Közzétéve:

Állatosdi

Az van, hogy voltunk állatkertben Veszprémben múlt szombaton. Nagyon szép időbe cseppentünk bele és érződött, hogy eléggé holt a szezon, mert se tömeg nem volt, se állatkert szag. Igen izgalmas élmény volt. Azt hiszem, olyan ez, mint a szánkózás. Teljesen átlényegült az állatnézegetés a gyerekkori témához képest. Most leírom a legnagyobb flesseket, aztán – ha sikerül megtanulnom kezelni az iPhotot + rájövök, miképpen kell képet feltölteni ide akkor – a fotókat is bepattintom.

Hidegcske volt, de nagyon szépen sütött a Nap, ami még a szűk Betekints völgyet is felmelegítette kicsikét. Szezonon kívül és délután bementünk ketten 400 pénzért. Kittenberger Kálmán Állatkertről az utolsó emlékem az, hogy nagyon szép helyen nagyon sok állat van összezsúfolva, ekként elég kevés hely jut/fő (vagy mi). Azóta a helyzet sokat normalizálódott és a legjellemzőbb életképeket, információkat ide össze is gyűjtöttem nektek.

A bejáratnál a csimpánz egy enyhén lelakott ketrecben tengeti mindennapjait feleségestől. Az ember(szabású) neve Taksony. Ki is van írva róla, hogy buta, mint a paraszt. Konkrétan megmaradt egy 3 éves ember(szabású) szintjén, miközben húszonegy. Bezzeg a felesége, Móni. Ő igazi csimpánz és gecizik mindenkivel, aki nem úgy viselkedik, ahogy ő szeretné. Közülük Taksony tartózkodott kint a hidegben, hiszen ő elég hülye ehhez.

Taksony a f�eml�s

Sétáltunk tovább és szembesültünk azzal, hogy a holtszezonban kicsit korlátozott a kiállítás, de azért találtunk további jóságokat. Például egy szuperszimpatikus rózsás gödényt, amelyik minden előtte megálló látogató tiszteletére pózolt és csinosítgatta magát. Ha ember lenne, akkor vagy kurva lenne, vagy részeg. (Utóbbi illeszkedik jobban, talán nem véltelen a gödényes ivási hasonlat.)

Az állatvilág Andy Warholja - rózsás és gödény

Voltak békésen rágcsáló, kérődző, fekvő, dagonyázó, tetvészkedő lakók, mint például Bodza, a barna medve, a vaddisznó, a páviánok, és a madarak. A legnagyobb játékos azonban egy lajhár volt, akit a trópusi madárházban találtunk. Namost a trópusi madárház egy “forfa” típusú farost lemez terem. Benne pár különleges madár és ahogy sétáltunk a legnagyobb fényforrás alatt egy kitömött lajhár. Le se fényképeztük, és még értetlenkedtünk is, hogy minek preparált test egy állatkertben. Elöttünk, utánunk kb ugyanez a vélemény az arcokon. Olvasgatjuk leírásokat, amikor a kitömött lajhár fogta magát és – természetesen lajhári tempóban – elközlekedett a lámpa alól. A hatás: 10 másodperc néma csend, aztán az ökörbőgéstől az enyhe káromkodásig minden. (pl: “A faszomat ez igazi.”)

A következő kanyarban mókusmajmok idétlenkedtek egy üveggel elválasztott részben. Ez olyan volt kb. mint egy akvárium, mindenki – mi is – ott ragadt előtte 10 percre.
A mókusmajomnál elég egyszerű a farokba harapást abszolválni

Majdan következett az igazán rendben lévő, szabadelvű állatkerti tábla. Tükörrel. (Lásd lent)
CIMG2905.jpg
CIMG2906.jpg

Aztán a környéken voltak sasok, baglyok, oroszlánok, pumák, leopárdok és ott üldögélt egy csomó háziasított kisállat között egy ágon, mindhatni gubbasztott egy Kacagó János nevű madár(angolul Laughing Jackass volt kiírva), és kibaszott komoly volt.
Aki viccben nem ismer tréfát

