Közzétéve:

Ondöród

A kedvencünk, a Skodás kapcsán jutott eszembe, hogy össze kellene szedni, milyen típusokban ülnek be az igazi ríl úrvezetők. Széles a skála és nyilván nem lehet általánosítani, de azt hiszem van egy-két nagyon komolyan megfogható és kiemelhető változat.

Lista célja nem a reklám, csak a rögzítés az utókornak….

A régi iskolából:

Yugo 55 alias Zasztava
Suzuki Maruti
Trabant 4ütemű változat
Skoda 120L

Az új hullám (“nyugati autók”)

Suzuki Swift – a régi, nyílalakú
Suzuki Wagon Air Plus
Renault Thalia
Daewoo/Chevorlet Matiz
Opel Agila (Suzuki Wagon Air más márkanév alatt)
Opel Corsa
Kia Picanto
Fiat Seciento / Fiat 600
Dacia Logan
Nissan Micra
Hyundai Accent
Hyundai Getz

Bővítés kötelező… 🙂

Közzétéve:

Kazantzakisz – Krisztus utolsó megkísértése

Muszáj megosztanom az örömömet veletek. Mintegy 4 esztendőnyi kitartó várakozás után saját példánnyal fogok rendelkezni a Krisztus utolsó megkísértése című regényből, ami eddigi életem egyik legmélyebb könyvélménye. 2003-ban sikerült elolvasnom, kölcsönben volt nálam és a gazdája majdnem megcsókolta a lábam, amikor visszavittem neki, mert előtte már hónapokig nem találkoztunk és nagy kínok közepette lemondott róla.

Azt most tudtam meg, hogy 1951-ben alkotta meg a jó Nikosz ezt a művét, és kortalansága, kifinomultsága ennek fényében még erőteljesebb. Az általam ismert legemberibb Isten-képet meri megrajzolni. A könyv alapján készült filmet nem volt még szerencsém látni, de a katolikus egyház filmhez kapcsolódó reakciója alapján gyanítom, hogy hűen ábrázolja a regényben leírtakat. Egy perc alatt jönek elő a szavak, a gondolatok, a szófordulatok a könyvből… Nem is hiszem igazán.

Ugyanakkor meg kell fogalmaznom, hogy egészen elképesztő az is, hogy 2001 óta nem adtak ki Magyarországon belőle újabb szériát, így nem is annyira durva, hogy 4 év után került teljesítésre a bookline.hu-s előjegyzésem. (Ami csakis az internet segítségével valósulhatott meg.) Hasonló helyzettel szembesültem kb egy éve Hemingway kötetekkel kapcsolatban – bemenés 4 emeletes Alexandra könyváruházba és bazdmeg egy darab Hemingway nem volt. Semmi. Kb 2 évre visszamenőlegesen. Még kötelező olvasmánynak kiadva sem… Aztán egyszer persze lett. Idén karácsonykor ugyanez Dumas könyvekkel (Három testőr, Mylady bosszúja estébé) – végig a város minden valamirevaló könyvesboltján + internet és semmi… Volt olyan eladó, aki visszakérdezett, hogy betűzzem a nevet… Hellótessék… Bezzeg Coelho-t meg Müller Pétert azt kapsz minden formában és méretben, akár zsebkendőre, meg papírtörlőre nyomva is.

De a lényeg, hogy van saját “utolsó megkísértése”-m. Megkönnyebbülés és végtelen öröm. Örüljetek velem és írjátok le, ha volt olyan könyv, amit így és/vagy ennyi ideig kutattatok és végül találtatok. (+M1K1 írd le lécci, hogy Londonban hol van az az indiai kajálda, ki szeretném próbálni… :))

Közzétéve:

Bock Bisztró

Elérkeztünk a közös étteremvizsgálat következő állomáshelyére, amely a belvárosban helyezkedik el, kellemes környezetben erősítve a kiépülő, fellendülő bisztróvilágot Budapesten. A magyar konyha alapjait használó, de mégis valami mást, különlegeset, többet kínáló Klassz után most bevettük a Bock-Bíró páros hangulatos kis éttermét.
BockBisztro
A legenda szerint a Bock Bisztróba hozta át személyes vendégeit a Royal szálló főszakácsa, amikor valami finom ételt akart velük megkóstoltatni… Nos, ez lehet, hogy jelent valamit.

