Geci Beerboard Top 30 – 1977

Saját képességeimet messze meghaladó monstre projektre vállalkozom. 30-dik születésnapomat megelőzően szeretném végigvenni az elmúlt 3 évtized legnagyobb slágereit, és kiválasztani a saját kedvencemet minden esztendőből. Semmi vad zenei elemzés, előadói diszkográfia nagy mélységben, inkább csak az élmények felsorakoztatása, amik adott nótához kapcsolódik. Legyen hát az első az 1977-es év és az első slágerszerzemény bemutatása.

Eagles – Hotel California

Már az elején tisztáznunk kell, hogy a nóta és az album maga 1976-ban keletkezett és került kiadásra, ÁM a befutás, a felemelkedés ténye 1977-re tehető.
Ó, 1977. Elvis elhagyott minket, de nem állt meg az élet. A könnyűzene igen színes és lüktető. Napjainkhoz képest legalábbis mindenképpen. Andy Gibb, Kenny Rogers, a rockzene nagyjai, Marvin Gaye, John Lennon, Barbra Sterisand ugyanúgy a páston, mindenki táncol, Rocky bokszol. A klasszikus diszkó a zeniten, ám már kicsit más szelek is érződnek, amik új dimenziókat adnak a könnyű zenének.
Ám, ám számomra a kaliforniai country-rock örökérvényű csapata az Eagles, dalocskája jelenti a csúcsot. Kicsivel megelőzve Al Stewart ‘Year of the Cat’ című melankólikus szerzeményét.

Azt gondolom, hogy 71 és 76 között is nagyot durrantott az Eagles, de főleg amerikát bírták áthatni, majd jött a hoteles nóta, amiben senki nem értette, hogy mi az a COLITAS, de mindenki azt gondolta, hogy a lágy zene, a bársonyos-rekedtes hang és a lassú gitárszóló a dal közepén a ‘colitas’-szal együtt valami igazán ütős lehet. Nekem az első magyar zenetévé a Z+ adásában feltűnő Hotel California uplugged volt, ami megadta a zamatot, belecsavart a hotel marihuánás szőnyegébe és nem engedte, hogy mást keressek, mást akarjak 77-ből, csak ezt. Azt hiszem nem véletlen az sem, hogy a cím kezdőbetűinek rövidítése HC. 🙂 Bár csak sokkal később értettem meg a dal szövegét(a fantázia-alapú félre éneklések miatt önmagam előtt is leégve), és a tényleges tartalmat, lényeget még a többszöri felvilágosítás után sem teljesen, a mai napig, megfogott a kompozíció. Számomra chill-out maradt, olyan nóta, amit hangosan hallgatok, halkan énekelek, és Jim Morrisonhoz hasonlóan, lélekben vitorlázom a sivatag fölött, a kanabisz illatát hordozó szél hátán, hogy végül leülhessek egy hatalmas hajnali szippantásra Glenn Frey, Don Henley és a többiek közé a kanapéra a tengerparti szálló társalgójában.

Nem kell velem egyetérteni, de a H.C. egyedi hangulata predesztinálja önmagát arra, hogy jogosan legyen ott minden idők legjobb 500 zenei felvétele között.