Már erősen tele voltunk élményekkel, amikor a patásokhoz érkeztünk. Itt mindenki etetett, mint a gép, mivel a ZOO csemegét csak itt lehetett szétosztani. A legfiatalabb szereplő a környéken leszarta a potyakaját, inkább szertornázott.
Sörényes Juh, Jr.
Az íre, azaz az “I”-re a pontot a rinocérosz tette föl. Már lefagyott végtagokkal az állatkert külső futattójába, ahol az afrikai nagy futásigényű, ugyanakkor erősen beszari állatait tették. Pl: zebra, gnú. De gnúkat úgy terelték a kevés látogató közelébe a focipálya méretű terepről, hogy bekasírozták egy hosszú, de keskeny sávba, kerítések közé őket. AZ orrszarvúval együtt. Hát szerintem egy oroszlánokkal teli szavanán kevesebbet szopott volna az a 4 szerencsétlen patás, mint itt.

Rövidcsövű rino
Az orrszarvú beszorította őket a terület egyik végébe, majd keresztbe fordult tőlük kicsi t távolabb. Aztán egyszercsak elkocogott feléjük, mire az addig tétova gnúk befostak és majdnem átpréselték magukat a kerítésen. Erre a rino visszafordult, mire azok próbáltak átjutni mellette. 3-nak sikerült. Egy fogoly maradt. Rino megint befordul keresztbe és nincs hely sehol. A rino pedig röhög a patáson. Mosolygott. Ez biztos.

Utolsó élménynek ez igen jó volt. Aztán már csak azt kellett nyugtáznunk, hogy legközelebb be kell térni az állatkert bejárata melletti Villa Medici étterembe, amely az ország legjobbjai között van nyilvántartva. (Asszem nincs étlap a neten…)

Összességében a ZOO nagyon fun, csak ne legyenek sokan, ne legyen meleg és büdös. Ajánlás.

Közzétéve:

Mehmedék és a szeretet

Felülír mindent az élet. Soha olyan beteg elme  nincs (na, talán csak a Fűrész széria kreatív stábja), ami azt tudja produkálni forgatókönyvben, amit a magyar-török vegyespáros és közös termékük az életben. Az elmebeteg janicsár és a végtelenül egyszerű magyar leányka, akik évekig küzdenek Mehmed Karcsika felügyeletéért, míg végül az anyáról kiderül, hogy drogcsempész és minden visszakerül a megszokott mederbe: gyerek az apánál, anyu a sitten, mindenki boldog.

Erre kiderül, hogy vér nem válik vízzé: Karcsika elbökni chat-en a cimbinek, hogy ő tette a bogyókat apu utasításának megfelelően anyu kocsijába… Egyrészt a gyerek mennyire szeretheti az anyját, ha ezt meglépi? Apu nyilván beteg, de ezt egy olyan törökről, aki Magyarországra jön lakni és nem döner kebabot csinál, hanem gyereket, nagyon simán el tudom képzelni. Viszont én ezek után biztos nem tartanám magamnál(maximum kenelben, láncra kötve) a gyereket, mert simán patkánymérget tehet a kávéba, vagy apai dédapjától örökölt jatagánnal darabolhat fel egy nyugodt hajnalon. Szerintem a gyereknek mennie kell. Ankara várja szeretettel, ott kiélheti összes torz vágyát, ami a muzulmán vér és a kultúra által benne lakozik. Karcsika, Allah kísérjen útjaidon, Al-Axha mártírja szeretettel várnak.

Közzétéve:

Vegeta-vagányok

Meg nem nevehető informátorainktól hozzájutottunk a “Hagyomány és evolúció” szakácsverseny előselejtezőben kiesett próbálkozóinak receptjeihez, amiből a legjobbakat(értsd jól) egy szűk heti ajánlatba szerkesztve adunk most közre.