A helyiségbe lépve feltűnik, hogy nem nagy, mintegy 10-15 kisebb-nagyobb asztal, jobbra már a szálloda, balra egész falat beborító borkínálat. Szembe az italos pult, fölötte a napi-heti ajánlatot mutató táblák, egészen pontosan három. A bal oldalon, a borfal előtt hidegételes pult, amiből a tapas-ok kerülnének elő, de ezt ezen az estén nem erőltettük. Ezzel szemben kiváló borok kerülnek az asztalra, a pincér nagy rutinnal kínál, jókat. Az ételeken elmazsolázgatunk, aztán pincérünk visszatér és mintegy negyed órában bemutatja a heti ajánlatokat a-tól z-ig. Káprázatos szaktudás, háttérismeret, akár ő is csinálhatná, annyira ismeri a részleteket. Egészen ritkaságszámba menő ételek is a blokkra kerülnek a rögtönzött prezentáció után. Remélem mindenki hozzáteszi ismét a lényeget, én írom azt, amit én, mi ettünk.

A magam részéről egy jó scsi-vel nyitottam, aminek savanykásságát (tradicionális orosz savanyúkáposzta-levesről beszélünk) jól erősítette az olivabogyó, ami belekerült, harmóniáját erősítette a tejföl és a sertéshús kockák, amik omlósra párolódtak a főzés alatt és felvették a lé savanykás zamatát. Piros pont. Étkezés közben rácsodálkotam a társaság elé hozott sült vérre, annak rendkívül formatervezett tányérjára, valamint a mangalica carpaccio-ra, ami a magyaros motívumok egyik legautentikusabb megjelenése volt számomra, amivel étteremben eddig találkoztam.
Életem szépséges párjának a Kedvessy módra elkészített borjú érkezett az asztalra, aminek különlegessége, hogy borjúvesét töltenek borjúnyakba, de nem akárhogy, hanem mellé kacsanyelvet is, ami szintén erősíti a belsőség-irányvonalat + ugye mellé még a Kedvessy-hez tartozó májas-gombás-kapros kíséret. Ezt a kompozíciót megkóstolván erősödött bennem az a korábban kialakult vonulat, hogy az állatoknak minden belső része értékes és finom, nemcsak a húsa. Még a grillezett zöldséggel is igen kellemes volt, pedig eredeti körete – ha jól emlékszem – burgonyafánk lett volna, a tunkolás érdekében. Jómagam egy újraértelmezett Csáky bélszínt fogyasztottam, ami a bélszín vékonyabb, hosszúkásabb feléből hasított bélszín-bonbonokból készített medium rare-re sütött húsokból állt (2 db), amelyeket a kellemes paprikás szafttal öntöttek le, valamint tojással és a szafttal összeforgatott galuskával volt körítve. Hús hibátlan, szaftos, omlós, elolvadós. Köret, zaft úgy stimmelt, mint semmise. Jeles osztályzat. Édesség elmaradt, nem volt hely. Viszont a bevezetőnek elfogyasztott Bock rosé és a később kortyolgatott házi bodzaszörp is meghaladta az elvárásaimat. Pozitív értékelésem végén álljon még itt az étkezés ünneppé emelésének ténye: ebéd-, valamint vacsoraidőben (azaz 12-15 és 19-22 időszakokban) az étterem megkéri vendégeit, hogy a dohányzást mellőzzék. Valami ilyesmit tudok elképzelni az általános tiltás helyett.
Bock Bisztró = könnyed elegancia, merész ételkompozíciók a magyar konyha őskorától napjainkig – köszönöm, hogy itt ehettem. 🙂

