Közzétéve:

Hekk, ahogy Mici szereti

Amennyiben Mici egy gyors, egészséges és tápláló halvacsorára vágyik, mindig így készíti el:

Elszalad a legközelebbi élelmiszeráruházba és megveszi a mindenhol elérhető, olcsó fagyasztott hekktörzset(ha éppen kifogyott volna a mélyhűtőjéből). Hazasiet, 3 darabot bedob a mikróba a szép, húsos és szálkamentes hekktörzsekből, és közben összeállítja a fűszermasszát, amit a kiolvadt halacskák bedörzsölésére fog használni. Apró kőedénykéjébe szór 2-3 kávéskanál citromfűvet, 2 kávéskanál szárított kaprot, ugyanennyi morzsolt bazsalikomot, 1 kávéskanál őrölt chili-t(teljes nevén cayenne borsot), 1 kávéskanál őrölt fehérborsot és némi bányázott erdélyi sót. Ezt összekeveri és ráreszel egy jó kövér gerezd fokhagymát. A száraz fűszereket és a friss fokhagymapépet egy kis extraszűz olivaolajjal közelíti egymáshoz, majd jól elegyíti. A közben kiolvadt pikkelyes jószágokat megmossa, hasuknál gerincig bevágja, a nedves fűszerpéppel a bevágást megtölti majd a fehérhúsú halacskákat mindenhol bekeni.
Ezt követően mindegyiket alufóliára helyezi, curryporral(ázsiai fűszermalom is jó) és még némi sóval megszórja, majd olajspray-vel még egy kis extraszűz olivát permetez rájuk. Alaposan becsomagolja, tepsibe rakja és előmelegített sütőben 45 perc alatt jól megsüti.
Amikor kihűlt friss salátával köríti, friss citrom levét cseppenti rá, majd mind megeszi.

Egészségedre, Mici! 🙂

Közzétéve:

Final Table

No… kiváló Zorró barátunk telefonja ért a Pártban múlt héten valamikor, hogy egy új pokerclub (Best Poker Club – Lurdy ház) freeroll versenyt indít hétvégén, amin illő lenne elindulnunk. Ekként benevezére került Mici, Áci, Iván, Zorró és jómagam (és persze később kiderült, hogy Copter is indul, ami nyilvánvaló volt, hiszen őneki ez a választott hivatása). A lebonyolítás alapján 5 előselejtezőből lehet eljutni a vasárnapi döntőbe, ahol meg lehetett küzdeni az 500 ezer forintos összdíjazás valamekkora hányadáért.

Szombaton reggel fél 10… fájdalom!!! Álmosan érkezünk némi késéssel a helyszínre, ahol profi körülményekkel találkozunk és a pörgős regisztrációt követően 10 után kicsivel belecsapunk. Tehát szombat reggel 10: motiváció=nulla, koncentráció=nulla, pszichés felkészültség=nulla, elfogadható lapok száma=nulla. Én hullok ki először, mintegy 40 perc elteltével, aztán kicsit később követ Mici és Áci is. Hiába, a későn fekvők nem bírtak úrrá lenni a korai kezdéssel járó kihíváson. Viszont!!! Óriás bravúr: Zorró és Iván bejut a legjobb 35 közé a 160 indulóból, ami döntőt ér!!! Egyetlen party-ra sem emlékszem már, csak arra, hogy szerencsétlenül estem ki.

A vert sereg aztán megtudja, hogy el lehet indulni a délutáni selejtezőn, amennyiben nem jön el minden regisztrált versenyző. Némi tanakodás után döntünk: 3-ra visszajövünk és újra próbára tesszük magunkat. Ennek megfelelően regisztrálunk a várólistára.