Előételek / Levesek:

Tárkonyos Jókai bableves ánizsos tejföllel
Hideg marinált pontyszelet epres borsodóval
Tepertővel kőrített túró rozmaringos cipóval

Főételek:

Velővel töltött birsalma házisonkás szélesmetélttel
Meggyes slambuc tökmagolajos szósszal
Gesztenyével sült füstölt csülök borókás dödöllével
Sajttal töltött hátszín sztaniolban sütve, egresmártással, gombás rizzsel
Kékfrankosban érlelt galamb grízes-tojásos galuskával

Desszertek:

Szilvás hájas sütemény papsajtszósszal
Barackos-káposztás házirétes kökényszósszal
Fügekrémes Dobos torta

Reméljük senki nem ismer rá saját alkotására, illetve várjuk a kiváncsi olvasók megvalósítási kísérleteinek eredményéről a beszámolót(zárójelentést).

Közzétéve:

Vegeta és/vagy Lounge

Két érdekes szó körül forgott az elmúlt néhány napom. Mindkettő valamilyen kiegészítő, ami beépült a tudatunkba régebben vagy mostanában. Bonckés alá velük!

A Vegeta – ha nem csalnak a félinformációim – a jugoszlávból horváttá nemesült koprivnicai fűszergyár terméke volt/van, ami nagyrészt szárított zöldségekből összeálló mix, amivel levest, főzelékeket ízesítettek kezdetekben. Aztán jött a Delikát nevű változat és sok egyéb, míg végül mindegyik ugyanolyan lett a nagyipari termelés mentén: kevés eredeti hatóanyag és jó sok E621. Szép sárga szín, mindennek ugyanolyan, megszokott ízt kölcsönzés. Ezáltal megadva a biztos, megszokott ízt annak, amit a szánkba veszünk. Az eredete lassan mindegy is, csak legyen meg a stabil, uniformizáló zamat. El lehet rontani vele mindent és bármit: levest, rántottát, panírt, főzeléket. De a legdurvább, amit hallottam: vegetás vajas kenyér. Ott van vége a világnak. Azt hiszem…

Aztán a másik tuti a LOUNGE. Eredetileg valami zenei gyűjtőfogalom, féle. A könnyen hallgatható, elmepihentető, kikapcsoló, háttérben duruzsoló muzsika. De minden magára valamit is adó bár, kávézó, étterem kiírja az ajtóra, mert ezzel azt sugalja, hogy itt valami olyat kapsz, amitől felállni nem bírsz, csak élvezni, ami jár neked. Fáradt honpolgárnak. Szerintem a LOUNGE lufi. Olyan körülhatárolhatatlan semmi, amiből mindenki azt veszi le, azt veszi ki, ami neki szimpatikus. (Utóbbi tulajdonsága által a fogalom alcímként a Bibliára is ráírható lenne.) Avagy a LOUNGE téma nem más, mint a Mici bácsi által használt “pihi, szuszi, gyenge lazi” tevékenyésgegyüttes, egy szóban. De a faszomnak huzigálják rá mindenre, amit stílusosként akarnak eladni?! Ez most a legcélratörőbb marketing hívószó. Beírtam a google-ba: az első 10 találatból 8 valami kávéó(és lauánzs). Senkibe nincs már semmi eredeti? Mindenki vegetával főz és lounge-ba jár, mert az a tuti?! A menő, a frankó, a befutó, a kiráj?! Nincs más hátra, akinek még van ételízesítőmentes ízlelőbimbója és be mer ülni egy rendes étterembe, kévázóba, kocsmába, mentesen meg mindent. Minket.

Közzétéve:

A jó vadas

Ha biztos lennék a dolgomban, eme kiváló étket is hungarikumnak titulálnám, de nem ismerem annyira a nemzetközi gasztronómiát, hogy vállaljam a felelősséget. Így csak röviden összeszedem, hogy számomra mitől lesz vadassá a vadas.

