Közzétéve:

Koncertborz jelentkezik…

A keddi nap egyértelműen a közhelyek napjára sikeredett. A közhelyekkel istenigazából semmi baj nincs, azért vannak, mert mindenki számára pontosan ugyanazt jelentik, és formai okuknál fogva megfelelnek jelenkorunk gyorsított tempójú közlésrendszer-igényének.

A szóbanforgó közhely a “kicsi a világ” tipusú, és erre tapasztalatom szerint intelligenciától, érdeklődéstől, kortól függetlenül minden ember kb. ugyanolyan mértékben csodálkozik rá időről-időre, tehát elvileg működik.

Brigitám (egy té! – a szerk.) új albérletbe költözött, és a véletlen úgy hozta, hogy a tulajdonossal több kapcsolódási pontot is találtunk. Részint kiderült, hogy a szóbanforgó hölgy ismeri Igor nevű öcsémet, minthogy egy baleset “összehozta” őket: a kocsijában ülő Zsuzsa úgy létesített vele kapcsolatot villámgyorsan, hogy nemes egyszerűséggel kinyitotta a vezetőoldali ajtót a kiszálláshoz, amin a kerékpárral éppen arra száguldó öcsém azonnal fennakadt (és aki zakózott akkorát, hogy azt már a kandikamerás műsorokban sem lehetne korhatár nélkül leadni). Mindez ki sem derül, ha egész véletlenül aznap nem a wiw-előtt próbálja eltölteni unalmas, pihenésre fordítható perceit. Jó, hát van ilyen. Szintén ritkább dolognak számít, hogy élettársa, Gyuri, segített egy dobozos autóval átcuccolni Brigim előltöltős mosógépét, és mivel ehhez a férfiak száma N=>2, szükséges részvétem eredményeképp nem hétköznapi beszélgetésbe cseppentem. (Szabálytalanul közlekedtünk, mivel hárman utaztunk, én a raktérbe kellett üljek a mosógép társaságában, továbbá valami vadrács választott el az előlülőktől: akár be is lehetett volna nekem szólni.) Mondjuk már kezdtem sejteni valamit, amikor az ember a kocsi rakterében készségesen elpakolta a cuccokat és mondta, hogy mint látom, tonereket szokott szállítani, ezért ha választanom kell, inkább a sötét színű foltokra üljek, az kijön a ruhámból (megjegyzem, hogy akkor találkoztam az emberrel először, nem ismertem). A fehér foltokra szorgalmiból rákérdeztem, innen tudom tehát, hogy a cement viszont nem. Szerencsére értek én a szóból.

Nemsokkal ezután kiderült még, hogy az illető zenész. Minthogy én ilyesmivel foglalkozom, könnyen beszédbe elegyedtünk. Az információ áramlásának kronológiája valahogy így nézett ki: “van egy nagyon jó kis punk-rock zenekarunk, szeretem”, “billentyűzök”, “vettem egy Novation szintetizátort”, “annak pont mi vagyunk a magyarországi képviselete”, “én ezt a…őőő…..”, “Péterfy Sándor utca?”, “igen ott vettem”, “na az az én cégem”. Itt nem volt szünet, a következő kérdés átmenet nélkül ez: “akkor mikor hozzátok már végre az állványomhoz a gumibakokat?” – itt láttam a Brigit, ahogy betemeti az arcát a kezébe. Én még szoktam nevetni, tehát elmosolyodtam az egészen. Szóval kicsi a világ, na.

Az emberünk, Gyuri, nagyon lelkesnek bizonyult, így módom volt összeszedni pár infót a “Sikátor” nevű zenekarról, mely számára oly kedves, mint tudjuk. 1982 óta léteznek, ami azért nem mindennapi, főleg ha a következőkben leírtakat figyelembe vesszük. Hogy milyen zenét játszanak? Bevallásuk szerint elég rosszat, de hangsúlyozzák, hogy nagyon kedves elfoglaltság ez, szeretik. A dobosuk féllábú ami ugye komoly hátrány, amennyiben valaki a lábcint (a nevében is benne van) próbálja működtetni, de ezt némileg kompenzálja az a tény, hogy 80%-os látássérült, és nem mindig találja el (polgári foglalkozásáról kiderült hogy az APEH-nál ő a raktáros a pincében, aki tudja mi hol van). A hátrányukat pedig nem ideges típusok lévén ügyesen megoldották: a lábcin MINDIG zárt állapotban van, le van csavarozva. A dalok általában négy-öt akkordból állnak, és minden D-ben van, úgyhogy nem nagyon tudnak hibázni. A hangulat, mind a teljesítmény tehát garantált. Az évek során voltak tagcserék, amikről Gyuri rendre örömmel nosztalgiázott. Ilyen volt pl. a két gidájuk is, akiket büszkén említett kezdetben mint érdemet, majd tovább folytatva kifejtette, hogy egyenként 140 kilósak, de napjainkra már sikerült őket a zenekarból kitessékelni. Ennek ellenére is – saját bevallása szerint – ettől ők még mindig borzasztóan rossz zenekar maradtak. Gyuri egy 2 oktávos Novation X-Station nevű szintetizátort vett, amit saját szememmel láttam. A mai napig nem tudom feldolgozni, hogy punkzenekar alapvetően kőtechnóra kitalált, mindössze 2 oktávos billentyűvel nyomuljon, de további párbeszédünkből kiderült, hogy nagyon is tudatos volt ez a választás, minthogy két ujjal játszik rajta.
Ha az interneten kerestek, nem nagyon fogjátok őket megtalálni. ők a rossz zenekarok közül is a hardcore rétegzenei vonalhoz tartoznak: egy ilyen élményhez nagyon mélyre kell ásni. Koncertjük most szombaton lesz Esztergomban, nincs belépő. Ha mentek, és vége a koncertnek, viszont el ne felejtsetek autogrammot kérni! (UI: remélem képeket utólag tudok majd felrakni)

