Saját képességeimet messze meghaladó monstre projektre vállalkozom. 30-dik születésnapomat megelőzően szeretném végigvenni az elmúlt 3 évtized legnagyobb slágereit, és kiválasztani a saját kedvencemet minden esztendőből. Semmi vad zenei elemzés, előadói diszkográfia nagy mélységben, inkább csak az élmények felsorakoztatása, amik adott nótához kapcsolódik. Legyen hát az első az 1977-es év és az első slágerszerzemény bemutatása.

Eagles – Hotel California

Már az elején tisztáznunk kell, hogy a nóta és az album maga 1976-ban keletkezett és került kiadásra, ÁM a befutás, a felemelkedés ténye 1977-re tehető.
Ó, 1977. Elvis elhagyott minket, de nem állt meg az élet. A könnyűzene igen színes és lüktető. Napjainkhoz képest legalábbis mindenképpen. Andy Gibb, Kenny Rogers, a rockzene nagyjai, Marvin Gaye, John Lennon, Barbra Sterisand ugyanúgy a páston, mindenki táncol, Rocky bokszol. A klasszikus diszkó a zeniten, ám már kicsit más szelek is érződnek, amik új dimenziókat adnak a könnyű zenének.
Ám, ám számomra a kaliforniai country-rock örökérvényű csapata az Eagles, dalocskája jelenti a csúcsot. Kicsivel megelőzve Al Stewart ‘Year of the Cat’ című melankólikus szerzeményét.

Azt gondolom, hogy 71 és 76 között is nagyot durrantott az Eagles, de főleg amerikát bírták áthatni, majd jött a hoteles nóta, amiben senki nem értette, hogy mi az a COLITAS, de mindenki azt gondolta, hogy a lágy zene, a bársonyos-rekedtes hang és a lassú gitárszóló a dal közepén a ‘colitas’-szal együtt valami igazán ütős lehet. Nekem az első magyar zenetévé a Z+ adásában feltűnő Hotel California uplugged volt, ami megadta a zamatot, belecsavart a hotel marihuánás szőnyegébe és nem engedte, hogy mást keressek, mást akarjak 77-ből, csak ezt. Azt hiszem nem véletlen az sem, hogy a cím kezdőbetűinek rövidítése HC. 🙂 Bár csak sokkal később értettem meg a dal szövegét(a fantázia-alapú félre éneklések miatt önmagam előtt is leégve), és a tényleges tartalmat, lényeget még a többszöri felvilágosítás után sem teljesen, a mai napig, megfogott a kompozíció. Számomra chill-out maradt, olyan nóta, amit hangosan hallgatok, halkan énekelek, és Jim Morrisonhoz hasonlóan, lélekben vitorlázom a sivatag fölött, a kanabisz illatát hordozó szél hátán, hogy végül leülhessek egy hatalmas hajnali szippantásra Glenn Frey, Don Henley és a többiek közé a kanapéra a tengerparti szálló társalgójában.

Nem kell velem egyetérteni, de a H.C. egyedi hangulata predesztinálja önmagát arra, hogy jogosan legyen ott minden idők legjobb 500 zenei felvétele között.


12 Responses to “Geci Beerboard Top 30 – 1977”  

  1. 1

    Ázz, aszittem sörkritika. Megyek inet 🙂

  2. 2

    …höh, elsőre én is kapásból erre asszociáltam, és igen, mint kiderült csak egy elmés szójáték, ami azé csiccsó!
    …az ötlet amúgy zsírosság, bár én filmekkel jöttem volna!
    🙂 …kíváncsian várom mely számokat emeled majj ki a továbbiakban!

    …még csak annyit hogy: Star Wars 1977! 🙂

  3. 3

    ifjabb – stoppos – koromban felvett egy böhöm kamion, nyomta neki ahogy bírta és ez szólt a rádióból, úgyhogy nekem ez egy száguldozós nóta, bár nemrég hallottam az autópályán és közel sem inspirál akkora gyorshajtásra, mint gondoltam volna

  4. 4

    Yes!!
    Gecibáttyó, azért rendkívül örvendetes, hogy ebbe a több évtizedet felölelő projectbe belevágtál, mert közülünk (Brigi lévén egyetlen méltó társad) te vagy a könnyűzenei fenomén. Viccelődünk-próbálkozunk, hiába. Te pedig minden Buzz! menetet megnyersz, ekként oktatni fogsz végig, akárcsak ezzel a poszttal.
    Csókollak nagy szeretettel!
    m

  5. 5

    bár én a rádió és tv kikapcsolt állapota mellett ritkán vagyok képben a mainstream cuccokkal, a post nagy örömmel való elolvasása közben támadt néhány gondoltaom. Geci, jó stílus, de néha nem értem mit írsz 🙂 ekként utána kellett néznem mi az a Colitas (efféle infókat beleszűrhetnél a kevésbé jól informáltak számára is mint pl. én e, és akkor a népnevelés is kipipálva – szerintem) illetve elolvastam a dalszöveget, amit eddig soha nem tettem meg.

    az egyik dolog, hogy a Hotel California elég népszerű itthon is, pedig a szövege nélkül távolról sem teljes, a hangulatát, modorát pedig kifejezetten idegennek érzem hazai viszonylatban: nem vagyok benne biztos, hogy az jön le, amiről szól a dal, vagy hogy egyáltalán én ezt átérezhetem – a szöveg elolvasása hoz ebben fordulatot. érdekes lenne az azt nem ismerő embereket (már akik szeretik) megkérdezni, hogy szerintük miről szól 🙂 a dal természetesen pompásan van előadva, nagyon emberi léptékű. azért hadd próbálkozzam leplezni technikai értelemben is, hogy mi lehet az, ami hozzájárul az élményhez.

