Közzétéve:

Piktogram

A 901-es éjszakai buszon fotóztam az alábbi táblát:

Wifi

Megfejtésem: “A buszvezető és az utasok semmilyen körülmények között nem hozhatnak létre egymás között wifi hálózatot!”

(Mac-et ismerők előnyben)

Közzétéve:

A magyar nemzet boldogulásának csekély esélyeirül

Elbaszott egy ország ez. Benne egy elbaszott néppel, amelyik pont annyi ideig áll az egyik lábán, hogy a másikat, amikor lerakja, ne lehessen használni, annyit lógott, gémberedett. Hol tartunk és hol kellene tartanunk. Soundria jegyzetsorozatának inspiráló hatása nyomán gyűjtöttem össze gondolataimat.

14 esztendő ment el a semmibe. Ebből az első 4 tapasztalatlan könyvmolyok, múzeológusok és filozódusok ideológiai harcára, a második 4 kármentésre, a harmadik 4 egy alapozási kísérlettel kevert politikai marketingre, míg az utolsó 2 vagdalkozásra és pénztár kiürítésre ment el. Nem volt kontinuitás, csak apparátuscsere és ide-oda kapkodás. Belevágtak nagy lendülettel valamibe a pirosnyakkendős elvtársak vagy a mentés vitézek, aztán félbehagyták és cukrot osztottak, hogy megint belevághassanak valaminek a véghez nem vitelébe. Mink meg ebben a keretben küzdünk, gürcölünk, üvöltünk, nevetünk, lerészegedünk. Ami éppen jól esik. Mindig hülyén néztem a tv-t, a monitort, az újságot, amikor valaki azt mondta valamire, hogy nem jó. De azt sosem, hogy miképpen kellene.

Csakhogy. A rendszerváltás után ide valami nagyon minimális terv kellett volna. Olyan terv, amiben az alábbi dolgok – legalább – benne vannak: autópálya villámygyorsan(legkésőbb 1995-ig) minden országhatárig (hiszen a befektető még csak eljön ide repülővel, de a kész termék miképpen megy ki az országból?), életre felkészítő(drog, szex, üzlet, egészség, munka, perspektíva) nevelés- és oktatáspolitikai reform, vasút- és légiközlekedési privatizáció(a legfenektelenebb pénznyelők, eladása – aztán, ha csődbe megy, akkor legalább nem nekünk kell vele vesződni – komoly fogyasztóvédelmi megkötésekkel), működőképes államigazgatás és törvénykezés kialakítása, versenyszektorból érkezett szakemberek bevonásával.
Ha itt megfogtuk volna a gyeplőt, utána már gyerekjáték lett volna az egészségügy(megelőző típusú), a földkérdés és az összes többi rendberakása. A rutintalan, ideológialiag gyökértelen ellenzék és a technokrata-sztálinista mixatúrában leledző szocialisták  nem találtak irányt rengeteg ideig. Így sikerült elérni oda, hogy mindenki, még a legbalkánibb népek is beelőznek, mert ők – vagy szépen, vagy csúnyán – de elindultak valamerre és haladnak lassan vagy gyorsan, de nem fordulnak vissza, nem hátrálnak meg. Persze ehhez nem hátrány, ha egy kormányváltás esetén az addig konstruktív ellenzék elődje által lerakott alapokon folytatja a munkát, nem dózerol le mindent, mert ő sokkal jobbat tud. (Miközben nem tud semmit.) Egyetlen pozitívumot látok: ez pedig az, hogy szépen lassan azért a politikai osztály minden szegmense telelopta, lopja a bukszáját.

Itt ez a Gyurcsány ember. Olyan szinten ért a kommunikációhoz és a marketinghez ő és a csapata, hogy örömkönnyeket hullajt minden PR-os és reklámszakértő a világon. Picit csinálunk, nagyon eladjuk. Ez az ország jelene. DE. De legalább történik valami. Nem csak a belső harcok folynak a húsosfazék körül, hanem valaki néha dob egy pár falatott a póroknak is, ne kajabáljanak annyira. Végre-végre elindultunk valamerre. Az, hogy mennyiben a legjobb az irány, szinte mellékes, mert legalább haladunk. Halad kicsit az ország. Nyilván lehet felhozni kritikákat dögivel, de hamár hozunk, hozzunk építő kritikát. Életképesnek tűnő alternatívával. Hozzon már valaki, könyörgöm! Mert jelenleg csak az van készen, amin haladunk, ami nem előttünk, hanem már alattunk is van. Ehhez, a megkezdetthez kell mostantól hozzátenni, nem újat kitalálni. Ez lenne az ideális, de ez utópia Magyarországon.