Egy jó ebéd után, egyre inkább kezdünk rápörögni a témára, vagyis kezd megjönni a kedv, hogy most már aztán tényleg kezdjünk el rendesen pókerezni. A délutáni selejtezőre végül 177 ember érkezik, akik közül 36 ember kerülhet a döntőbe. Részemről egy viszonylag feszes asztalra kerülök, ahol a kezdeti viszonylag jó lapokkal sikerül hamar megduplázni a 10ezer kezdő zsetonom. A taktika… flop előtt emberes emelés, ha valaki jön, akkor flop után két emberes emelés… szépen dob is mindenki. Ezt kb ötször sikerül eljátszani… plusz sikerül két embert mindjárt az első egy órában jobb lappal kiejteni. Na most ezek nem a legjobb játékosok voltak. Egy profi is ült az asztalnál azonban, aki igen szimpatikus fiatalember benyomását keltette. Egyik fülében fülhallgató… zenehallgatás… unott pofa… és minden szarabb döntés kiröhögése… különös fintorok… bepofázások… szóval igazi fasszopó viselkedés. Persze közben sok beszélgetés, hiszen mindenkit ismerés, aki számít. Zsetonszámban jóval mögöttem járt, ezért úgy itéltem meg , hogy a nagyobb flop előtti emelésére be tudok menni az A-5-mel. Flop: A, Q, 4. Check-olok… ő is. Jön egy 3-as. Check-olok, ő azonban all-in-t mond. Mivel zsetonjaimhoz képest kb 1/3-ad emelésről beszélünk, ezért tulajdonképpen gondolkodás nélkül megadom, hiszen az, hogy ez az ember eltakarodjon az asztaltól minden pénzt megér. Gúnyosan teszi le az A-J-ját, ami Áci Pókeriskolájában (vagy inkább Álmoskönyvében) semmi jóval nem kecsegtet… ez azért mint később kiderül nem mindig állja meg a helyét. Miközben kirakom az A-5-ömet, megjegyzem, hogy tudtam, hogy A-od van. Mire ő szinte röhögve: akkor mi a fasznak adtad meg? De mire ezt kimondja, már érkezik is a válaszom, ha lehet talán még gúnyosabb röhögés kiséretében: EZÉRT. Kiváló dealerünk ugyanis kirakta a “jól megérdemelt” 5-ösömet riverre. Miközben szedelőzködik, van néhány keresetlen szava arra vonatkozólag, hogy mennyire szar játékos vagyok, meg az anyám is salakmotorozhatott volna inkább Miskolcon a MVSC pályán ahelyett, hogy megszült. De ezzel már nem foglalkozom, hanem azon tűnödőm, hogy mekkora hiba érzelemből játszani, de mekkora király, ha bejön, hiszen dupla élvezettel söpörhetem be a zsetonokat, és az önbizalmam is egyre nő, az asztalnál engem övező respect-ről nem is beszélve.

Teljes volt a nyugalmam, hiszen az első szünetre összeszedett 60ezer zsetonom ezt lehetővé tette számomra. Több party-ra már nem emlékszem, de mire a kritikus 40 közé kerülünk, a zsetonszámom 132ezer, ami az egyik legtöbb. Persze a Texas hold’em-ben a zsetonszámnak óriási szerepe van, így okos játékkal (mindenkinek a szétemelése, ha érezhető, hogy nincs jó lapja az ellenfélnek dobásrakényszerítés, egyszóval vaddisznóskodással) már nem volt nehéz elérni ezt a magas zsetonszámot. Ami öröm volt, hogy egyetlen bukott party után sem hullottam szét. Az nem törte meg a lendületemet… játszottam tovább a saját játékomat… és ami a legfontosabb, ezt a mentális ráhangolódást baromira élveztem.

40 közé sajnos Áci már nem jutott el, nem emlékszem hogy, de szerencsétlenül esett ki (Áci pls comment). Viszont Mici és Copter itt van, ráadásul egy asztalhoz kerülünk mind a hárman. Copter jól áll és szokás szerint verbálisan is terrorizálja az asztalnál ülőket. Körülbelül annyira bunkó, mind az az ember, akiről korábban meséltem, de mennyivel jobban elviseli ezt az ember, ha ismeri 10 éve… még mulattat is. Persze a vörösödő fejekből látszik, hogy ezzel csak én vagyok így. Micinek viszont nem áll jól a szénája, a legkevesebb zsetonnal rendelkezők táborát erősíti. Annyival próbálok segíteni, hogy szar lappal is bemegyek egy all-in-re, hátha ki tudom ejteni az embert, de végül nem sikerül. Mici tehát segítség nélkül is kihúzza és ez azt jelenti, hogy öten is döntöbe kerülünk kicsiny pókerclub-unkból, amit Micivel fantasztikus sikerként könyvelünk el. Jó érzés ezekben a pillanatokban Micinek és Recinek lenni a Hungária körúton 🙂