Sikátor Tagok:

– Botos “Tűz” Kriszta – ének
– Erőss-Kis Zénó – gitár, zenekarvezető
– Balázs – basszusgitár
– Kis Joe (Balázs) – dobok
– Lakatos György – kétujjas billentyű

Koncert: 2007.04.21. szombat, Esztergom, Molotov Liget 21 és 22 óra között.

Közzétéve:

“Minek látszol és kinek játszol?”

Napi egynél több post földöntúli kényeztetése az oldal olvasóinak, de mostanában eléggé felszínen van ez az eü-dolog. Ráadásul már a kiderült, hogy Horváth Ágika lesz a fővezér a minisztériumban… Kérdem én, mi lesz, mi fog következni?

Az SZDSZ új vezérkara gyorsan alárúgott Fóka Jánosnak finoman, mert nem jöhetett a következő topmenedzser, hogy eladja az állami szektor változásait a póroknak. Ehelyett jött valaki, aki benne van a lecsó sűrűjében és meg kell birkózni a közhangulattal és pártja egyetlen, mindent felülíró céljával… Nem lennék a helyében.

Az már eldőlt, mi van a kórházakkal.
A vizitdíjból biztosan engedni fognak.
A több biztosítós modell lehellete itatja át a szektort.

Mi lesz, hogy lesz? Bír-e eléggé politikusnak lenni a doktor nő? Ki fog táncolni és ki fog fütyülni? Meddig engedi Gyurcsány a szekeret szaladni arra, amerre a szadesz tolja, tolná?

Annyira fekete ló ez a nő. A szocializációja is picit vegyes. Rendszerismerete van az OEP-ből, de szakmai háttér és tapasztalat az hol van, csókolom? Kell-e? Egyelőre úgy néz ki, nem preferencia. Meddig marad a néni? Szerintem talán az év végéig. Az egy év már csoda lenne.
Szóval részemről csak a kérdések vannak, ötletek mellé, de határozott elképzelések a közeli eseményekről/hoz-hez-höz. Az nincs.

Figyelek csodálkozva és nyitott szemmel(szájjal).

Közzétéve:

Hepi Válasz

Ha már egy újság sosem lesz független ebben az országban (sem), legalább az újságíró adjon karaktert egy anyagnak. Csináljon úgy, mintha a tájékoztatás lenne a feladata. Még egy interjún belül is.

Sikerült elolvasnom a Heti Válasz inagyinterjúi közül 3-at az elmúlt 1-1,5 hónapból. De minek. Stumpf András volt a kérdező és közéleti tényezőnek számító közszereplőket kérdezett (Fábry, Orbán, Pokorni). Illetve legalábbis úgy csinált. Persze egy leírt és újságban megjelenő interjú már szerkeztett, megkomponált, dramaturgialiag is összerakott anyag, de azért én szeretnék elnézést kérni, ami ebben a 3 cikkben megjelent. Mindhárom ember lényegesen okosabb, intelligensebb és komolyabb kommunikációs adottságokkal bír annál, hogy a beszélgetés lényegében végig alákérdezés legyen. Én, mint olvasó szeretnék valami egyedit, korrektül kigondolt kérdésekre adott válaszokat olvasni, nem pedig olyan blőd, egyértelmű végszavakat, amelyeket még egy hivatalos belső pártújság PR-cikkéből is kihúz a szerkesztő. Szóval gáz.

Emellett szarul esik, hogy igazából nincs apropója a beszélgetésnek, hanem leginkább azért kérdezik az alanyt, mert vele lehet eladni az újságot. Én azt gondolom, hogy aki rendszeresen olvassa a HV-t, attól függetlenül veszi meg, ki van a címlapon. Aki meg nem, az nem fogja Fábri miatt megvenni.

Olyan szar látni, olvasni, azonosítani ezt a burkolatlan szócsövesdit. Indulása után egy ideig nagyon hőbörgős, habzószájú, Demokrata-jellegű is bírt lenni ez a magazin. Most már stabilan ott van a jobboldali sajtó mainframe-jében, ergo nyugodtan lehetne olyan arculata, saját, semmihez nem hasonlítható bukéja, amit sehol máshol nem talál meg az olvasó. Egyébként van is. DE ez az ének alá hegedülős “a kedvenc nótámat húzom a füledbe, mert tudom, hogy az a te kedvenc nótád is, hiszen mi egy helyre járunk mulatni, igaz-e” ez nem vonzó, nem érdekes és nem sajátos. Ezt 1945-ben kezdte el Révai József a Szabad Népben. Szerintem nem kellene követni. Kicsit sem.