Ahogy az is, amit elképzelünk kis országunkban a demokrácia hátteréről. Képviseleti deomkráciában az átlag szavazónak jut a legkisebb szerep és azt gondolom, hogy ez így is van rendjén. Korábban azt gondoltam, hogy milyen szép lesz majd, amikor mindenki tájékozott lesz, mert tudni akar arról, ami vele, körülötte történik és a családja sorsa felől felelős döntést akar hozni. Az emberek többsége nem goldolkozik ilyen széles spetrumon és ilyen hosszútávon. Csak a pillanatnyi örömeire, problémáira koncentrálnak, koncentrálunk. Már az is egy következő szint, ha valaki direkt nem foglalkozik a politikával, mint az alaphelyzet, amikor csak szimplán nem ér fel oda intelektusban, hogy legalább néha komolyabban belegondoljon a miértekbe legalább egy cseppet(nyilván azon tájékozottsági szinten, amit a média biztosít neki).
A politikai osztály és a közvéleményformáló értelmiség az, aki/ami dönt és érdemben befolyásol, mert olyan helyzetben és információmennyiség birtokában van. A nép egyszeri gyermekeiben nincs meg a készség és a képesség a hatalom kezelésére, kézbentartására, befolyásolására. Hiszen nincs hozzászokva, hogy hatalommal rendelkezik. Így ezt a jogot, lehetőséget a társadalmi elitnek kell megadni, fenntartani. Ám jelenleg itthon az az elit, amely a politikával foglalkozni hajlandó, friss, ilyen téren nem túl nagy tapasztalattal rendelkező csoportokból áll össze. Idő kell ahhoz is, hogy a kormányzásra érettek tényleg érettek legyenek, meg ahhoz is, hogy kikopjon a mindennapokból a kádári nosztalgia(egyre inkább 50 fölöttiekre jellemző, ami egy elörgedő társadalomban igen komoly réteg), ami az átlagembereket nagyban befolyásolja. Eltelik lassan 20 év, és el kell teljen még legalább ennyi, hogy a mi gyermekeink már mentesek legyenek az átkos hatásaitól, ugyanakkor “felnőjjön”, megemberesedjen a vezetők rétege, akikben nem csak a hatlommal való élés (és visszaélés), a kormányzás utáni vágy és akarat, de a konstruktívitás, a belátás és a hosszútávon gondolkozni képesség is jelen van.

Két dolgot nem tudunk levetni, ami a vérünkben, az ázsiai származásunkban gyökerezik. Az alattvalói, enyhén birka mentalitás. Ezért nem szabad sokat, társadalmi-politikai aktivitást várni önmagunktól, az átlag magyartól. Csak azt, hogy nyugodtan marad, amíg van kenyér a kamrában, szesz a hűtőben, műsor a tévében, cigaretta és némi pénz a zsebben. Slussz.
A másik az a magyarságunk bután, elmaradottan, ázsiain megélése. A magunkat nagynak, erősnek képzelés. Az Erdélyhez, Felvidékhez ragaszkodás, a Szent Koronába kapaszkodás. Mintha ezeken a tényezőkön, régmúltba lassan elsüllyedő dolgokon múlna… Pedig nem. Akinek pici esze van(és használja is), az tudja. Nem az Árpádsávos lobogóba kell kapaszkodnunk, hanem lehetőségbe, ami 1000 évente egyszer adatik, hogy Európa rendes része legyünk, ne valami peremkerület. Most ez adott megint, lassan meg is ragadjuk a lehetőséget. Remélem, hogy elég erősen sikerül, elég hosszan fogunk bele kapaszkodni és azok fognak terelni minket, nagytudású, de lúzer magyarokat, akik legalább sejtik(ha nem is látják), hogy merre van a fölfelé vezető út.