Ingujj felgyűr, kéz megmos. Namost, a vadas az semmiképpen sem cukros, berántott sárgarépalében úszó párolt hús. Szerintem a vadasan metódushoz marhahús dukál. Egyrészt, mert ezáltal predesztinálja magát az állat és az étel is, hogy Mici-update legyen, másrészt mert a szárnyasokra kér annyi időt pazarolni, amennyi a vadashoz kell. Lehet nyúl, disznyó is, bár utóbbit nem nagyon tudom elképzelni. A karaj lehet talán jó, vagy a comb, ha nem túl zsíros, viszont másra nem tudok gondolni. Erdő-mező állatai közül minden lábas fajta jó lehet, bár annak fűszerezése nyilván más kell, hogy legyen. Eszembe jutott még a kecske is a háztájiból, mert hogy annak is kiváló édeskés húsa van.

Az önjelölt húst, szeletelve be kell pácolni 2-3 napra, ez az, ami biztos. A pácoláshoz nekem egy olyan – elképzelhető, hogy tév – eszmém kapcsolódik, miszerint olaj alapú. A végtelen weben mindenhol vízzel csinálják a vadaspácot. Én a magam részéről (mozsárban) megtört kötelező fűszereket olajjal, pár csöpp borecettel elegyítem. Fűszerek: koriander, borókabogyó, szerecsendió, fokhagyma, bors. A husi jól beleforgatva, néha átmozgató edzéseken szerepelve pihen 2 napot.

Majd maga a fő feladat: sárgarépa, fehérrépa felkarikázva, vöröshagyma apróra vágva lepirításra kerül, egy pici borocska, ha kell, de a zöldség kellően kiengedi a levét általában. Húst leszárogatás után egy szimpatikus edénybe elhelyezem, rákerül a zöldségmassza, babérlevél, némi egész bors, 1-2 citrom leve, minőségi mustár(ami még később is adagolható), edény lefödése, takarék és fődögélés 9-től 11-ig, délig. Amint a hús megpuhult, a vadas mártást turmixgépben(a zavaró fűszermaradványok kivételét követően) krémesítem, ezt követően esetleg sűrítem, ízét finomhangolom. Ebben lehet minden, akár tejszín, aki még krémesebben szereti etc. Végül tálalás, fogyaszás. Mellé alap a zsemlyegombóc vagy krumpli gombóc, de találtam egy sztrapacskagombóc receptet is, ami szintén csábító.

Más verziókat is szívesen (v)eszünk Kacidától Pocidáig. 🙂

Közzétéve:

Szezon

Olyan még nem volt a felszabadulás óta, hogy három év alatt három(vagyis 2010-ben ugye 2) különböző össznépi szavazás is terheli a testünket, lelkünket, pénztárcánkat, időnket, a tv-ket, óriásplakátokat, egyéb reklámeszközöket. Idén arccal az IGEN-NEM felé, jövőre EU parlament, 2010-ről meg ugye nem is beszélve.

Végtelen, meg nem szűnnő, maximum el-elcsendesedő kampánykonvojra számítok. Nem lesz izgalmas, csak agresszív, sőt egyre agresszívabb, fröcskölős, köpködős. A most aktuális népszavazásra akkora igeneket fognak mondani a tömegek, hogy öröm lesz figyelni, ahogy megszűnik minden díj, ami kiigazító program alapja. Erre aztán majd jól rá tudja fogni a kormányoldal, hogy kihúzták a lába alól a szőnyeget a rohadt jobbosok és ezért nem sikerült elindulni a felemelkedés útján.

Aztán EU parlamenti választások, amit természetesen már 2010-re gyúrnak fel belpolitikai törésvonalak mentén, az EU-ról kb szó sem fog esni közben. Annak az eredményeit lobogtatja majd a nyertes és nem hagyja elaludni a lángot, a győzelem zászlójával járkál majd a vállán 2010 januárjáig, amikor felállnak az igazi, a nagyon komoly, a mindenre képes kampánystábok és újra a kezü(n)kbe kerül egy picit a jövőnk… De ez még csak előzetes. Először lássuk, milyen finomságokkal szadiznak minket az elkövetkező bő egy hónapban. Én már most megadom a válaszaimat a kérdésekre és jelzem, ha bármelyik március 9-ig módosul:

“Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük?”
IGEN

“Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és a járóbeteg-szakellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen vizitdíjat fizetni?”
NEM