Közzétéve:

Hárs-hegy

Kívánok! Ma az iszonyatos komoly tavaszi időben a Hárs-hegyen jártunk s kirándultunk jaut. GPS készülékem megegeresedett olymód, hogy nem akar műholdat találni, úgyhogy lehet, hogy ki kéne dobnom a g*cibe, ennek mikéntjét még eldöntöm. Ugyanakkor GPS nélkül is rámentünk a GCHARS nevű cache-re, ahol három cache kereső társaság futott össze. Futólag ismerkedtünk meg Korbai Zoltánnal, akinek rengeteg gyermeke megtalálta a ládát. Zoltán egyidejűleg elkápráztatott HÁZI KÉSZÍTÉSŰ GPS VEVŐJÉVEL. Ezt láthatjátok alant, Recivel a háttérben:

Házi GPS

Közzétéve:

Castro

Mindig szerettem Fidelt. Soha nála nagyobb szarházit nem hordott a Föld a hátán. A zöld ruhás Commandante, aki büszkén és töretlenül harcolt az imperializmus ellen. Szép mese, a legprofibb körítéssel. El kell mesélnem, meg kell említenem. Castro egy, azon igazán okos parasztgyerekek közül, akik kellően intelligensnek születtek ahhoz, hogy röviddel azután, hogy kitalálták és elmondták egyik hazugságukat, végleg elhitték, hogy igaz.

Castro sosem volt kommunista, nem is akarat az lenni. Amiatt lett, mert felszabadító forradalma után nem tudta megszerezni az amerikaiak pénzügyi és mindenfajta segítségét. Még a nagy Che doktor segítségével sem. Így aztán maradt a Szovjetúnió, mivel más opció (mint példuál most Venezuelának és Chaveznek az olaj) nem volt. Castro papesz konkrétan megélhetési kommunista volt, a legrosszabb rigolyás, populista fajtából. Konkrétan az USA és a gazdag nyugati világ titkos, soha be nem vallott ribancaként sikerült önmagát és Kubát is menedzselni 50 évig, mindenfajta közhelyek puffogtatásával eltakarva a valóságot. Fidel nagy kujon, nagy világfi, az életet szerető latin ember. Ezt jól palástolta a nyilvánosság előtt. Majd most öccse, aki várhatóan az utódja lesz, hamar bebizonyítja, hogy milyen is igazából a Castro vér. Raul igazi harácsolós, pénzéhes kis szemét és ő eladja az utolsó előtti csillagharcost, a szocialista Kubát kilóra, bélszínárban a világnak… Soha senki nem játszott úgy és akkorát, mint Castro. Tisztelegjünk színészi és szónoki tehetsége előtt. Igyunk egy pohár jó rumot és szívjunk el egy szivart az emlékére. Kuba nemsokára újjászületik.

Közzétéve:

Phone Director

Már az is nagy félelem, ugyanakkor nagy siker volt saját magam szemében, amikor ősöreg P3-as PC-mre vadásztam a netről egy ingyenes vírusírtót(AVG) és egy még ingyenesebb alap tűzfalat(Sygate). Nem volt egy nagy falat, de azért én még sem egy Mici vagyok, aki netről, meg fórumokból megtanul excelhez DLL-t írni. Ezért most írok arról, hogy miképpen segített egy rendkívül hasznos eszköz megoldani egy szolgáltatói szinten is megoldhatatlan problémát a címben jelzett programocska.