Közzétéve:

Rám-szakadék geocache

Na cső, merőben más társasággal mentünk kirándulni a Rám-szakadékhoz: nővérem und családja und friends. Mindenki gyerekkel.

Rám-szakadék geocache

Elmondanám, hogy a kölkök elképesztően bírják a túrázást, ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el. Három pontos multiláda van a Rám-szakadéknál, abból az első két pontot még közösen kerestük meg, majd a harmadikat több gyermek és még több felnőtt fáradása miatt csak Gergő sógor, Atti unokaöcsém és én. Elég magasan volt amúgy, kb 600 méteren (mintegy 200 méter szintkülönbség onnantól, ahol a társaság nagyobb és puhányabb részétől elváltunk). Atti nagyon hősiesen állta az iramot, jutalom a kb. Prédikálószékkel mérhető kilátás a Dunakanyarra és a harmadik láda, amit szépen belogoltunk a Pudvásnyújtózkodók név alatt.

A képek továbbra is telefonnal készültek, iPhoto buheráción estek túl.

Közzétéve:

A világ legrövidebb étterem kritikája

Városfalnak hívják és messzire kerülendő.

Külcsín: békebeli hangulatot árasztó berendezés, igazi vendégmarasztaló. Világos tejeskávé színű falon fekete-fehér fotók, egyszerű keretben. A dohányzó rész süppedős foteleiben 4-5 órát gondtalanul el tudnék ülni, fejem felett tikk-takkol a legalább 50 éves falióra, ami egészkor szép hangon kongat.

Belbecs: a választék nagy, de ez ne tévesszen meg senkit, mert minden, amit 11 fős társaságunk evett, ottmaradt a tányéron. Levesek, főételek és édességek egyaránt. Ami meglepő, az az, hogy a steak-em közepesen nyersre kérve tökéletesen olyan lett. Az a fajta kiváló rózsaszín, nyomásra nagyon enyhén szivárgó vérrel, amiért ölni kell. Kár, hogy borzalmas volt az íze.

Több szót nem is érdemel, zárszóként mégis had álljon itt az idézete annak, ami Aribari szájából hangzott el, mikor (a rettenetes) vargányaleves fogyasztása közben megakadt a szájában egy beazonosíthatatlan ízű és állagú “darabka”, ám ő mégis megpróbálta körülírni annak ízét és állagát:

“Azt hiszem, hogy ez a fakéregből készült konyhakredenc letört sarka, de pont az a sarka, amire rácsöppent az egérméreg.”

Közzétéve:

Geci Beerboard Top 30 – 1982

Igen, igen és igen. Már majdnem az enyészeté lett ez a sorozat, de még sem. 1982-ben született meg többek között az “Ebony and Ivory” (McCartney feat Stevie Wonder), amit másfél évtizeddel később itthon is újraértelmeztek “Feketén a hófehér” címmel, majd idén a brittek mindenidők legrosszabb duettjének szavaztak meg. Így múlik el a világ dicsősége. Emellett hódított Vangelis a “Chariots of Fire”-rel, valamint Rambó saját magát stoppolja, miközben a Survivor az “Eye of The Tiger”-t vonította. (Örökzöld a Sláger Rádión… mindig akkor adják le, amikor a kívánságműsorban elhangzik az alábbi kérés: “Zacsekné Füge Jolán vagyok Len… Tiszaújvárosból és férjemnek szeretnék küldeni egy számot 33-dik házassági évfordulónk alkalmából.”) ÉS az én kedvenceim közül megszületett a Kool and The Gang “Get down on it” című dala és az Earth, Wind and Fire is a diszkóparkettre parancsolt a “Let’s groove”-val. Ám a tépetthajó, erőssminkű, torokhangon énekelve beszélő lányka viszi el a pálmát.