Eljön a vasárnapi döntő ideje: délután 4 óra. Nyugalmat látok mindannyiunk arcán. Bár Mici nem érzi a győzelem ízét, én azért behalucinálom magamnak a final table-t. Végül is az embernek legyenek a céljai az életben… és mi más lehet az, mint, hogy jól szerepeljen egy pókerversenyen 🙂 Na majd elválik

Jó asztalhoz kerülök, viszonylag feszes emberekkel kell felvennem a versenyt, ami általában kedvez nekem. Mellém kerül a világ legrandább embere, amitől egy pillanatra meg is ijedek, de aztán elhesegetem a negatív gondolataimat, sőt többször szóba is elegyedünk. Itt kell megkövetnem a sajnos csapat egyik oszlopos tagját, akiről mindig azt gondoltam, hogy a legrondább az univerzumban, de igazából be kell látnom, hogy ez nem igaz, mert ő mellettem ült a pókerversenyen és különbözött attól, aki ezennel megkövetek.

Visszatérve: eleinte fos lap, fos lap hátán. 15ezer indulózsetonom kisebb blöffökkel tudom fenntartani, de előbbre lépni nem annyira sikerül. Na most egy mumus is sikeresen bejátszik az asztalnál. Egyébként egy szimpatikus ember, akivel jókat dumálunk. A végre beinduló lapjaim felbátorítanak, ezt az állapotomat ő azonban kétszer is gyors egymásutánban negligálja. Emelek 1500-ig, ő rögtön raise 5000-ig… én meg kis gondolkodás után dobok (majd ugyanez mégegyszer). Na közben megint beültetnek egy bunkót a visszafogott kis baráti asztalunkhoz. Klónja a tegnapinak, csak ez ráadásul kopasz és 130 kiló. Ekkor már érlelődik bennem a küldetéstudat, hogy az ilyen köcsögöket valamiért nekem kell kiejteni erről a tornáról. Tiszta hülyének néz mindenkit. Úgy emel, mintha másnál kizárólag 2-es és 3-as lehetne. Ez hat is… szépen megerősödik. Aztán persze kibújik a szög a zsákból… belenéz egy sorba a semmivel… igen semmivel. Ki tudja mennyi blöffjét kajálta be asztal. Na és akkor jön a mi elhíresült party-nk, amiről később a szünetben mindenki tudott már. Kezemben K-Q. Ember emel 3000-et, én meg tartom. Flop: K-7-4. Check.. Check. Turn: pikk K. Nekem drillem van, de ezzel lent van 3 pikk is. Ember all-in. Na most akkor mi van (???) gondolom magamban. Ha megadok, a zsetonjaim több mint felét kockáztatom. Eddig hülyére vett mindenkit. De végül meg is bünhődött. Most már csak óvatosabb! Na mindegy… egyben vagyok pszichésen, ha belenézek a flush-be, akkor a maradék zsetonnal majd újra kezdem… gondolom magamban. Call. Kaján mosollyal teszi le a flush-ét. Nem érzek megbánást, ebben a pillanatban is tisztában vagyok a döntésem helyességével. Kirakom a K-Q-ám. És a river: K!!! Pókerem van. Hihetetlen szerencse!!! Az ember csomagol. Korábbi önmagához képest kultúráltan távozik. Felbolydul a terem ezen része, a szomszéd asztaloktól is átkukucskálnak a póker hírére. Én nagyon jól érzem magam… konkrétan, amolyan élet császára fílingem van 🙂

Itt akkor érdemes is megmegemlékezni a szerencse és a pókerjáték összefüggéséről. Hívjuk segítségül a nagy hírű szaktekintély, Harrington ezzel kapcsolatos okosságát. Persze ezt Micitől tudom, mert ritkán olvasok szakirodalmat, amióta elolvastam az első ilyen könyvet és annyira összezavarodtam tőle, hogy két hónapig képtelen voltam nyerni. Szóval: Egy party 1%-ban a játéktudástól és 99%-ban a szerencsétől függ… egy tournament 50% szerencse, 50% játéktudás… egy élet pókerkarrierje 1% szerencse, 99% játéktudás. Ekként a következőkben saját bőrömön tapasztaltam meg a “szerencse forgandó” című népi észrevétel létjogosultságát.

