Közzétéve:

Koncertborz jelentkezik…

A keddi nap egyértelműen a közhelyek napjára sikeredett. A közhelyekkel istenigazából semmi baj nincs, azért vannak, mert mindenki számára pontosan ugyanazt jelentik, és formai okuknál fogva megfelelnek jelenkorunk gyorsított tempójú közlésrendszer-igényének.

A szóbanforgó közhely a “kicsi a világ” tipusú, és erre tapasztalatom szerint intelligenciától, érdeklődéstől, kortól függetlenül minden ember kb. ugyanolyan mértékben csodálkozik rá időről-időre, tehát elvileg működik.

Brigitám (egy té! – a szerk.) új albérletbe költözött, és a véletlen úgy hozta, hogy a tulajdonossal több kapcsolódási pontot is találtunk. Részint kiderült, hogy a szóbanforgó hölgy ismeri Igor nevű öcsémet, minthogy egy baleset “összehozta” őket: a kocsijában ülő Zsuzsa úgy létesített vele kapcsolatot villámgyorsan, hogy nemes egyszerűséggel kinyitotta a vezetőoldali ajtót a kiszálláshoz, amin a kerékpárral éppen arra száguldó öcsém azonnal fennakadt (és aki zakózott akkorát, hogy azt már a kandikamerás műsorokban sem lehetne korhatár nélkül leadni). Mindez ki sem derül, ha egész véletlenül aznap nem a wiw-előtt próbálja eltölteni unalmas, pihenésre fordítható perceit. Jó, hát van ilyen. Szintén ritkább dolognak számít, hogy élettársa, Gyuri, segített egy dobozos autóval átcuccolni Brigim előltöltős mosógépét, és mivel ehhez a férfiak száma N=>2, szükséges részvétem eredményeképp nem hétköznapi beszélgetésbe cseppentem. (Szabálytalanul közlekedtünk, mivel hárman utaztunk, én a raktérbe kellett üljek a mosógép társaságában, továbbá valami vadrács választott el az előlülőktől: akár be is lehetett volna nekem szólni.) Mondjuk már kezdtem sejteni valamit, amikor az ember a kocsi rakterében készségesen elpakolta a cuccokat és mondta, hogy mint látom, tonereket szokott szállítani, ezért ha választanom kell, inkább a sötét színű foltokra üljek, az kijön a ruhámból (megjegyzem, hogy akkor találkoztam az emberrel először, nem ismertem). A fehér foltokra szorgalmiból rákérdeztem, innen tudom tehát, hogy a cement viszont nem. Szerencsére értek én a szóból.

Nemsokkal ezután kiderült még, hogy az illető zenész. Minthogy én ilyesmivel foglalkozom, könnyen beszédbe elegyedtünk. Az információ áramlásának kronológiája valahogy így nézett ki: “van egy nagyon jó kis punk-rock zenekarunk, szeretem”, “billentyűzök”, “vettem egy Novation szintetizátort”, “annak pont mi vagyunk a magyarországi képviselete”, “én ezt a…őőő…..”, “Péterfy Sándor utca?”, “igen ott vettem”, “na az az én cégem”. Itt nem volt szünet, a következő kérdés átmenet nélkül ez: “akkor mikor hozzátok már végre az állványomhoz a gumibakokat?” – itt láttam a Brigit, ahogy betemeti az arcát a kezébe. Én még szoktam nevetni, tehát elmosolyodtam az egészen. Szóval kicsi a világ, na.

Az emberünk, Gyuri, nagyon lelkesnek bizonyult, így módom volt összeszedni pár infót a “Sikátor” nevű zenekarról, mely számára oly kedves, mint tudjuk. 1982 óta léteznek, ami azért nem mindennapi, főleg ha a következőkben leírtakat figyelembe vesszük. Hogy milyen zenét játszanak? Bevallásuk szerint elég rosszat, de hangsúlyozzák, hogy nagyon kedves elfoglaltság ez, szeretik. A dobosuk féllábú ami ugye komoly hátrány, amennyiben valaki a lábcint (a nevében is benne van) próbálja működtetni, de ezt némileg kompenzálja az a tény, hogy 80%-os látássérült, és nem mindig találja el (polgári foglalkozásáról kiderült hogy az APEH-nál ő a raktáros a pincében, aki tudja mi hol van). A hátrányukat pedig nem ideges típusok lévén ügyesen megoldották: a lábcin MINDIG zárt állapotban van, le van csavarozva. A dalok általában négy-öt akkordból állnak, és minden D-ben van, úgyhogy nem nagyon tudnak hibázni. A hangulat, mind a teljesítmény tehát garantált. Az évek során voltak tagcserék, amikről Gyuri rendre örömmel nosztalgiázott. Ilyen volt pl. a két gidájuk is, akiket büszkén említett kezdetben mint érdemet, majd tovább folytatva kifejtette, hogy egyenként 140 kilósak, de napjainkra már sikerült őket a zenekarból kitessékelni. Ennek ellenére is – saját bevallása szerint – ettől ők még mindig borzasztóan rossz zenekar maradtak. Gyuri egy 2 oktávos Novation X-Station nevű szintetizátort vett, amit saját szememmel láttam. A mai napig nem tudom feldolgozni, hogy punkzenekar alapvetően kőtechnóra kitalált, mindössze 2 oktávos billentyűvel nyomuljon, de további párbeszédünkből kiderült, hogy nagyon is tudatos volt ez a választás, minthogy két ujjal játszik rajta.
Ha az interneten kerestek, nem nagyon fogjátok őket megtalálni. ők a rossz zenekarok közül is a hardcore rétegzenei vonalhoz tartoznak: egy ilyen élményhez nagyon mélyre kell ásni. Koncertjük most szombaton lesz Esztergomban, nincs belépő. Ha mentek, és vége a koncertnek, viszont el ne felejtsetek autogrammot kérni! (UI: remélem képeket utólag tudok majd felrakni)

Sikátor Tagok:

– Botos “Tűz” Kriszta – ének
– Erőss-Kis Zénó – gitár, zenekarvezető
– Balázs – basszusgitár
– Kis Joe (Balázs) – dobok
– Lakatos György – kétujjas billentyű

Koncert: 2007.04.21. szombat, Esztergom, Molotov Liget 21 és 22 óra között.

Koncertborz jelentkezik…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. T . Borz!

    Mottorheadot az egysült királyság legkutyaütőbb bandájának tartották, A SIkátor is megosztja hullázásával a kritikát de azért húsz ezer ujhullámos bakaltet eladtunk és egy nemzegdék felnőtt rajrtunk

    Öszinte a részvétem

    Zénó

  2. Király a weboldal, Zénó! Remélem egyszer elcsíplek benneteket élőben, megöl a kiváncsiság 🙂 (Áci aka Koncertborz…)

  3. ja igen, van weboldaluk is (ami akkor még nem volt): http://www.kelempajsz.hu ! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.