogy “velem van”, akik így nem mertek velem feleselni többé. Az este akárhányszor találkoztunk, végig bontottuk egymást (ő kezdte azzal, hogy a passzom akkor egy 20-as lesz és mikor 20 SK-t átnyújtottam neki, elszakította azzal a cérnát, hogy ő mindezt euróban gondolta, mire én megmondtam neki, hogy kivásárlom a cégét és ki lesz rúgva a gecibe. Egész este ez ment.)

Az Incheba névre keresztelt komplexum amúgy nagyon rendben van, szuperül megközelíthető, kulturált, tényleg állati. Először ingyen zabálás, ami jó volt, bár kicsit reménykedtem benne hogy majd térdig fog érni a heroin. Megnéztem a rettenetes germán technót játszó Modeselektort, kikértem magamnak, majd az öltözők felé vitt az utam. A srácok már ott voltak, Seiko (a NEO-s Enikőtől tanultam ezt az alternatívát a Sellyeire) épp Heisenbergről magyarázott, valami propellerekről és egy radiátorról, de pár perc múlva zenészekhez méltó módon elérkeztünk az öklözőzsír, a seggfúró és a többi hasonló témához, amit itt most nem részleteznék.

A koncertről pár szót: a Modeselektorra a legjobb kifejezésem az “olcsó”. Nyilván a német illetőségű T-Com kötelező hazai üdvöskéi. Néhány gyerek buta elektronikus frázisokkal vakította a népet, aki láthatólag ennek ellenére is igen jól érezték magukat (teltház volt). Itt jegyzem meg, hogy Angliában jelenleg ott tart a klubkultúra, hogy a legmenőbb DJ-k úgymond “live act”-oznak: élőben tekergetik a számokat, amiket a Live nevű népszerű szoftverben túrnak szét, gyakran gitároznak, énekelnek is. Tehát ők nem igazi DJ-k, inkább zenész DJ-k. Üdvözlöm ezt a hullámot, mivel a nemrég letűnt DJ sztároló kultúrához kicsit se tudtam jó arcot vágni.

Az Underworld, mint angol kult-techno zenekar: egész jellegzetes stílusuk van, négynegyedes lábdobok, amire befognak ritmikusan akkordokat, és az ember kántál erre. Elég egyszerű, de ennek következtében kialakult a jól ismert Underworld-sound, és ez, illetőleg a film (Trainspotting) népszerűsége nyilván jelentősen hozzájárult sikerükhöz. A koncert egyetlen laptopról ment Logicból, így még kevesebbett “dolgoztak” mint a germánsrácok, ergó ők se tudnak zenélni. Miért mondom mindezt? Mert a NEO, aki itt a “harmadvonal”, ők énekelnek, gitároznak, dobolnak, és sok részt élőben játszanak rá a stúdióban elkészített alapra.

Pedig mindegyik a techno műfajba tartozik. Ettől függetlenül az Underworldban “volt valami”, szóval jól elszórakoztunk, a legtávolabbi büféből, Becherovka és Fácán társaságában rugóztunk és bólogattunk az olyanokra mint a Born Slippy vagy a King of Snake. Sellyeivel ismét megállapítottuk, hogy látva az előző produkciók gyengéit mi brutál istencsászárok lennénk.

Természetesen újfent sokat beszélgettünk kompresszorokról, ahogy az elmúlt tíz évben kábé minden nap.

Az esemény után a zenekar úgy döntött, hogy megpróbálnak mégiscsak hazamenni, de én nem csatlakoztam hozzájuk. Kihasználtam a 8 fős ingyenszállást a nemtudomén milyen nevű szállodában, és előtte csatangoltam egy kicsit az éjszakában, megnéztem hogy mulatnak a helyiek. Erre nem akarok több mondatot vesztegetni a szükségesnél: szarul. (Kb ugyanúgy mentesek izgalmaktól mint a budapesti szórakozóhelyek). A szállodáról csináltam képeket, majd megnézitek ha akarjátok. A reggeli frankó volt, ahogy az annak helyet adó terem is, szimpatikus volt a sok agyonlőtt állat kitömve, felakasztva fixen a falra. Jobb is így, mert hárman voltunk az egész teremben vendégek, és ha csak az állatoknak csak az egyharmaduk jött volna oda kunyizni hozzám, biztos idegrohamot kapok, arról nem beszélve hogy fogalmam sincs, hogy egy ölyvnek vagy sólyomnak mit kellene ledobnom a földre. Tuti azonnal kinéztek volna. Még egy gyors vásárlás a helyi Jednotában (kötelező behúzása az ihatatlan Kofola nevű nedűnek ajándék gyanánt a kollegáknak), majd az üzemanyagot mozgási energiává alakítva nyílegyenesen Pestre kormányoztam a verdát, ahol végre egy izgalmakkal teli szombatnak néztem elébe.

