A diszkó éve, kérem. Olyan anyagok vannak a listán, amiről mindenki tudja, aki valaha elment a diszkóklubba, hogy soha meg nem szűnő hatású szerzemények. A teljesség igénye nélkül: Anita Ward – ‘Ring my bell’, Rod Steward – ‘Da ya think I’m sexy’, Earth, Wind and Fire – ‘Boogie Wonderland’, Village People – ‘Y.M.C.A.’, Sister Sledge – ‘We are family’, Patrick Hernandez – ‘Born to be alive’. Erős mezőny, amihez még hozzácsapom a Dire Straits örökbecsűjét ‘Sultans of swing’ címmel. 🙂 Aranyos társaság, amiből kiemelkedik egy szép csokibőrű lány, mindent felülíró, nem kifejezetten diszkó jellegű, ám kifejezetten vérpezsdítő nótájával, ami azóta a Melegmozgalmak egyik himnuszává nemesedett.

Donna Summer – Hot Stuff

120 millió lemez, toppon maradás a diszkó virágkora után, Grammy-díjak. Eredeti nevén LaDonna Andrea Gaines produktuma, pályája mindez. Sokgyermekes, vallásos családban, templi kórusban énekelve indult, aztán Janis Joplintól elbővülve rock irányba ment. 66-ban a Hair-ben kap szerepet, onnantól musical vonalon mozog és így kerül Európába. Münchenben telepedik le és innen fut föl a világsztár szintre. Mozgalmas útvonalon jut el diszkókirálynői szintre, majd sok jelentős dal és siker után jön el esztendőnk, 1979 és kerül a piacra, a Bad Girls című dupla LP, ami nem csak diszkó, hanem rock, blues, soul és elektronikus zenei stíluselemeket is felvonultatva. A nő és a vele dolgozó csapat elemi hatást fejt ki rövid és hosszútávon is – eme albumból táplálkozik a 80-as években a Eurythmics, a New Order, a Pet Shop Boys, a Bronski Beat, Madonna és a Depeche Mode is. Óriási!!! 🙂 Ezzel DS az első énekesnő a világtörténelemben, aki egyszerre szerepel két dalával a névrokonunknak tekinthető Billboard Hot 100 első 3 helyezettje között.
Maga a nóta. Zúzós kezdet, prögés. Rockdiszkónak azonosítom. Az a fajta elem egy buliban, amire mindenki elindul a táncparkett irányába és üvölti a szöveget, testét rázva. A húroknak odacsapnak bemelegítésként, aztán végig karcol a gitár, tempó erősnek mondható, de semmiképpen nem nagyon gyorsnak. A dob az én kedvencem, amiben még végig érzem, hogy a dobverő és a lábdob is felizgatva hat oda a hártyának, minden érintkezéskor át kívánja szakítani és ezért mindent megtesz, a megfelelő ütemben persze. Donnácska dús ajkai közül zárt hangok jönnek, amelyek a néger nők krémes hangszínével emeli az adrenalint a forró közegben utazónak. Ha nem diszkóban tolom a testem tekergetését, a köztes gitárszólónál kötelező elemként felkapom a léggitárt, majd lenyűvöm róla virtuális húrokat. Pazar. Megizzadva próbálok a befejezést követően visszatérni normál testi és lelki állapotomba. Sokáig sikertelenül. A ‘repeat one’ gombot benyomva hagyom, mert így jó. Egy darabig nem kell más. Kifulladva és kielégülve mondom: “I need some hot stuff baby tonight” 😉


4 Responses to “Geci Beerboard Top 30 – 1979”  

  1. 1

    Supertramp “Breakfast in America” örökzöld kategória.
    Michael Jackson “Off the wall” (ekkor még aranyos fekete kisfiú volt az ember)
    Eagles “The sad café”. Mint tudjuk nem vagyok az a búslakodó típus, de ez nekem nagyon bejön. Na most akkor jól meg is hallgatom 🙂

  2. 2

    Pink Floyd is etajban jott ki az etalon Fallal, ha nem tevedek.

    “Hush now baby, baby, dont you cry.
    Mother’s gonna make all your nightmares come true.
    Mother’s gonna put all her fears into you.
    Mother’s gonna keep you right here under her wing.
    She wont let you fly, but she might let you sing.”

    “Mother, did it need to be so high?”

  3. 3

    Es persze The Sugarhill Gang meg a ‘Rappers’ Delight’.
    Nagyot alkotni letezo mufajokban az egy dolog, de UJ mufajt teremteni??… Beemelni egy szubkulturat a mainstreambe, hogy aztan a vegen még Paul Simon is nekialljon rappelgetni? 🙂 Mar keszul a hiphop-betet az amcsi himnuszba.

  4. 4

    the cure debut, LP “three imaginary boys” plus independent single “boys don’t cry”

Leave a Reply