Adva van a Nokia mobiltelefon, amely flippes és a flippnek minden baja lesz egy év után. Nem nagyon lehet elkerülni, hogy ott kelljen hagyni a szolgáltatónál, mert el kell vinni szervízbe, a garanciára alapozva. De azt azért elmondják az üf.szolgálaton, hogy sok jóra ne számíts, mivel valszeg megjavítják, de a telefon beépített memóriájában tárolt dolgokat nyugodtan feletjsd el. Ugye ezek csak a legfontosabbak: sms, telszámok, naptár bejegyzések, feljegyzések, ilyesmi. Ember mondja, hogy ezeket valahogy ki lehet meneteni, de nekik csak a névjegyekre van eszközük. Nyilván hazamenés a google-hoz fordulás támaszért. Beszéljük Mac! fórumok. Itt a szakértőktől hamar kiderül, hogy Apple vonalon megb@szhatom a Nokiámat, mert a Nokia és az Apple nem barátok, ezért nincs nagyon kompatibilitás. Vegyek inkább Motorolát vagy SE-t. Jó, majd veszek, de most kéne megoldás. Továbbmerülés a fórumban, ahol egy kolléga csak odavetette a linket, hogy szinte minden valamire való kékfogas nokiához adott a PhoneDirector, ingyen. Letöltés, bluetooth-on a readme-ben összefoglaltak szerint beállítása a párosításnak és pörög minden, mint egyszeri malac a jégen. Telefonkönyv full update, sms-ek letöltése, mentése text fájlba, sms írás a gépről, netre kapcsolódás, naptár, TODO lista, galéria etc kezelése. Szóval minden, ami szemnek és szájnak ingere. Ingyen. (Hiszen ahogy ma egy rendszergazdától hallottam: “Hogy mennyibe kerül? Fogalmam sincs. Szoftverért nem fizetek. :)) Még a szakadék Nokia 6103-ra is. Nincs rám más kommentár, csak annyi, hogy – SAJNOS. 🙂

Link: http://www.macmedia.sk/pd.htm

Közzétéve:

Zorbas Restaurant

Készültünk enni már nagyon régóta egy kis rendes görögöt. Azóta, hogy egy hétig voltunk Korfun, üdülőövezetben és ott nem sikerült. Ezért fogtuk magunkat most szombaton és shopping közepette beugrottunk az én édes, egyetlen Szerelmemmel és ettünk egy cseppet a Mammut I-ben, Zorbáéknál.

Ne készültünk semmi extrára, így ti se készüljetek. Ahogy a görög konyhában, annak exportált formájában, nem nagyon lelni komplex dolgokat, csak a majdnem szokványost választottuk. Drága Angyalkám grillezett tintahalat evett némi salátával, én fetával töltött darált marhahúst grillezett zöldségekkel. A tintahal jégről lett kivéve, de nem panírozott, vagy panírozatlan karika volt, hanem egy hosszúkás darab az állat testéből amit sütés előtt oldalvást bevágtak és úgy tettek faszén parázs fölé. Semmi extra fűszerezés, kíséretnek olivával enyhén meglocsolt saláta. A faszén parázs íze került bele a kalmár egyébként íztelen gumitestébe, és nem a szétfagyott, önmagát is elhagyó kalmárállag volt, amit lehetett fogyasztás közben érezni.
A fetával töltött darált marhát ippeghogy megpirították grillen, a feta jól ötvöződött a marha testességével. A grillzöldség rendben volt, bár talán egy picit olivásabb volt néhol, mint azt egyébként jószívvel fogadtam volna. Mindenesetre messze űberelte az elfogadható kategóriát. A bevásárlóközpontos tömegétkeztetést pedig nagyon durván verte.
Miközben eszegettünk, volt némi filozófálgatás arról, hogy mi a lényege a félig önkiszolgálónak, miért így működik a hely. Mert ugye az van, hogy bemész és veszel tálcát, végig a látványpult előtt és kiválasztod mit szeretnél. Mindent frissen csinálnak, így kis bilétákat kapsz, ami alapján fizetsz, aztán hozza a pincér. Biztosan a  TE  választásodon van a hangsúly, mert onnantól, hogy leültél, már jön-megy a pincér és tudsz tőle is kérni italt, ételt. Meg elviszi a tányérodat. Kishíján akkor is, amikor még csak megpihensz, evőeszközök egymásra merőlegesek és van étel a tányéron… Aztán gyorsan továbbáll a szakember, megszégyenülés apró jeleit mutatva. De szerintem csak kötelességtudatból.
A csúcs a desszert volt: reszelt mandulába forgatott mézes piskótatortácska, amiben tejes-vaniliás krém és eper volt töltve, szintezve. Tetején krémes, házias tejszínhab, körülötte vaniliaszósz. Ez egy háromszemélyes adag volt, kedélyesen beszélgettünk, amíg elfogyott. Jobb éttermek cukrászait megalázó összeállítás, harmónikus desszert. VOLT.