    Háttér: az Eagles ’72-ben jelenik meg először saját lemezzel, ’75-ben első number one hit (“Best of my love”, ami a ’74-es Desperado lemezen van), és most figye: ’76-ban már Bestofozik mikor még Hotel California sehun. Az együttes ekkora már szupersztárnak számít, mégis tudatában lehettek annak, hogy most végképp egy szörnyet szültek a HC képében, és erre mindent feltéve a következő albumnak a Hotel California címet adták, amely lovat egész hátralevő életükben meglovagoltak, és amit végül nem tudtak sosem túlszárnyalni (szigorúan idézőjelek között, hiszen ez kereskedelmi minőségben, nem művészetiben értendő). az ittlevők pókeres ismereteire támaszkodva ezt híjvák a kártyában “ALL-IN”-nek 🙂 tehát 1) HC ’76-os release, amiből a leírt brutál sláger lesz akkor, mikor a konzervatív listákat már a coolnak számító Clash és Pistols és társaik tépik meg. Mindezt nem akárhogy: 1 évig van fent a chartokon! És itt kanyarodnék vissza, hogy ezek szerint különleges hangulata ellenére valahogy a legtöbb embernek jelent mégis valamit – teljesen mindegy, hogy végülis mennyire vág ez egybe a szerzők szándékaival. Jó, most MINDEZT szorozzuk be 30 év távlatával, ami alatt “picit” megváltozott a világ néhányszor….

    Amikor az Eagles név felmerül, nekem a country-folk-rock ugrik be (eleve is mennyire populáris műfaj ez errefelé…), de a post kedvéért meghallgattam a dalt, és igencsak meglepődtem. Van benne egy sika-gitár, ami rögtön gyanússá tette: reggae-dub?!? Basszus, a HC közelebb ál a reggae-hez mint a countryhoz vagy a rockhoz. Ezt erősíti meg igen lassú 73BPM-es (!) tempója, amire lovakat lehet kíválóan temetni. Mindezek ellenére lüktetése nem igazi reggae (csak olyasmi), ahogy a a rockosabb dalaik sem rockok (hanem csak olyasmik) – ugyanez countryra (steelgitár nuku, de nézd az énekharmóniákat és a linket!). Én mindenesetre nagyon szeretem amikor a dal kedvéért tudatosan összekeverik a stíluselemeket és valami teljesen új sül ki: nem is nagyon tudok ehhez hasonló hangzású darabról: lehet nem is esett nehezére az Eaglesnek, mert ahogy belehallgattam munkáikba, nem úgy tűnt, mintha bármely tiszta műfaj mellett elkötelezték volna magukat. (még egy megj: a stílusok vad házasítása tehát nem ’90-es évek találmány)

    Még egy észrevétel: az éneket a dobos követi el! Ez már a második ilyen mérvű megmozdulás amit tapasztaltam (lásd Karen Carpenter, szintén klasszis). Mr. Don Henley, aki egyben a szöveg szerzője -némileg hozzájárulhatott a hiteles előadáshoz: elég baszott jól van elénekelve: ezt le lehet írni cizelláltabban is, de ha igazán adunk arra, hogy a mondandónk a legprecízebben fejezze ki a valóságot, akkor ebből mindenki pontosan érti a lehetőség és az elért eredmény viszonyát.

    Ha véletlenül bekerül Beatles, akkor írok majd érdekeset és tartalmasat is, de csak akkor, ha Geci hibázik, és sokkal hitványabb lesz, mint amit most elkövetett 🙂

    Addig is szeretettel: http://www.youtube.com/watch?v=4mlxQ16Wcpk

  6. 6

    Jesszu, ez mi a fémhúros gitárok között? Csak nem egy barokk csemballó? (ráadásul a kiséret stílusában is van jó két marék barokk!) Mondom, hogy jól összekeverték a stílusokat 🙂

  7. 7

    Amikor elgondolkoztam, és kitaláltam ezt a szériát, mindenképpen számítottam Áci szakértő véleményére és hozzáadott értékére. Nagy örömmel vettem az elemző kommentet és úgy gondolom, ez a későbbiekben sem fog elmaradni. Viszont már előre közlöm – sajnálattal – hogy Beatles nem fog szerepelni a tételek között, mivel a liverpooli csapat fő tevékenységi időszaka még csak részben sem metszi az életem időszakának halmazát. 🙂
    A népnevelési szempontot figyelembe fogom venni a tételek rögzítésekor. A következő tétel 1978-ból egy teljesen más könnyűzenei irányzat, szintén abszolút a populáris, mindenki által ismert zónából… Holnap vagy holnap után érkezik.

  8. 8

    Még cipővásárlás előtt beugrottam, mert eszembe jutott hogy a 60-as évek kimaradtak, de látom megelőztél 🙂

  9. 9

    meggondoltam ezt a miért 30-at is…sajnos így tovább fokozódik a probléma, ha 10 év múlva mondjuk megéred a 40-et, még mindig nem fog beleférni a Beatles, sajnos…. 🙂

  10. 10

    Neil Diamond “You don’t bring me flowers” is ekkortájt született.
    E nekem naon teccik. Később asszem Diamond&Streisand duett is volt belőle. Nem is asszem, hanem télleg.

  11. 11

    Sex Pistols “God save the Queen” => just another classic … pöttyet más stílusban 🙂

  12. 12

    Igen, én is ezt (illetve az albumot) írtam csak véletlenül ’78-ba.

Leave a Reply