Zárásképpen ismét szeretném mindenkinek megköszönni, hogy jövedelme jelentős részét telefonálásra fordítva végre valami fontos és jelentős eseményhez járult hozzá. Legközelebb remélhetőleg a Grammy-díjkiosztóról jelentkezik Koncertborz.

Kórházi napló

Azt hittem séta típusú galopp lesz, de azért még egy apró rutin műtét is több annál. Egy porcleválást lábon kihordani majd nem ugyanolyan “jó”, mint túlesni a kivételén, meg az azt követő fél napon.

Prológus:

Február 3, délután – focimeccsen rosszul lépés, ballábra ráállni nem tudás. János kórházba ügyeletre bemenés, ott vizsgálat és röntgen (traumatológia és röntgen között fél lábon kb 300 méter ugrálás oda, meg vissza), erős rándulással hazaküldés.

Február 5, délután – Két napig ráállni nem tudás. Ezért orvos apóstól protekciót kérés, csütörtökre időpontot kapás az esztergomi kórházban.

Febuár 7, dél – Esztergomba autózás, traumatológiai ambulancián megvizsgálás (puncsos bejutás által mintegy 40, legalább 2 órája ott állót megelőzés, ezért átkokkal gazdagodás), típusos térdzár megállapítás, gyorsan laborba vér-, vizeletadás, Bp-re visszaautózás.

Február 8-11 – minden ismerőstől rémtörténet hallgatás, családtól, barátoktól aggódás visszaverés (“ez csak egy apróság”)

Február 11, hétfő, 07:15 – Vaszary Kolos Kórházba (Mitet gondoltok, Vaszary Kolos melyik gyógyászati ág jeles képviselője? Nyert, egyiké sem, Vaszary Kolos esztergomi érsek volt… :)) megérkezés, hamar felvétel, EKG, ágyat kapás, lepihenés.
Febr. 11, hétfő, 09:30 – előkészítőbe tolás, kérdet, plusz-mínusz 5 centit szárazon leborotválás, infúziót bekötés.
Febr. 11, hétfő, 10:30 – némi csendes várakozás, utána zöldruhás, maszkos emberek jövés, nagy sebességgel műtőbe tolás, két markos legény asztalra átemelés, kellemes női hang hátulról kétszer gerincvelőn szúrás (rémtörténetekkel ellentétben semmi erős fájdalmat nem érzés), altestet forróság azonnal elöntés, másik női hang pici nyugtatót ajánlás, ledőlés, orvos köszönését (“Na, jól vagy, Kapus?”) még fogadás, aztán elszenderedés
Febr. 11, hétfő, 13:00 – szobában megébredés, bal térdből csőkilógás, semmit nem érzés, olvasgatás, belaludgatás.
Febr. 11, hétfő, 15:00 – zsibbadás elmúlni kezdés, nővérke kacsát hozás, mert hátha csurranás-cseppenés (szerszámot még nem érzés), kínlódás kezdődés, doki meglátogatás, beavatkozás sikeréről tájékoztatás.
Febr. 11, hétfő, 16:30 – első korty vizektől húgyhólyag megtelés, szerszám még mindig elzsibbadva levés, ezért megkatétereződés, amit szintén nem érzés, csak látás (az is pont elégnek levés), majd megkönnyebbülés.
Febr. 11, hétfő, 18:00 – zsibbadás végre elmúlás, cső okozta fájdalomtól majd beszarás, pipilni kellés, ezért katéter eltávolítását kérés (éjszakás nővérke természetesen szőkének és fiatalnak levés, kicsit mosolygás), ekkor sztárvársz teljes szereplői listájának szem előtt lefutás (ahogy azóta minden csurrantásnál).
Febr. 11, hétfő, 18:30 – másfél nap után végre evés (pulykasonkát kapás Horváth Ágnestől), erőre kapás, ismerősöket, családot tájékoztatás, majd fájdalomcsillapítóval alvásra készülés…
Febr. 11, hétfő, 21:00 – első elszenderedés, melyet a lábban lévő cső miatt több, hosszú megszakítás követés… de azért szunyókálgatás.