Sokáig nem örülhettem a megerősödésemnek, mert a következőkben 2 party-ban sikerült kiesés közelbe jutnom. Az egyikben, a fentiekben már említett mumusommal sikerült ismét összeakasztanom a bajszomat. Kezemben A-Q egyszín. Emelek 2000-ig, ember zsigerből all in, ami kb a zsetonjaim 35-40%-át jelentette. Na mondom én néki… sokat szopattál, így most mán megnézlek magamnak végre. Call. Leteszi a különböző színű A-J-ját (itt hívom fel a figyelmet ismét csak Áci pókeriskolájára, illetve álmoskönyvére). A flop első lapja J, majd semmi érdemleges. Bukócső. Viszont magam is meglepődök, hogy mekkora nyugalommal veszem tudomásul, hogy szerencsétlen party-ban vesztettem sokat. A pszichés megrázkódtatás legkisebb fokát sem érzem… és máris a következő party-val vagyok elfoglalva. Megjegyzem, hogy az ember final table-ön végezte, pedig itt könnyen kieshetett volna. A másik nagy bukó is érkezett kisvártatva. Kezemben: A-7 egyszín. Tartom az asztal egyik legfeszesebb tagjának flop előtti emelését. Ketten vagyunk. Flop: 7-7-4. Na ennek ki ne örülne szerte e hazában, ha A-7 van a kezében. Emberünk all-in-t mond. Mondom magamban, ez vagy részeg, vagy blöfföl, de mindenképpen ráb…ik, mint kovács az újjára. Call. Erre lerakja a kézben 4-es párját…. fullja van!!! Na erre az eshetőségre nem voltam felkészülve, konkrétan kihagytam a számításaimból. Persze se a turn, se a river nem hozza meg az áttörést. Meglepő, de nem zuhanok össze, még az emberrel viccelődök is, hogy kölyökképű gyilkos (van vagy 22 éves). Marad 6000 zsetonom másfél óra elteltével… 15ezerről indultam és voltam már 40ezren is. Nem túl jó a helyzet… de nem adom fel. Szép higgadt játékkal, nem túl nagy nyereményekkel a szünetig felkúszok 20ezerre (tegnap ilyenkor 60ezerrel álltam), és örülök, hogy egyáltalán bent vagyok. Közben Zorró búcsúzik, de Mici, Iván és Copter még talpon van, ami ismét csak büszkeséggel tölt el mindannyiunkat 🙂

Többször utaltam a mentális, vagy pszichés felkészültségre eme torna kapcsán. Na most én azt gondolom, hogy soha nem voltam még pókerparty-n ennyire koncentrált. Itt most akkor a dopping részét is szeretném megosztani a kedves olvasókkal… ebben a sportban még nem kell pisilni a WADA (World Anti-Dopping Agency) felszólítására. Én a következőket alkalmaztam a 6 és fél órás döntő alatt. Fáradtan kezdtem… egy kóla… jöttek a lapok, túlpörögtem… lasítottam magam egy sörrel… és az adott helyzetnek megfelelően ezen két stimuláló szer váltott használatával tartottam magam idegi egyensúlyban. Elmondhatom, hogy ez igen jól sikerült ezen a versenyen.