Joan Jett and The Blackhearts – I love rock n’ roll

A “léggitározás és a légdobolás alapjai” tanfolyamon ez lenne az első szám, amire rá kellene játszani, az biztos. Imádom, ahogy kezdődik és a végéig nem nagyon változik az alapütem és a motívumok. Először elgondolkodtam, hogy a “támtám” hangutánzó szó használatával leképezem a muzsikát, de aztán úgy döntöttem, hogy mégsem, mert annyira szimpla, hogy ez is lehetetlen(nekem). Pont annyira középértéken fűrészelnek a “feketeszívek”, hogy az Illésen, Metrón, Trini Lopez-en, Fat Domino-n és Roy Orbison-on felcseperedett lelkem kívánja a rádió felhangosítását… Nyaminyami.
Mindeközben azt gondoltam, hogy Joan Jett egy “one-hit wanderer” óriási flash volt, hogy a szakember a mai napig koncertezik, és mindennel foglalkozik, ami a zenéhez kapcsolódik. Bár nyilván csak a legnagyobb rajongók ismerik a lemezeit, de attól, hogy nincs fent a slágerlistán, lesz csak igazán jó egy zene. 🙂
Még egy mondatot akarok vesztegetni a nóta szövegére, mivel az áll legközelebb a magyar (petőficsarnokos, művelődésiházas, műanyagpoharas) valósághoz. Végtelen egyszerű kocsmai szerelem története a zenegéppel, a pénzérmével és a részegen egymásra kattanással, miközben a lány nagyon szereti a rákendrólt. 🙂 Bár nekem a zenegépről sokáig 2004 márciusa és Kolozsvár, valamint a Depeche Mode Strangelove című dala fog eszembe jutni… De ez már egy másik történet.

Joan Jett eme dalát is a Sláger Rádió biztosítja hallgatóinak, amikor nem nők (Csizinszky Éva, Vass Maya, István Dániel és Juhász Gergő) vezetik a műsort.

Közzétéve:

Webcsatorna.hu

Az utóbbi pár hétben új kattanásom van: www.webcsatorna.hu

Ajánlom bárkinek aki tv-zni nem, de internetezni szeret, hiszen bármiféle műfajban megtalálható mindenféle érdekesség.

Először zenei vonalon találtam rá az oldalra ahol a WALKMEN és KETTŐNÉGY műsort néztem, ahol különböző zenei stílusokban készítenek a srácok interjúkat fesztiválok, koncertek fellépőivel, azonban a minap megnéztem vajon mi található az utazás részlegben. Itt is többminden van, de amit most nézek az 2 srác USA-beli (vagy belli 🙂 ) útjáról készült sorozat. Érdemes megnézni, mert telejesn más (lazább, életszerűbb) mint amiket a tv-ben lácc. Viszont amiért úgy gondoltam, hogy megosztom veletek, az az alábbi linken található, de mielőtt megnéznétek szólok, hogy a lényeg (amiért valóban post-ot írok róla) a 3:00-5:16-ig tartó rész!
http://webcsatorna.hu/filmek/roadshow_USA11&show=0

Fél üveg bor után beflashelve, hogy Ő az AMERIKAI! Éritek??? Ilyetmond:

“Jól vigyázunk rátok?” Mi Amerika, jók vagyunk nektek?”

Óriási!!!! Nem tudom láttátok e az említett Elvis talkshowt melyeben a következő számot valóban az 56-os magyar szabadságharcosoknak küldte és felhívta a figyelmet arra, hogy mifolyikittgyöngyösön…én láttam (asszem tv2 21. század című műsorban youtube-on nem találtam sajnos) és összeszorult a szivem és a gyomrom mikor láttam…

Érdekelne,mi a ti véleményetek…láttátok e az ominózus talkshow-t, mit gondoltok az emberről(Elvisimitátor) és arról amit mond….
Hát ennyi. Ha nem ismeritek a WEBCSATORNÁT, próbáljátok ki. Van pl Emil-Rulez turnésorozat Kisvárival, Hajóssal ami vicces, de még sokminden más is!

Legyen minden jó!

Közzétéve:

Önéletrajzom

Hosszú töprengés után úgy döntöttem update-elem a cévém, csakúgy magamnak is összefoglalva mit is csináltam eddig életem során. Annyira jól sikerült, hogy gondoltam megosztom veletek.

Így hát íme az Önéletrajzom:

 öér1

Miután sikereimen felbuzdulva elküldtem Bubuc-nak a következő e-mail váltás zajlott le köztünk:

oer2

 

Köszönöm.