Bock Bisztró

Elérkeztünk a közös étteremvizsgálat következő állomáshelyére, amely a belvárosban helyezkedik el, kellemes környezetben erősítve a kiépülő, fellendülő bisztróvilágot Budapesten. A magyar konyha alapjait használó, de mégis valami mást, különlegeset, többet kínáló Klassz után most bevettük a Bock-Bíró páros hangulatos kis éttermét.
BockBisztro
A legenda szerint a Bock Bisztróba hozta át személyes vendégeit a Royal szálló főszakácsa, amikor valami finom ételt akart velük megkóstoltatni… Nos, ez lehet, hogy jelent valamit.

A helyiségbe lépve feltűnik, hogy nem nagy, mintegy 10-15 kisebb-nagyobb asztal, jobbra már a szálloda, balra egész falat beborító borkínálat. Szembe az italos pult, fölötte a napi-heti ajánlatot mutató táblák, egészen pontosan három. A bal oldalon, a borfal előtt hidegételes pult, amiből a tapas-ok kerülnének elő, de ezt ezen az estén nem erőltettük. Ezzel szemben kiváló borok kerülnek az asztalra, a pincér nagy rutinnal kínál, jókat. Az ételeken elmazsolázgatunk, aztán pincérünk visszatér és mintegy negyed órában bemutatja a heti ajánlatokat a-tól z-ig. Káprázatos szaktudás, háttérismeret, akár ő is csinálhatná, annyira ismeri a részleteket. Egészen ritkaságszámba menő ételek is a blokkra kerülnek a rögtönzött prezentáció után. Remélem mindenki hozzáteszi ismét a lényeget, én írom azt, amit én, mi ettünk.

A magam részéről egy jó scsi-vel nyitottam, aminek savanykásságát (tradicionális orosz savanyúkáposzta-levesről beszélünk) jól erősítette az olivabogyó, ami belekerült, harmóniáját erősítette a tejföl és a sertéshús kockák, amik omlósra párolódtak a főzés alatt és felvették a lé savanykás zamatát. Piros pont. Étkezés közben rácsodálkotam a társaság elé hozott sült vérre, annak rendkívül formatervezett tányérjára, valamint a mangalica carpaccio-ra, ami a magyaros motívumok egyik legautentikusabb megjelenése volt számomra, amivel étteremben eddig találkoztam.
Életem szépséges párjának a Kedvessy módra elkészített borjú érkezett az asztalra, aminek különlegessége, hogy borjúvesét töltenek borjúnyakba, de nem akárhogy, hanem mellé kacsanyelvet is, ami szintén erősíti a belsőség-irányvonalat + ugye mellé még a Kedvessy-hez tartozó májas-gombás-kapros kíséret. Ezt a kompozíciót megkóstolván erősödött bennem az a korábban kialakult vonulat, hogy az állatoknak minden belső része értékes és finom, nemcsak a húsa. Még a grillezett zöldséggel is igen kellemes volt, pedig eredeti körete – ha jól emlékszem – burgonyafánk lett volna, a tunkolás érdekében. Jómagam egy újraértelmezett Csáky bélszínt fogyasztottam, ami a bélszín vékonyabb, hosszúkásabb feléből hasított bélszín-bonbonokból készített medium rare-re sütött húsokból állt (2 db), amelyeket a kellemes paprikás szafttal öntöttek le, valamint tojással és a szafttal összeforgatott galuskával volt körítve. Hús hibátlan, szaftos, omlós, elolvadós. Köret, zaft úgy stimmelt, mint semmise. Jeles osztályzat. Édesség elmaradt, nem volt hely. Viszont a bevezetőnek elfogyasztott Bock rosé és a később kortyolgatott házi bodzaszörp is meghaladta az elvárásaimat. Pozitív értékelésem végén álljon még itt az étkezés ünneppé emelésének ténye: ebéd-, valamint vacsoraidőben (azaz 12-15 és 19-22 időszakokban) az étterem megkéri vendégeit, hogy a dohányzást mellőzzék. Valami ilyesmit tudok elképzelni az általános tiltás helyett.
Bock Bisztró = könnyed elegancia, merész ételkompozíciók a magyar konyha őskorától napjainkig – köszönöm, hogy itt ehettem. 🙂

Hárs-hegy

Kívánok! Ma az iszonyatos komoly tavaszi időben a Hárs-hegyen jártunk s kirándultunk jaut. GPS készülékem megegeresedett olymód, hogy nem akar műholdat találni, úgyhogy lehet, hogy ki kéne dobnom a g*cibe, ennek mikéntjét még eldöntöm. Ugyanakkor GPS nélkül is rámentünk a GCHARS nevű cache-re, ahol három cache kereső társaság futott össze. Futólag ismerkedtünk meg Korbai Zoltánnal, akinek rengeteg gyermeke megtalálta a ládát. Zoltán egyidejűleg elkápráztatott HÁZI KÉSZÍTÉSŰ GPS VEVŐJÉVEL. Ezt láthatjátok alant, Recivel a háttérben:

Házi GPS