Na de a szünet után, az átlagzsetonszám alatt néhány ezerrel, sikerült mindjárt buknom további 4000-et. Ekkor azonban a kieséseknek köszönhetően szétültették az asztalunkat és egy merőben új összetételű asztalra kerültem. Egy-két ismerős arc azért volt az előző napi selejtezőről. Na ez meghozta az áttörést. Jó lapok, jó játék, feszes ellenfelek… ez kellett ahhoz, hogy negyed óra alatt 60ezerre növeljem a zsetonjaim számát. A következő órákban már nem volt másra szükség, mint, hogy nagyon higgadt maradjak és szépen növeljem a zsetonszámom. Nem emlékszem ebből az időszakból kimagasló party-kra. Csak arra, hogy nagyon jól éreztem magam mindvégig. Nem hibáztam és szépen gyarapodtam. Közben sajnos búcsúzott Copter és Mici, tehát Ivánnal tartottuk már csak a frontot, de közben már 30 közé kerülve (fizetős helyen), egy asztalhoz kerülve figyelhettük egymás jobbnál-jobb megoldásait. Ekkor én már 100ezer zseton felett jártam és Ivánnak voltak húzósabb helyzetei, amiket rendre kiválóan oldott meg. Begyalogoltunk a legjobb 20 közé és egyre inkább reménykedtünk az áhított final table elérésében.

Persze nem hívnának Recinek, ha nem tettem volna magamnak az egészet hihetetlenül nehézzé… és itt most nagyon kiváncsi lennék a szakértő közönség kommentjeire!!! Már csak 11-en voltunk, és nekem 165ezer zsetonom volt (ezzel az 5 legerősebb ember között voltam). Kezemben Q-J egyszín. Az asztalnál 5-en ültünk. Megadtam a nagyvakot, ami ekkor már 20 ezer volt. Mindenki dobott, de a nagyvak emelt 80ezerig. Na most itt ugye a következő a helyzet… ezzel a lappal meg lehet adni a 20ezret ennyi zsetonnal, tehát nem hibáztam… szerintem. A továbblépési lehetőségeim: 1. eldobom a faszba és begyalogolok a döntőbe 145ezer zsetonnal. 2. megadom és bízom a jó flopban, mert nem én emelek először. 3 vissza emelek all-in-t… ha fight, legyen fight. A 3-at azonnal kizártam, hiszen a final table múlt rajta, bár kiderült, hogy ez lett volna a legjobb döntés, de látatlanban nagyon-nagy marhaság lett volna. A következőképpen gondolkodtam: megadom, mert, ha veszítek is 80ezret, a final table-t akkor is kiülöm a maradék 85 ezerrel. Viszont, ha nyerek 80 ezret, vagy még többet, akkor a végső győzelemre is megnyílhat az esélyem. Ezek után a flop 10-6-3 volt, amire a nagyvak bemondta az all-in-t, én meg dobtam ahogy csak tudtam. Letette a 10-2-jét és bocsánatot kért. Óriási bajba került azzal, hogy megadtam a 80 ezrét, de aztán ebben a party-ban a szerencse neki kedvezett.

Aztán gyorsan meglett a várva várt kieső. Hölgyeim és Úraim: FINAL TABLE-re kerültünk Ivánnal, kb 700-800 ember közül!!! Virágokkal elszeparált fősztal, a nézők 2 méteres körzetéből való kiebrudalásával. Hogy milyen érzés? Mintha Wimbledonban teniszeznék a center pályán 🙂

Nekem nem tartott sokáig. Kevés zsetonom maradt a fenti party-nak köszönhetően és a sorsolás sem kedvezett, ugyanis, mindjárt a második körben rám került a nagyvak, ami ekkor már 40ezer volt. Egy jól bemondott all-in-el még sikerült meghosszabbítanom a haláltusát. De közeledett a következő nagyvak és a hasonszőrűen kevés zsetonnal rendelkezők is kihúzták az első kört. Egy körrel a nagy vakságom előtt egy J-9 egyszínt tartottam elég jónak az all-in bemondásához, amit egy 10-es pár meg is tartott. Ezúttal nem jött a bubim, de nagyon jó érzésekkel búcsúztam a döntőtől. Nagy gratulációkat kaptam a nézőktől és a döntőt figyelő osztóktól és teremfőnököktől. Örömmel vettem át a nyereményem és órási élménnyel távoztam a helyszínről.

Iván végül nyolcadik helyen zárt… óriás gratuláció ezúton is neki!!!