“Egyetért-e Ön azzal, hogy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen kórházi napidíjat fizetni?”
NEM

Közzétéve:

Aluljárók népe

Mi az, ami kötelező tartozéka egy korrekt budapesti aluljárónak? Ezek a kedvenceim, ezek a mindennapos szociográfiák, az élet szaga, a világ arcai kicsiben. Íme a szolíd felsorolás, ami természetesen tovább bővíthető a táguló látókör jegyében. 🙂

BKV pénztár, semmilyen nyelven nem tudó pénztárossal, számítógép nélkül, kézi számlatömbbel, csak készpénzes kasszával és visszaadni sem tudással.
Egy vagy egy csoport koldus olyan minőségű ruhákban, hogy az angol felsőházból sem néznék ki őket.
Egy vagy egy csoport hajléktalan zombi, bucira vert fejjel, üszkös lábbal, beszédközpont nélkül(fogak is hiányoznak), csont részegen, elefántház szaggal.
Pár rendőr és/vagy közterületfelügyelő, akik fiatal romákat igazoltatnak vagy cigarettázva mobiloznak.
Pár roma misszionárius, akik a (nem létező) “Küzdelem a leukámiás, éhező, AIDS-es afrikai gyerekekért” alapítvány javára árulnak 500 forintért 25 forintos postai képeslapot.
Térítő misszionárius, akik énekelve, táncolva, zenélve, mikrofonba darálva próbálják a jó útra téríteni a hajléktalanokat, a rendőröket és a roma misszionáriusokat.
Krisnatudatú hívő, górangás pólóban, könyvekkel, matricával, kis lófarokkal felszerelkezve, kajára gyűjtve.
Csótányos hamburger-gyros-hotdog-melegszendvics árus, sok csalamádéval, vegyes vágottal, higított erős pistával.
Távol-keleti tulajdonban lévő fűszeres csokival, szeszekkel, üdítőkkel, édességgel, cigivel, síppal, dobbal, nádi hegedűvel.
Kisebbségi virág/idényjellegű zöldség/lejárt szavatosságú csoki/elem/ukrán csempészcigaretta/zseniliakesztyű/sál/XXXL-es női alsónemű árusok.

Nálam a krisnák és a “3 darab csoki egy százas” árusok a befutók…

Közzétéve:

Normafa, 2008. január 5.

“B. Richárd: Bocs, hol a szánkópálya?

Lány: Hogy micsinááász?!?

B. Richárd: SZÁNKÓ!!!!!”

(Mátraháza, valamikor a 2000-es évek elején)

Voltunk szánkózni a Normafán, ecsém! Hát ugyanolyan jó, mint pulyakorunkban! (ha esetleg azon szerencsétlen hülyék közé tartoznál, aki nem ismeri a pulya szót, akkor itt egy kis segítség, ez meg milyen jó már! – most pont a Túristvándi vízimalomról is van cikk, ami mellett oly édesdeden szunyókáltunk Recivel).

Normafa

Résztvevők: Zorró, Geci bá, Szilvi, Áci, Vén Zsolti, Rita, Reci, Dzsajokosz, Té, Meló meg én e.

Így vót:

Zorróhoz átmentem és bekaptunk némi jégert a hihetetlen ijedtségre, amit a szánkózás MINT OLYAN keltett bennünk, elmetróztunk a Moszkvára. Zorró és én is termosszal készültünk, amiben házilag készült forralt bort szállítmányoztunk. Moszkváról Rita autójával mentünk fel a Normafára, ott találkoztunk ugyanis vele meg Ácival meg Zsoltival.