Becsület napja

Ha sokat keresgélünk, vajh mennyi dicsőséges emléket tudunk találni a két világháború közötti Magyarországról, a Horty-féle nacionalista-abszolutista diktatúrakísérlet időszakából. Kellenek a hangos kisebbségek, hogy ne felejtődjenek el a kevésbé vagy egyáltalán nem fontos részletek a múltból. De meddig fog bennünk lakozni a “Magyarország utolsó dicsőséges kora, az utolsó esély a felemelkedésre” érzés?

Talán addig, amíg az utolsó olyan emberek is átköltöznek az árnyékvilágba akik gyereként hallották, megélték, agyukba, személyiségükbe szívták, ott elraktározták a szülőktől hallott keserű szavakat az elveszett Erdélyről, Felvidékről, Délvidékről? Bárcsak mi, honi, magyarországi magyarok olyan felnőtten, olyan éretten tudnánk kezeleni ezt az egész történetet, ahogy azok, akik megszenvedték anno vagy megélik magyarként egy másik ország lakóiként. Lassan bizonyossá válik számomra, nekik “odaát” előbb megadatik a bőség(mindegy, hogy pénzről, autonómiáról, emelkedő életszínvonalról vagy egyéb elismerésről beszélünk), mint nekünk itt. Bárcsak az utat keresnénk egyre erőteljesebben és nem vissza-visszafordulnánk, szipogva és keresnénk az utolsó elhullajtott aranypengőt a sáros, mocskos földút gödreiben, ahonnan maximum a sáros víz “aranyának” csillanása játszhat velünk. Előbb találunk meg egy alvó fekete macskát egy sötét szobában, mint sosem volt nagymagyar büszkeségünket és félelmetesen hatalmas világhírünket ezen módon.

Fásli

Mivel nemrégiben elkezdtem újra hordani ezt a kiváló ruházati kiegészítőt, a neve befészkelte magát a fejembe. Azt nagyjából belőttem, hogy valami idegen eredetű szó. Aztán a neten megerősítették, hogy német és pólyát jelent. De a pólya németül DIE WINDEL. 

Akkor most mi van? Ahogy Deák Bill Gyula, a nemzet körzője énekelte a hazafias rockoperában: “Segítsetek!”

Mivel etetnek?

Ha a nagy többséget nézzük, az emberek azért járnak étterembe, mert mosogatás nélkül akarják megenni, amit otthon szoktak. – Körül-belül erre a végeredményre jutottunk Reci és Micivel egy közelmúltban történt későesti chat-elés végére. Ez kicsit fájt, de nem annyira, mint az utána következő rész, amikor összeszedtük, mit ajánlanak ennek fényében egy magára valamennyire sem adó, biztosra menő étteremben. És most hanyagoljuk a különböző elfajzott pizzériák kínálatát,  azt majd egyszer talán külön.

Előétel gyanánt:

Hortobágyi palacsinta
Rántott camembert áfonyaszósszal(lekvárral) rizzsel
Rántott sajt tartárral rizzsel
Magyaros tál(kolbász, szalámi, szalonna, erőspaprika)

Levesként:

Erőleves cérnametéttel
Húsleves gazdagon
Hideg gyümölcsleves tejszínhabbal
Gulyásleves
Tárkonyos raguleves
Szárnyasok:
Rántott csirkemell
Ananászos csirkemell
Kijevi pulykamell
Cordon Bleu (egyes helyeken Gordon Bleu)
Halak:

Dunai halászlé (esetleg Tiszai, Szegedi, Bajai)
Halfilé Orly módra
Sertés:

Rántott borda
Párizsi rántott borda
Hentes tokány
Sertésszűz óvári módra
Csülök pékné módra
Cigánypecsenye (combból, hogy jó száraz legyen) elégetett kakastaréjjal
Készételek:

Bácskai rizseshús
Brassói aprópecsenye
Pacalpörkölt
Borjúpaprikás
Vörösboros marhapörkölt

Vegetáriánus ételek:

Rántott gomba tartárral
Rántott sajt tartárral
Rántott karfiol-brokkolifejek tartárral

Saláták:

Cézár saláta
Sopszka saláta
Görög saláta
Desszertek:

Gyümölcssaláta/gyümölcskehely
Somlói galuska
Gesztenyepüré tejszínhabbal
Mákos guba
Palacsinták (kakaós, túrós, lekváros)

Sajttál (trappista, anikó, pannónia, tihany camembert)

A marhaételekt nem véletlenül hagytam ki… És biztos ki is felejtettem egy csomót. Ha valakinek valamelyik nem ismerős, jelezze, szívesen felteszem a receptet. 🙂