Ár-érték arányban is jó, mert ha nem akarsz a Mammut egyik trendi éttermlben sem sokat költeni, akkor itt, Zorbas fast food-jában közepes pénzért tisztességes ételt, becsületes adagot kapsz.

Közzétéve:

Inni narancsosat

Egy hete sikerült egy spontán kóstoló keretében egyszerre, egyidőben megízlelnem a szeszipar likőr szakirányának három kultikus, narancs-mandarin jellegű termékét és szeretnék beszámolni tapasztalataimról. Valamint arról, hogy miképpen alakul a rangsor a nedűkből.

A sorozat a Grand Marnier-vel kezdődött. Az ebből is a vörös szalaggal ellátott butélia. Alapvetően naranccsal ízesített konyakról van szó, amit tölgyfa hordóban érlelnek. A szakértő szerint eme italt úgy kell inni, hogy apró kortyot helyezel a nyelvedre, lassan csúsztatod le a torkodba, majd amikor elindult lefelé a gyomorba, akkor az aromáját az orrodba tolod föl egy közepes erejű kilégzéssel. Nekem azonban minden ivási megoldással ugyanaz volt: kicsit indusztriális, édeskés, de művi narancszamat egy erőteljes, testes konyakban. Egyben rájöttem arra is, hogy a Metaxa kivételével egyik konyak vagy brandy típusú itallal sem bírok igazán nagy barátságba keveredni. Ez a naracsos vonal azért lett volna egy esélyes, mert az Unicum naranccsal puhított változata, a Next, egyik kedvencem.
A második itóka a Mandarin Napoleon a híres francia és diktátor kedvenc likőrje volt, melyet a feltalálóval közösen iszogatott. Én még itthon ezt nem sok helyen láttam. Ebben is van konyak, de csak ízesítésként és nem alapanyagként. Ennél fogva egy édeskés, de inkább gyümölcsös jóságot kapunk, ami ugyan a “lónyál” kategóriába tartozik, ám – valószinűleg minősége és valódi gyümölcstartalma miatt – nem hasonlítható semmilyen gyümölcsös vodkához vagy olasz típusú, vermutos gyümölcslikőrhöz. Konkrétan visszaköszön belőle a mandarin. Azt hiszem, hogy már csak akkor lehetne jobb, ha némileg erősebb lenne. Lehet, hogy el kellene gondolkozni a kiváltásán a mandarin pálinkává történő lepárlása által. 🙂

Harmadik helyen a Cointreau került és kerül most is sorra… Ez az echte narancslikőr, sőt narancshéjlikőr. Ahogy erről Váncsa István tanár úr is megemlékezik a gasztronómiai szakkönyvtárakba kívánkozó szakácskönyvének Függelékében, ez a világ legismertebb narancslikőrje, és szerintem egyben a legjobb is. A cég saját weboldaláról származó marketingszöveg lényegében lefedi a véleményemet. A becherovka mellett ez a másik szesz, ami egyszerre bír édes és keserű lenni, valamint kellően erős is a magyar testnek: nyelvnek, garatnak és májnak. Ritkán ittam magában, de most először kortyolgatva, a zamatra figyelve és mostantól nem is fogom mással keverni.
Így tehát nálam a sorrend: Cointreau, Mandarine Napoleon, Grand Marnier.