Mire felértünk és végre leparkoltunk, láttuk, hogy nem kevés ember van, de azért lehet szánkózni, csak vigyázni kell, hogy ne üssél el senkit, meg hogy téged se üssenek el (rögtön eszembe jutott a mottóban idézett kékestetői kirándulás a sárospataki crew-val, ahol Juci műanyag korongon csúszva elütütt egy éltes síelő matrónát, de úgy, hogy mindketten 0.02 km/h sebességgel közlekedtek, mégis fél percre előre látható volt, hogy össze fognak “ütközni” 🙂 ).
Teszkóból 390 forintos egységáron vásároltam kék színű lapátalakú BASZt, ami 50 kilóig van hitelesítve és csak nagykorú felügyelete mellett használható. Kettőt vettem, Recinek meg magamnak. Aztán megláttam a helyszínen Zsolti ADVANCEMENT egyszemélyes világoskék színű bobját és rájöttem, hogy már megint nem sikerült kellékügyben hoznom a színvonalat. A lejtő öcsém, úgy csúszott mint a kurvaélet, még a bobon is az volt a szitu, hogy ha tökig behúztad mindkét féket plusz még leraktad mindkét sarkadat is, akkor is gyorsult 🙂 megállni kizárólag önkéntes felborulással illetve teljes testfelület szánkópályára áthelyezésével (ekként súrlódás keltése csekély sikerrel) volt lehetséges!

Rendkívüli módon élvezetes volt és hát persze nem kalandmentes, ilyenek történtek:

– Zorró lecsúszott a nyári napokra autószélvédő mögé teendő ezüstös csillogó felületű szivacsos baszkurán, ami szét is szakadt a gecibe

– Geci bá átadta pénztárcáját Szilviának elővigyázatos módon, majd lecsúszott, felgyorsult 3 Mach-ra, kurvanehezen megállt, majd közölte, hogy kiesett a zsebéből a telefonja. Tanácstalanul keresés, majd megtalálás, szupervalószínűtlen módon a szánkópálya közepén.

– Ezután 30 másodperccel Geci bá közli, hogy a céges autója slusszkulcsát is elhagyta 🙂 ó gyász. Még lehetetlenebb módon ez is meg lett.

– Rétesezés az ország egyik legjobb rétesesénél, a káposztás világbajnok, a többiek a szilvásra esküdöztek, de olyat nem ettem

– Hüttében szolíd unikumozás, melegedés, majd újabb csúszástechnika

Időközben Té és Meló is megérkezett, ekként akciódús lecsúszós képek is születtek köszönhetően Té kitűnő gépének és szakértelmének. Még csúsztunk vagy ezret, amikor elkezdett sötétedni (a legszarabb ez a télben, nem is a hideg a gáz). Még egy utolsó forraltbort ittunk a világ legbolondabb forraltbor-árusánál, aki szcientológus (komolyan!), rémisztő az ember, tavaly már volt hozzá szerencsénk Ácival, amikor felmentünk egy este a Normafához csak úgy (hó persze nem volt, ahogy egész télen sem), majd mindezek után léc.

Veszteségek: Áci mobiltelefonja, Zorró termosza. Nem mindenki volt olyan szerencsés mint Geci bácsi 🙂

Ja, és Zsolti szerzett nekünk Dzsajokosszal két ugyanolyan bobot mint az övé. Csak piros! Jó lenne még az idén felavatni… 🙂

Végezetül álljon itt Devecseri Gábor Normafa című műve, amihez kapcsolódóan lesz egy kérdésem Pocihoz (és mindenkihez, aki a verstant szereti):

Devecseri Gábor: Normafa

Normafa,
Hajdanidőn itt lengett lombod a szélben,
Ünnepi hegymászók víg dala szállt körülötted,
Normafa,
Majdanidőn lombod közt éled az ének,
Győzve sivár közönyön, győzve dühös viharon.

Kérdés: hogy a picsába lehetséges, hogy az első disztichon második részében (tehát a pentameterben), ahol a végén csonka spondeusnak kellene lennie, azt mondja az ember, hogy “körülötted”? Így jött ki (lásd omega és alfa 🙂 ) vagy mi?. Még úgy is jobb lett volna, hogy ha azt mondja, hogy “körüléd”, ami nem értelmes szó, de inkább ez, mint hogy elrontsa a versmértéket, főleg, hogy egyáltalán nem lett volna értelemzavaró. Hát már a klasszika-filológusokban sem bízhat az ember?!